Somogyi Hírlap, 1990. szeptember (1. évfolyam, 110-134. szám)
1990-09-12 / 119. szám
1990. szeptember 12., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 JOSEF ERTL NYUGATNÉMET EXMINISZTER NYILATKOZOTT A SOMOGYI HÍRLAPNAK „Nem létezik visszafelé vezető út” (Folytatás az 1. oldalról) Ez egyfelől stabilizálja majd egész Európa helyzetét, az agrárgazdaságban mutatkoznak azonban mellékhatásai is. Annyi bizonyos, hogy nem létezik visszafelé vezető út. A korszerű technika hasznosításának például feltételei is vannak. Nem hiszek abban, hogy létezik optimális üzemnagyság, amiként erről sokat vitatkoznak. Az viszont tény, hogy 1—2 hektáros miniüzemekre nem lehet eredményes agrárágazatot alapozni. Ezeknek csupán egyes speciális termelési ágakban lehet létjogosultsága, például a zöldség- es gyümölcstermesztésben. A fő kérdés mégsem az, hogy mekkora legyen a jövő mező- gazdasági üzeme, hanem az, hogy miként tudnak magántulajdont létrehozni olyan módon, hogy ez lehetővé tegye a megfelelő technika alkalmazását és a színvonalas gazdálkodást. Három hektáron nem fog menni Számos lehetőség kínálkozik, mint például a haszonbér- let, vagy az egyes tulajdonosok szabad szövetkezése, netán társaságok létrehozása. NDK- beli tapasztalatom, hogy amíg a magántulajdon kérdését nem sikerül tisztázni, addig nem lehet véleményt alakítani a gazdaság jövőjéről, törekvéseiről. A tulajdon kérdésének megoldása nélkül senki sem fog beruházni. Más kérdés, hogy aki úgy véli, hogy—legyen az bár tulajdon —három hektáron jó mező- gazdasági egységet fog létrehozni, az alighanem bolond. Ezt az NSZK-beli fejlődés alapján merem állítani. A háború után nálunk átlagosan 6 hektáros volt egy mezőgazdasági üzem. Most 17 hekrát az átlag és meg vagyok győződve, hogy az ezredfordulóra legalább 25 hektár lesz. Aki ismeri az NSZK-beli agrárstruktúrát, láthatja, hogy máris csak azok a gazdaságok képesek növekedni, melyek mar most is 30—40 hektárosak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e folyamat során bárkinek föl kell adnia a tulajdonát. Az NSZK-beli mezőgazdasági üzemek fele nemcsak az agrár- termelésből, hanem — itteni szóval élve — melléküzemági tevékenységből is él. Mindez nem azt jelenti, hogy a német példa a magyar hagyományok és adottságok mellett másolható, és még kevésbé azt, hogy tanácsokat kívánnék osztogatni a magyaroknak. Egy biztos: kételkedem abban, hogy jól végződhet az, amire önöknél ma egyesek törekszenek, hogy főként minifarmergazdaságokra alapozzák a mezőgazdaságot. Más persze a helyzet, ha ezek a gazdálkodók társulnak. Voltaképpen egy, az eddigi értelemben vett nagyüzem is működhet jól, ha jó a menedzsment és a dolgozókat az teszi érdekeltté, hogy részesei a tulajdonnak. Végül is a tulajdon azért is rendkívül fontos, mert akinek tulajdona van, az sokkal kevésbé hajlamos a forrongásra, a társadalmi béke megbontására, mint akinek nincs tulajdona. A mamutvárosok veszélye — Az elmúlt egy évben Magyarországon drasztikusan csökkentették az agrárágazat állami támogatását. Egyesek már mintha úgy gondolnák, hogy piacgazdaságban a mezőgazdaság önfenntartó. Tudomásom szerint a legfejlettebb nyugati országok agrárgazdaságában is Jelentős az állami támogatás. — Valóban így van. Nem jártam még olyan országban, ahol ne lenne valamilyen formában állami támogatás. A kérdés tehát inkább az, hogy a mezőgazdasági termelés milyen formáit támogatják. Mindez nem szűkén vett ágazati probléma. Németország varázsa például falvaiban rejlik. Abban, hogy egyedi üzemeket, tanyákat, majorságokat találunk. Az emberek nem törekszenek mindenáron a városokba, s ezt mutatja az is, hogy csak négy, egymilliónál nagyobb lakosságú városunk van. A nagy, a társadalmi és természeti környezetre egyaránt kiható deformációk okai mindenütt a már nem ellenőrizhető és finanszírozható aglomerációk. A mamutvárosok a frusztráció bölcsői. A falvak sokkal inkább emberlépté- kűek. A vidéki térségek, s persze a mezőgazdaság anyagi támogatása tehát korántsem csak az agrártermelés produktumában térül meg. Minden ipari társadalomnak nagy felelőssége a települési struktúra formálása. A mi gazdaságainkban mindig lesznek olyan ágazatok és területek, amelyek támogatás nélkül nem lesznek életképesek. A közvélemény mindig a mezőgazdaság támogatását visszhangozza, pedig olyan ország sincs, ahol a légközlekedés, a vasút, vagy akár a szociális lakásépítés ne volna támogatott. Ez hozzá tartozik a szocialista piacgazdasághoz. Az önállóságot tanulni kell — A magyarországi agrárérdekvédelmi szervezetek cselekvőképessége korlátozott, inkább csak jelző szerepük van. Miért van, hogy az NSZK-ban önöket sokkal komolyabban veszik? — Szerencsére nem csupán érdekvédelmi szervezet vagyunk, hanem olyan, amelyik döntésre is jogosult az ágazatot érintő számos kérdésben. Hozzánk tartozik például az agrár- tudományok vagy az agrárgazdaság területe. Számos kiállítást rendezünk. Közelgő konferenciánk témája az lesz, meg- oldhatóak-e extenzív módon a mezőgazdaság problémái. Az agrárpolitikai képviseletet viszont inkább a Német Parasztszövetség végzi. Mármost ami önöket illeti. Ahol 40 éven át parancsuralmi rendszer működött, nehéz egyik napról a másikra áttérni az önállóságra, a saját kezdeményezésre, egy új gondolkodási módra. Attól mindenesetre szeretném óvni a magyarokat, hogy a mezőgazdaság jövőjét illető viták leragadjanak az üzemi méretek kérdésénél. — Egyetért-e azzal, hogy eredményes agrárexport nem létezhet kormányzati menedzselés nélkül? Nálunk néhányan a világpiacot úgy képzelik el, minta városi zöldségpiacot, ahová csak ki kell pakolni az árunkat, aztán majd jön a vevő. — Most negyedszer veszek részt a budapesti OMÉK-en. Meglátásom szerint a termékek minőségben és már csomagolásban is világszínvonalon állnak. Imponálónak találtam a hús- és tejtermékek s — ami meglepett — a kenyérfélék választékát. Annál, hogy mindezeket a termékeket az egyes termelő fölkínálja a világpiacon, valóban több eséllyel kecsegtet, ha ez nagy marketing szervezeteken keresztül történik, amelyek részt vesznek a piacok föltárásában és érdekeltek az e piacokon való előretörésben. Nagyító alatt a piac Valóban nem szabad azt hinni, hogy a vevő utánunk szalad és megkér, hogy adjunk már el valamint. A piacok felkutatásában az említett marketing szervezetek mellett, ha közvetettebb módon is — a kormányoknak is szerepe van. — Hogy tetszik mindaz, amit a kaposvári egyetemen látott? Nem udvariasságból mondom, sokat tanultam itt. Különösen mély benyomást tett rám, hogy olyan kiváló szakemberekkel találkoztam, akik a gyakorlat követelményeire összpontosítva végzik tudományos tevékenységüket. A kutatási eredmények, melyekről hallottam, világjelentőségűek. Mindemellett csodálatos állatokat láttam itt... Szóval, Dénesmajor már Európa. — Köszönjük a beszélgetest- Bíró Ferenc A jövő reménye... (Folytatás az 1. oldalról) Szörényi Ákos, a megyei tanács agrárirodájának főmunkatársa rövid áttekintést adott a megye kukoricatermesztésének helyzetéről. A vetésterület 1989-hez képest 2,9 százalékkal nőtt, meghaladta a 78 ezer hektárt. A tavalyi 5850 kilogrammos hektáronkénti terméssel szemben 6488 kilogrammot terveztek a gazdaságok. A nyárközépi termécs- becsléskor még bizakodtak, 5235 kilogrammos ígérettel számoltak, de a Földművelésügyi Minisztérium által elrendelt legutóbbi termésbecsléskor már a tervezettnél 30,4 száza- ékkal kevesebbet mutattak. — A végelszámolás alig haadja meg a 4 tonnát hektáronként, a kiesés 168 ezer tonnára :ehető. Üzemi elszámoló áron ;6000 Ft/t) ez meghaladja az bgymilliárdot — fejezte be tájékoztatóját Szörényi Ákos. A KSZE termelési rendszer ajtapolitikájáról Imre János jgazatvezető szólt. Előadásáról kiderült: a helyesen megvá- asztott alacsony tőszám az dén egyben a termés biztonsáKukorica-fajtabemutató gát is jelentette. A jövő évi vetőmagellátásról szólva az ágazat- vezető a szakemberek figyelmébe ajánlotta a helyettesítő fajták választékát, ugyanis a vetőmag-előállító üzemek is tetemes károkat szenvedtek. Dr. Kovács Gábor, a KITE főosztályvezetője elsősorban a Tisza-vidéki eredményekről számolt be, hiszen az általuk integrált területeknek majdnem a negyede öntözött vidék. Ennek ellenére a termésátlagok nem érik el az 5 tonnát. — Az országosan becsült 3 millió tonnás terméskiesés a jövő évi húsexportot veszélyezteti leginkább — mondta a főosztályvezető. A kisparcellás, szántóföldi bemutató előtt Neduczáné Kré- kity Mária, az MMI munkatársa tartott előadást, az országban immár 11 helyen végzett fajtakísérletek gyakorlati hasznáról. Az információáramlásról szólva kijelentette: — Kár, hogy kutatási eredményeink nem jutottak el az utóbbi időkben a felhasználókhoz, pedig ez sokkal hasznosabb lett volna, mint elfogadni a termelést integráló szervezetek esetenként erőszakolt fajtasorát. Az előadások kezdetekor még jócskánt záporozó csapadékot p szomjas föld hirtelen felitta. így utcai cipőben is nyugodtan végigjárhattuk a kaposvári állomás parcelláit. Neduczáné Krékity Mária szakmai vezetése mellett a látvány igencsak elgondolkodtatta a megye gazdaságaiból össze- sereglett szakvezetőket. Tegnap is beigazolódott, a termeszetet csak alázattal lehet szolgálni, de büntetlenül megerőszakolni nem Mészáros Tamás Rekonstrukció Befejezés előtt áll a Kaposvári Cukorgyár kazánrekonstrukciója. A majdnem kétszázmillió forintos beruházás eredményeként szeptember 28-án a terveknek megfelelően megkezdik a próbaüzemeltetést. A két kazán és a vízelőkészítő rendszer felújításával a kapacitást a kétszeresére növelték, így hatékonyabb, gyorsabb lesz a répa feldolgozása az idei kampány során. Fotó: Lang Róbert Katasztrófa fenyeget több középületet és lakást (Folytatás az 1. oldalról) Sajnos, már van somogyi tapasztalat és bizonyíték is erre. Az elnökhelyettes elmondta: a Műszaki Egyetem szakértőivel megvizsgáltatták a megyei tanács székházának tetőszerkezetét, hogy megállapítsák, mi okozza a beázást. A szakértők az egyik úgynevezett csatlakozási ponton az acélhuzalokat korrodált állapotban találták, s volt olyan is közöttük, amelyik elszakadt. A tanácsi vezető bizonyítékként bemutatta az egyik ilyen teljesen elrozsdásodott acéldarabot, megjegyezve: nagy a valószínűsége, hogy a többi is, amelytől nagymértékben függ az épület biztonsága, hasonló állapotban van. Az okokról feltételes módban beszélt. Minden valószínűség szerint az idézte elő ezt a helyzetet, hogy az építőipari vállalatok nem tartották be a technológiaiutasításokat, nem volt megfelelő a szigetelés, emiatt az épületek beáztak. Arra gyanakszanak, hogy a víz elért olyan, a technológiában felhasznált anyagokat is, amelyek a nedvesség hatására környezetükben elindították, majd felgyorsították a korróziós folyam- tokat. Különösen súlyos a helyzet azoknál az épületeknél, ahol szerkezeti sajátosságok miatt aligha lehet csupán megerősítéssel kijavítani a hibákat. A végrehajtó bizottság katasztrofálisnak minősítette a helyzetet, és úgy foglalt állást, hogy azonnali intézkedésekre van szükség. A megye saját erejéből valószínűleg nem tud megbirkózni a gondokkal, ezért a vb úgy döntött: sürgősen tájékoztatja a miniszterelnököt, a belügyminisztert, és segítséget kér. Az érintett épületek tulajdonosainak részvételével megyei koordinációs bizottságot' hoznak létre, hogy egyrészt egységes álláspontot alakítsanak ki a jogi, gazdasági, műszaki kérdésekben, másrészt, hogy megteremtsék a feltételeit az épületek szervezetten történő megerősítésének. Felkérik a Sombert, hogy szakembergárdájával nyújtson segítséget az épületek felülvizsgálásához. Főleg költségkímélés miatt esett rá a választás. Megjegyezzük, hogy ez meglehetősen nagy vitát keltett, elsősorban azért, mert a Somber lebonyolítóként működött közre az IMS szerkezetű épületek kivitelezésekor és többek szerint felmerülhet a felelőssége is. Éppen ezért megbízását abban a pillanatban visz- szavonják, mihelyt bebizonyosodik, hogy érdekeivel ellentétes az igazság feltárása. A megyei tanács a létesítmények felülvizsgálatára, a szakértői vélemények elkészítésére 5 millió forintot biztosít a gazdálkodási tartalék terhére. Úgy számítják, hogy ezt majd a kártérítésekből pótolják; ezekre egyébként azonnal bejelentették az igényt. Hogy ki fizeti a kárt, azt ma még nehéz lenne megmondani. A leginkább hibáztatott Bázis Építőipari Vállalat aligha lesz erre képes, hiszen nehéz helyzetben van. Hosszú és fájdalmas hercehurcának néz tehát elébe a megye, és könnyen elképzelhető, hogy váratlan eseményekkel kell számolni. Ezért a végrehajtó bizottság kéri az illetékeseket, állítsák le bizonyos középületeknek (pl. a volt munkásőrségnek stb.) az értékesítését, mert szükség esetén ezek jó szolgálatot tehetnek a kiköltöztetésre kényszerült bajbajutottaknak. (Szegedi) A vállalkozóknak se fenékig tejfel (Folytatás az 1. oldalról) Az összehangolt küzdelemre továbbra is szükség van, hiszen ennek a parlamenti megtárgyalását szeptemberre ígérték, s még mindig nincsen napirendre tűzve e téma. Már megnyertek két somogyi képviselőt — az MDF-es dr. Gaál Antalt, a független kisgazdapárti dr. Tarján Lászlónét— annak érdekében, hogy támogassa a kérésüket. A később felszólaló kereskedők is alátámasztották azt a véleményt, hogy sokkal jobban meg kellene bízni — akárcsak a múltban — a kereskedőkben. Igazat adtak a megyei titkárnak: ha január 1-jétől átalányadót vezetnének be, egyik évről a másikra megnőne az állam bevétele. A vállalkozókat sok minden nyomja az adón kívül is, például az 53 százalékos társadalom- biztosítási járulék. Mindenképpen csökkenteni kellene ezt. Elképzelhető volna egy kevesebb összeg után járó kötelező szolgáltatás, amelyet ki lehetne egészíteni más biztosításokkal. A vámrendeleten ugyancsak enyhíteni kellene a kiskereskedelem, a vállalkozások föllendítése érdekében, hiszen a behozatalt és a kivitelt is nehezíti a mostani előírás. Nagyon nehéz hitelhez jutni, a 30—35 százalékos kamat pedig igen magas. A most szerveződő alapítványok pedig elsősorban a beruházásokat ösztönzik, a kereskedőknek pedig a forgóalap feltöltéséhez volna szükségük a pénzre. A Kisosz megyei szervezete január 1-jétől nemcsak jogilag, hanem gazdaságilag is önálló lesz. Egy kérdésre válaszolva a megyei titkár elmondta, hogy éppen ezért üzletvezetői tanfolyamot indítanak. Számítógépes kapcsolatot építenek ki a dunántúli megyékkel a jobb in- formálódás érdekében, s még az árubeszerzés lehetőségeiről is tájékoztatást tudnak majd adni. Lesz más sok új szolgáltatás, közte ingyenes jogi tanácsadás is. Sajnálhatják a pártok képviselői, hogy nem mentek el e fórumra. (Különösen a Független Kisgazdapárt képviselőjét hiányolták.) Pedig a pártok megismerhették volna: a vállalkozók azt várják a megalakuló önkormányzattól, hogy szűnjön meg a bürokrácia, a lélektelen huzavona, a tehetetlenség. S ezenkívül bemutathatták volna a jelöltjeiket is. Á tanácskozás résztvevői e réteg jobb képviselete érdekében megválasztották a kaposvári helyi csoport ideiglenes háromtagú elnökségét Mogyorósi Mihály, Joó László, Horváth Gyuláné személyében. Az elnök Joó László lett. Az elnökség még egy lehetőséget ad a pártoknak, meghívja őket egy eszmecserére a választás előtt. Lajos Géza
