Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-04 / 112. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 4., kedd — ISKOLACSENGŐ 5 Tegnap elkezdődött... ,,Esö esik köd szitál, ősz borul a tájra...” — hangzik vissza afülemben sok év után is a minden szeptemberi tanévkezdéskor énekelt iskolásdal — kontrasztban a valósággal, mert most aszályos a nyárvég. Hol van még az őszi köd? Ám ennek ellenére szól a csengő, kaput tár az iskola. Kerek szemű, nyílt tekintetű elsősök kapnak még anyjuk keze után, sfélös bizalommal nézik azt a másikat — a tanító néniét. Ők nem tudják még, hogy a kéz majd figyelmeztet, magyarázat közben kitárul — ám azt biztosan remélik, simogatni is tud. Az új tanévről szóló információk — érthetően — változásokról szólnak. Változásokról, melyeket régóta sürgetett az idő, változásokról, amelyek még az új ígéretével és riadalmával, kérdőjeleivel együtt hatnak: amelyek kívülről kopogtatnak az iskola ajtaján, s változásokról, amelyek belülről érlelődnek... Sok újdonság, szabadabb légkör, több szín várható, remélhető e sok előjelűfolyamatban, én mindössze egy dolog változatlanságának örülnék igaz szívből. Maradjon sokdimenziós a tanári kéz! A kéz, amely a tantervekben, tanmenetekben, törzsanyagokban, didaktikai regulákban sohasem satuzható tanáregyéniség természetes kísérője, amely több mint csont és hős matériája... Kifejező eszköz, amely írni, olvasni megtanító- mat éppúgy jellemezte, mint egyetemi tanáromat: a felemelt mutatóujjban ott volt az intő szigor vagy az ösztönző figyelemfelkeltés: a kitárt tenyér, érvek, igazságok, felfedezések tudományos súlyát tartotta meg, aztán a szép ívvel meghajtó kézfej, amely simogatni tudott még akkor is, ha egyetemi polgár volt a delikvens. Akkor legfeljebb képletesen... Mert kimeríthetetlenül gazdag a gesztusok tárháza Tudom, nem minden kéz volt ilyen. Mégis, ezek a kezek tartottak Európában bennünket. T.T. TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK ALULNÉZETBEN Iskolában tanult történelem, otthon hallott történelem, értékzavar, értékválság, feszültség, bizonytalanság — mindezeket sokszor halljuk hangoztatni napjaink történelemtanításáról. Nem könnyű feladatra vállalkozik szerző és kiadó, ha századunkról szóló történelemtankönyvet kíván adni a tanulók és a tanárok kezébe. Ilyen körülmények között mit lehet tenni? Hogyan készül a Tankönyvkiadó az új tanévre?—kérdeztük Dürr Bélát, a Tankönyvkiadó igazgató- helyettesét. Nemcsak oktatási eszközök — Mivel a tankönyv jut el a legszélesebb tömegekhez, és nemcsak oktatási eszköz, hanem az erkölcsi nevelésben is fontos szerepe van, ezért a tankönyv iránti érdeklődés világszerte nagy és nem egyedül magyar sajátosság. Alkalmas arra is, hogy motiválja a tanulók szociális magatartását. A tankönyv egy-egy korszak hű tükre, a legkézzelfoghatóbban mutatja be mit és hogyan tanít az iskola. Ismeretanyagát, metodikai felépítését és használatát a mindenkori társadalmi igények szabják meg. Ez önmagában is indokolja a tankönyvek időnkénti felülvizsgálatát, változtatásának szükségességét. — Mindez milyen mértékben vonatkozik a történelemtankönyvekre? — Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy az utóbbi időben viharos gyorsasággal bekövetkezett politikai-társadalmi vál- tozatásokat, a közelmúlt eseményeivel foglalkozó történelemtankönyvek képtelenek lépést tartani. Ennek ellenére az utóbbi időben felszínre került új tények alapján munkatársaink rekordgyorsasággal átdolgoztatták a gimnáziumi IV. osztályos tankönyvet, ugyanakkor párhuzamosan két szerző új szemléletű történelemtankönyvet írt az általános iskola 8. osztályosai számára. Az új tankönyvek kiegészítéseként a tanév második felére kiadunk egy új történelmi szemelvény- gyűjteményt, egy olyan forrásanyagot, amely a tengernyi új anyagból a legfontosabbakat illusztrálja, s dokumentálja az 1945 utáni történelmi események fő vonalait. Ezeket a munkálatokat az 1988 áprilisában tartott országos történelemtanári tanácskozáson elhangzottak alapján kezdtük meg, és folytatjuk tovább az új tantervek elkészülte után is. , —Mennyiben más az átdolgozott tankönyvek történelemszemlélete? Három reform után — Az elmúlt négy évtized alatt lényegében három, frontálisan végrehajtott tankönyvreform zajlott le: az 50-es évek elején, a 60-as években és a 70-es évek végétől. A még mindig érvényben lévő történelem- tanterv alapjait tekintve ráépült a korábbi két tantervre, de már jobban hangsúlyozza az egyéniség szerepét. Az előttünk álló tanév átdolgozott történelemtankönyvei új megvilágításba helyezik az állam és az egyház szerepét, kiemelik szervezői, közösségformáló funkcióit. Különösen századunk eseményeinek megítélésében adnak újat a tankönyvek. Megpróbálják pl. objektiven értékelni Trianon tragédiáját; hogy a történelmi régió nem azonos a földrajzi régióval, hogy a sztálinizmus nem azonos a munkásság történetével. Új történelemtankönyveink már nem kötődnek a formációelmélet kanonizált fogalomrendszeréhez, oldják a szemléleti merevségeket, a gazdaság- és politikatörténet túlsúlyát megszüntetve, s megkísérlik a valódi történéseket bemutatni—tanulóközeiben de nem „tan- könyvszagúan”. — Mindezek a törekvések mennyiben felelnek meg a mai társadalmi igényeknek, elvárásoknak? — A tankönyvkészítés során az igények kielégítése csak időleges kompromisszumok árán lehetséges. A tankönyvelméleti kutatások ugyanis több száz ilyen igényt vettek számba, egyidejűleg valamennyit teljesíteni lehetetlen. Pl. csak egyet lehet érteni azzal az alapvető követelménnyel, hogy a tankönyv tartson lépést a tudományfejlődésével. Ugyanakkor az is társadalmi elvárás, hogy ne változtatgassák szüntelen a tankönyveket és a tudományos tartalmat vulgarizálás nélkül transzformálják. Maradandó értéket! Véleményem szerint mindenekelőtt annak az elvárásnak kell eleget tenni, ami szerint kapjanak helyet a tankönyvekben az állandó, maradandó tudományos értékek, vagyis a megcáfolhatatlan tények, jelenségek, események. A hipotéziseket, következtetéseket pedig bízzák a tanárra, a tanulóra. Igaz, hogy az ismeretek napjainkban gyorsan megduplázódnak, de az általános ismeretek mennyisége nem, s ezért nem szabad tovább növelni a tankönyvek terjedelmét. Azok viszont, akik csak egyetlen vagy néhány önkényesen kiragadott igény figyelembevételére hajlandók, igencsak elvetik a sulykot egy- egy tankönyv felszínes, de a közvélemény előtt hatásosnak tűnő bírálatánál. Beporosodott tankönyveink védelmében emlékeztetni szeretnék arra a bölcs mondásra, mely szerint „nem kívánható meg az elődöktől, hogy az utódok szemléletével rendelkezzenek” — mondja befejezésül Dürr Béla, a Tankönyvkiadó általános igazgatóhelyettese. R. Zs. Tanévkezdés avatással Tegnap délután tanévnyitóval egybekötött ünnepélyes iskola- tömb-avatás volt a kaposvári tanítóképző főiskola gimnáziumi tagozatán. A háromszintes, impozáns tömb szervesen kapcsolódik a főiskola már meglévő épületéhez. A 31 elsős és a 27 másodikos diák birtokba vehette a négy tantermet a szociális helyiségekkel és a közösségi termet. Ez utóbbi ad majd otthont a különböző kulturális és szabadidős programoknak. Többek között hangversenyeket, kiállításokat szeretnének itt rendezni, valamint az irodalmi színpad próbáihoz, illetve előadásaihoz is nagyszerű lehetőséget kínál. Az 1988-ban kezdődő, 15 millió forintos beruházás lebonyolítója a Somber, kivitelezője pedig a Kaposvári Építőipari Kisszövetkezet volt. A terveket a Kaposterv készítette. Az új tömb felépítését a Somogy Megyei Tanács és Művelődési Minisztérium finanszírozta. Egy amerikai nyár után Kaposvári diákok az Egyesült Államokban Amint lapunkban már hírül adtuk, az Atlanti Kutató és Kiadó Társulat által meghirdetett középiskolai angol verseny győztesei: Gulyás Gabriella és Molnár László huszonöt napot töltheted az Amerikai Egyesült Államokban. Nos, a nagy kirándulásnak vége, a két fiatallal már Kaposváron beszélgetek, alig két napja tértek haza. — Fantasztikus heteket éltünk az USA-ban — mondják lelkesen. — Kilenc órás repülőút után értünk New Yorkba, magyar családoknál laktunk. Az élmény nagyon friss, szinte egymás szavába vágva mesélik „kalandjainkat”. Több ezer kilométert utaztak autóval, jártak Washingtonban s a Niagara vízesést a kanadai oldalról is megnézték. — Washington nekem sokkal jobban tetszett — meséli a fiatalember —, talán azért, mert nincsenek olyan hatalmas épületek. Ott ugyanis építészeti szabály, hogy a Capitoliumnál tilos nagyobb házat építeni. Ettől barátságosabb a város. Számomra az egyik legnagyobb élmény a Repülési Múzeum volt. Magyarázatképpen megtudom, hogy Molnár Laci a műszaki egyetem repülőgépész ágazatára készül, illetve néhány nap múlva megkezdi tanulmányait, Gulyás Gabi a tanítóképző elsőévese. A fiatalok részt vettek az Itt- Ott és a Magyar Baráti Közösség Magyar Hetén. Az egyhetes rendezvényt Ohio-ban egy nemzeti parkban tartották, ahol a közgazdasági kerékasztaltól az irodalmi estig igen gazdag és színes programot állítottak össze. — Élmények? — kérdez vissza Gabi. — Nehéz válogatni. A Niagara csodálatos volt, de felejthetetlen élmény az Empire State Building százkettedik emeletéről New York látványa is. A fiatalok hosszú perceket mesélnek a csodás Metropoliten Múzeumról, a Brodway-i színházról, s az amerikai magyarokról. — Megható, ahogy ragaszkodnak a magyarságukhoz. Magyar népzenét hallgatnak, magyar képzőművészeti alkotások díszítik lakásaikat, és mi hiába akartunk angolul beszélni velük, mindig magyarul kellett. Összetartanak, magyar újságokat járatnak és mindent tudni akarnak hazánkról. Érdekes, hogy több olyan fiatallal is találkoztunk, akik Magyarországon szeretnének élni, egyetemre járni. — Milyen az amerikai életmód, életritmus? — Kevés, „igazi” amerikaival találkoztunk — válaszolják. — Általában nyugodtak, de nagy hajtásban élnek. A munkát igen komolyan veszik, sokat dolgoznak. A gyerekek nincsenek anyagilag rászorulva a szülőkre, szinte valamennyien munkával töltik a nyarat. így volt ez a minket vendégül látó családoknál is, pedig mindkettő jómódú família. — Hogy birkóztatok meg az amerikai angollal? — Nehezen, egészen más a szavak kiejtése, mint az irodalmi angolban — feleli Gabi, akit Svajda Józsefné készített föl a versenyre. — Rengeteget néztük a tévét és ez segített. Laci tanárától, Maráczi Árpádtól — akinek e nagyszerű élményt köszönheti — amerikai angolt tanult. — Egyébként a fiatalokat igen szigorú szabályok védik — mondja Molnár Laci. — 18 év alatt nem vásárolhatnak cigarettát, 21 év alatt pedig alkoholt. Érdekes volt, hogy figyelmeztettek bennünket, az utcán ne nézzünk sokáig egy ember szemébe, vagy ne bámuljuk az autóját, mert az gyanús. A környezetről, ahol éltek mindketten áradoznak: — Minden házhoz egy kis erdődarab tartozott, természetesen úszómedence, no meg gyönyörű, ápolt pázsitos udvar. Gabi tizennyolcadik születésnapját egy fiatalok éttermében ünnepelték, a személyzet „műsort” adott a szép arcú lánynak, valamint egy tortával köszöntötték. A két fiatalt meghívta New Jer- sey-i otthonába Király Béla képviselő is, akinek — többször is megemlítik — köszönettel tartoznak e nagyszerű lehetőségéért. — Jó érzés volt hazajönni, de maradtunk is volna. Mikor Ferihegyen kiszálltunk a gépből örültünk is meg nem is... Tamási Rita Fotó: Kovács Tibor