Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-14 / 121. szám

1990. szeptember 14., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Kinek kell a falu? A hálózat hálójában GYENGE PONT A FELVÁSÁRLÁS Nem szeretem a frissen fejt meleg tejet. De ha szeretném, sem lenne módom inni Mint ahogy lan­gyoshéjú. tojás után sem kutathatok a kasban és sa­ját dagasztású házikenyeret sem süttethetek a pék­kel. Naja, mondhatják, hiszen városlakó vagyok. De ha nem így volna, akkor sem adatna meg mindez. A tejet a legkisebb településen is zacskóból töltik a bög­rébe, a tojásokkal is egyre kevesebben bajlódnak, a kenyér pedig legtöbbször hidegen, agyonnyomva kerül az asztalra. Azért csak oda kerül! De ki tudja, mit hoz a holnap? Lehet, hogy kényszerűségből meg­éljük, a múlt falujának eme tömény romantikája egyszer még visszatér. Merthogy van rá esély. Miért gondolom én ezt? Csak azért, mert valami nincs egé­szen rendben az áfészek körül. Legalábbis gondok vannak. Mégpedig éppen a kis települé­sekkel. Ezt nem vitatja senki, tenni mégis nehéz. A nemrég önállósult áfész-szövetség ké­szíti is a terveket, a javaslato­kat, amelyeket majd a Tisztelt Ház elé terjeszt. Am addig is élnek, mégpedig nagyon so­kan, a kisebb-nagyobb telepü­léseken. Bár csak „jeles” alkal­makkor szidják igazán az áfé- szeket, de mintha szaporodná­nak ezek az alkalmak. Főként a felvásárlás a gyenge pontja a szövetkezeteknek de az épp­hogy csak gazdaságos vegyes­kereskedések miatt is eleget fáj a fejük a vezetőknek. Nézzünk egy konkrét példát! A monopolhelyzet olykor hátrány A Kaposvári ÁFÉSZ különle­ges helyet foglal el nemcsak a megye, hanem az ország szö­vetkezeteinek sorában is. Az úgynevezett hálózatot, azaz a működési területet illetően a legnagyobb, míg az eredmé­nyességét tekintve az első tíz között szerepel az országos lis­tán. Az Edde, Felsőmocsolád, Bőszénfa, Nadalos övezte kör­ben 62 településen vannak kis­kereskedelmi egységei, felvá­sárlótelepei és vendéglátóhe­lyei. Nem véletlenül emeltem ki a fenti kis településeket. Ezzel is jelezni szerettem volna, hogy olyan feladatot vállaltak maguk­ra, amelyet mások nem tesz­nek. Eldugott falvakban is jelen vannak, ahonnan inkább mene­külnek a kereskedők, mintsem a pénzüket valamilyen ellátást segítő tevékenységbe fektet­nék. Jól hangzik, hogy az ÁFÉSZ monopolhelyzetben van, de az inkább hátrány, mint­sem előnyt jelent. Az ott élőket persze vajmi kevéssé érdeklik az ÁFÉSZ gondjai. Azt szeret­nék, hogy otthon, a falujukban vásárolhassák meg az alapvető élelmiszereket, legyen egy hely, ahol átveszik a kiskertben —vagy nem is olyan kicsiben — megtermelt zöldséget és gyü­mölcsöt, hogy legyen egy jó kis kocsma vagy vendéglő, ahol ehet, ihat a gazda, ha éppen kedve tartja, ha pénztárcája és ideje engedi. Ha mindez nincs, elhagyott házak, gazos udvarok jelzik: halódik a falu. Döntő a jelenlét dig nem kevés pénzt áldozva— elejét venni, illetve gátat szabni ennek a folyamatnak. Milliókat fektettek az elmúlt tíz évben hálózat fejlesztésébe, ám ők sem mindenhatók. Egyedül nem sokáig lesznek képesek a mai formájában fenntartani a falusi boltokat, felvásárlótele­peket. A vendéglátóhelyeket már bérbeadták, így gazdasá­gosabban üzemeltethetők. — Mintha sokan elfeledkeznének arról — mondta a főosztályve­zető —, hogy az áfészek nem a falu, a kis települések ellátá­sáért vállaltak felelősséget, hanem a tagságnak tartoznak ezzel. Az persze más kérdés, hogy a kettőt nem lehet külön­választani. Mindenesetre a tagságot, a szövetkezethez való kötődést erősíteni kell a jövőben. A ma már szinte kibogozha­tatlan — az egykori Hangya szövetkezethez viszonyuló — szálak ugyan sejtetik a falusi gyökereket, az idők során azon­ban lassan az ÁFÉSZ beszivár­gott a megyeszékhelyre. Hogy ezt milyen jól tette, azt számok bizonyítják. A nagyobb városi üzletek, szakboltok eredmé­nyességére nagyon is szükség van, hogy ellensúlyozni tudják a kistelepülések csekély pénzzel csordogáló erecskéit. Hogy miért nem szüntetik meg a gaz­daságosság határát súroló vagy éppen gazdaságtalan bol­tokat? A válasz nemes gesztust takar. Nem az eredményesség a döntő szempont a kis telepü­léseken, hanem a jelenlét. Tény, hogy ezt ma már egyre kevesebben hangoztatják. Bár vállalkozóból nincs hiány, még­sem kapkodnak két kézzel a pénzes befektetők egy lerob­bant falusi bolt után. S akkor még nem beszéltünk a felvásár­lásról, amely a legtöbb gondot jelenti az áfészeknek. Nem kivétel ez alól a kaposvári sem. Ötletgazdagon, pénz nélkül nehéz Ötlet persze van bőven, mit s hogy kellene csinálni, pénz az annál kevesebb. És nehéz vál­toztatni a szokásokon is, vagyis azon, hogy ne azt termeljék a tagok — s nem tagok —, ami­hez kedvük van, hanem azt, amit el lehet adni a piacon. Vál­lalkozni kell, sőt kockáztatni is! A már említett 62 településen több mint százezer ember él. Vajon hányán, az 52 felvásárló­telep közül hány helyen borítot­ták ki a málnájukat? S hányán öblítették le ennek a nyárnak keserű piruláját a több mint fél­száz kocsmában, kisvendéglő­ben? Néhány jelzésszerű megálla­pítás a megye legnagyobb ÁFÉSZ-ének az évi első féléves beszámoló jelentéséből. A több mint másfél milliárd forintos for­galom nagyobb a tavalyinál; az ÁFÉSZ üzleteiben vásárlók pénzük jó részét élelmiszerre költötték el; bővült a nagykeres­kedelmi tevékenység; a felvá­sárlás forgalma egy ötödével csökkent. Összességében az ÁFÉSZ eredményes félévet tudhat ma- gamögött, s emellett elmond­hatja magáról — a társszövet­kezetekkel együtt—, hogy szin­te kizárólagosan van jelen a kis településeken. De vajon med­dig? Mármint mikor mondják az áfészesek — és mondhat­ják-e? —, hogy köszönik, ők sem kérnek belőle? Kinek kell a falu, ha nekik sem? Szóval, mindezt végig gondolva, én a szövetkezetre voksolok. Ar­ra, hogy lesz jövője, s ebben a falu is fontos szerepet kap majd. Nagy Zsóka Cukorrépa-fajtabemutató Irreálisan magas cukortartalom az aszály miatt (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Hermann Strube a nagy­apja által alapított nemesítő cég igazgatója személyesen mutat­kozott be, és ismertette a kicsi, de hatékony vállalatának tevé­kenységét. A Holland cukorunió vállala­tát, a VAN DER HA VE növény­nemesítő céget a magyarorszá­gi iroda vezetője Dér Ferenc mutatta be. A cég által kineme­sített cukorrépafajták a helyi vetésterület 70 százalékát ural­ják. 18 leányvállalatának két­harmada Európában, egyhar- mada az amerikai kontinensen működik. A cukorrépa mellett jelentős eredményeket értek el a sörárpa, takarmányfűfélék, a napraforgó, a kukorica új fajtái­nak előállítása terén. Nem a hagyományos nö­vénytermesztő szemlélet alakította dr. Pozsgai Jenő bemutatkozását, de a Sopron- horpácsi Répatermesztési Ku­tató Intézetben a termesztés ökonómiáját is tanulmányoz­zák. Előadásában érdekesen mutatta be mekkora különbsé­gek adódhatnak egymásnak el­lentétes vetésirány alkalmazá­sa során. Andrásfalvy Pál a CIBA GEIGY, Hajdú Frigyes a DOW ELANCO képviseletében szól­tak a hazánkban alkalmazott növényvédő-szereikről. A kisparcellás szántóföldi bemutatót Fekete László Ador­ján, a MMI cukorrépa témave­zetője tartotta. A bemutató után az idei vár­ható eredményekről kérdeztem a kutatót. Elmondása szerint, irreálisan magas cukortartal­mat mérnek most a vizsgálatok során. Ha viszont bőséges csa­padék lesz, akkor a répák test­tömeg-gyarapodásával a cu­kortartalom csökkenni fog. Ez a bemutató is biztos támpontként szolgálhat a jövőre nézve, mert az idei mostoha időjárási viszo­nyokat biztonságosan túlélő növények lesznek a jövő fajtái. — A következtetéseket min­den esetben úgy kell levonni, hogy az ajánlott fajtát az üzemi táblákra kell adaptálni. Egyéb­ként hiú ábránd a kutatási ered­ményre alapozni — mondta Fekete László Adorján. A növényvédelemről kiderült, hogy a nemesítőházak ajánlatai során elhangzott, hogy a fajták ellenálló képessége mennyire fontos, hiszen a majd 10 ezer hektáron pusztító r/zóm/a vírus­betegség ellen nincs hatékony védekezési lehetőség. A beteg­ségnek ellenálló fajták ugyan kevesebb testtömegűek—cse­kélyebb cukortartalommal, de biztonságos eredmény várha­tó. Bacsur László, a kaposvári fajtakísérleti állomány vezetője méltó házigazdája volt a tegna­pi bemutatónak, melyre még a Duna—Tisza közéről is eljöttek a gyakorlószakemberek. (Mészáros) Ásatás az ónodi várban Az ónodi várban hatodik éve folytat ásatást a Herman Ottó Mú­zeum. Az idén az ifjúsági szövetség szervezésében 24 középisko­lás tanuló érkezett a csehszlovákiai Nagykaposról és 40 hazai diákkal közösen segíti Révész László régész munkáját. A várpalo­taszárnyának keleti felében XII—XIII. századból származó temp­lomra, temetőre bukkantak. (MTI-fotó—Kozma István felv.) Két csengetés között Diákok az ön­kormányzatról HELYBELI LEGYEN A POLGÁRMESTER A helyhatósági választások előkészületei nemcsak a váro­siakat érintik. A falun élők talán még jobb helyzetben vannak, hiszen polgármesterüket köz­vetlenül választhatják meg, nem a képviselőtestület dönté­se alapján. Egy-egy kisebb lé­lekszámú településen az embe­rek jobban ismerik egymást, s így a jelölteket is. Hogyan látják az előkészületeket a falun élő fiatalok, mégha nem mindegyi­kük érte is el a választási korha­tárt? Véleményük azért is fon­tos, mert a falunak szüksége van a fiatalokra, a jövőt jelentik, sokszor a falu létét. A fiatalok­nak sem mindegy, mi lesz lakó­helyük sorsa. Egerszegi Andrea egészség- ügyi szakközépiskolás, negye­dikes. Szentgáloskérről jár be naponta Kaposvárra. — Mennyire látod át a helyha­tósági választások előkészüle­teit a falutokban? — Sokan vannak a faluban polgármesterjelöltek — mond­ja, s látszik, hogy érdekli atéma. — Mindenkit ismerek látásból, néhányukat közelebbről is. Ott­hon is beszélgetünk ezekről a dolgokról. Édesapám is jelölt. Nem hiszem, hogy sok esélye lenne, mert sokuk felsőbb isko­lai végzettséggel rendelkezik. Két párt állított jelöltet, és füg­getlen jelöltek is vannak. A falu mindenképpen olyan embert szeretne polgármesternek, aki ott született és ott is lakik, nem pedig olyat, aki nemrég került oda. A szüleim már leadták az ajánlócédulákat. — Mint fiatal milyen változá­sokat vársz a falu életében? — Régen volt iskola, most csak az alsósok tanulhatnak nálunk; jó lenne, ha a felső is visszakerülhetne. Nincs a fiata­loknak olyan helyiségük és programjuk, amely a kulturális életet szolgálná: ezen változtat­ni kellene. — Mennyire érdeklik szerin­ted a választások a fiatalokat? — Az osztályban szoktunk erről beszélgetni; a falun élők­kel sűrűbben, mint a kaposvá­riakkal. Hogyan képzeli el Andrea a polgármestert mint személyisé­get? —Olyan legyen, aki az embe­rekkel elbeszélget, nem utasítja el őket, segít a problémákat megoldani. Solymosi Gábor, Vonyó Anita és Palkovics Tímea végzős táncsicsosok. Bejáró diákok — falun élnek. Egy-két kivételtől eltekintve ők is ismerik falujuk jelöltjeit. Hogy mit várnak a helyhatósági választásoktól? — A kulturális élet élénkítése mindenképpen fontos lenne. If­júsági házunk nincs, a mozi (a volt pártház helyén) is olyan, amilyen — mondja a két mer- nyei fiatal, Gábor és Anita. — Nálunk, Kaposszerdahe- lyen még posta sincs; a szom­széd faluba kell átjárni — teszi hozzá Tímea. Abban mindannyian egyetér­tettek, hogy kulturális élet csak a kocsmában vagy presszóban van. — Nem sok eredményt látok a programok megvalósulására —mondta Anita—, túl utópiszti­kusnak tetszenek. Évek óta napirenden vannak bizonyos tervek, de nemigen valósulnak meg... Kevés változás tapasz­talható... — Az lenne az igazi, ha nem úgy lenne, mind eddig, hogy a tanácselnök azt csinált, amit akart — mondja Gábor. A lá­nyok helyeselnek. Ők is úgy látják, a falun élők sokkal közelebb kerülnek ezek­hez a dolgokhoz, szüleik révén is több információhoz jutnak. A kezükön számolják, hány párt állított náluk jelölteket. Cseré­lődnek az információk is. — Osztályfőnöki órákon be­szélgettek ezekről a témákról? — Nem nagyon — mondják a lányok. — Ha a tanár kezdemé­nyez is, legföljebb három ember tud hozzászólni, úgyhogy med­dők ezek a kísérletek — fűzi hozzá Gábor. — Az az egy­két ember, akinek minden­ről volt véleménye és na­gyobb szája volt, már elment innen... Tóth Kriszta Dr. Somoskövi Gábor, a Ka­posvári ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezetője meggyőző érvek sokaságát sorakoztatja föl annak érdekében, hogy bi­zonyítsa: igyekeztek—mégpe-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom