Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-25 / 130. szám

1990. szeptember 25., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Szakoktatás — világszínvonalon Évekkel a gyakorlat előtt A kaposvári Ipari Szakközép- iskolában olyan számítógéppel vezérelt szerszámgépeken fo­lyik a gyakorlati oktatás, amely párját ritkítja e hazában. Az oktatóteremben párokban ülnek a számítógépek előtt a fiúk. Rezván Pál szakoktató megállás nélkül, lelkesen ma­gyaráz. — A nyáron Salzburgban vol­tam továbbképzésen, hogy az itteni munkámhoz még több ismeretet gyűjtsék. Nagyon szi­gorú és kemény felkészítést kaptunk, a magyarok közül a vizsgán mindössze hárman fe­leltünk meg. Négy éve folyama­tosan tanulok. Ez az első nap, amit ebben a szaktanteremben töltenek a fiúk; kiscsoportos foglalkozáson ismerkednek a számítógéppel vezérelt szer­számgépekkel. — Úgy tudom, ez a második tanév, amikor ilyen speciális, oktatásban részesülnek a tanu­lók. — Kétirányú képzést honosí­tunk meg az iskolánkban. Az egyik az ötödéves technikus­hallgatók felkészítése, a mási­kon a tanulók évfolyamonként gyakorlati foglalkozáson ismer­kedjenek a számítógép vezé­relte szerszámgépekkel. A jövő középvezetőit készítjük fel így. — S hol tudják hasznosítani az itt tanultakat? — Egyelőre még nem sok helyen. Amikor majd a vállala­toknak módjukban lesz megvá­sárolni azokat a gépeket, ame­lyeknek a kezelését a tanulók itt elsajátítják, már nem kell arra időt vesztegetni, hogy előbb tanfolyamra küldjék dolgozói­kat. A fiúk természetes könnyed­séggel kezelik a számítógépe­ket. Ellenőrzik egymást, és megbeszélik a következő lé­pést a programozásban. Igaz, csak kicsiben történik itt min­den, de a látvány így is lenyűgö­ző. A tervezéstől a kész termék előállításáig minden beprogra­mozható, s a gép mindent meg tud csinálni, amire egy maró­vagy esztergagép egyáltalán képes. (Talán még azt is, amiről ma még nem is tudunk?) Ami a tizenhét-tizennyolc éves fiúknak inkább játék, mint munka, azt a felnőttoktatásban már nehezebb megtanítani. Ar­ról nem is beszélve, hogy nekik ezért már fizetni kell. Más kér­dés, hogy ehhez hozzájárul-e a vállalat vagy sem. Az új ismere­tek megszerzésében a felnőtt felelőssége mindenképpen más. A felnőtt tovább-, illetve át­képzéssel az Ipari Szakközép- iskola dél-dunántúli oktatási központja foglalkozik. Az Ipari Szakközépiskola ez év júniusá­ban vette át a Bázistól a köz­pontot, s mint jogutód folytatja a korábbi gyakorlati oktatást. — Ez a kapcsolat azért is hasznos, mert a szakközépis­kolában nagyon jól felkészült tanárok oktatnak — mondta Huszár Dezső, az oktatási köz­pont vezetője, s az oktatási esz­közök is lényegesen jobbak, mint a korábbiak. A felnőtt-to­vábbképzésben lesz technikus- képzés, igény van a mérlegké­pes könyvelői tanfolyamokra, a minősített hegesztői és a gép­kezelői továbbképzésre. Az, hogy az iskola tanulói ilyen jól felszerelt oktatóteremben sajá­títhatják el az ismereteket, ne­künk is előnyös, hiszen a fel­nőttoktatás is ezekben a szak- tantermekben folyik. Ezzel a hosszú távra szóló együttmű­ködéssel színvonalasabb, ese­tenként világszínvonalú kép­zést tudunk biztosítani a tanfo­lyam résztvevőinek. N Zs Micimackó visszatér Tízegynéhány esztendő után Micimackó visszatér a kapos­vári Csiky Gergely Színház színpadára. A csütörtöki bemu­tató előtt látogattunk el a próbá­ra. A rendező, Ascher Tamás a zsúfolt évad programjára való tekintettel a főbb szerepeket kettős szereposztásban próbál­ja. Ifjúvá serdült az a gyerekkö­zönség, amely szívebe zárta Milne hőseit, akik közül most Csákányi Eszterrel ismét talál­kozhatunk; a Zsebibaba szere­pében egykoron bemutatkozott színésznő most Micimackó jel­mezébe bújik. — Tegnap láttam egy főpróbát Spindler Bélával, aki­vel fölváltva játsszuk Mici­mackót. Nagyon tetszett. Föl- idéződött bennem a tízegyné­hány évvel ezelőtti előadás. Pá­lyám kezdete jontos állomásá­nak tartom Micimackót. A ka­rakterábrázolás tökélyét sajátít­hatja el a színész, aki részt vesz ebben a játékban. Ez a darab a színész számára is, mint az ol­vasónak, alapmű. — Nem furcsállta, hogy Mici­mackó szerepét felváltva férfi és nő játssza? — Egy mackónak teljesen mindegy, hogy fiú vagy lány. Ő a Micimackó. Annak a színész­nek, aki eljátszhatja ezt a nagy­szerű szerepet, a teljes fölsza- badultság a játéköröme. Olyan végletek játszódnak le a szere­plőkben, amelyek próbára te­szik a művészt. Zsebibaba is nagyszerű figura; az a csodála­tos ebben a mesében, hogy mindenki fontos. A Nyuszi csa­ládban játszik Kelemen József-, nem főszerep, de nagyszerű lehetőség egy színész számá­ra, hogy megmutassa magát. Remek figurát teremtett. —Ön most a Sirályban Mását is próbálja. Nem okoz gondot kétfelé koncentrálni? — A Micimackót mindössze kétszer próbáltam eddig, mert csak később veszem át a szere­pet Spindler Bélától. Sok rokon­vonást fedeztem föl Mása és Micimackó szerepében; bár­mily különös, így van. Mása nem olyan nagy szerep, mint Micimackó, ám színpadi jelen­létével mégis egy teljes karak­tert kell sugároznia, ebben ha­sonlít Milne hőséhez. Mackósán mozgott a tegnapi próba előtt Spindler Béla. A csütörtöki bemutatón ő ölti ma­gára Micimackó barna bundá­ját. — Engem sem zavar a kettős szereposztás, hiszen egy mackó szerintem is lehet fiú, de lány is. Talán szerencsém, hogy nem láttam a tízegyné­hány évvel ezelőtti előadást, amikor Kottái Róbert játszotta Micimackót. Olvasmányélmé­nyeimből táplálkozom. A Kis- herceg és a Micimackó megha­tározó mű volt gyerekkorom­ban. Nagy örömmel készülök a csütörtöki bemutatóra. A játékmester, Lukáts Andor irányította a tegnap délelőtti próbát. A főbb szerepekben — szintén kettős a szereposztás; Nagy Mária, Pogány Judit — Malacka; Füles; Bezerédi Zol­tán és Kulka János. A díszlete­ket és a jelmezeket Pauer Gyu­la meghívott vendég tervezte. Horányi Barna Jog a mássághoz Alapszabályok a választási küzdelmekben ALMÁS-E AZ ALMASZÜRET? NEM JÖN LE A FÁRÓL... A helyhatósági választással is megméretik, tudunk-e élni demokráciával. A választási csatározások a nyilvánosság előtt zajlanak le, s a közvéle­mény pontosan megfigyelheti és minősítheti, hogy kik képvi­selik a település érdekeit. Van­nak olyanok, akik nem ígérget­nek: a szavak és tettek egysége törvény számukra. Küzdenek a hazugság ellen, s azt is elisme­rik, ha tévednek. Nem minden­áron csak győzni akarnak. S a pártok és személyek kö­zött akadnak manipulációra, szemfényvesztésre hajlamo­sak is. A tömegkommunikáció -»■ ez kötelessége — szépítés nélkül kívánja bemutatni az iga­zat mondókat, a türelmeseket, a cselekvésre képeseket és a demagógokat. A választásokra is érvényes dr. Fehér György megállapítása: ,,A megmére­tésnél felelni kell a tettekért, a szavakért visszamenőleg is. Nincs más mód, mint kimondani mindenkinek az igazságot. Amikor mindenki szembesítte- tik saját múltjával és jelenével.” Ez azt is jelenti, hogy politiku­sok, pártok találtatnak könnyű­nek a választások alatt és után. Szabadság jellemzi ma a vá­lasztási kampányt. Tudunk-e élni a szabadsággal? Úgy vé­lem, ez a szabadság akkor ér­vényesül mindenekelőtt, ha elmegyünk és szavazunk. Min­den párt a szabadságjogok ki- teljesedésére törekszik, de a törekvés még csak a lehetősé­geket és nem a tényleges gya­korlatot jelenti. A korlátozó kö­rülményei ellen sokan lázad­nak, utólag protestálnak. A vá­lasztási kampányban, a véle­mények szembesülésében tisztázódhat, hogy a különböző pártok hogyan, milyen céllal, milyen módon milyen korlátokat ledöntve akarnak szabadok lenni? Ehhez vezetheti el társa­dalmunkat a helyhatósági vá­lasztás, mert arról döntünk, miként legyünk szabadok: a demokrácia szellemében dol­gozók és korszerűek. Kapitány Ágnes és Kapitány Gábor közös művében olvashatjuk: „ Szabadságát ki­vívni csak annak van reménye, aki nem válik foglyává saját ér­zéseinek (indulatainak) sem, aki nem esik bele sem a túlzott ellenséges elfogultság, sem a túlzott azonosulás csapdájába. A szabadság-készség szemlé­lete ezen elfogultságot, egyol­dalú túlzásokat igyekszik redu­kálni, szabaddá tenni az egyént saját szélsőségeinek béklyói­tól" A választási ütközetekben azok a pártok és politikusok ma­radnak tiszták, korrektek és győztesek, amelyek és akik igyekszenek ellenfeleiket meg­érteni, tartózkodnak a durva ki­rohanásoktól, a más nézeteket vallók becsmérlésétől. Nem akarják mindenáron befeketíte­ni riválisaikat. A tisztánlátás érdekében reálisak igyeksze­nek maradni, és észreveszik a negatívumokat és a hamissá­gokat is. Az előbb említett szer­zők szerint személetükre és magatartásukra „a belső részt­vevő és a külső megfigyelő" va­lósághű látása, nézőpontváltá­sa, elfogulatlansága és rugal­massága legyen jellemző. Sokszor emlegetjük, hogy a választási hadjáratban ne já­rassák le a pártok és á politiku­sok az emberi méltóságot. Az elmúlt negyven évben tapasz­talhatta az ország, hogy szinte nincs olyan ember, akit nem sértettek meg emberi, szakmai, állampolgári mivoltában. Rossz színben, az igazi értékeket semmibe véve ítéltek meg egyéneket, csoportokat, néze­teket, alkotásokat, lábbal tapos­ták az értelmet és a rációt. E választás legyen végre mentes a gyűlölködéstől, emberek, pár­tok megnyomorításától! Legna­gyobb érték a választási küz­delmekben a kulturált viselke­dés, az igaz érv, egymás tiszte­lete legyen! A szabadságjognak része a másság elfogadása. A másság­hoz való jog akkor érvényesül, ha a pártok a jelöltek és a vá­lasztópolgárok tiszteletben tart­ják az egyén autonómiáját. Ér­téknek tekinthetjük, ha egyes emberek, csoportok a nemzeti vonások mellett egyéb jellem­zőkkel is rendelkeznek. Euró­paiságunkat, a szabadságjo­gok kiteljesedését jelezheti a tény, hogy országunkban a vá­lasztások ellentétekkel átszőtt helyzeteiben sem érhet senkit megkülönböztető hátrány. Aki a törvények szerint él, különböző­ségért ne érje támadás és gya- núsítgatás. A választási kampányban fel­erősödnek az érdekcsoportok s a választáson indulók között vi­ták. Természetes és jogszerű, hogy a választásokon nézetek és koncepciók, tervek és prog­ramok átesnek a szavazás „tisztítótüzén". A konfliktusok a választások idején elérik végső fázisukat, s a nyilvánosság elé kerülnek. Viták keretében, új koncepciók győzelmében le- bontódik az idejétmúlt struktú­ra. A vitákból, ,csak azokat lehet figyelmen kívül hagyni vagy le­tessékelni a porondról — írja Mátyás Győző —, akik erőszak­ról beszélnek. Az erőszak elő­szobája a kollektív gyűlölködés.” Dr. Bóra Ferenc Jó harmincéves hagyomány már, hogy ősszel tanévkezdés után a diákok és tanárok né­hány napot a paradicsomfölde­ken, gyümölcsöskertekben munkával töltenek el. Az idén ez megszakadt, hiszen a május­ban kiadott tanévnyitó utasítás nem teszi kötelezővé az őszi mezőgazdasági munkát. A kaposvári Táncsics Mihály Gimnázium tantestülete és diákjai már e rendelkezés előtt kinyilvánították: ők nem kíván­nak almát szedni. E döntés hátteréről Mihályfalvi László igazgató ezt mondta: — A tanév zavartalan rendje és a tanulók érdekében tantes­tületünk már februárban úgy döntött, hogy nem vesz részt az őszi almaszüretben. Ezt a dön­tésünket a diákok is támogat­ták. Véleményünk szerint nem az iskolák feladata a mezőgaz­dasági munka. Feszített tanren­dünkben még így is sok a „csúszás", a kinti egy hét pedig nem biztosítéka a komoly tan­évkezdésnek. Természetesen akad más megítélés is. Erre példa a ka­posvári Széchenyi István Ke­reskedelmi Szakközépiskola Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző igazgatójának, Tóth Imrének a véleménye. — A munkára neveléshez fontos ez az egy hét.—mondta. — A tantestület nagy részének és a tanulók jó kilencven száza­lékának is az a véleménye: szükséges részt venni az őszi munkán. Mezőgazdaságunk negyven év alatt a nagyüzemi termelésre rendezkedett be, így tudomásul kell venni, szükség van a mi segítségünkre is, hi­szen az alma magától nem jön le áfáról. A két ellentétes vélemény után kíváncsiak voltunk, mi a véleménye Dóra Józsefnek, a Kutasi Állami Gazdaság üzem­gazdászának. —Mindig elégedettek voltunk a tanulók munkájával, s a jövő­ben is számítunk az iskolák segítségére. Igaz, az idén nem szenvedtünk hiányt diákmun­kaerőben, de ehhez hozzájárult az is, hogy a mostoha időjárás miatt a korábbi termésnek csak mintegy a negyede van a fákon. Barna Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom