Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-06 / 114. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP—NYUGDÍJASOK OLDALA 1990. szeptember 6., csütörtök Római katolikus szeretetotthon Tavaly kezdték építeni s a közelmúltban adták át a római katolikus egyház XXIII. János pápa szeretetotthonának „Emmausz” részlegét. Az építéshez szükséges pénzt egy NSZK-ban élő ismeretlen hölgy ajánlotta föl az egyház részére. Az otthon 22 lakrészében 34 idős embert tudnak elhelyezni; az Assisi Szent Ferenc Leányai szerzetesrend nővérei gondozzák őket. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Korral és kórral küszködve NYÍLT LEVÉL BALATONKILITIBE, A FALUVÉGRE Szeretet, megertes Ünnepeltek a marcali nyugdíjasok Augusztus 18-án ünnepélyes keretek között adta át a Marcali Városi Tanács elnöke az állandó klubhelyiséget a helyi nyugdíjasok egyesületének. Az egyesület elnöke megnyitójában köszönetét mondott a nyugdíjasok volt munkáltatóinak a támogatásért, a városi tanácsnak a helyiségért. — Szeretet, béke, megértés legyen a vezérelvünk — fejezte be mondandóját, majd a tanácselnök csodálattal adózott a nyugdíjasok szervezőkészségének, tenni akarásának. — Megértettük céljaikat, ezzel a helyiséggel segíteni szeretnénk azok megvalósítását — mondta. — Kérem, ezt a lendületet vigyék ki a fiatalok közé és segítsenek nekik élettapasztalatukkal. Dolgozzunk közösen városunkért. Büszkék vagyunk nyugdíjasainkra! Egy idős nénike saját verssel kedveskedett, nagy tapssal jutalmazták produkcióját. Ahogy végignéztem a munkában megfáradt embereken, szemükben azt a büszkeséget, örömöt láttam, amelyet talán legutolsó fizetésemelésükkor, munkahelyi sikerükkor láthattam volna. A művelődési házban a megtérített asztalokhoz 260 nyugdíjast vártak vacsorára. Vacsora előtt a prépost úr kért szót: — Úgy szeresd magadat, mint a felebarátodat! Egységben, szeretettel dolgozzunk egymásért és városunkért—mondta, majd a hívők imádkoztak, a nem hívők felállva tisztelték meg az imát. Vacsora után tánc következett: a jó hangulatról az alkalomhoz illő zenével gondoskodtak a rendezők. Itt véget is érhetne a tudósítás, de az ott látottak, hallottak elgondolkoztattak. Több kérdés fogalmazódott meg bennem. Például: ebben a zűrzavaros világunkban mi tartja össze ezt a közösséget? Amikor az emberek nap nap után lepocskondiázzák egymást, segítés, megértés helyett egymásnak esnek — itt békességben megfért egymás mellett a volt párttitkár és az 56-os meghurcolt, a kérges kezű paraszt, a munkás és a tsz-elnök, a gyárigazgató és a tanácsi adóbehajtó, a maszek és az ügyész, a pedagógus, a rendőr es a vasutas. Miért érzi itt jól magát mindenki? Megtudtam, hogy az egyesület egy nyugdíiasklubbol alakult, ma már több mint 200 tagja van és az érdeklődés nem csökken. Az igazi áttörés a választási kampány idején történt: akkor tömegesen jelentkeztek a nyugdíjasok. Itt nem politizálnak, a fő cél a szórakozás, a szabadidő hasznos eltöltése. Ezek a munkában, politikában megfáradt emberek vágynak a közösségbe. Nyugdíjazásuk után űr maradt az életükben: a munkehelyi közösség hiányát a család nem képes pótolni! Ebben az egyesületben próbálják megtalálni újra önmagukat, a közösségi embert. Ezek a nyugdíjasok szeretik egymást, félretették régi sérelmeiket, mosolyogva beszélnek egykori „harcaikról”, melyeket egymással szemben megvívtak. Felelősséget éreznek egymás iránt, fölkutatják azt, aki segítségre, gyámoíításra szorul. Mindezt önzetlenül, emberbaráti szere- tetből teszik. Példát mutatnak a fiatalabbaknak is emberségből, szeretetből. Tanuljunk tőlük! Dr. Molnár István Kedves Asszonyom! Egy korábbi írásom (Nem ilyen öregségre vágytak) késztette arra, hogy tollat ragadjon, s felvillantsa négy év,,pokoljárását”. Ez is bizonyítja, hogy cikkünk nem egyedi esetet mutat be. Megrendítő sorait olvasva együttérzek önnel; még akkor is, ha tudom, jelenlegi állapotában mindez csekélyke vigasz lehet. Egy 1985-ben kötött életjáradéki szerződés következményeit vetette papírra, s azt, hogy eme embertelen világban mire kényszerül egy 65 esztendős, gyermekek nélkül élő, beteg asszony, aki háromszobás lakást hagy (ott),.örököseire". Természetesen annak reményében, hogy öregkorára lesz, aki gondját viseli majd... Mint írja, 26 hónapja nem veszi át a megállapított 2000 forintot. Siófoki otthonából az életjáradékot fizetők bala- tonkiliti faluvégi házába örökre száműzve tengeti életét... Eltöprengtem a papírra vetett keserű sorokon, s felidéződött bennem azoknak az elhagyott idős embereknek a képe, akik a korral és a kórral viaskodva máról holnapra tengetik életüket; akik minden lefekvéskor halk imába foglalják kívánságukat: bárcsak reggel ne ébrednének föl... (Mert vannak ilyenek szép számmal.) Ennek ellenére azt javaslom — ha ezt életkoromnál fogva egyáltalán megtehetem —; ne mondjon le semmiről! Még akkor se, ha két évvel ezelőtt a bíróság — a leendő örökösökkel megromlott kapcsolat ellenére — nem bontotta föl az életjáradéki szerződést. Vágjon bele, próbálja meg újra és újra! Kérje a szerződés megszüntetését! A közvetítő szerepét mi nem vállalhatjuk, hiszen mindannyiunknak saját magunknak kell rendelkeznünk sorsunk felett. Úgy vélem, igazságkeresésében a helyi tanács szociálpolitikai ügyekkel foglalkozó előadója is segítségére lehet. L. S. EGY NYUGDÍJAS FELJEGYZÉSEI A „hibaszervező” Szódavizes szifonom kiürült. Lecsavarom a szifonfejet, a csap alá tartom a „bütyköst”, zuboghat bele a hideg vizecske. A csap hörög! A konyhai faliórára pillantok: délelőtt fél tíz. Érdekes, ilyenkor nem szokott hörgőre állni, morfondírozom. Kipillantok az ablakon, nem látom a lajtos kocsit sem, tehát csak átmeneti lehet a víztelenség itt, a felsőbb emeleteken. Várok egy kicsit. Behúzódom a szobába, olvasgatok. Időnként kiballagok a konyhába, megnyitom a csapot. Változás semmi, hacsak az nem, hogy már a meleg vizes is hörög... Kinyitom a hűtőszekrényt: ezúttal tej, tartalék hideg víz sincs; üdítőt nem fogyasztunk, csak saját szörpből és jó hideg szódavízből málnát... Torkom kiszáradóban, a faliórán elmúlt már 11 óra, víz sehol. A házfelügyelőtől annyit sikerült megtudnom, hogy „valahol dolgoznak a vezetéken” és hogy lezárták a vizet. Ki, miért, mi célból zárta le? Felhívom az IKV-t. A telefon- központosnak elmondom a lakótelep pánikszerű víztelenítésének tényét, s kérem a segítségét. — Pillanat — mondja ő készségesen —, azonnal kapcsolom a hibaszervezőt. — Kicsodát? — Háta... A „hibaszervező” (mégiscsak jól hallottam) nincs a helyén, valószínű, hogy a Nyár utcai telepen van, mondják. A megadott telefonszámon érdeklődésemre közük, hogy itt van, de momentán ebédszünetet tart. Valóban, a mi óránk is negyed egyet mutat. Tehát most szünetel a „hibaszervezés”... Közben a víz, miként csendben, észrevétlenül valamikor délelőtt 9—10 óra között eltűnt, ugyanúgy vissza is tért fél egy tájban. Minden világos: a „hibaszervező” a témát fél műszakra tervezte... Kerner Tibor Azok az ízületek Reumások és az időjárás Mit csináljak, hogy elmúljon, hogy ne fájjon? Hogyan előzhetem meg az ízületi betegséget? Az ehhez hasonló kérdések nemcsak az idősebb embereket, hanem a fiatalabbakat is foglalkoztatják. Valóban sokan szenvednek ízületi betegségekben vagy ahogy többen mondják, reumában. (A reuma kifejezést világszerte átfogó fogalomként használják, a mozgásszervi betegségek nagy csoportjának megjelölésére.) Az ízületek, az ízületek körüli szövetek, nyáktömlők, szalagok, inak, ínhüvelyek, izmok, csontok az ér- és idegrendszerrel szoros összefüggésben képezik a mozgásszervek funkcionális egységét. Minden mozgás alapja az ízületek precíziós műszerhez hasonló szerkezetének összehangolt működése. Részben e bonyolult szerkezet az oka, hogy a mozgásszervek közül leggyakrabban az ízületek betegednek meg. Legjellemzőbb tünetei: az ízület körüli bőrön látható és tapintható szín- és hőmérséklet-eltérések, valamint merevség és izomkötöttség. Ha valaki ilyen, betegségre utaló tüneteket észlel, azonnal forduljon orvoshoz és tanácsai szerint járjon el! A betegség kialakulásában döntő szerepük a környezeti tényezőknek van. A reumások gyakran szidják az időjárást. Pedig tévedés a reumásokat élő barométereknek tekinteni, mert nem a légnyomás-ingadozást érzik meg, hanem a frontok gyakorolnak hatást a szervezetükre. Természetesen nem a frontok a betegség okozói, ezek csak fokozzák az ízületi fájdalmakat. Jelentős tényező a klíma és azon belül a levegő hőmérséklete, nedvességtartalma. Ismerünk olyan hatásokat, amelyek meglevő hajlam esetén kiválthatják, illetve súlyosbíthatják a betegséget. Ilyen pl. a hirtelen hőingadozás, a testfelszín egyes részeinek erős lehűlése, a huzat, a nagyobb fokú testi leromlás, a nehéz fizikai munka, a súlyos lelki megrázkódtatás vagy a hormonális egyensúly felbomlása. Megelőzhetők-e tehát a reumás betegségek? Sajnos a válasz nem egyértelmű, hiszen a reuma fogalomkörébe sokféle betegség tartozik: a gyermekkorban és a fiatalkorban jelentkező reumás láztól az idős emberek porckopásáig, csontritkulásáig. E panaszok közös jellemzője, hogy a kóros folyamat a kötőszövetekben zajlik, csont-, izom- és ízületi fájdalmakat okoz. A reumás bántalmakkal szemben legjobb védekezés a szervezet ellenállóképességének javítása. Hogyan? „Kutyaharapást szőrével” — mondja a szólásmondás. S valóban, a hőmérsékleti edzés ezen az elven alapszik. A hűlé- ses betegségek ellen nem a túlzott óvatoskodással, hanem a hideghez való fokozatos hoz- zászoktatással védekezhetünk. Hasznos a meleg fürdő utáni hűvös zuhany, a vízhőmérséklet fokozatos csökkentésével. Mivel a felesleges kilók súlyos terhet jelentenek a mozgás szerveinek, ne hízzunk el (vagy fogyjunk le). A reumás betegségek elkerülése érdekében fontos, hogy óvjuk magunkat a különféle munkaártalmaktól. Aki munkája nagy részét ülve végzi, az kétszeresen veszélyeztetett. Mindezt ellensúlyozhatjuk, ha szabadidőnkben tornászunk, sétálunk, kirándulunk. Dr. Katona Edit Jön a postás... A hónapok ama napjai talán a legfontosabbak a nyugdíjasok életében, amikor jön a postás, aki a nyugdíjat kézbesíti! Néhány kaposvári postai kézbesítőt kérdeztem arról, hogyan fogadják őket a nyugdíjasok. — Az első reakciójuk a pénz átvétele után, hogy kevésnek találják az összeget. Ez az észrevételük az esetek nagy részében jogos, mert Kaposváron a nyugdíjasok 50—60 százaléka él a létminimum szintjén vagy az alatt. Általában kisnyugdíjas emberekkel találkozunk, ezek a benyomások az ő álláspontjukat tükrözik. A nyugdíjasok többnyire örülnek, ha benyitunk hozzájuk, s nemcsak azért, mert pénzt viszünk a házhoz... Sok olyan idős ember él a megyeszékhelyen, akire csak mi nyitjuk rá az ajtót. Ilyenkoréi kell mesélnünk az új híreket... Szó esik a politikáról, az emberekről, a mindennapi gondokról. A nyugdíjasokat minden érdekli, ami a világban történik, még ha sokan el is vannak zárva tőle... — Melyek azok a problémák, amelyek leginkább foglalkoztatják az időseket? — Sokan mondják: igazságtalannak tartják, hogy jelenleg majdnem azonos összeget kap kézhez az, aki férje után kap özvegyi nyugdíjat, és az is, aki 30 évet végigdolgozott... A másik gondjuk a megélhetésük biztosítása. Könnyebb a sorsuk azoknak, akik családban, viszonylag biztos anyagi körülmények között élnek. Akik viszont egyedülállók, jóval nehezebben boldogulnak. A kevés nyugdíjjal rendelkezők nagy része már nincs olyan egészségi állapotban, hogy munkát tudjon vállalni, másrészt a magas adólevonások miatt nem is érdemes. — Néhány évvel ezelőtt a nyugdíj kézbesítője még többkevesebb borravalót kapott. Ma mi a helyzet? — Manapság a nyugdíjasok nagy része jóval nehezebb körülmények között él, mint néhány évvel ezelőtt, s nagyon ritkán fordul elő, hogy borravalót kapunk. Az idős emberek többsége örül, hogy ha meg tud élni a nyugdíjból, ezért nem „gaval- léroskodik”. Hogy mennyire más a jelenlegi helyzet, arra elég bizonyíték: sokszor előfordul, hogy a kézbesítők nyújtanak az időseknek anyagi segítséget... S. N.
