Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-18 / 124. szám
1990. szeptember 18., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Dokumentumok a szülőföldről A somogyi képzőművészet százhatvanöt éve Miért éppen százhatvanöt évet ölel föl Horváth János, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának megbízott igazgatója, osztályvezetője a somogyi képzőművészeti élet múltja feltárásának szándékával első lépésként; nem ad magyarázatot az a kötet, amit a Somogy Megyei Levéltár és a megyei pedagógiai intézet közösen gondozott s jelentetett meg az Iskola és levéltár sorozat 32. füzeteként. A módszertani segédanyagnak szentelt munkát mégis becsben kell tartanunk, hiszen első olyan ösz- szefoglalója megyénk képző- művészeti életének, amelyre nagy szükség van. Somogy gazdag képzőművészeti múlttal rendelkezik — ez ugyan köztudomású, ám a föltáró munka eddig váratott magára. Ismerünk egy-két szép, római kori bronzleletet, honfoglalás kori övdíszt, Szent László somogyvári bazilikájának kőfaragványait, a somogyi rengetegben makkoltató pásztorok művészetét; toponári Dorfmeisterfreskókat, a Zichy, Rippl-Rónai, Vaszary, Bernáth festészetét. A felsoroltak tudományos feldolgozása és többé- kevésbé népszerűsítő publikálása ugyan megtörtént már, kimagasló jelentőségük ezt indokolta. Nemcsak Somogybán fordul elő, hogy a szellemóriások árnyékába került közepes és kisebb jelentőségű mesterek a feledés homályába merültek. Pedig ami érték, az akkor is gazdagít — írja a szerző —, ha sok kisebb darabból tevődik össze. Ezzel a célzattal került elsőként számbavételre mindazon híres és kevésbé jelentős művésznek az életrajza, művészetének körvonalazása, aki Somogybán élt és alkotott, hosz- szabb-rövidebb tartózkodás után valamilyen művészi alkotást reánk örökített. A dokumentumkötet anyagában azok szerepelnek, akik 1780 és 1945 között Somogybán születtek, itt alkottak, innen vitt útjuk akár Párizsba, akár Münchenbe, vagy csak a szomszéd megyébe. A füzet értékes segítséget nyújt mindazoknak, akik szeretnék megismerni szülőföldünk képzőművészeti életén keresztül a megye múltját. Több műalkotás létrehozójának a neve ismeretlen a lakosság széles körében. Itt van például a Somogyi Hírlap tőszomszédságában az a szecessziós díszű ház, aminek stukkódíszeit nemrég állították helyre. Ki készítette a figurális díszeket? Illik ilyet is tudni a lokálpatrióta kaposváriaknak. Csikász Imre és Borovicz Imre szobrász-kőfaragók tehetségét dicséri a szép épület. Csikász Ad astra című szobrát, amely Rodin hatására utal, a Nemzeti Galériában őrzik. Tehát neve és alkotásai nem feledhetők. A kötetben lapozva amikor Kozma Lajos nevéhez értem, elgondolkodtam azon: vajon a végre elkezdődött felújítási munkák végére milyen kép fogad majd a sétálóutcában a Takáts Gyula által Kaposi Pilvaxnak keresztelt kávézóban, ahol szerényen, de képviseltette magát a neves iparművész és grafikus néhány szép bútora által. Élénk képzőművészeti élet volt Somogybán a kötetben bemutatott évtizedekben. Nem elégedhetünk meg azonban ennek nyugtázásával, érdemes elmélyedni is benne. Kicsoda Szilárd Gábor Karola? Sosem hallottam róla. Horváth János jóvoltából ismerhettem meg őt, aki 1926-ban Kaposvárról egyenesen Brazíliába telepedett „át”. Legutóbb 1982-ben részt vett Budapesten a külföldön élő magyar származású művészek kollektív kiállításán. És neve, múltja miről árulkodik? Gábor Áron ágyúdöntő unokájaként 1901-ben Kaposváron született... Ahány név a jegyzékből, any- nyi érdekes életút—annyi kincs Somogy képzőművészetének gyűjteményében. A kiadvány foglalkozik a somogyi művésztelepekkel is, így a kőröshegyi festőiskolával, a mosdósi szabadiskolával, a kaposvári művészteleppel, a Balázs János Kézőművészeti Szakkörrel, a fonyódi művészteleppel, a fo- nyódi iskolával és a nagyatádi nemzetközi faszobrász-alkotó- teleppel. A munka folytatását várjuk Horváth Jánostól. Nemcsak a további évtizedek (1945-től napjainkig) fejezetét Somogy képzőművészetében, hanem első kötetének kiegészítését is, hiszen a szerző adósunk még további kutatásokkal. Az irodalomjegyzékéből kitűnik, hogy kevés támpontot talált munkája bevégzéséhez. Lyka Károly alapos összefoglaló munkát végzett, amit nemrégiben több kötetben jelentett meg a kiadó. Ő említi többek között Boros N. Jánost, aki mintegy ötszáz oltárképet és vallásos tárgyú képet festett. 1850-től 54-ig Mo- csoládon élt. Elkerülte a figyelmét Xantus János munkássága is, aki kaliforniai utazásairól szóló könyvét saját rajaival illusztrálta. Érti Bertalan kaposvári rajztanárt is említi Lyka Károly. A mester kőnyomatban adta ki Kaposvár és környéke látképét. Vidéky János 1852 körül Somogybán gyűjtött népi motívumokat festményeihez. Jakob Walt- mann bécsi festő neve azért érdemel említést, mert 1836- ban bécsi kiállításon mutatta be a fonyódi hegyeket ábrázoló festményeit. Gaál Gusztáv ugyan Bécsben lakott, de bejárta az egész Dunántúlt, többek között Somogy tájait is szívesen megörökítette vásznán. Egyik ilyen képét 1841-ben mutatta be egy pesti tárlaton. A nevezetes budapesti Rusz- wurm cukrászda enteriőr díszítései Dunaiszky Lőrinc kezemunkáját dicsérik, őróla végképp nem feledkezhetünk meg. Bécsben tanult, Pesten virágzó műhelyt tartott fenn, ahonnan egész sor munkát küldött a Dunántúlra. Többek között Ádánd számára vörös márványból faragott Boldogaszs- zony szobrot Csapodyék kertjébe. Iharosberényben oltárt állított. A kutatómunka sajátossága, hogy sosem tekinthetjük befejezettnek. Horányi Barna ww Üzenet az utókornak Lexikon azokról, akik nem szerepelnek a hírekben Lépést tartanak a kereslettel Csökkent a törzsvásárlók száma A világhírű, de szűkebb hazánkban alig ismert fotóművésztől kezdve a szegények védőszentjének tartott lelkészig, a sokat megélt parlamenti képviselőtől az álnéven író hivatalnokig sorolhatnánk a környezetünkben élő, munkálkodó ismeretlen ismerősöket. Hányán lehetnek az anonim hősök? S közülük mennyi lesz azoknak a száma, akikről a jövő generációja is tájékozódhat kézikönyvekből? Talán hasonló kérdések ösztönözték, a Haas Singer Könyvkiadót, hogy olyan lexikont hozzon létre, amely különbözik a jellegében hasonló Ki kicsoda? sorozattól. E merőben újszerű vállalkozásról érdeklődtünk a kézikönyv egyik szerkesztőjétől, Egervári Zsuzsától. Privát „Ki kicsoda?” —Miben különbözne ez a,, Ki kicsoda ?” az eddigi sorozattól? — A könyvtárlátogatók és a kézikönyvgyűjtők jól tudják, hogy a Ki kicsoda ? rövid szócikkekből álló, kortárs életrajzi lexikon. Híres emberek gyűjteménye: politikusoké, művészeké, tudósoké, akikkel kapcsolatban nagy a valószínűsége annak, hogy az érdeklődő szeretne utánanézni kilétüknek. A lexikon szerkesztőbizottsága dönt arról, hogy ki kerülhet be az összeállításba és milyen formában mutatják be az olvasóknak. A Privát ki kicsoda ? pedig épp a benne szereplő emberek miatt lesz alapvetően más: speciális lexikon azokról, akik nem szerepelnek a hírekben, de életművük, tevékenységük méltó a nagyobb nyilvánosság figyelmére. Nemcsak művészekre, orvosokra, közéleti személyiségekre gondolunk; bekerülhet a lexikonba bárki, aki a szakmájának mestere és szeretné, ha nevét, tevékenységét szűkebb hazáján kívül országosan is megismernék. Annyiban is különbözik majd e kézikönyv a Ki kicsodá?-tól, hogy a címszóban szereplő személy saját szavaival írja le, amit fontosnak tart önmagáról. A tartalom és a forma nincs meghatározva. Egy költő például versrészlettel is bemutatkozhat. De ha valaki lényegesnek tartja egy-egy munkájának vagy akár családjának a fényképét közölni, ezt is megteheti. Ez szavatolja a kiadvány eredetiségét, sokszínűségét, ezenkívül a kívülállók számára is élvezetes, érdekes olvasmány lehet. Meg kell jegyezni: eltérően az eddigi Ki kicsodát?-tól ebben már nem élő személyeknek: hozzátartozónak, ismerősnek, barátnak is állíthatunk ily módon emléket. —A Hass Singer kiadó programmenedzsere Benke Péter, maga a könyvkiadó kis létszámmal működő szellemi műhely, többségük pszichológus. Mi a céljuk azzal, hogy egyéni Ki kiesődé ?-t hozzanak létre ? — Felismerték, hogy sok tehetséges ember él közöttünk, akik érzelmi, üzleti, politikai vagy egyéb okokból szeretnék megmutatni magukat a világnak, de erre eddig nem volt lehetőségük. A kiadó a beérkezett szócikkeket betűhíven közli, így a megjelenő kötetnek páratlan dokumentumértéke lesz. Elgondolkodtató lehet — Első hallásra meglepő, hogy egy-egy bemutatkozás személyenként 3000 forintba kerül. Nem tartanak-e attól, hogy anyagiak hiánya miatt nem lesz teljes e dokumentum ? — Tapasztalatom szerint az embereket nem elsősorban anyagi nehézségek, hanem szemléleti okok tartják vissza a szerepléstől. Sokan félnek közvetlen környezetük reagálásától, kételkednek abban, hogy életútjuk érdekes, elgondolkodtató lehet mások számára is. Hankiss Elemér szavaival élve „népünk kóros önbizalom hiányában” szenved. — Mikor fejeződik be az anyaggyűjtés? — Ez év végéig tart, az egész ország területén. A jövő év második felében várható a kötet megjelenése. Paál Ildikó A megnövekedett utcai, könyvárus forgalom Kaposvár legnagyobb könyvesboltját is arra ösztönözte, hogy bővítse kínálatát. Balogh Istvánnétól, az üzlet vezetőjétől megtudtuk: májustól boltjuk is foglalkoztat utcai árusokat Kaposváron és a Balaton-parton, ahol ■ nyáron főiskolai hallgatók vállalják a terjesztőmunkát. Főidényben Fonyódon főleg az idegennyelvű kiadványok iránt volt nagy a kereslet. A profilbővítést segítette a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak az írószövetséggel kötött szerződése, amely lehetővé tette, hogy a nenézkes postai terjesztést kiküszöbölve olyan folyóiratokat árusítsanak, melyeket csak nagy utánjárással Budapesten szerezhettek be eddig az olvasók. A Holmi, a BUKSZ, a Századvég, a Liget, a 2000, Privát Profit, valamint Múlt és Jövő című zsidó- és az Egyház és Világ, stb. című kiadványoknak már kialakult a törzsvevőgárdája. Mintegy 30 főből áll az a közönség, amely rendszeresen igénybe veszi a videokölcsönzés nyújtotta új lehetőségeket, a VIDEA-val és az Intervideo-val kötött szerződés lehetővé teszi, hogy kéthetenként új, — főleg amerikai — filmeket vihessenek haza az érdeklődők. Nem jelentenek már konku- rencát a krimi és a kommersz könyvek árusítói sem, mert e kiadványok ugyancsak fellelhetők a polcokon. Arra azonban vigyáznak az üzlet dolgozói, hogy ezek eladása ne menjen a szépirodalom, illetve az egyéb, tudományos és ismeretterjesztő, művészeti stb. témájú könyvek árusításának rovására. A tankönyvárusítás sok munkát, de szép forgalmat is biztosít az üzletnek. Az idén csak az okozott egy kis gondot, hogy a pedagógusok nem tudták időben eldönteni milyen történelem- és nyelvkönyvből tanítsanak. A feleslegessé vált—főleg orosz könyveket — vissza kellett küldeni, míg az angol és a német nyelvkönyvekből most érkezett meg az utánrendelt csomag. Ugyancsak pótrendeléssel érkeztek meg a gazdaképző osztály tankönyvei. A könyvesbolt — bár haszon nincs rajta — továbbra is támogatja kiadványainak üzemi terjesztését, mert ez az egyetlen módja annak, hogy a vállalati könyvbizományosoktól részletre is vásárolhassanak a dolgozók. A könyvcsekk megszűnt, s bizony semmint kényszerűen, üres kézzel távozzon. (Várnai) Agatha, a krimi királynője Agatha Christie még mindig képes zavarba ejteni a világot. Pontosan száz évvel születése után könyveinek keresettsége, televíziós és mozifilmek sokasága, valamint az Egérfogó című darabjának rekordidőn át műsoron tartása mutatják: az írónő még mindig jelen van a krimiirodalomban. Vajon mi a titka szűnni nem akaró sikerének, amelyet nem kezdtek ki a változó idők és az irodalmi divatok? Ő maga is meglepődne „Az ő műveit olvasók nem az erőszakot keresik” — mondja Kate Parkin, az egykori Írónő kiadójának, a Collinsnak a szerkesztője. „Christie detektívre- gényeiből egyáltalán nem csöpög a vér” — teszi hozzá. Sir Peter Saunders, az Egérfogó producere zavarban van, amikor meg kellene magyarázni, hogy a darab miért adható el még mindig 38 év után. Christie talán maga is „mélységesen meglepődne és elcsodálkozna azon, hogy a darab ma is műsoron van”— mondja. „Sohasem volt célja a magas szintű irodalom, csak szórakoztatni akart. A cselekmény, a bonyodalom az, amely történeteit uralják" — vélekedett Parkin. Még rajongói közül is sokan elismerik, hogy figurái gyakran kétdimenziós sztereotípiák, és könyveikben tetten érhető a századeleji angol középosztály előítéletei és sznobizmusa. Ostoba szolgákat, dagályos őrnagyokat és pletykás vénkisasszonyokat teremtett. H. R. F. Keating detektívre- gényíró Christie nemzetközi sikerét történeteinek mindennaposságának tulajdonítja. Peter Lennon, a Guardien újságírója szerint az írónő „egy életre elkötelezte magát a banalitás mellett”. A tény, hogy regényei közönséges emberekről szólnak és a vezérvonalat vagy a nyomravezető jelet egy mindennapos tárgy testesíti meg; — ezek olyan metaforák, amelyek jelzik: az átlagemberekhez kíván szólni, vélekedik Keating. Próbára tett olvasók írásainak cselekménye bonyodalmasán tekergőzik, tele van fordulatokkal, hamis nyomokkal és dupla blöffökkel. Olvasói úgy válnak rabjaivá könyveinek, mint a keresztrejtvény- fejtők játékuknak—fejti ki Brian Stone, Christie irodalmi képviselője. „Az olvasót teszi próbára, aki azt hiszi, hogy még a könyv vége előtt rájön, ki a gyilkos; aztán kiderül, hogy tévedett” — mondja Stone. Némelyik könyve manapság jobban fogy, mint az első megjelenésükkor, pedig nincsenek benne obszcén szavak, szex, nyílt erőszak és lemeztelenített szenvedélyek. Christie keveset tudott a puskákról, inkább a revolvert választotta. Viszont a mérgek szakértőjének számított (az I. világháború alatt egy gyógyszertárban dolgozott). „Christie ártalmatlan, vitathatatlan, megbízható, híres és termékeny író volt” — írta róla a The Times e hónap elején. „Általában évente írt egy könyvet, amely rendszerint karácsonykor jelent meg” — mondja Parkin. Könyvei áttörték a kulturális határokat, a Collins kiadó becslése szerint világszerte eladott könyveinek száma már meghaladja 2,5 milliárdot, ebből 1,5 milliárd angol nyelven jelent meg. Negyvenöt nyelven Christie 147 kisregényt, 15 drámát és 90 regényt írt—szinte valamennyit ma is kapni lehet a boltokban. írásait 45 nyelvre fordították le. Az Egérfogót 45 országban mutatták be, Londonban eddig 8,5 millió néző látta. Saunders szerint „Christie külön intézménnyé vált”. Két leghíresebb alakját, Miss Marple-t és Hercule Poirot-t, olyan híres színészek alakították a mozivásznon és a televízióban, mint például Margaret Rutherford és Joan Hickson illetve Peter Ustinov, Albert Finney és David Suchet. Agatha Christie 1890. szeptember 15-én született és 1976- ban hunyt el. Szülővárosában, a dél-angliai Torquayban ünnepségsorozatot rendeztek tiszteletére. Hírneve ellenére Christie életének legnagyobb részét a nyilvánosságtól távol éltele. Afélénkés befelé forduló asszony ma valószínűleg kétségbeesetten venné tudomásul, hogy születésének századik évfordulója alkalmából micsoda hűhót csapnak.
