Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-15 / 122. szám

1990. szeptember 15., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Mennyország és pokol » Aki éppen nem „győző”, de hisz a munkában Kétségkívül az ország egyik legnépsze­rűbb labdarúgója volt. Azon kévések közé tartozott, akik nagyon ritkán játszottak halványan. Látványos technika, nagy munkabírás Jellemezte. Egyszóval: a foci önzetlen szakmunkása volt a pályán. Nemcsak a válogatók, hanem a külföldiek is fölfigyeltek rá. És sem a címeres mez­ben, sen pedig ott távol, Frahkhonbán nem vallott szégyent. Manapság mégis a poklok poklát kénytelen meg/ámí. Az a sportág fordult el tőle, amelyre egész életét föltette. Bizonyára az olvasó is egyetért velem abban, hogy Burcsa Győző ma nem irigylésre méltó ember. A vele folytatott beszélgetés néhány héttel ezelőtt zajlott le Kaposváron, ama bizonyos nosztalgia mérkőzés után. A Videoton újdonsült ed zője akkor még csak két vereséget tudott maga mögött, de mintha már sejtette vol­na, hogy egyelőre befellegzett a fényes napoknak. — Győzd. Nevéhez méltóan, mint egy győztes hadvezér tért vissza hosszú franciaországi küldetéséből, ahol előbb mint játékos, később pedig mint edző szép sikeredet könyvelhe­tett el. Ehhez a sikeres pályafu­táshoz milyen indítattást adott szülőföldje, Kaposvár? — Én a kaposvári évekre most is úgy gondolok vissza, hogy közben elönt az érzelmek hulláma és sZö szerint borsód­zik a bőröm. Ez a város nem­csak a szülővárosom, hanem pályám kezdete is volt, s az in­dulásnál még nem tudtam, hogy hová vezet az utam. Engem a pályámon a Kaposvári Vasas indított el; ezt tartom igazi neve­lő egyesületemnek, _ ahol mindenekelőtt Gyenes Tóni bácsinak köszönhetek sokat; elhitette velem, hogy többet tu­dok, mint az átlag, s ha többet is dolgozom, vihetem valamire. Nagyon sokat foglalkozott ve­lem, s elszomorít, hogy ezt ma már nem köszönhetem meg újra csak neki. — Ha volt másfél évtizede Mathesz-korszak Kaposváron, akkor volt egy ,,Burcsa-féle" csapat is, legalábbis így tartja nyilván a közvélemény. — A Rákóczi nekem a Vasas­nál történt „vonatraszállásom” utáni első állomás volt, ahol három, sikerekben gazdag, fe­lejthetetlen évet töltöttem el nagyszerű csapatban, remek társak között. Számomra ez a kiugrás időszaka volt. Úticsomag hazulról — Mit vitt magával úticso­magjában Kaposvárról? — Mindenekelőtt a munka szeretetét. Én sohasem felejtet­tem el, hogy egész eddigi pálya­futásom során a kaposvári dol­gos hétköznapok gyümölcsét arattam le. Már itt belém rögző­dött, hogy kitartó munka nélkül nem lehet tartós sikerre számí­tani. Mindkét kaposvári egyesü­letben jól megtanítótták: hogy a labdarúgó jól érezze magát, tö­retlenül dolgoznia kell. S ami ennél is fontosabb, bár össze­függ vele: megismerhettem a munka örömét, rájöttem, hogy az nem egy szükséges rossz, hanem természetes velejárója a tevékenységnek, s bárfárasz- tó időnként, de a szépsége is megvan. Nem győzök hálálkod­ni azért, hogy egészen fiatalon segítettek kialakítani ezt az egészséges életszemlélete­met, hiszen mindent ennek kö­szönhetek. — Nyilván más is került abba a bizonyos útitarsolyba. — Igen. Megtanultam, hogy szükség van egy egységes, jó szellemű csapatra, mert enélkül az egyén sem képes kibonta­kozni. S még valami, amire most edzőként van elsősorban szükségem: mérsékelni kell magamban az indulatokat és sohasem szabad a közönségre hallgatni. A szurkolókat az ér­zelmeik kormányozzák, de ezt egy edző nem teheti meg... Volt egy kaposvári mérkőzés, a Tatabánya ellen. 1-1-re állt a ta­lálkozó, s ón nagyon gyengén játszottam. A szurkolók kórus­ban követelték a lecserélése­met. Mathesz Imre mintha nem is hallotta volna. Ez nekem új erőt adott, és a 86. percben én szereztem a győztes gólt. S ugyanaz az „ezerfejű cézár” a vállán vitt az öltözőig. A vonat nem állt meg — Győző, bár mindvégig érezte a kaposváriak szerete­tét, mégiscsak felült arra a bizo­nyos vonatra, és továbbutazott, Akkoriban senki sem hitte, hogy többé néffl tér vissza. = Én sem voltam ebben bíl= tos. Aztán a fehérvári évek na­gyon szépre sikeredtek, majd ugyanígy a győriek is. Tizenöt­ször szerepeltem a válogatott­ban, részese voltam a nem éppen sikeres, sok vihart kavart mexikói világbajnokságnak. Aztán újra Fehérvár követke­zett, a szép kupaszerepléssel, majd utána az igazi profi idő­szak Franciaországban. Azt hiszem, ezek az állomások tör­vényszerűen követték egy­mást, mindannak következmé­nyeként, amit a munkáról el­mondtam. — Valóban, így összességé­ben teljes és szép pályafutás volt. Bizonyára nem bánta meg. — Franciaországból, ahol még tavasszal is a „levezető” éveket töltöttem, ma is telefo­nálnak, hogy Győző ha gondo­lod, ülj föl a repülőre és gyere, játsszál még tovább. Aki ismeri a francia labdarúgást, csak az tudja értékelni, hogy mit jelent ez az invitálás egy harminchat éves ember számára. A focit szak­szemüvegen — Bizonyára odakinn is már a leendő edző szemével nézte a focit. — Igen. Ami a legszembeöt­lőbb: mi, magyarok túlkompli­káljuk a labdarúgást. Beleha­lunk a szépségébe. Ők meg a maga szürkeségében, leegy­szerűsítve játsszák, és ezért eredményesebbek. Náluk nincs levétel, pörgetés, kötény­adás, igaz. erre lehetőséget sem teremtenek az ellenfelek. Az etízésritmus Is egészen ' más. Ott általában nyolcvan tét­mérkőzést játszanak a csapa­tok évente, és ez megszabja az edzések felépítését is. Nálunk az ilyen mérkőzések száma a felét sem éri el, s én ebben lá­tom az okot, hogy a külföldiek­kel nem tudjuk fölvenni a rit­must. Nem tudom, hogy ideha­za lesznek-e edzői sikereim, de hogy alapvetően ezen a terüle­ten kell változtatnunk, az szilárd meggyőződésem­— Bizonyára a Vidinél is eszerint munkálkodik. — Igém. Megnéztem a csa­pat játékáról néhány videofel­vételt, és feltűnt, milyen lassú a Vidi, s képtelen leegyszerűsíte­ni a játékot. A harmincéveseket már nem tudom átnevelni: de az a legszomorúbb, hogy a fiatalo­kat sem oktatták eddig helyes felfogásra. Itt az én nagy gon­dom, egyben a nagy feladatom is. Ez utóbbitól, bár sok kocká­zattal jár, sohasem féltem, épp ezért nem is várok többet az első évben, minthogy bennma­radjunk az NB l-ben... Utóirat. E beszélgetés óta újabb két vereséget szenvedett el a Videoton Waltham. Burcsa Győző hite mégsem rendült meg. Változatlanul hisz a mun­kában. Egyéniségéből fakad. Jutási Róbert Tegnap az ünnepélyes megnyitóval kezdetét vette a Kristályiabda nemzetközi ritmikussportgimnasztika-verseny A három nap során tizenegy ország 52 versenyzője méri össze tudását. (A versenyről hétfői számunkban olvashatnak részletes beszámolót.) Ismét zúgott a „Hajrá, Cukor!” Tegnap délután megkezdő­dött az ezúttal már 7. alkalom­mal rendezett háromnapos Ba­laton Fűszért Kupa nemzetközi pénzdíjas férfi-kosárlabdator- na. ZTE—Heraklith—Inter Bratislava 90-65 (48-28) Vezette: Péter Gy. Ékes. Ld: Földesi (15), Farkas (12), illetve Jakabovíc (25), Bosniek (17). A mérkőzés elején a zalai együttes ragadta magához a kezdeményezést, s végül ma­gabiztos győzelmet aratott a fia­tal játékosokat felvonultató csehszlovák együttes ellen. Ezután a Dombóvári VMSE és a jugoszláv első osztálytól most elbúcsúzott Novi Zagreb csapata mérkőzött egymással. Novi Zagreb—Dombóvári VMSE 98-80 (48-36) Vezette: Mihályfalvi, Stickel L. Ld.: Lukacic (16), Cnjidjo (15), Perica (15), illetve Miedzik (27), Ács (21), Kudlacz (17). Az elején kiegyenlített volt a játék, majd a jugoszláv csapat fokozatosan elhúzott, és meg­érdemelt győzelmet aratott. A harmadik találkozóra már mintegy 600—700 szurkoló foglalt helyet a nézőtéren, hi­szen a Kaposcukor követke­zett. Ellenfele a többszörös osztrák bajnok Klosterneuburg volt. Kaposcukor—Kloster­neuburg 127-88 (69-45) Vezette: PéterGy. Zsigmond. Kaposcukor SE: Monok (22/9), Kristinik (13/3), Goszto- nyi (17/9), Bognár (17), Michal- lik (10). Csere: Vojvoda (18), Nagv I. (7/3), Kovács N. (8), Stickel(-), Nagyi. (15/9). Edző: Magyar András. A Kaposcukor és az osztrák bajnokcsapat összecsapása a bajnoki mérkőzések hangulatát idézte. Szóltak a dobok, sípok, kereplők, és elemi erővel zúgott a „Hajrá, Cukor!* Mellesleg a Gsapat is úgy kezdett, mint ahogy a múlt évi bajnoki találko­zókon szokott. Mindjobban el­húztak ellenfelüktől, és a félidő végén már 24 pont volt a kapos­vári kosarasok előnye. A máso­dik játékrészben sem változott sokat a játék képe. Igaz, ekkor már kicsit kiengedett a Kapos­cukor, de még így is tovább tud­ta növelni előnyét a mérkőzés végéig. Várjuk ma is a hasonló folyta­tást! F.G. Tömegsport-futóverseny Somogybán „Fut a Tab 90" A győzelem reményében FRADI-VÁRÁS SIÓFOKON Zarka az ifjúsági válogatottban! Úgy tetszik, hogy a Kapos ­vári Építők SC röplabdacsa- patának még csak 15 éves nagy tehetsegére, Zarka Pé­terre végre a válogatott szak vezetői is felfigyeltek. A na pókban ugyanis Zarka meghi vót kapott a magyar ifjúsági válogatottba, s szeptember 21-ón már be is mutatkozik a Kandó Műszaki Főiskola csa­pata ellen. Megyei amatőr­teniszbajnokság Kaposváron A hét végén Kaposváron, a Fáber-KVGY Iszák utcai tenisz­centrumában rendezik meg a megyei amatőr-teniszbajnok ságot. A résztvevők férfi- és női egyéni, valamint férfipárosban merhetik össze tudásukat. Az amatőröknek kiírt bajnokság szombaton 8 órakor kezdődik, és másnap ugyanebben az idő­pontban folytatódik, f ■ Labdarúgás Marcali körzeti bajnokság I. osztály: Böhönye—So­mogyvár 3-2, Horvátkút— Mesztegnyő 1-1, Buzsák—Or­dacsehi 12-0, Somogyvámos— Nemesvid 5-0, Vitya— Somogyszentpál 1-2. II. osztály: Tapsony—Bala- tonújlak 1-0, Somogyfajsz— Sávoly 4-1. Kosaras keresztelő Körmenden Új néven szerepelnek a most kezdődő bajnoki idényben a körmendi kosárlabdázók. Csü­törtökön ugyanis megalakult a Körmend—Hunor Kosárlabda Klub Kft., mégpedig a Hunor Kft., az Egis gyógyszergyár és az Új Tér-Kép szerkesztőség alapításában A kft. a Nike nyu- gat-magyarorszagi nagykeres­kedője kivan lenni és közeli ter­vei között szerepel egy gyorsét­termi lánc létrehozása is. A törzstőke 2,2 millió forint, amelyből a Hunor Kft. 2 milliót ádott. i * : :. * D 7 r " t Vasárnap délelőtt immár nyolcadik alkalommal szervezi meg a Tabi Városi Tanács mű­velődési, egészségügyi, ifjúsá­gi és sportosztálya a „Fut a Tab” elnevezésű tömegsport­versenyt. Skerlecz László városi sport­felügyelő a közetkezőket mond­ta a rendezvényről — A futó­verseny megrendezésével sze­retnénk elérni, hogy az atlétikai sportág városunkban is mind népszerűbb legyen, másrészt a holnapi versennyel testedzési lehetőséget is biztosítunk. Arra számítunk, hogy a korábbi évek gyakorlatához híven, most is versenyzőket köszönthetünk az ország különböző területei­ről, illetve a Cseh és Szlovák SZK-beli Disópatonyból. Élet­korra és minősítésre való tekin­tet nélkül mintegy 250 résztve­vőre számítunk. A tabiak az érvényben lévő atlétikai versenyszabályok sze­rint négy korcsoportban hirdet­ték meg a versenyt. Az első kor osztályba — itt a versenyzési táv három kilométer — az álta­lános iskolák tanulóit várják. A második korcsoportban 14—35 évesek, a harmadikban 35—50 évesek, a negyedikben pedig az 50 év felettiek vehetnek részt. Itt hét kilométert kell meg­tenniük a versenyzőknek. Ne­vezési díj az első korcsoport ban nincs, a további háromban pedig harminc forint verseny­zőnként. A futóversenyt a régi buszmegállóból indítva a Tab— Zala közúton bonyolítják le fél tíztől kezdődően. Az ünnepélyes eredményhir­detést fél tizenkettőkor tartják, s a győztesek oklevelet és külön­féle tárgyi jutalmat kapnak. A versenyzők között ötven darab „Fut a Tab '90“ feliratú trikót is kisorsolnak. K. J. Talán nem túlzás azt írni, hogy ezekben a napokban tut- ball-lázban ég Siófok. Ugyanis az ötödik forduló rangadójára a Balaton-parti városban kerül sor. A tabella hatodik helyén tanyázó Siófoki Bányász ma 17 órai kezdettel a (Bp. Honvéddal holtversenyben) listavezető Ferencvárossal mérkőzik. Hogy mekkora érdeklődés kí­séri a mai összecsapást, azt jel­zi, hogy a Magyar Televízió egyenes adásban közvetíti a találkozót. Nagy tehát a tét, hi­szen a siófoki játékosok most egy egész ország előtt bizonyít­hatnak. Hiszen egy Ferencvá­rost mindig bravúrnak számít legyőzni. Varga István vezető edzőtől megtudtuk: a játékosok ennek szellemében készültek a mai találkozóra. Az edzéseken a hét közepétől érezhetően emelke­dett a harci kedv,.a becsvágy. A sérült Marozsán csütörtö­kön már könnyített edzést vég­zett, s ott fog ülni ma a kispadon. A középpályás csak végszük­séges esetben fog pályára lép­ni, amelyre, reméljük, nem lesz szükség. Mindenesetre a nép­szerű szakember győzelmet vár hazai pályán a csapatától. Tiszteletet parancsoló a Fradi eddigi szereplése. Két idegen­beli mérkőzésükön magabizto­san győztek (Újpesti Dózsa el­len 5-0, Debreceni VSG elien 2-0), s még gólt sem kaptak! Reménykedünk abban, hogy szombaton este a Bányász-sta­dionban megszakad a fővárosi együttes e szép sorozata A Siófoki Bányász a követke­ző összeállításban lép pályára a Fradi ellen: Bíró — Kolovics, Aczél, Olajos, Szabó B —Zare, Zsadányi, Meksz — Magyar, Czigány, Páli. A cserepadon Horváth kapus. Marozsán, Kirchmayer, Katona és Ozs- váth ül majd bevetésre készen.-F-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom