Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)

1990-09-13 / 120. szám

1990. szeptember 13., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 A névadóhoz méltóan A barcsi gimnázium és kollégium kiadványáról Példás gyorsasággal látott napvilágot a Dráva menti vá­ros Széchényi Ferencről elne­vezett gimnáziumának és kol­légiumának az a kiadványa, amely a névadóról emlékezik meg. A füzet összeállítói és szerkesztői, az iskola vezető­sége, valamint Schnellbach László könyvtáros e gyorsa­ság ellenére is igen alapos és szép munkát végeztek. Erre bizonyíték a most megjelent biográfia, amely megjelené­sében és tartalmi összefüg­géseiben egyaránt alkalmas arra, hogy az iskola diákjai­nak, nevelőinek és a város polgárainak méltóképpen bemutassa, ,,a legnagyobb magyar” édesapjának jelle­mét, munkásságát, életvite­lét. A füzetet kétnyelvű — ma­gyar és német—beköszöntő­vel ajánlja Káplár Adolf igaz­gató az olvasók figyelmébe. A három esztendeje alapított in­tézményben ugyanis ez évtől már egy kéttannyelvű osztály­ban is megindult az oktatás. A beköszöntőből derül fény arra is, hogy miért éppen Széché­nyi Ferenc gróf nevét válasz­totta az iskola. Az indítékok között szerepel a gróf kultúrát támogató és iskolaépítő tevékenysége, valamint az a családi kötődés, amely Barcshoz, So- mogytarnócához és Erdőcsokonyához fűzte e nemes embert. „Bízunk benne, hogy az eltérő felfogású és koncepciójú történé­szektől származó rész­letek összeolvasása nyomán teljes kép bon­takozik (bontakozhat) ki gróf Széchényi Ferenc munkásságáról”—írták a szerkesztők. Munká­juk során a több szerző­től és több műből kivá­lasztott eredeti szöveg­részek így, egy kötetbe gyűjt­ve az ismeretterjesztésen túl izgalmas kortörténeti tanul­mánnyá nőttek. Berlász Jenőnek A Széché­nyi család öröksége címmel írt tanulmánya — amelyet az Országos Széchényi Könyv­tár története, 1802-1867 című gyűjteménye alapján állított össze — politikai és kultúrtör­téneti szempontból is a füzet legátfogóbb és legértékesebb írása. „Királyi hatalmunk teljével, különleges kegyünkből kinyil­vánítjuk, hogy a nagyra tartott Barts birtok ezentúl örök idők­re az Oppidium névnek ör­vendjen.” E sorokat az „Úrnak Ezerhétszázkilencvenhetedik évében... Római királyságunk ötödik, Magyarországnak, Csehországnak és a többiek­nek hatodik évében...” vetette papírra Széchényi Ferenc. A mezővárosi rangot szerző Bárcs kiváltságos oklevelé­nek szövegét Rózsás Márton- Az idő sodrában című tanul­mányában olvashatjuk. A Széchényiek hagyomá­nyos sorsából — amelyet Ke­mény Zsigmond „a két pad közötti helyzet kellemetlensé­gei” jelzővel illetett—villantott föl egy részletet Fraknói Vil­A névadó: Széchényi Ferenc mos írása Az 1786-os vissza­vonulásról címmel. S hogy a személyes életút valamint a portré is teljesebb legyen, részleteket olvas­hatunk a gróf életének 1790 utáni szakaszából Bártfai Szabó László tollából. Végül Fraknói Vilmos könyve alap­ján Széchényi Ferencnek fiá­hoz írott levelét böngészhet­jük át újból és újból, mert érde­mes több időt szentelni a gon­dolatoknak. Ezért is jegyezték meg a füzet szerkesztői: „Széchenyi István ezt a le­velet úgyszólván talizmán gyanánt becsülte meg és őriz­te, szüntelenül mellén visel­te.” A szerkesztők ígérik, hogy a Somogy Megyei Könyvtár nyomdájában készült füzetet újabbak is fogják követni. Várnai Ágnes EGYESÜLETI TULAJDONBAN A volt KISZ-vezetőképző tábor a fiataloké Balatonfenyves alsón nem­csak táblát cseréltek: a Somogy megyei KISZ-bizottság vezető­képző tábora ténylegesen a fia­taloké lett. A Somogy Megyei Ifjúsági Egyesület tulajdonában most már állami támogatás nél­kül, nyereségesen működik a korosztály kedvelt és sokak ál­tal látogatott tábora. Az épülete­ket szinte teljesen elhanyagolt állapotban vették át. A fölösle­gesen földuzzasztott személy­zetet a felére csökkentették; az itt dolgozók bére megkétszere­ződött. Hoppár Tamással, a megyei ifjúsági tábor vezetőjével be­szélgettünk az újjáéledésről. — A megyei KlSZ-bizottság- tól a Demisz vette át a tábort, ezután került a Somogy Megyei Ifjúsági Egyesület tulajdonába. A megyei ifjúsági szervezetek mellett magukénak tudhatják a tábort mindazok, akik beirat­koztak az egyesületbe. Tágként be lettek jegyezve a megyei ifjú­sági szervezetek, emellett a megyei tanács társadalompoli­tikai főosztálya, jelezte belépési szándékát a dunatamási szo­ciális otthon is. — A tábor további állami tá­mogatásra nem számíthat, ön­fenntartó lett. Sikerült-e ered­ményesen működtetni a nyáron a tábort? — 1990. április 1-jén alakult meg a Somogy Megyei Ifjúsági Egyesület. A tábor az egyesület alapszabálya szerint működik. A főszezonban üdülőjelleggel működtettük a tábort, ez áll szándékunkban továbbra is. Az elő- és utószezonban az egye­sületi tagok vehetik birtokukba, önköltségesen. A főszezonban bebizonyosodott már, hogy a tábor eredményesen működ­het. Pedig az épületek korsze­rűsítésére, felújítására jelentős összeget fordítottunk. Tudjuk: ha a színvonalat nem vagyunk képesek emelni, a tábor nem tudja fönntartani önmagát. Há- romszázötven-ezer forintért alakítottunk ki újabb helyisége­ket az épületekben; a belső csi­nosításra is nagy szükség volt. Tervünk, hogy a parkot is ren­dezzük, látványa engem most nagyon elszomorít. — Mennyi nyereségre számí­tanak ebben az évben? — Egy—másfél millió forint­ra. Tavaly a Demisz már képes volt a korábban államilag támo­gatott tábort kisebb nyereség­gel működtetni, az egyesület még többet ért el. — Kik látogatták e nyáron a tábort? — Családok, hazai és külföldi vendégek egyaránt. Több cso­portot is fogadtunk, jöttek kül­földről ifjúsági szervezetek is. Mind az elhelyezéssel, mind az ellátással elégedettek voltak. Sokan azzal köszöntek el tő­lünk, hogy jövőre ismét találko­zunk. — Hallhatnánk az áraikról is? — Egy személy napi teljes ellátása szállással négyszáz­harminc és ötszáz forint között van. Igény szerint csak szállást is biztosítunk vagy csak étke­zést. Néhányan sátorral érkez­tek; őket sem küldtük el. Új szol­gáltatásként bevezettük a turis­ta kategóriát, a tizenkét ágyas szobában egy éjszakáért száz­ötven forintot kérünk. — Meddig tart nyitva a tábor? — Szeptember végéig; ám októberben még várunk egy lengyel csoportot, számukra ki­nyitunk. — Mikor nyitanak jövőre? —Május 1-jétől várjuk vendé­geinket, s az ideinél is jobb elhe­lyezésről gondoskodunk. Horányi Barna Identitászavar — Jó estéket adjon az Isten! Megbocsás­son az árelvtárs, hogy hatalommal visszaélve zaklatom, de mit keres itt késő éjjel a postafiókban? — Csak úgy sétálgatok, járkálgatok magamban... Unom már a sok napfényt, inkább igy éjszakának ide­jén szoktam kirándulni Kü­lönben, gombaszakértö va­gyok; több tanulmányom je­lent már meg külföldi szakla­pokban. Jelenleg azon fára­dozom, hogy megértsem a gombák szavát. — Akkor miért nem az er­dőben mászkál miért a fő- postán a páncélszekrény kö­rül?! — Tudja, egyes különleges penészgombák úgy viselked­nek, mint az éji vad. Pénz­szagra gyűlnek. — Nézze, én nem vagyok feltörekvő vidéki értelmetlen­ségl csak egyszerű rendőr. De azért nem szép magától, hogy hülyének néz! —Igaza van... Ne haragud­jék, ha most nem részletezem az általam fölfedezett gom- bafajták szakmai leírását, elég annyit mondanom: ne­kem sikerült először leírnom a csemobilgombát, pedig az előzőleg megtalált hirosima- gombáért majdnem Nobel- dijat kaptam. — Maga reménytelei. set. Nem szég jelli magát? Egy kétdiplomás főtörzsőrmes­tert akar palira venni?! — Távol álljon tőlem, mint gömbérzék a magyar labda­rúgóktól! — Árulja már el baráttlag: mindig szerszámosládával és villanyfúróval szokott fel­fedező útra indulni? — Korántsem De ma olyan érzésem volt, valami különle­geset találok, s ezért meg kell próbálnom a dolgok mélyére hatolni Ehhez kellenek a szerszámok! Biztonságot adnak. — Nem volna mégis bizton­ságosabb egy zárkában? Ha szépen megkérem, bekísérne az örszobára? Persze nincs szándékomban szabad ma­gyar leikébe gázolni állam- polgári jogait sértegetni még annyira sem.. Ott is lelhet sok tanulmányoznivalót, ígé­rem — Engem nem lehet tőrbe csalni. Ne menjek mindjárt a szingszingbe?! Maguk azt hiszik, hogy még a régi átkos rendszerben élnek... Azok­nak az időknek hál isten már legalább két hete vége! — Ha ellenkezik, más módszereket leszek kényte­len alkalmazni. — Verni akar? Rúgdosni?! Sejthettem volna hogy csak őrült szadista járkál éjnek évadján a városi posta alag­sorában. Akit alantas ösztö­nök és nem magasztos, tudo­mányos célok vezérelnek... Segítség! Segítség! — Ne üvöltsön, eszeveszett ember! Ki akarta bántani magát?! Idecsödít valami őr­járatot, s rajtakapnak, amint rajtakaptam itt magát. Akkor aztán repülök az állásom- bóL.. Legyen könyörületes! Nekem gyerekeim vannak... — No, jól van, ne féljen. Ez egyszer futni hagyom a fő­törzs urat, mert ilyen őszinte volt hozzám Meg aztán: jog­államban élünk mindket­ten... Nemigaz? Novák Béla Dénes Vetítés után De Palma viszi a pálmát Elmélkedés ,fA háború áldozatai’'-ról Rém gyenge mozi. Üres szlo­genek, gyér történések és egy jó adag horrorba hajlás vetélke­dése: miből fér el több a celluloi­don? E rivalizálás eredményét jobb nem firtatni... Az ok, amiért mégis szót érdemel az amerikai Brian de Palma 1989-ben forga­tott filmje, A háború áldozatai, a következő: elemi példával szol­gál a rendezői felelősségről a médium valóságteremtő lehe­tőségeit tekintve. Coppola, Mi- lius, Lucas, Scorsese és Spil- berg mellett a „hollywoodi fene­gyerekek” közé sorolt alkotó e térén jelenős támadási felületet hagyott. Mivel nem szerzői film­ről van szó, tehát a forgató- könyv (David Rabe) irodalmi mű alapján született (Daniel Lang), De Palma feladata „csak” a tulajdonképpeni adap­tálás volt. O Érdekes dolog a valóság és még érdekesebb az ember eh­hez fűződő viszonya. A történ­teket mindenki — egyéniségé­től függően — másként ítéli meg. Ezért nagy felelősség — kiváltképp egy háború ügyet — utólag minősíteni. Nem volt ez másképp a „többelőjelű” ameri­kai-vietnami harcokkal kapcso­latban sem. Megítélése éles fordulatot vett: eltűntek a Ram- bo-jegyek, a szuperhős kato­nák mítosza szertefoszlott. Ami maradt: néhány paranoiás, többnyire gátlástalan, eltéve- lyedett flótás. Manapság úgy tetszik, ez a valóság. Tálán egyszer ennek a felismerésnek köszönhetően rádöbben az utolsó millitarista is, hogy mi­csoda butaság vasteknőben robbanó fémgolyókat hajigálni egymásra és az élet alaptörvé­nye ellen vétve ártatlan életeket kioltani. Ide kapcsolódik a következő gondolatsor. Egy katonai isme­retterjesztő filmben páratlan képekre leltem. Általam isme­retlen típusú nukleáris rakéta légibalettjét, repülés közbeni fel-le hullámzását örökítette meg a kamera. A kísérőzene Strauss-keringő volt. Ebben az „idillben” gyönyörködök nem veszik komolyan a képsor eset­leges folytatását, mikor a töltet eleri célját. A célt, amely ne adj isten — saját szeretteikből áll. Q Kissé hosszúra nyúlt pacifis­ta kitérőnk után térjünk vissza Brian de Pálmához, aki a 60-as évek vége óta készült kb. 40 amerikai vietnami témájú film után leforgatta a negyvenegye­diket. Olyan alkotások után, mint az Eper és vér (1970. Stuart Hagman), A taxisofőr (1975. Martin Scorsese), Az Apokalipszis most (1979. Fran­cis F. Coppola), A szakasz (1986. Oliver Stone), e témához nyúlni meglehetősen nagy bá­torság kell. Már Stone is hason­lóan nehéz helyzetben volt, pedig ő saját bőrén tapasztalta NAM poklát, majdnem nyolc évi vajúdás és kilincselés után ké­szült el a Platoon forgatóköny­vével. Kapott is néhány Oscar- díjat. De Palma koncepciója a következő volt: teleobjektívet szerelt gondolatainak képzelet­beli kamerájára és a — nem pontosan idézett — goethei el­vet vallva, miszerint a legfonto­sabb dolgok sem fontosabbak egyetlen napnál, emelte ki a számára lényegi momentumot: egy thai lány iszonyú halálát. A lány neve Oahn (Thuy Tu Le). Néhány főből álló amerikai kommandós csoport rabolja el, amúgy „állandó használatra". A főnök, Meserve (Sean Plun) és a többiek élnek a lehetőséggel, ám közülük egy nem kíván tár­sai szintjére süllyedni. Ez a történet zanzásított vál­tozata három mondatban. Nem valószínű, hogy van ember, aki elkapta volna a fejét a szövegről olvasás közben a fogalmazás szörnyűsége miatt, pedig ször­nyű. Csak ezt ez a műfaj nem képes kellőképpen érzékeltet­A műfaji kérdésnél maradva: van történés, amelyet meg le­het fogalmazni távirati stílus­ban, de ugyanezt filmre is lehet alkalmazni oly módon, hogy az alkotó további működését egy fegyverviselési engedély léte határozza meg. Ennyit a mozi hatásmechanizmusáról. Brian de Palma tud valamit erről. A „Háború áldozataiban” eme tudásából merített is né­hány feneketlen kanállal. A gond ott volt, hogy nem volt iga­zán cél, amely szentesítette volna az eszközt. így aztán fö­löslegesen próbálkozott az ide­gek fárasztásával. Tudniillik skandinávunk egy-egy óvatlan pillanatban elrebegett — direkt — ideológiai eszmefuttatása kevés volt a hitelesítéshez. Enélkül azonban a film egysze­rű horror-poronty maradt. Egy többször megerőszakolt, halal- raszurkált Vietkong-gyanús lány hosszú agóniája. Ez pedig nehezen megbocsátható. A jo szándék ellenére is. Sőt, tálán éppen ezért. O A kulcsszó tehát érzékeny­ség. Ez az, amit nagy becsben kell tartanunk. Ez az, amit nem kellene horrorisztikus hatások­nak kitennünk. Félő ugyanis, hogy hasonlóan a kemény munkát végző tenyérhez, meg- kérgesedik a féltett szenzibili- tás. S ezért kár lenne. Belátha- tatlanuJ nagy kár. Balassa Tamás C/z/if/f/ra palota... Zeneóvoda az SMK-ban Hetente kétszer ovisokkal népesül be a Somogy Megyei Művelődési Központ egyik terme, ahol az idei tanévben CziftÁg­nes tanárnő irányításával két csoportban negyven lurkó ismer­kedik az ének-zene alapjaival. — A kaposvári zeneiskola teremhiány miatt nem tudja vál­lalni az óvodáskorúak oktatását — mondta Kokas Ferenc, az SMK munkatársa. — Már középső csoportosok is jöhetnek hoz­zánk, hogy a legalapvetőbb zenei ismereteket elsajátítsák. Cziff Ágnestől gyermekjátékokat és dalokat tanulnak, s játékosan már a hangokkal is barátkoznak. Amire a gyerekek zeneiskolába kerülnek, tudnak majd kot­tát és ritmust olvasni, s a népdalok dallamkincse is ismerős lesz számukra — ígérik a szervezők. (Lőrincz)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom