Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-07 / 89. szám

I. évfolyam, 89. szám Ára: 4,30 Ft KÖZÉLETI NAPILAP 1990. augusztus 7., kedd Kánikulában is európaion A kánikula megviseli az embert. Nehézkessé válik fizikailag és szellemileg egyaránt, s inge­rültebbé, türelmetlenebbé. Az egyébként jó vi­szonyban, máskor kellemes légkörben élő, dol­gozó munkatársak ilyenkor az ,,idegeire” men­nek egymásnak; az a kolléga, aki valójában béketürő, szelíd, megértő természetű, mosta­nában szíre-szóra megsértődik, sőt, időnként dühtől vöröslő arccal kiabál. (Nem szólva a beosztásukat féltő főnökökről!) A Balatonnál most van a legtöbb ember, most van a legna­gyobb zsúfoltság vízparton, úton, utcán, üzlet­ben, hivatalban, s a tömeg túlnyomó többsége természetesen üdülővendég, aki azért jött ide, hogy pihenjen, kikapcsolódjék, szórakozzék. Neki, a reggeltől estig fürdőzőnek áldás ez az idő, hogy úgy mondjam, „kifogta”, s csak olyan­kor érzi nyomasztó hatását, ha megszakítja a strandolást egy-egy bevásárlókörút, vagy ki­rándulás miatt. A kánikulától azok szenvednek igazán, akik a nyaralók rendelkezésére állnak, akik kiszolgálják őket. Az utazási irodák túlórá­zó munkatársai, valutaváltók, lakásszervezők, idegenvezetők, buszsofőrök, a vendéglátó he­lyek szakácsai, pincérek, árubeszerzők, az élelmiszerkereskedések eladói stb. És tegyük hozzá: akinek látszólag semmi köze az idegen- forgalomhoz, hiszen szezonban és holtszezon­ban egyaránt ugyanazt a munkát végzi (gyó­gyít, közigazgat, adminisztrál, villanyt szerel, vagy lakást épít) ugyancsak sokkal több dolga van ilyenkor, mint az őszi, téli hónapokban, s ha netán csak ugyanannyi, akkor is más, nehe­zebb körülmények között él, mert sújtják a sze­zonnal járó kellemetlenségek. Neki is sorban kell állnia kosárért az ABC-ben (noha rohanna már, mert négyig, fél ötig dolgozott, várják az otthoni tennivalók), neki is „üdülőáron” adnak mindent, pedig nem kap pótlékot a fizetéséhez azért, mert — mondjuk — állandó lakos Siófokon. Gyakran hallani: nem kell félteni a Balaton- partiakat, hiszen azok mindenből pénzt csinál­nak, egy-két szezon után meggazdagodnak, aztán a Bahamákon pihenik ki a nyári fáradalma­kat. Ennek tudatában, illetve a busás nyereség reményében, ettől sarkallva, igazán nem nagy dolog az a pár hét hajtás, s könnyedén elviselhe­tő akár az afrikai hőség is. És tőlük igenis megkö­vetelhető a tolerancia, az önuralom — különö­sen a vendégekkel szemben — hiszen gazdag­ságukat, palotájukat, nyugati kocsijukat a bala­toni szezonnak (szezonoknak) köszönhetik. Tény: sokan kerestek itt milliókat, s akinek az elmúlt évtizedekben sikerült megalapoznia va­gyonát, most még nagyobb eséllyel vállalkozhat újabb milliók megszerzésére. Csakhogy — hig­gyék el! Akik a szezonban a legtöbbet talpalnak, verítékeznek a kánikulában, nem valószínű, hogy mostanában a Bahamákon fognak pihenni, szórakozni. Még kevésbé azok, akiknek — üzlet és kiadható lakás híján — csak tülekedést, köz­lekedési dugót, sorbanállást és elképesztő drá­gaságot jelent a balatoni szezon. De ennek elle­nére tőlük is — és mindenkitől — elvárható a türelem, az emberséges magatartás, az európai viselkedés még kánikulában is — „Európa leg­nagyobb édesvízű tavánál”. Szapudi András 280 ezer tonna olaj a szabad piacról Az Országos Kőolaj- és Gáz­ipari Tröszt 280 ezer tonna al­gériai és líbiai olajat vásárolt a kieső szovjet szállítások rész­beni pótlására—közölte az MTI érdeklődésére Antal Lajos, az OKGT kereskedelmi igazgató­ja. Elmondta, hogy a három tar­tályhajó közül az első már meg­érkezett abba a jugoszláviai ki­kötőbe, ahonnan az Adria- vezetéken keresztül eljut ha­zánkba a kőolaj. A nyersanyag pontos vétel­ára még nem ismeretes, ez attól függ, hogy a következő napok­ban miként alakul a kőolaj világ­piaci ára. A magyar kormány július végén 41 millió dollárt szánt erre a célra, de ez minden bizonnyal kevés lesz, mert ak­kor még 18—19 dollár volt az olaj hordónkénti ára, most pedig már 24 dollár körül mozog. A Szovjetunióból egyébként júliusban 386 ezer tonna olaj érkezett, 30 százalékkal keve­sebb, mint a tervezett 546 ezer tonna. Augusztusban is csak 386 tonnára lehet számítani — közölték az OKGT-ben. Menekülnek a külföldiek Amerikaiak Libériában Vasárnap estig 62 amerikait és 12 olasz, kanadai, francia és libériái állampolgárt menekítet­tek ki az amerikai tengerészgya­logosok az ostromlott libériái fő» városból. Az akció végrehajtá­sára 17 helikopterrel 225 tenge­részgyalogos érkezett Monro- viába a már két hónapja a libériái partok közelében tartózkodó amerikai hadihajókról. A mon- roviai amerikai nagykövetség védelmét 200 mesterlövésszel erősítették meg, de Washing­ton továbbra is hangsúlyozza, hogy ezzel nem kíván beavat­kozni a karácsony óta tartó libé­riái belháborúba. Mandela Pretoriában Tárgyalások feketék és fehérek között A dél-afrikai fővárosban hét­főn megkezdődött a kormány és az Afrikai Népi Kongresszus (ANC) közötti előkészítő meg­beszélések második fordulója. A tárgyalásokon mindkét fél részéről ötfős küldöttség vesz részt: ezeket Willem de Klerk dél-afrikai államfő, illetve Nel­son Mandela, az ANC alelnöke vezeti. Megfigyelők szinte bizonyos­ra veszik, hogy megállapodás születik majd az összes politikai fogoly szabadon engedéséről és a száműzetésben élő ANC- tagok szabad hazatérésének engedélyezéséről. Másodszor kerültek háborús tűzfészekbe a siófoki vezetéképítők Tizenhatan Kuvaitban rekedtek Tegnapig nem kaptak hírt róluk — Meghiúsulhatnak az újabb munkák Nyári favágók Tudjuk jól, vétek a zöldel­lő, koronás fákat kivágni, mégis gyakori ez. Apám történeteinek jól ismert fordulataiként hallottam, hogy az erdők csöndjét miként törte meg a fejszék csattogása. Ezek a fejszék mindig csak télen suhintot­tak hatalmas erővel a ki­szemelt fákra vagy leg­alábbis ősszel, lombhullás után. Azóta nagyot fordult a világ az erdőben is. Egy felháborodott olva­só telefonja nyomán indul­tunk favágónézőbe. A Ka­posvártól Sántos felé veze­tő út mentén nem is na­gyon kellett keresni a meg­jelölt helyet; az útról is jól látszott, amint éppen gal­lyazták, rönkökbe fűrészel­ték a kivágott fákat. Szépen sorban: szárazát, zöldet egyaránt. (Folytatás a 3. oldalon) Másodszor szól közbe a há­ború a siófoki Kőolajvezeték­építő Vállalat közel-keleti munkáiba. Először az iraki­iráni háború miatt kellett fél­beszakítaniuk a vezetéképí­tést Irakban. Akkor éppen Kuvaiton keresztül hagyták el az egyre veszélyesebbé váló térséget az ott dolgozók. A hosszúra nyúlt válság a válla­latnál jelentős anyagi megráz­kódtatást okozott, és egy idő­re megtorpantotta a KW tö­rekvését, hogy az egyre fogyó hazai vezetéképítés helyett külföldön — főként az arab országokban — keressen munkát. Most az irakiak kuvaiti invá­ziója okoz gondot, aggodal­mat. Ugyanis a KW a múlt évben Kuvaitban egy 160 kilo­méter hosszú és 30 coll átmé­rőjű gázvezeték megépítésé­re kapott megbízást, amelyet versenytárgyaláson nyert el. A munka a háború kitöréséig jól haladt, és már a befejezé­séhez közeledett. A finisnek köszönhető, hogy ezekben a napokban már csak 16 dolgo­zójuk tartózkodik a veszélyes térségben. Amikor a munka dandárja volt, 170-en is dol­goztak a vezetéken. A 16 ember sorsa aggodalommal tölti el a KW vezetőit, dolgo­zóit, és mindent megtesznek azért, hogy valahogyan kap­csolatot teremtsenek velük. Tegnap délelőtt 10 óra tájban Horváth Tibor műszaki igaz­gatóhelyettes arról tájékozta­tott bennünket, hogy eddig keveset tudtak meg dolgozóik sorsáról. — Bizonyos, meg nem erő­sített hírek arra utalnak, hogy nem történt nagyobb bajuk. Ezt támasztja alá az is, hogy az a terület, ahol most dolgoz­nak, nincs fontos célpontok, útvonalak közelében; feltéte­lezhető tehát, hogy nem kerül­tek nagyobb összecsapások középpontjába. Hozzáfűzte: abban re­ménykednek, hogy a követsé­gen keresztül sikerül össze­köttetést teremteni kuvaiti építésvezetőségükkel. Ez a remény tegnapig nem vált valóra. Ma újra próbálkoz­nak. A vállalat igazgatóhelyette­se a háború anyagi következ­ményeiről nem tudott — nem is tudhatott —, de nem sok jóra számít: a vállalatnak eb­ben a térségben kilátása volt újabb munkákra. Ezeket most a háború keresztülhúzhatja. (Szegedi) 32 ezer köbméter fogyott vasárnap Kaposváron ÉLTETŐ IVÓVIZÜNK Még mindig nem takarékoskodunk — Locsolási tilalom Zamárditól Máriáig Képünkön: a balatonberényi 3000 köbméteres víztározó medence A két hete tartó kánikula csúcsfogyasztást hozott Ka­posváron: 32 ezer köbméter víz fogyott. Átlagos meleg napokon eddig még nemigen emelkedett a fogyasztás 28 ezer köbméter fölé. Ezért is elgondolkodtató: meddig bírja mindezt a Dunántúli Regioná­lis Vízművek kaposvári üzem- vezetősége. A hétfő délelőtti és délutáni nyomáscsökkenést, vízhiányt az északnyugati városrész­ben a ll-es vízműnél történt elektromos meghibásodás okozta. A csúcsterhelést a gépek sem bírják. A várható vízdíj-áremelke- dés az üzemvezetőség adatai szerint nem ösztönöz előze­tes takarékoskodásra. Még az önálló vízművel rendelke­ző községekben is gyakori a vízhiány, mert sokat locsol­nak. Az aszály sújtotta kisker­tekben is csak az ivóvíz tartja életben a veteményeket. A Balatont behálózó regio­nális vízműtől igény szerint kaphat Kaposvár ivóvizet. Vasárnap 7800 köbméter ér­kezett. Bóta László, a DRV megyei üzemigazgatóságának veze­tője kérdésünkre elmondta: Somogybán eddig csak Csö- kölyben és Buzsákon kellett elrendelni a vízkorlátozást. Szükség szerint Darány és Istvándi számíthat még ha­sonló tilalomra. Marcaliban is volt nyomáscsökkenés, de nem érte el a kritikus szintet. — A következő napok idő­járásától függ minden. Ha lesz kellő mennyiségű csapadék, akkor nem lesznek gondjaink — mondta Bóta László, majd hozzátette: egyelőre csak a közületi fogyasztóknál ta­pasztalható takarékosság. A napokban kézbesítendő számlák talán több embert jobb belátásra bírnak. A Dunántúli Regionális Víz­művek műszaki igazgatóhe­lyettese, Szántó Imre főmér­nök Siófokról adott tájékozta­tást a Balaton-part ivóvízhely­zetéről. — Parti műveink kapacitása 172 161 köbméter naponta, de arnúlt héten jelentősen túl­léptük ezt a fogyasztással. Vasárnap mértük az idei csú­csot: 186 257 köbméter ivóvíz fogyott. Ezt a mennyiséget csak egy alkalommal, 1988- ban haladta meg a fogyasz­tás, akkor 192 ezer köbméter volt. Az igazgatóhelyettes sze­rint nemcsak a fővárosban, hanem a Dunakanyarban is részleges korlátozásokat kel­lett életbe léptetni. S már Nyu- gat-Európában is vannak ha­sonló gondok. A harmadik éve tartó aszály és téli csapadék- hiány miatt mára a fúrt kutak csak mintegy harmincszáza­léknyi vizet adnak. Miután az ivóvízfogyasztásban csúcs­igények merülnek fel az üdü­lőövezetben, július 30-a óta korlátozásokat kellett beve­zetni Balatonalmádi, Fűzfő, Alsóörs és Lovas térségében. Augusztus 3-ától pedig 16— 24 óráig tilos locsolni, gépko­csit mosni Zamárditól Bala- tonmáriáig. Tegnap önmérsékletre és takarékosabb fogyasztásra szólították föl Balatonkenese és Siófok térségének lakos­ságát és az üdülőket. Ha a jó­szándékú felhívásnak nem lesz kellő foganatja, az emlí­tett térségben is korlátozó in­tézkedéseket kell életbe lép­tetni. Mészáros Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom