Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-14 / 95. szám

1990. augusztus 14., kedd SOMOGYI HÍRLAP —SPORT 7 HÁROM FOLYÓN KÉT HATÁRON Azért a víz az úr „Soóky Miki kétségbeesett hangjára riadtunk álmunk­ból. Gyerekek — kiáltotta —, két csónak elszabadult, ott viszi őket a víz. Nosza, pillanatok alatt talpon voltunk vala­mennyien, és a megmaradt jármüveinkkel a szökevények után eredtünk. De csak az egyiket sikerült befognunk... ” Vízitúrázóinkat, bizony, ala­posan megizzasztotta a Mura és a Dráva találkozási helye. Csak miután pár száz méterrel lejjebb eveztek, jutott idő egy kis szusszanásra, s csak ekkor tu­datosulhatott, milyen szeren­csésen alakult nemrég csillag­zatuk. A figyelmeztető megvolt, most már „lépten-nyomon” számolni kellett a váratlan ve­széllyel. Soóky Miklós ismét kitereget­te vagy másfél méteres térké­pét, amelyet a vízügyesek még a hetvenes évek elején készí­tettek. Bár indulásuk előtt már számtalanszor végigböngész­ték a legrészletesebben, de et­től kezdve egy evezőcsapást sem mertek tenni nélküle. Pe­dig a tizennyolc éves térkép alaposan feladta a leckét uta­zóinknak. Azaz nem is a térkép, sokkal inkább a folyó, amely nem volt hajlandó tudomást venni arról, hogy milyen doku­mentum segítségével kívánnak a hátán utazni. Láthatatlan partok közt Bizony, a több mint másfél évtized alatt sok helyen arcot változtatott a Dráva. Az egykori térképen jelzett szigetek eltűn­tek, másutt a folyó új homokzá­tonyokat épített, s jó néhány kanyarjának az ívét is „önké­nyesen" megváltoztatta. A part pedig mindkét oldalon szinte láthatatlan volt. Egyes helyeken a meredély, másutt viszont olyan buja növényzet védte, hogy legfeljebb liánvágó késsel lehetett volna partra szállni. Nem véletlenül okozott nap nap után fejtörést a táborhely kijelö­lése. Többnyire egy-egy ka­vicszátonyon ütöttek tanyát éj­szakára. Már a Murán is feltűnt, hogy emberi lét nyomaival nem találkozni, de mindez hatványo­zottan vonatkozott a Drávára. Más folyókon ott sorakoznak a horgászstégek: hajnaltól késő estig evezve a pecázóktól min­dig megfelelő útbaigazítást kaptak. Ez viszont ember nem látta vidék volt. Itt ott egy-egy „Állj, államhatár’’ feliratú tábla figyelmeztetett, hogy megint jugoszláv területhez értek. Régi, elhagyott géppuskafész­kek, magányos őrtornyok idéz­ték az ötvenes évek átkos, el­lenségeskedéseit. Az első drávai éjszaka újabb kalandba keverte a társaságot. Egy kavicszátonyt találtak a legmegfelelőbbnek sátorverés­re. Csónakkal közelítették meg a partot, ott szedtek száraz gal­lyakat tűzrakáshoz. Farkaséhe­sek voltak, és fáradtak. Azért a bográcsgulyást türelmesen megvárták, nótázásra azonban már nem volt kedvük: hamar álomba merültek. De nem so­káig tartott a nyugalom. — Soóky Miki kétségbeesett hangjára riadtunk. Gyerekek — kiáltotta — két csónak elszaba­dult, ott viszi őketa víz... Nosza, pillanatok alatt talpon voltunk valamennyien, és megmaradt járműveinkkel a szökevények után eredtünk. De csak az egyi­ket sikerült befognunk — idézte föl az emlékezetes éjszakát Sass Csaba. Többen határozottan állítot­ták, hogy este szárazra von­szolták valamennyi csónakot... Igenám, de amire nem számí­tottak, éjjel a folyó szintje húsz­harminc centit emelkedett. A Dráva így „kötötte” el két hajó­jukat. Újabb fontos megfigyelés ténye került a hajónaplóba. A másik csónaknak nyoma veszett, mert éjszakánként olyan sűrű pára telepedett a fo­lyóra, hogy tíz méternél mesz- szebb nem láthattak el. Ez a ter­mészetes „függöny” késleltette a kora reggeli keresést is. Az eset végül is happy enddel zárult. Már letettek arról, hogy a csónakot megtalálják, s tovább­evezve épp azon törték a fejü­ket, hogy hol juthatnak egy köl­csön hajóhoz, amikor jó tizen­két kilométerrel lejjebb a reggeli szürkületben kirajzolódott a ví­zen elveszett csónakjuk körvo­nala. Egy vízbe hajló faág ejtet­te rabul. Csak most örültek iga­zán, hogy ilyen elhagyottan kanyarog erre felé a Dráva, így más nem talált rá a gazdátlan csónakra. „Határsértés” százhatvankétszer Az ellenség nem alszik. Nos, a folyam mentén sem aludt. Esténként szúnyogok és bögö­lyök hada rajban támadt védte­len honpolgárainkra. Még sze­rencse, hogy nem kellett tarta­niuk maláriától, így reggelente egymásra tekintve legföljebb csak bárányhimlő juthatott az eszükbe. Hogy annak idején Trianon­ban milyen ötlet alapján rajzol­ták meg déli határunkat, ember nem tudja megmondani. De hogy minden logikát nélkülöz, erről a kis karaván is meggyő­ződhetett. Szinte már nem is tudták, hogy mikor eveznek magyar és mikorjugoszlávterü- leten. S bár útlevelük náluk volt, ettől függetlenül számításaik szerint százhatvankétszer lép­tek át úgy a határvonalon, hogy nem ellenőrizték okmányaikat. Ha nagyon szigorúan vesszük, akkor ez akár határsértéseknek is minősíthetők. Soóky Miklós: — Szembeötlő volt, hogy egész utunk során mindössze csak két jugoszláv uszállyal találkoztunk. A Dráva Barcsig terjedő szakasza szinte teljesen kihalt, a települések is több kilométerre vannak a part­tól. Már azt is megcsodáltuk, ha helyenként egy-egy gémeskút- ra emlékeztető emelős halász­hálót láttunk a parthoz simulva. A part menti dzsungelén ke­resztül külön nehézséget jelen­tett a falvak megközelítése, ahol a napi élelmiszert igyekez­tek beszerezni. Bizony, a szem­közti oldalon megirigyelték azt a jugoszláv határőrt, akit a társa kaszával kísért. Nos, nem kie­gyenesített kaszával; azzal vágva rendet társa előtt, hogy kijuthassanak a folyóig. Igazi vadvízország ez! Alig hihető, hogy Európa közepén akad hozzá hasonló. S éppen ebben van a varázsa. A határállomásokon termé­szetesen annak rendje és mód­ja szerint jelentkeztek; kész­séggel és rokonszenvvel fogad­ták őket mindenütt. A hetvenes folyamkilométer­nél hagyja el a Dráva a magyar határt, onnan már végig jugo­szláv területen kanyarog. A fo­lyó erre,, bizony, egyre inkább viseli a civilizáció nyomait. Amíg Barcsig szinte ívásra al­kalmasan tiszta a vize, a somo­gyi várostól fokozatosan szür­kül, s alább semmivel sem kü­lönb, mint bármely más folyón- ké. Augusztus 8-án szerencsé­sen megérkeztek útjuk utolsó állomására, Eszékre. Ott két szállító-gépjármű várta őket. A nagy kaland befejeződött. Evezőkkel a „paradicsomba” Ahogy az elején utaltunk rá, ennek a túracsoportnak külde­tése is volt: fölfedezni azt az új lehetőséget, amely déli határvi­dékünk eme vadregényes tája kínál. Erről szólt Sass Csaba kaposvári sportfelügyelő, aki ilyen szemüvegen nézve lapá­tolta végig a kétszázhetvenöt kilométert. Most már eláruljuk: ő volt az, aki írásunk első részé­nek elején azt a vallomást tette. Már amit abban a néhány mon­datban megfogalmazott, az is fi­gyelmet keltő. Elmondása sze­rint heteknek, sőt hónapoknak kell eltelniük ahhoz, hogy az emberben leüllepedjenek az élmények, és hitelesen értékel­hesse ennek a víziútnak nagy­szerűségét. Még ő sem jutha­tott el eddig a pontig, észrevéte­lei mégis figyelmet érdemlőek. — A tíznapos vízi út minden várakozást felülmúlt. Mintha egy évszázadot mentünk volna vissza az időben. Az annyiszor megirigyelt érintetlen termé­szettel barátkozhattunk útunk során. Meggyőződésem, hi­szen elég jól ismerem a környe­ző országokat, hogy ehhez ha­sonló vízi túrát ma a kontinen­sen sehol sem lehetne szervez­ni. A nomád életet kedvelők iga­zi paradicsoma ez a vidék. Ide­genforgalmi szempontból belát­hatatlan távlatokat nyújthat. A rengeteg élményen túl megannyi hasznos tapasztala­tot is szereztek. — Eltökélt szándékunk, hogy kezdeményezői leszünk egy nagyszabású, hagyományt te­remtő nemzetközi vízitúrázás­nak. Meggyőződésem, hogy óriási sikere lesz. Nyugaton ma óriási pénzeket költenek az emberek arra, hogy több ezer kilométert repülve szembetalál­kozhassanak a hamisítatlan természettel. Ezt kínálhatjuk majd mi is sokkal közelebb, itt, Európa szívében. Jutási Róbert A résztvevők ezúton is köszö­netét mondanak a Közlekedési és Hírközlési Minisztériumnak, a Határőrség Nagykanizsai Kerületi Parancsnokságának, a Kaposvári Városi Sport- csarnoknak, a Kaposvári Víz­ügyi SC-nek, a tanítóképző főis­kolának és mindazoknak, akik­nek segítsége nélkül ez a felfe­dező vízi túra nem valósulhatott volna meg. NSZK-beli birkózók Kaposváron Vendégeket fogadott a Ka­posvári Nehézatlétikai Klub bir­kózóegyüttese. Az NSZK-beli Wacker Burghausen birkózóit hívták meg közös edzőtáboro­zásra. A két klub felnőtt és után­pótláskorú versenyzői közösen edzenek naponta, majd 15-én, csütörtökön egy versenyt is vív­nak Kaposváron a Dózsa ed­zőcsarnokában. Az egy hét letelte után a ka­posváriak vendégeskednek Burghausenben s egy nemzet­közi birkózóversenyen is indul­nak. BORHI IBVÉRMEI A romániai Pitestiben bonyo­lították le az idei kajak-kenu IBV-t. Miután az NDK-sok és a csehszlovákok távol maradtak, hat ország versenyzői álltak rajthoz. Országonként két-két hajóegység indulhatott. A ma­gyar válogatottban kapott he­lyet Borhi Zsombor, a Kaposvá­ri Vízügyi SC versenyzője is. Borhi szép eredményekkel tért haza. Kajak 1-es 1000 m-en ezüstérmet, a kettesben a hon- védos Fehérvárival bronzérmet nyert. Indult a kajak négyes 1000 m-es távon is, — itt a magyar csapat a negyedik he­lyen evezett a célba. * Az Építőknél maradt a vándorkupa Első alkalommal került sorra a Kaposvári Építők SC labdarú­gó-szakosztálya által rendezett vándorkupára, amelyen a Ka­posvári Rákóczi FC, a Siófoki Bányász vegyes, a Marosvá­sárhelyi Elektra Mures, vala­mint a vendéglátó K. Építők csapata vett részt. Az együttesekben a követke­ző játékosok jutottak szóhoz a labdarúgótorna során. Siófoki Bányász vegyes: Ko­vács, Deme, Szabadi, Farkas, Gyenei, Bozai, Papp, Kulcsár, Pusztai, Szentmártoni, Hor­váth, Palkovics, Élő, Bakos, Gruber. Edző: Takács János. Rákóczi FC: Ferencz, Ta­kács I., Takács II., Horváth I., Bognár, Barna, Richter, Szabó, Gilitsch, Adorján, Gyurics, Kár­páti, Neubauer, Itvás, Somogyi, Borbély, Sávoly, Hoeccker, Nagy G„ Sugár, Király, Horto­bágyi, Juhász. Edző: Horváth Miklós. K. Építők: Horváth, Nagy, Koncz, Balassa, Papp, Leven­te, Dékány, Novák, Pintér, Ba- day, Vida, Károly, Németh, Kovács, Solymosi, Györkő. Edző: Horváth Lajos. Eredmények: Rákóczi FC—Siófoki Bá­nyász vegyes 1-1 (0-0), 11- esekkel 10-9. K. Építők—Elektra Mures 1-1 (0-1), 11 -esekkel 8-7. A harmadik helyért. Elektra Mures—Siófoki Bá­nyász vegyes: 5-0 (2-0). Az első helyért: K. Építők—Rákóczi FC 2-0 (1-0). A torna végeredménye: 1. K. Építők, 2. Rákóczi FC, 3. Elekt­ra Mures, 4. Siófoki Bányász vegyes. A labdarúgótorna gólkirálya Albu (Elektra Mures) lett 3 gól­lal, a legjobb kapusnak járó kü- löndíjat pedig Horváth Lajos (K. Építők) kapta. A legjobb játékosnak Koncz Györgyöt, a K. Építők játékosát választották meg, míg a legszebb gól Balas­sa László (K. Építők) nevéhez fűződik. Különdíjat kapott még Varró, Szakács, Kriszti Moldo- vánés Krisztián (valamennyien Elektra Mures), illetve Ferencz, a Rákóczi FC kapusa is. Németh Tibor NB III, NB III, NB Gondok Csurgón A Csurgói Spartacus labdarú­gócsapatánál is javában folyik már a felkészülés az NB III Drá­va csoportjának küzdelmeire. Az együttes július 2-án Mészá­ros József játékos-edző irányí­tásával napközis rendszerben kezdte el az alapozást hazai környezetben. Volt a felkészü­lésnek olyan időszaka is, ami­kor mindössze 6—7 játékos vett részt a munkában, mivel többen a távozás, illetve a visszavonu­lás gondolatával foglalkoznak. A felkészülés kellős közepén — amikor már kialakult a keret — közölték a játékosokkal, hogy anyagi gondok miatt a csapat nem tud indulni az NB Ill- ban, ezért feloszlatják az együt­test és átadják az indulás jogát valamelyik somogyi egyesület­nek. Ez azonban — ha időlege­sen is — elhárult, mivel az ön- kormányzati választásig a ta­nács biztosítja a csapat számá­ra szükséges minimális anya­giakat. Három héttel a bajnoki rajt előtt Mészáros edző közölte, hogy nem vállalja tovább a munkát és távozik az egyesü­lettől, így szakvezető nélkül .maradt a csurgói csapat. Az egyesület vezetői több sze­méllyel is tárgyaltak, de azok — megismerve a körülményeket — sorra visszaléptek. Jelenleg Deme Imrével, a csapat volt já­tékosával tárgyalnak; ő ideigle­nesen vállalta a csapat felkészí­tését a rajtra. Az együttestől Takács a Ka­posvári Rákócziba, Mészáros Marcaliba távozott, Puskás pedig visszavonult. A csapattal együtt készül Horváth Lajos: a Tapolcáról érkezett játékos át­igazolása folyamatban van. Ugyancsak az első csapattal gyakorol az ifjúsági együttesből 5—6 tehetséges játékos. A Spartacus ez eddig két elő­készületi mérkőzésen szere­pelt, mégpedig a Nagyatád és a Fonyód csapatai ellen. Az egyesület vezetésében is változások történtek. Ideig­lenesen Rádics László lett az ügyvezető elnök, s társadalmi munkában látja el feladatát. Az új elnök elmondta, hogy ilyen körülmények között a csapattól csak a tisztes szereplés és a benntmaradás kiharcolása vár- ható el- Kiss Béla TOTÓNYEREMÉNYEK A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatá­sa szerint a totó 32. játékhe­tén 13 plusz egy találatos szelvény 7 darab volt, nyeremé­nyük egyenként 888 451 fo­rint. A13 találatos szelvények 548 749, a 12-esek 11 656, a 11- esek 814, a 10-esek 145 forintot érnek. ‘r s >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom