Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-09 / 91. szám
1990. augusztus 9., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 5 Rehabilitálható-e a Horthy-rendszer? Látomás nélkül nem élhet az ember Fuggerth J. Ferenc tűzzománcai Nagyon valószínű, hogy Kéri Kálmánnak, a parlament korelnökének múlt heti szavai még sok vitát keltenek. Mint ismeretes: a nyugalmazott tábornok arról beszélt, hogy a Horthy- rendszernek a Szovjetunió ellen viselt háborúja igazságos volt, mert a kommunizmus ellen folyt. Az első ellenvetések mind a parlamentben, mind a sajtóban azzal foglalkoztak, hogy Kéri kijelentései azért veszedelmesek, mert — közvetve bár — igazságosnak minősítik a fasiszta hatalmak harcát az antifasiszta koalíció ellen, s így Amerikától Franciaországig, Lengyelországtól, Angliáig mindenütt ellenérzéseket kelthetnek hazánkkal szemben. Hogyan látják a történészek? Korántsem csak külpolitikai bonyodalmak lehetőségéről van azonban itt szó; Kéri Kálmán kijelentései egyéb problémákat is fölvetnek. Várható volt, hogy a rendszerváltás menetében előbb-utóbb terítékre kerül, hogy vajon átalakítandó-e a Horthy-rendszerről alkotott képünk. Még pontosabban szólva: rehabilitálandó, rehabilitálható-e a Horthy-renszer? Elöljáróban két fontos megjegyzést kell megtennünk. Az egyik: soha, egyetlen történelmi korszaktól sem állíthatjuk, hogy végérvényes, tovább nem árnyalható, lényegi átértékeléseket nem igénylő képünk van róla. A meglehetősen bőséges történeti irodalom ismeretében bízvást mondhatjuk: jócskán van még megismernivalónk a két világháború közötti időszak históriájából. A másik megjegyzés akár meglepő is lehet: a Horthy-rendszer, az ellenforradalmi korszak rehabilitációja meglehetősen hosszú ideje megkezdődött. Arról van szó ugyanis, hogy a Rákosi-korszak egyoldalú és primitív értékelése után, amely egyértelműen fasizmusnak mutatta és minősítette a Hor- thy-rendszert, a 60-as években megindult egy erőteljes történészi törekvés a rendszer objektív jellemzésére. Ennek a törekvésnek az eredményei számos igen komoly munkában testesültek meg, s végül 1976- ban a 10 kötetes Magyarország története 8. kötetében összegződtek. A fentebbiekből következik: szó sincs róla, hogy a két világháború közti Magyarország valamiféle felülmúlhatatlan törtéhetét tarthatnánk kezühkben. A megjelenése óta eltelt másfél évtized felszínre hozta számos Olyan gyengeségét, amely az eddig el nem végzett kutatások hiányával magyarázható. Ösz- szeségében mégis érvényes mű ez, legléhyegesebb értékeléséi ma is elfogadhatóak. Korszakos visszalépés Szó sincs benne arról, hogy a Horthy-rendszer nyílt terrorista fasizmus lett volna, amely önnön törvényeinél fogva logikusan torkollott a Szálasi-féle nemzetpusztító diktatúrába. Arról azonban igen, hogy egy olyan konzervatív rendszerrel van dolgunk, amely mindenképpen visszalépést jelentett az első világháború előtti liberalizmushoz képest, sőt annak ellenfelévé vált, Annak a rendszernek, amely keresztény-nemzeti kurzusként jellemezte magát, abban állott menthetetlenül retrográd volta, s egyúttal az okozta a saját és vele a nemzet tragédiáját is, hogy azt a progressziót, amely az első világháború előtt igen tetemes erőt képviselt Magyarországon, meg akarta semmisíteni — sajnos, nem eredménytelenül. A rendszer önjellemzését szolgáló két jelző a keresztény és a nemzeti a szabad gondolkodás, a liberalizmus, a szociális törekvések ellen szolgált védőpajzsul. A dolog lényege ez. Az 1867- es kiegyezéssel megindult Magyarországon egy nagy szabású gazdasági, politikai, kulturális, szellemi fejlődés, amely szellemi szempontból az első világháború előtt, az úgynevezett második reformkorszakban csúcsosodott ki. E második reformkorszaknak hatalmas eredményei vannak. Az ellen- forradalommal hatalomra jutó keresztény-nemzeti kurzus mindezt nemcsak negligálta, hanem kárhoztatta, s a magyarság hanyatlásáért bűnbakká kiáltotta ki. Nem véletlen, hogy a magyar szellemi élet kiválóságainak tömege emigrált. Trianon sokkhatása A Horthy-korszak tehát olyan konzervatív fordulata és olyan retrográd periódusa a magyar történelemnek, amely szándékoltan vagy szándéktalanul is a modernizációs folyamattal való szembefordulást testesíti meg. Igazságtalanok lennénk, ha e konzervatív fordulat kibontakozásánál, a liberalizmusellenes- ség kialakulásánál nem ven- nénkfigyelembe olyan tényezőket, amilyen például Trianon kiheverhetetlen sokkja volt. A történelmi folyamatok azonban mindig alternatív jellegűek. A kurzus politikájára igen különböző karakterű figurák nyomták rá a bélyegüket. Voltak köztük formátumos, sok progresszív törekvést megtestesítő politikusok is: Bethlen István, Klebelsberg Kunó, Teleki Pál. Számos pozitív politikai megnyilvánulás fűződik a hevükhöz. Csakhogy a sorsdöntő fordulatoknál soha nem az ő törekvéseik érvényesültek, hanem azokéi, akik náluk jóval kisszerűbbek, egyszerűen kifejezve: konzervatívabbak voltak. S hogy a sorsdöntő fordulóban ez utóbbiak kerekedtek felül, az már a keresztény-nemzeti kurzus logikájából következett. Abból a liberalizmus-ellenes, progresszióellenes logikából, ami a kurzus lényege volt, s amelynek hegemóniája miatt aligha lesz valaha is rehabilitálható a Horthy-rendszer. Hovanyecz László Ha kitekintek a világra, ha megismerem a szépet, a jót, a tisztát: tükröt tartok magam elé. Keresem a helyem, keresem a pontokat, ahol kapcsolódhatom a leghumánusabb érzésekhez. Ha fölfedezem az értékeset, ha megfogom, meglátom, ész- reveszem — mintha kinyílna a szívem és szellemem. Nézem a bogiári pincetárlaton Fuggerth J. Ferenc tűzzománcait, s valami egészen finom feszültség fog el. Állok mozdulatlanul a győztes és a legyőzött bika előtt. Szemük fogva tart. Róluk van-e szó vagy rólunk, emberekről? Uralkodókról és alattvalókról, behódoltakról és kevély kiskirályokról? Nagyatád az elmúlt években az egyik legnagyobb katonai helyőrségnek számított. Volt olyan ősz, hogy ide vonult be az országból a legtöbb újonc. Amióta a Magyar Honvédség védelmi jelleget erősíti, több laktanyát is felszámoltak. Például a nagyatádi dandárét is. A nyugdíjas határőrök, honvédek mellett csak a katonai büntetésvégrehajtási intézet néhány hivatásos tisztje és tiszthelyettese, no meg néhány sorkatona maradt a városban — és egy nagy helyőrségi klub. Sorsáról sokféle elképzelés született. A kereskedők üzletháznak akarták átalakítani, a tanácsiak szeretnék, ha a gyermekétkeztetést szolgálná. Ötletből nem volt hiány, csak a pénz hiányzik. A Magyar Honvédség pedig ingyen nem adja A városi gyerekek többsége a vakáció nagy részét a lakóhelyéhez közeli játszótéren tölti. Csoportokba verődve járják a várost, 5 a maguk módján igyekeznek eltölteni a rendelkezésükre álló időt. Kevés tanuló vesz részt a különböző napközis táborokbah. Ennek okai a választék hiányában és főképp a túl magas árakban keresendők. Nagyon kevés az olyan család, amely megengedheti magának, hogy gyereké 4—5000 forintért nyaraljon egy hétig. Marad tehát a játszótér, jó esetben az erdő, a rét, ahol a gyerekek eltölthetnek egy-egy napot. Kaposváron a Zaranyi-lakó- telepen találkoztam Horváth Krisztiánnal és barátaival. Tőlük kérdeztem, hogyan telik a Ablakok, amelyek az emberi nem titkainak házából nyílnak. Arcok, találkozások. Csókok. Finom vonalak — a lélek rezdülései. Angyali üdvözletek. Körbefonnak bennünket a látomások, és magukkal ragadják képzeletünket. Felvisznek bennünket az égbe, a csillagokhoz, a naphoz és a holdhoz. Felülemelkedünk a kicsinyes napi harcokon;- kitárul előttünk a világ, és kitárul előttünk az ember. Kifordítjuk önmagunkat is, hogy megismerhessenek. Aztán bezárkózunk, visszavonulunk. Ránk tör a magány, a keserűség. Szemünkben szomorúság, szívünkben szorító fájdalom. Furcsa, feledésbe az épületet. Amióta csökken a költségvetés, mindenből forintot akarnak. — Mi lesz a helyőrségi klub sorsa? — kérdeztük Pankász Veronikát, az intézmény igazgatóját. — Hiszen ekkora létesítmény fenntartása mintha egy kicsit luxus lenne. — Vállalkozók lettünk. Az egyik termünket bérbe adtuk egy műszaki boltnak, amely mellesleg videofilmek kölcsönzésével is foglalkozik, és hamarosan nyitunk egy drogériát is. Az éttermet a termelőszövetkezet béreli. Vállalunk fénymásolást, videokészülék-kölcsön- zést, s bérbe adunk sátrakat is. Segítünk azoknak, akik otthon akarnak nyelveket tanulni audiovizuális módszerrel. A bevételekből részben fedezni tudjuk a kiadásainkat. Megmaradt a nyár, mit csináltak az elmúlt hetekben. Mint kidéfült: többnyire együtt töltik idejüket. Szervezett programok híján ők magúk találnak ki játékokat. Amire beszélgetésünkkor a legbüszkébbek voltak, egy „bunker” megépítése volt. Két nap alatt készült el á hagy mü. Ezentúl ott fognak játszani. Tóth András és Czonev Báláié elmondta, a Kisfaludy utcai általános iskola nyári napközije unalmas volt. Szinte semmit nem csináltak egész nap, ezért aztán áz idén már nem is iratkoztak be. Kedvenc időtöltésük közé tartózik a desedai strand látogatása. Sokat járnak oda, természetesen szülői felügyelettel. Ők hárman, akikkel beszélgettem, szerencsések, mivel merült emlékképek törnek elő, a déja vu élménye. Csalódásaink, elvetélt ötleteink, meg nem valósított terveink, elfelejtett szerelmeink jelennek meg Fuggerth J. Ferenc képein. Esz és érzelem viaskodik egymással — az alkotó ember vívódásai. Árnyalakok jelennek meg; befolyásolni akarják lépészínháztermünk és egy kisebb helyiségünk, ahol a nyugdíjasok rendszeresen találkozhatnak. Ez a város egyetlen olyan nagyterme, ahol színházi előadásokat, tanácskozásokat és különböző rendezvényeket egyaránt lehet tartani. A helyőrségi klub az elmúlt években sok-sok nagy sikerű rendezvénynek adott otthont. Mint megtudtuk, a sorozat folytatódik. Legközelebb szeptemberben Dévényi Tibor csapatát, a Három Kívánságot látják vendégül. Ehhez várják a Nagyatád és Barcs térségében élő gyerekek legképtelenebb kívánságait. S továbbra is rendeznek Kiállításokat, hogy nyilvánosságot biztosíthassanak a környék pályakezdő művészeinek, amatőreinek. mindegyik családban vannak nagyszülők is, akik tudnak rájuk vigyázni. A gyerekek nagy része azonban a szüleivel él, a legtöbbjük „kulcsos gyerek”. Az ő érdekükben lenne egyre nagyobb szükség olcsó, nyári táborok létrehozásáfa. Nem kellene ezeknek feltétlenül elérniük az „ötcsillagos” színvonalat. Elég lenne egy lelkes, ráérő pedagógus, némi füves terület, és máris adva volna a feltétel egy táborhoz. Az idén nyáron mindez már nem valósulhat meg. De egy év múlva újra lesz nyár. S ugyanezek a gondok fognak jelentkezni, ha semmit nem teszünk. S. N. seinket, döntéseinket. Súgnak és irányítanak: válaszd az emberhez méltót! A sejtelmes színek kétségeket hordoznak: jó útra lépek-e? Titkokat takarnak, a tudás fekete foltjait. Vízió és valóság, s mögötte ott áll az ember. A művész, aki láthatóvá teszi a láthatatlant. Süli Ferenc Drágábbak a belépők Nem csökkent a múzeumok látogatottsága A közelmúltban emelkedtek a Somogy megyei múzeumok belépődíjai. Az áremelés hátteréről Horváth Jánost, a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának megbízott igazgatóját kérdeztük. — Somogybán volt a legalacsonyabb a belépőjegyek ára az országban — mondta. — Májusban Zalaegerszegen találkoztak a Dél-Dunántúl múzeumainak vezetői és megállapodtak, hogy egységes áremelést hajtanak végre a régióban. A minimális belépődíj 10 forint lett, a legtöbb pedig 30 forint. Az emelés mértéke a gyűjtemény értékétől függött. Somogybán 20 forint a legmagasabb díj. Ény- nyit kell fizetni a kaposvári központi múzeum tárlatának, a Rippl-Rónai gyűjteménynek a megtekintéséért, a szennai és a zicsi múzeum belépőjéért. — Befolyásolta-e az áremelés a látogatottságot? — Nem. A múzeum látogatói is nevetségesnek tartották a jegyek korábbi alacsony árát. Eddigi tapasztalataink szerint nem csökkent a látogatottság. Sőt most, a nyári időszakban még többen kíváncsiak kiállításainkra. V, 2s. A Három Kívánság Nagyatádon A KATONÁK ELMENTEK, A KLUB MARADT (Nagy) Unatkoznak a gyerekek
