Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-08 / 90. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 8., szerda Áldás a testvérvárosi kapcsolatra Netanyai küldöttség Siófokon Izraeli és magyar táncosok bemutatója Minden, ami pénzt hoz A kéményseprők szerencséje Részletek a magyar és héber nyelvű díszes okirat szövegéből: „A városi tanács tagjai és a város lakosai határozatának értelmében összejöttünk Neta- nya városának kultúrpalotájába, Izrael 42. függetlenségi napján, 1990. április 30-án ikervárosi szerződést kötni a magyarországi Siófok és az izraeli Netanya, Sáron körzet fővárosa között. E szerződés célja a két város lakosai közötti közeledés a kultúra, művészet, sport, turisztika és a társadalom terén a béke, a kölcsönös megértés és a barátság érdekében. (...) Ezt az okiratot az emberi szerete- ten és a felebaráti segítségnyújtáson alapozott együttműködés megerősítésének reményében írjuk alá. A két városi tanács nevében Siófok polgármestere és Netanya polgármestere aláírásukkal tanúsítják ezen szerződési okirat hitelességét. Yoel Elroy, Netanya polgármestere, Somogyi Gyula, Siófok alpolgármestere.” Az izraeli Netanya kultúrköz- pontjában a helybeli lakosság — köztük sok magyar származású, magyar anyanyelvű polgár— előtt írták alá az okiratot. Az ünnepség néhány hónap múltán Siófokon folytatódott. Kilenctagú küldöttség viszonozta a siófokiak áprilisi látogatását, Yoel Elroy polgármester vezetésével. Somogyi Gyula, Siófok megbízott tanácselnöke Tabi téglasors Felháborodott hangon telefonált Ténai Béláné Tabról: pazarlónak minősítette a várost és a költség- vetési üzemet, mert a település központjában bontanak egy pavilonsort, s a jó minőségű téglát egyenesen a szeméttelepre hordják. Mi történt? Farkas István tanácselnök: — Építésre alkalmas területet kell biztosítani a városközpontban a kereskedelmi ellátást javító épületek kivitelezéséhez. A jelenlegi épületek ugyanis gazdaságosan már nem újíthatok fel. A pavilonsort a költségvetési üzem bontja, a beruházó — a Budapesti Épber—megbízásából. A bontás díja az, hogy megkapja a bontásból származó anyagot. Wéber László, a tabi költségvetési üzem igazgatója. — Mi igaz abból, hogy a bontási anyagot a szeméttelepre hordják? — Minden. Ott fogjuk ugyanis szétválogatni a szemetet és a téglát. Nem szeretnénk, ha a városközpontban a bontás nyomai hetekig láthatók lennének. — És mi lesz a téglával? — Hadd döntsük el mi, hogy a saját téglánkkal mit csinálunk majd. Egyébként nem a szemétbe szórjuk, hanem szétválogatás után értékesíteni fogjuk. Ezekre a kérdésekre Tabon kaptunk feleletet. hétfőn este fogadást adott az izraeli vendégek tiszteletére, majd a művelődési ház színház- termében népes közönség előtt megerősítették a Netanyában kötött szerződést. Az ünnepségen részt vett Reuven Sharon, az izraeli nagykövetség kereskedelmi tanácsosa is, aki „a nagykövetség áldását” hozta a testvérvárosi kapcsolatra. Somogyi Gyula ünnepi beszédében mindenekelőtt netanyai élményeit, tapasztalatait idézte. „Láttuk Jeruzsálemben a Siratófalat, a túlélés legnagyobb szimbólumát — mondta. — És tettenértük a csodákat, amelyet az izraeli nép hite, akarata, tudása, munkája hozott létre. Számomra Izrael jelképei: a judeai kősivatag kibucai, oázisai.” Elmondta továbbá, hogy SióKaposváron, a Pázmány Péter utca elején hónapok óta építkeznek. Naponta látszik az igyekezet: még a nyáron fedél alá akarják hozni a családi házat. Pár napja a gerendákat cibál- ták a falakra, most pedig formálódik már a tető. Erre figyeltem föl; a szokásos nyereg- meg a divatos csapott-kontyolt keveréket egy faragott fa oromcsúcsa teszi különlegessé. S bár még — gondolom az alpesi szí- nescserép-fedés hátra van, eszembe jutott egy néha, körfok fejlődését jelentősen segítette az egykori falu zsidóközössége, 1840-ben 10, 1870 után 30, főként kereskedelemmel foglalkozó zsidó család élt a településen. 1875-ben alakult meg a hitközség; zsinagógája 1878-ban adakozás révén épült föl. Kitűnő zsidó elemi iskola is működött Siófokon, egészen a németek bevonulásáig. (Az iskola utolsó tanítója, Dorogi Ferenc ma is a város lakója és lelkes lokálpatriótája.) A mintegy 400 tagú közösséget elpusztította a fasizmus, a deportáltak közül mindössze 40- en tértek vissza. Ma az itt élő néhány család még nyáron az üdülés szezonban is szorongva várja, összejön-e a szertartásnyékbeli ácsmester — Varga János neve. A Csurgót övező somogyi és dél-zalai falvakban ma is tévedhetetlenül ráismerni az egykor Surdon élő és sokfelé dolgozó, kiváló kézügyességű „képesített” ács munkáira. Az ötvenes-hatvanas években építkezőknek még nem futotta a kacskaringós szerkezetekre, a rangos manzárd-tetőkre, ám a szakmájában elsőrangú, csendes szavú mester a legolcsóbban kihozható sátortetőkre is kanyarított egy maga faragta gömböt, csúcsot, valahoz szükséges 10 zsidó férfiú az 1986-ban emelt templomban. Yoel Elroy idézte netanyai beszédét, amelyből — mint mondta — az ünnep kedvéért sem hagyhatta ki a magyar zsidók (köztük sok netanyai polgár) szomorú emlékeit, csalódásait. Mint mondta: szembe kell nézni a múlttal, amely tanulsággal szolgál; e tanulság pedig fontos az emberibb jövő alakításában. Az üdvözlések után a Balaton felnőtt- és a művelődési ház gyermek-táncegyüttese adott műsort, majd az izraeli táncosok léptek, pontosabban „robbantak be” a színpadra. A közönség vastapssal, a helybeli táncosok egy-egy szál virággal, Nagy István a városi tanács művelődési osztályának vezetője elismerő szavakkal és ajándékkal köszönte meg a netanyai lányok, fiúk színes, profiszintű műsorát. A küldöttség egy hétig tartózkodik a Balaton-parton, illetve Budapesten. Programjába tartozik Szántódpuszta, Tihany, Balatonfüred meglátogatása. A fővárosban három napot töltenek; a többi között — Siófok város vezetőivel együtt — az izraeli nagykövetség fogadásán vesznek részt. milyen megkülönböztető jellegzetességet. Az pedig természetes volt, hogy a maga rajzolta-illesztette gerendákon, léceken pontosan álltak a cserepek, vihar, eső nem bírt velük. Az arányok ugyancsak passzoltak a falak méreteihez. A csúcsdíszek a ráadást, a „névjegyet” jelentették. Talán a Pázmány Péter utcában ügyeskedő ácsmesternek is ez jár a fejében. Valami többletet nyújtani — hogy ráismerjenek munkájára. (Novák) Nem tudom, ki hogyan van vele, de én még ma is önkéntelenül megfogom a gombomat, ha kéményseprőt látok, és azt gondolom: na, most aztán igazán szerencsém lesz. * Babonaság, mondhatják erre, s hozzátehetik, valóban szerencsés találkozásnak vélném-e, ha egy gondtalanul előkészített kéménysöprés után korommal szennyezett lakás várna a fekete ruhás ember ottjárta után? Erre jobb nem is gondolni. Arra viszont igen, hogy a tetőtől talpig kormos kéményseprőnek ugyan ki hoz szerencsét? Merthogy éppen rájuk férne! Az évente kétszeri kéménytisztításnak ugyanis szabott az ára, s bár jó másfél évtizede a Kéményseprő Szolgáltató Vállalat nevébe beékelődött a tüzeléstechnika is, a fő tevékenységüket mégis változatlanul a „piszkos” munka teszi ki. Ezt pedig egyre keveseb- - ben vállalják. Keresztúri János, a vállalat igazgatója nem igazán elégedett az utánpótlással. A megyében mindössze 42 kéményseprő kötelessége a 230 ezer kémény tisztítása, javítása. Sem a munka, sem pedig a fizetség nem vonzotta a fiatalokat eddig. A július elsejével végbement szervezeti változások lehetővé tették — és teszik a jövőben —, hogy ha patyolattisztaságú Megírtuk, hogy Szabadiban nem járult hozzá az elöljáróság ahhoz, hogy az ingatlanközvetítőn keresztül egy cigánycsalád megvegyen egy házat a községben. Időközben az elöljárók véleménye megváltozott. Javaslatukra a július 31-én megtartott soros ülésén a Nagyberki Községi Közös Tanács megváltoztatta korábbi döntését. Cikkünkben utaltunk az egyik elöljáróra, akinek — úgy vélte az eladó — személyes érdeke is fűződött ahhoz, hogy nemmel szavazzon, a szomszédjába került volna cigánycsalád. Most őt kértük: mondja el, hogy milyen alapon hozták meg döntésüket, illetve mi késztette őket véleményük megváltoztatására? — Egy sajnálatos félreértésről volt szó — kezdte mondandóját Herczeg József, akinek a fia és családja szomszédságban lakna a betelepülő cigánycsalád. — Bennünk nem volt és ma sincs előítélet, de tudni szerettük volna, hogy ki az, akinek odítéljük a szociálpolitikai támogatást. Mivel felelősséget érzünk az állam vagyona iránt, úgy gondoltuk, csakis arra érdemes család részesülhet ilyen kedvezményben. Való igaz, hogy arra kértük a házat eladó munkahelyet nem is, legalább több pénzt biztosítsanak a dolgozóknak. Féléves előkészület után döntött úgy a vállalat, hogy tüzeléstechnikai kft.-t hoznak létre. Ezzel egyidőben a törzsvállalatot is átszervezik. Mivel a központifűtés-szerelés így is, úgy is gazdaságtalan, ezt a szolgáltatásukat végleg megszüntették. A cserépkályha- építés — bár csekély hányadot képvisel a vállalat tevékenységében nyereséges, és sok megrendelőjük van. Ezért ez változatlanul szerepel a tevékenységi körök listáján. Az átalakítás nem titkolt célja, hogy ilyen módon több pénz jusson bér- és műszaki fejlesztésre. Ez utóbbiról az igazgató elmondta, hogy az NSZK-ban például egy kéményseprőmesternek több és jobb mérő- és szerelőműszere van, mint ennek a vállalatnak. H^-nem is ilyen jól felszerelt, de- a lakosság mindenesetre elégedett a tüzeléstechnikai kft. munkájával. Bár rövid idő telt csak el a gazdasági társaság megalakulásától, máris többet keresnek a dolgozók. A tervek szerint a korábbi veszteséggel szemben az idén 13—15 százalék osztalék fizetésével számolnak. Szóval a kéményseprők nem mástól várják a szerencséjüket. N. Zs. Nagy Ferencet, hozza el és mutass be a vevőit; tudni szerettük volna, kit fogadunk be a faluba. Sajnálom, hogy ebből ilyen kalamajka lett. Nem így gondoltuk. Rossz szándék nem volt bennünk. Bizonyítja ezt, hogy én kértem a végrehajtó bizottságot döntésének meg- másítására. Az indok pedig az volt, hogy jóravaló embereknek ismertem meg a vevőket. Az újságcikk megjelenése után jöttek el és hosszasan beszélgettünk. Az ügy tehát — látszólag — elrendeződött. Csakhogy az eladó időközben újabb vevővel állított be az elöljárókhoz. Igyekezete az, hogy eladja a házát, érthető. Mivel egy döntés volt a kezében arról, hogy Gálékat, mint vevőket nem fogadják el, más után nézett. Azt, hogy végül is kié lesz a szabadi ház, nem tudjuk. Az eset tanulsága: a faluért való aggódás is balul üthet visz- sza, a jóindulat is feltéphet fájó sebeket. Ha nem ilyen parancsszónak tetsző üzenetet küldenek a vevőknek, hanem azt kérik, jöjjenek el megbeszélni a részleteket, akkor nem kellett volna senkinek utólag megmagyaráznia a bizonyítványát. Nagy Zsóka Nevelőszülőknél élő állami gondozott gyerekek üdülnek két hétig a fonyódligeti táborban. Képünkön: a Kaposvári Tejipari Vállalat ajándékát, a különféle tejtermékeket veszik át Fotó: Király J. Béla Sz. A. A csúcsdísz volt a névjegye EGY MESTER EMLÉKE MEGVÁLTOZTATTA DÖNTÉSÉT A SZABADI ELÖLJÁRÓSÁG VISSZAHÍVOTT VEVŐK
