Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-22 / 128. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP 1990. szeptember 22., szombat „Egyetlen hónap leforgása alatt kétszer vesztettem. Először mácius 25-én az első szabad képviselőválasztáson, mint a Magyar Szocialista Párt jelöltje, másodszor április 12-én, amikor az újonnan megválasztott képviselő illetve pártjaik nyomására távozni kényszerültem a Békés Megyei Népújság szerkesztőségének éléről. Az első vereséget egyetlen éjszaka, a március 25-ről 26-ára virradó órákban megemésztettem. Az utóbbit, talán még élek', nem heverem ki. Annak ellenére, hogy azon is napok alatt túltettem magam. ” Dr. Árpási Zoltán, a Békés Megyei Népújság voltfőszerkesztője ezekkel a szavakkal ajánlja könyvét az olvasónak, amelyből itt most részleteket közlünk. Sokatmondó a könyv címe is: „Főnök, én magába rúgok”. A könyv arról szól, hogy miképp küzdött az újságíró-közösség politikai és szakmai függetlenségéért, és miként lett különböző érdekek áldozata ez a közösség, mert nem találta meg a válságból kivezető utat. A viharok, emberi és szakmai kapcsolatokat és életpályákat tettek tönkre. Aligha hihetjük, hogy az egymás mellé sorakoztatott tényéknél van izgalmasabb. Árpási Zoltán könyvében a tényeket sorolja és megtoldja azokat saját érzésével Akiket az év eleje történései érdekelnek, azok izgalommal forgathatják ezt a könyvet. / Árpási Zoltán FŐNÖK, ÉN MAGÁBA i?j)ÚG0K BATTONYA—RECSK—168 ÓRA Január 29-én ismét szerkesztőségi értekezlet volt. Miközben a lap munkatársai üléseztek, az egyik gyakornok, Herpai Attila — anélkül, hogy bárkit tájékoztatott volna róla — külön utakon járt. (Már maga az eljárás példátlan, hogy egy pár hónapos munkatárs semmibe véve a szerkesztőségi programot — előzetes bejelentés nélkül — távolmarad a lap egyik legfontosabb fórumáról.) Herpai Attila huszonhárom évesen, 1989. június 16-án került a laphoz a békéscsabai általános iskolai diákotthonból, ahol nevelő volt. Szerződéssel alkalmaztuk újságíró gyakornoknak, mint az előírás szerint minden 28 év alatti fiatalt... Herpai Attila képtelen volt az újságírás alapvető fogásait elsajátítani, ehelyett nagy riportokba szeretett volna belevágni. Miként azonban más szakmákban, így az újságírásban is az alapoknál illik és kell kezdeni. Mivel ezt nem sikerült elérni, Herpai Attila továbbment — véltük — egy alkatának talán jobban megfelelő rovatra, az 1989 novemberében szerveződött belpolitikai rovatra... Miközben a Népújság szerkesztősége január 29-én, hétfőn megbeszélést tartott, Herpai Attila beült Fu- taki Gézának, az SZDSZ egyik megyei vezetőjének kocsijába. Botrányt szimatolva Battonyára utaztak, ahol váratlanul betoppantak a tanácselnökhöz. Egy megbeszélésre érkeztek, melyet Vas- tagh Pálnak, az MSZP vidéki titkárának, a Békés megyei 7. számú választókerület szocialista párti jelöltjének kezdeményezésére hívtak össze. Bemutatkozó látogatásnak hirdették az összejövetelt, ahol a helyi tanácsi vezetők és Vastagh Pál mellett battonyai vállalati és szövetkezeti vezetők, valamint a gimnáziumigazgató vett részt. Ide érkezett Herpai Attila Futaki Géza kíséretében (vagy fordítva: Futaki Géza Herpai Attila kíséretében). Herpai Attilát, minta Békés Megyei Népújság munkatársát, Futaki Gézát pedig mint Vastagh Pál tanítványát szeretettel fogadták és üdvözölték. (Futaki fél évet hallgatott a József Attila Tudományegyetem levelező tagozatán Vastagh Pálnál, s nála is vizsgázott.) Herpai Attila kitette a magnóját az asztalra, jelezvén, hogy ő dolgozni jött. A beszélgetés végeztével az épületből kifelé menet még megkérdezte Vas- taghtól, hogy „jöhet-e minden” abból, ami a szűk körű megbeszélésen elhangzott. Az MSZP vidéki titkára — későbbi állítása szerint — erre azt felelte, hogy a recski dolog kivételével igen. Csakhogy az igazi szenzáció — mint később kiderült — épp ama bizonyos recski kijelentés volt. (Meg kell jegyeznem, hogy nekem, mint szocialista párti képviselőjelöltnek, sokkal kínosabb volt Vastagh Pálnak a lehetséges MSZP— MSZMP együttműködésre utaló megjegyzése.) De maradjunk a recski kijelentésnél: Többek között a következő hangzottéi Battonyán: „A kisipari üzem vezetője: — Elfelejtettem mondani, hogy én is egy kisipari üzem vezetője vagyok, és itt van már a nyugati tőke... s ez a mi sorsunkat, és a dolgozók sorsát is meghatározza. Hogy ez személy szerint kit hogyan érint, az egy más kérdés. Még annyit kell elmondanom, hogy az emberek egy kicsit furcsán fogadták — és most nem szocialista párti elveim miatt hangsúlyozom —, hogy nem vagyok MSZMP-tag. Kiléptem, nehogy valaki elém álljon ezzel a kérdéssel. Az egyszerű embereknek ezért rosszul esik, hogy a Szocialista Párt elhatárolja magát a jelenlegi MSZMP- től és, hogy nem kíván vele szövetségre lépni. Ez további zavart okozott. Itt Battonyán több mint ötszázegy- néhány párttag volt. Most, ha jól saccolom, akkor Lajos, ti vagytok tizenketten, az MSZMP-sek meg 54-en és ezenkívül van egy csomó ingadozó, akik közül most is van itt egy pár, de azok már agrá- rosok, ugye. Én nem akarok tanácsot adni, de talán jó lenne megfontolni a baloldali egységet, egyáltalán, a baloldal érdekében nem ártana ezen elgondolkodni. Az emberek azt hiszem, hogy így éreznek. Már bocsánat, hogy beleszóltam a párt politikájába. Vastagh Pál: — Meg is lesz ez az új szintézis, csak nem ezeken a választásokon. Majd másfél év múlva, a következő választásokon másképpen alakul a helyzet. Mert, hogy ez a parlament nem fog négy évet ülni, az biztos... Dr. Németh Ferenc, vb-titkár: —... vagy négy évet fog (derültség) Vastagh Pál: — ...de nem a Kossuth Lajos téren, hanem az újra megnyitott Recsken. Persze, persze, van egy csomó variáció. A középiskolai igazgató: — Nem húzom az időt, és nem azért akarok hozzászólni, mert körülöttem is hozzászóltak. A helyiközépiskola igazgatója vagyok. A diákokat az érdekli, hogy a középiskolát végzetteknek az elhelyezkedés lehetőségeiről mit tudnak mondani a különböző pártok képviselői, milyen elképzeléseik vannak a jelenlegi mélypont áthidalására? Hogy az elkövetkezendő két évben munkanélküliség lesz, az világos, tehát annál jobbra, mint ami jelenleg van, nem számíthatunk. Ma megoldatlan a frissen végzett szakember elhelyezkedése. Unszimpatikus lenne számomra, ha egy frissen kikerült, szakközépiskolát végzett fiúnak, vagy lánynak azzal kellene pályáját kezdenie, hogy munkanélküli-segélyen tengődjön. A megyében ez utóbbi egy-két évben a gimnáziumban érettségizettek 40—50 százaléka nem tudott elhelyezkedni...” Amint a szövegből is kitűnik, Vastagh Pál nem azt mondta, hogy a Magyar Szocialista Párt az új parlamentnek megnyitja Recs- ket. Mégis napokon belül attól volt hangos az Ország, hogy Recskkel fenyegetőzik. Az én olvasatomban inkább annak a félelmének adott hangot, hogy szélsőséges erők — balról vagy jobbról — magukhoz ragadhatják a hatalmat, és diktatúrát vezetnek be az országban. Akárhogy is hangzott el persze a kijelentés, kezdettől fogva az volt a véleményem, hogy nem szerencsés Recsk emlegetése — bármilyen összefüggésben hivatkozzanak is rá. De térjünk vissza a Herpai Attila által rögzített hanganyag sorsára. A kazetta később botrányt kavaró részét Futaki Géza lemásolta és — Herpai nevét gépelve a szöveg alá — megküldte a Beszélő című lap szerkesztőségének. Ez január harmincadikán derült ki, amikor délután Herpai Attila a géppapírra írt szöveget átnyújtotta Seleszt Ferenc főszerkesztő-helyettesnek. A másfél gépelt oldalnyi szöveg aljára nyomtatott nagybetűkkel, tollal odaírták: KŐSZEG FERENCNEK. S. O. S. A főszerkesztő-helyettes — okkal, vagy ok nélkül — manipulációt sejtett, ezért kérte Herpai Attilától a magnófelvételt, hogy meggyőződhessen arról, valóban elhangzott-e a kéziratban szereplő szöveg. Miután a gyakornok nem adta át a hangszalagot, így utasította, hogy írja le újból, emlékezetből a szerkesztőségben a tudósítást. Végül, sem ebből, sem a hangfelvétel meghallgatásából semmi nem lett, sót a tudósítás sem jelent meg, mert a szöveg csütörtöki — ekkor kapta meg a főszerkesztő-helyettes a kazettát — ellenőrzése után már csak a pénteki számban lehetett volna közölni. Addigra viszont a battonyai kijelentésről már hírt adott a rádió és a Beszélő. A szabad demokraták lapjában Futaki Géza közvetítésével, de Herpai Attila nevével megjelent tudósítás szövege: „Választási kampányának részeként került sor január 29-én délután 1 órakor Vastagh Pálnak, az MSZP vidéki titkárának battonyai látogatására. (Tudnivaló, hogy Vastagh Pál e körzetben indul a képviselőválasztásokon.) A városi tanács elnöki irodájában tartott találkozón a helyi gyár- és üzemegységek, valamint köz- intézmények vezetői, igazgatói vettek részt. Az egyébként nem hivatalosra tervezett találkozón— a sajtó külön meghívást nem kapott, bár odaérkeztemkor minden további nélkül, készséggel beengedtek — röviden bemutatkozott Vastagh Pál. A vezetők támogatásukról biztosították az MSZP-jelöltet, sőt további találkozókat kértek tőle, amikor megismerkedhetne a gyárak és intézmények dolgozóival is. Vastagh Pál ehhez hozzátette: csak a törvény által előírtak szerint. A találkozón részt vevők sajátos vállalati problémáik felvázolása után Vastagh Pál válaszolt néhány kérdésükre. Itt hangzott el az az észrevétel, hogy »Battonyán az embereknek rosszul esik, hogy az MSZP mindenféle szövetség tekintetében elhatárolja magát a jelenlegi MSZMP-től. Ez itt zavarokat okozott. Ezt jó lenne megfontolni a baloldal egysége, léte érdekében. Erre Vastagh Pál így válaszolt: — Meg lesz ez az új szintézis, csak nem ezen a választáson. Majd másfél év múlva a következő választásokon másképp alakul a helyzet. Mert ez a parlament nem fog négy évet ülni, az biztos. Érré az egyik jelenlévő megjegyezte, vagy négy évet fog ülni, miután Vastagh Pál így folytatta: — De nem a Kossuth téren, hanem az újra megnyitott Recsken.« Későbbi válaszaiban a képviselőjelölt kitért a napi politikai hangulat elemzésére, melyet a következőképpen lát. — Összeomlás zajlik a térségben, felsorakoztathatjuk Lengyelországot, Csehszlovákiát, az NDK-t, ahhoz képest nálunk még istenes a helyzet. Hogy hogyan alakul nálunk, az mozaikszerű, nem lehet látni. Lőttek 32 évvel ezelőtt. Nagyon bízom benne, hogy ez a szakasz lezajlott, és más kezdődik. De egyesek úgy játszanak a tűzzel, indulatokkal, hangulatokkal, hogy nem fogja tudni megállítani senki. Ha márciusban szabadjára kerülnek emberi indulatok és az utcán fejeződnek ki, akkor sem a szocialista párt, sem az MDF, senki nem tudja megfékezni. E velős politikai elemzéssel zárult a bensőséges és baráti találkozó. Herpai Attila" Vastagh Pál február elsején az MSZP megyei képviselőit bemutató sajtótájékoztatón Békéscsabán tartózkodott. Az összejövetel után a megyei lap munkatársa véleményét kérte a Beszélőben megjelentekről. A másnapi számban „Vastagh Pál: Szerencsétlen fordulat volt” címmel az alábbi kis interjú volt olvasható: „— Tudomásunk van arról, hogy Battonyán egy fórumon új Recsk megnyitásáról tett megjegyzést, egyes megítélések szerint fenyegetőzött. Azt mondta slusszpoénként, hogy az ország- gyűlésnek nincs két éve, nem ülnek addig a Kossuth téren, mire beszólt valaki, hogy de majd ülnek máshol. S akkor ön azt mondta, igen, majd az új Recsken. — Igen, persze, elhangzott, csak egy más összefüggésben. — Ha egy politikus tömeg előtt kijelent valamit, annak súlya van. Csakhogy ez nem tömeg, hanem egy magánbeszélgetés volt, nyolc emberrel, akiknek én személyesen bemutatkoztam. Egy hosszú gondolatmenet végén jött ez az egyébként szerencsétlen, és nem publikus fordulat. Egy, már megjelent újságcikkben nem szerepel végig, ami így számomra kedvezőtlen, személyes politikai hitelem rontására alkalmas beállítás. Tartalmát tekintve összefüggésekből kiragadott, nem tartalmazza, aminek következtében eljutottam ehhez a gondolathoz. Nevezetesen, hogyha sok független jelölt lesz, hogy ha nem lesz erős baloldali koalíció és kormányzati stabilitás, akkor ez a parlament nem fogja kitölteni az idejét. — Akkor a megjegyzést minek tekinti? — Semminek nem tekintem, olyan megnyilvánulásnak, ami nem a sajtó számára készült. — Ki volt az a nyolc ember, aki ott volt? —Négy munkatársam, továbbá a tanácselnök, a vb-titkár, tsz-el- nökök, akiknek be akartam mutatkozni, de nem nyilvános fórumon. ” Vastagh Pál battonyai kijelentéséből, illetve a Herpai-tudósítás körüli bonyodalmakból igen nagy vihar kerekedett. A szelet a 168 óra című rádiós műsor vetette február 3-án elhangzott Békés megyei riportjával, amelyben megszólaltatták Futaki Gézát, Vastagh Pált és Herpai Attilát. A lényegében hiteles — bár helyenként fontos részleteket elhallgató — helyzetfeltárás elmarasztalta a Népújságot és a szerkesztésért felelős főszerkesztő-helyettest. A riport szövegét közölte a 168 óra című lap február 6-i száma. A hetilap szerkesztői a szöveg mellé szerkesztették Futaki Géza február elsején kelt és minden alapot nélkülöző levelének fénymásolatát. Ebben az SZDSZ megyei vezetője a következőkről értesíti Rádai Esztert, az említett riport készítőjét: „Új fejlemény, hogy Herpait áthelyezték a belpol. rovatról a sportrovathoz.” Herpai Attilát nem helyezték el a belpolitikai rovatról, lassan már nem is lett volna hová, mert a szerkesztőség öt rovata közül hármon már megfordult. Viszont összeült a szerkesztőbizottság, hogy foglalkozzon a kialakult helyzettel. Hiszen sokan érezték úgy a lapnál, hogy méltatlanul bánt el a Népújsággal a 168 óra. De Herpai Attila eljárása is irritáló volt, hiszen mindenki tudta, hogy itt legfeljebb egy hibás döntésről, nem pedig az újságíró-gyakornok üldöztetéséről van szó. Gyakorlott szerkesztő két megoldás közül választ ilyenkor. Vagy agyonhallgatja a történteket, tehát lenyeli a „békát”, abban reménykedve, hogy napok alatt elfelejtődik ez az egész. A másik lehetőség: igazáról meggyőződve felveszi az odahajított kesztyűt. Még egyszer ideírom: igazáról meggyőződve. A szerkesztőbizottság ülésén heves vita robbant ki. Mindenki felháborodásának adott hangot, de az ügy folytatásáról megoszlottak a vélemények. Volt, aki a hallgatást javasolta, mások a szerkesztőségi megjegyzés mellett kardoskodtak, megint mások a főszerkesztő-helyettesre igyekeztek rálőcsölni a „recski ügy” kommentálását. A szerkesztőség megbízott vezetője ez utóbbitól elzárkózott azzal, hogy a 168 Óra nemcsak őt, hanem a lapot is sértette. Úgy vélte, kollektiven — szerkesztőségi cikkben — kell elégtételt venni. A szerkesztőségi írás Még egyszer a „recski ügyfői” címmel a lap február 6-i számában jelent meg: „Napjaink kiéleződött közéleti, politikai hangulatában voltaképpen nem csodálkozhatunk azon, hogy Vastagh Pálnak az elmúlt " hétfőn Battonyán tett, Recskkel kapcsolatos megjegyzését indulatoktól hevített botrány kísérte. Hogy most újra kell vele foglalkoznunk, sajátos körülmények teszik indokolttá. Többek között az, hogy a téma feldolgozásával összefüggő belső szerkesztőségi ügyek egyoldalúan kerültek — a rádió 168 óra című műsorában — nyilvánosságra. Emiatt mindenképpen szükségesnek tartjuk néhány kiegészítéssel pontosítani a történteket. Az esetről — jelentőségénél fogva —.lapunk mindenképpen tájékoztatni kívánta az olvasókat. Emlékeztetőül azonban szólni kell a pártokkal néhány hete kötött, s a választások időszakára szóló megállapodás egy kitételéről. Jelesül arról, amely rögzíti: a pártok az általuk meghatározott eseményekről tudósító újságíró személyére javaslatot tehetnek. Megjegyezzük, hogy a téma feldolgozásáról az SZDSZ egyik megyei ügyvivője és szerkesztőségünk újságíró-gyakornoka — néhány nappal korábban —, egymás között állapodott meg. Ugyancsak lényeges, hogy a tudósítás másnap este az SZDSZ megyei ügyvivőjének lakásán készültI Nem elhanyagolható az sem, hogy a Vastagh Pál beszédéről készült felvételt — mint első számú bizonyítékot — szerkesztőségünk csak csütörtökön délben kapta meg. Mindezek után nem véletlen, hogy a szerkesztőség főszerkesztő-helyettese — a tudósítás tisztázatlan körülményei miatt — kérdőre vonta a gyakornokot, aki ezt a rádióműsorban »kihallgatásnak« nevezte. A történtekkel és a szerkesztőségre vonatkozó megjegyzésekkel nem értünk egyet." Hamar kiderült, mégis jobb lett volna agyonhallgatni az ügyet. A kinyilatkoztató szellemben fogalmazódott állásfoglalás ugyanis olaj volt a tűzre. (Ha már megjelent ilyen nyilatkozat, szerencsésebb lett volna a puszta tényekre szorítkozni, rábízva az ítéletet az olvasóra.) Három újságíró — Dányi László, Krausz Tamás és Lovász Sándor — bejelentette, hogy nem értenek egyet a szerkesztőségi állásfoglalással, és attól elhatároló nyilatkozatukat közzé akarják tenni a lapban... Végül a Népújság február 7-i számában hármójuk aláírásával megjelent az alábbi nyilatkozat: „Mi, a Békés Megyei Népújság alulírott munkatársai kijelentjük, hogy a lap február 6-i, tegnapi számának 3. oldalán, Még egyszer a „recski ügyről’’ című szerkesztőségi állásfoglalás tartalmáról előzetesen nem volt tudomásunk, így azzal nem tudunk azonosulni. ” A szerkesztőségi állásfoglalás a szerkesztőbizottság felett is ítéletet mondott. A bizottság egyes tagjai megrettentek a felelősségtől, s gyávaságból—vagy helyezkedésből — utólag megkérdőjelezték a többségi szavazással elfogadott döntésük helyességét... Herpai Attilával battonyai kirándulása után február hatodikán találkoztam először. Bár az egész „recski ügy” kezelésében nem vettem részt, a lapot ért sérelmet saját sérelmemnek is tekintettem, és letámadtam... Amikora Herpai Attilával folytatott beszélgetés befejeződött, akkor még nem gondoltam, hogy amit szűk körben neki mondtam, annak legkeményebb mondatát hamarosan az éter hullámain hallom vissza. Pedig ez történt. A 168 óra következő adásában Mester Ákos felelős szerkesztő visszatért a ,,recski ügyre". „Kismagnó az asztalon” című jegyzetében keményen osztogatta az igazságot. Érezhetően mell rész ívta a Népújságban megjelent szerkesztőségi állásfoglalás (melyet időközben a Népszabadság is átvett) 168 órának címzett kritikáját. Most aztán kapott a Népújság főszerkesztő-helyettese, és meglepetésemre kaptam én is. A nagyvonalú és a részleteket ismét mellőző jegyzetnek csak a rám vonatkozó részét idézem (többet a 168 óra szerkesztőinek a műsorukban elhangzottak átvételére vonatkozó általános tilalma miatt nem áll módomban): „A Békés megyei kollégám — a lap főszerkesztő-helyettese — arról értesít, hogy semmiféle retorzió nem érte fiatal munkatársát, és az sem igaz, hogy a belpolitikai rovattól áthelyezték a sportrovathoz. Ennek igazán örülök, mert legalábbis látszatra minden rendben van. Igen ám, de nem egészen légből kapott, hogy a történtekért a Békés Megyei Népújság ifjú munkatársának valaki azt mondta: ha rajta múlna, ő bizony a kezébe adná a munkakönyvét! Az illető a lap főszerkesztője. A feltételes módot pedig az indokolta, hogy pillanatnyilag — átmenetileg? — nem gyakorolhatja munkáltató jogait, mert a főszerkesztő indul a választásokon. Történetesen az MSZP színeiben. Aminek persze nincs köze a történethez. Látszólag... Csak annyiban, hogy benne még mindig a régi mechanizmusok működnek. ” . Mester Ákossal soha nem beszéltem... Visszatérve Mester Ákos rádiós jegyzetére: a szöveg egy mondata a Herpai Attilának címzett „fenyegetésemet” összekapcsolta a szocialista párti képviselőjelöltségemmel. Vagyis két olyan dolgot mosott össze egy elegáns, de tendenciózus fogalmazással, amelyeknek semmi közük egymáshoz. Az effajta gondolkodással előző nap már találkoztam a Magyar Hírlap hasábjain. Az országos napilap február 9-i számában Márványi Ágnes, aki „A pártatlan párt esete az esélyegyenlőséggel” címmel a megyei lapok helyzetéről közölt tanulmányt, a következőket írja: „Akad azonban másfajta példa is: a Békés Megyei Népújság fő- szerkesztője például annyira »pártatlan«, hogy indul a választásokon, az MSZP színeiben. ” Ahá, minden világos! A lapra megbélyegző lehet, ha vezetője a Magyar Szocialista Párt színeiben elindul a választáson. Nem képezi vizsgálat tárgyát, hogy az újság arculata mennyiben változott az utóbbi években, és hogy milyen most. A lényeg: főszerkesztője a MSZP-képviselőjelölt- je, s ezáltal — a sajátos logika szerint — a lap nem is lehet objektív. Február 11-éré meghívtak a Magyar Rádió délutáni vitaműsorára, melynek témája a megyei lapok helyzete volt. A beszélgetésen — melyet Vicsek Ferenc vezetett — rajtam kívül Furmann Imre (MDF), Haraszti Miklós (SZDSZ) és Polgár Viktor (MSZP) vett részt. A vitába szolnokiak is bekapcsolódtak, újságírók és pártvezetők, akik a helyi stúdióban jöttek össze erre az alkalomra. Mintegy háromnegyed órája folyt már a vita, amikor Haraszti Miklós a Vicsek Ferenc előtti papírra odaírt pár szót: „Békés megyei főszerkesztő, választás." Haraszti hamarosan „labdát is kapott” a műsorvezetőtől, s nekem címezve „leütötte.”: „Nem hangzottéi, hogy miközben ő jelöltként indul a választáson (mármint én — Á. Z.) az alatt az ő lapja a főszerkesztő-helyettes irányítása alatt áll, és gondolom, hogy ő azt a lapot valamilyen módon a választási kampányban felhasználja..." — Elnézést, de nagyon rosz- szul...”A mondat végét, azt, hogy „tudja"lekeverték. Haraszti Miklós folytatta: „Nem tudom, hogy meg tudja-e győzni az olvasókat arról, hogy itt az esélyegyenlőség fennáll?" A három idézet jól mutatja, hogy az igazi célpont nem a lap szellemisége, nem egy rossz vagy vitatható szerkesztőségi döntés volt, hanem a főszerkesztői munkáját felfüggesztő főszerkesztő, jól kiolvashatóan azért, mert MSZP színekben indult a választáson. Ha más párt jelöltjeként szállók ring- be — miként más újságírók — vélhetően nem kerekedik ekkora bonyodalom köröttem.* Az elkövetkezendő hetek eseményei kétségeimet csak erősítették és kérdéseim számát növelték.
