Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-06 / 88. szám
/ I 6 SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 1990. augusztus 6., hétfő BALATON-ÁTÚSZÁS ‘90 Több mint háromezren (!) a hullámok ellen a dunaújvárosi Molnár Péter volt, aki egy óra hat perc alatt ért Révfülöpről Boglárlellére. Még délután négy órakor is rajtoltak az úszók, s bizony, már nyolc óra felé járt az idő, amikor az utolsó próbázók is partra kerültek. S nemcsak az úszókról, hanem a kiváló szervezésről is meg kell emlékeznünk. Csaknem négyszázan ügyeltek a rendezvény sikeres lebonyolítása érdekében a siófoki és ba- latonföldvári vízi rendészet munkatársaitól, egészen a kaposvári kórház orvosaiig bezárólag. Köszönet nekik a segítségért — már csak azért is, mert legalább olyan nehéz volt a dolguk, mint az úszóknak. Egész nap a tűző napon dolgoztak; segítettek ott, ahol éppen szükség volt rájuk. A szurkolóhad Jövőre veletek, ugyanitt! A minden eddigi rekordot megdöntő Balaton-átúszás után kérdeztük meg Szántó Lászlót, a szervezőbizottság elnökét: — A Balaton-átúszás — mondta — különlegességnek számít: Európában ez az egyedüli tóátúszás. A világon még Kanadában van ehhez hasonló esemény, illetve Izraelben úsz- szák át szintén minden esztendőben a Kinaret-tavat. Nagyon örülök a hatalmas érdeklődésnek; fényesen bizonyítja, hogy a Balaton-átúszásra igenis igényük van az embereknek. A nagy sürgés-forgás közepette volt alkalmam beszélni különböző szervezetek képviselőivel: jövőre is szeretnék támogatni a Balaton-átúszást. Azonban még keressük az igazi nagy szponzort, amely esetleg a nevét is adná a rendezvényhez. Mert a Balaton-átúszás olyan esemény, ahol a háromezer ember nem egyszerű szemlélődő, hanem résztvevő is. Örülök annak, hogy külföldről is egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg. Az idei versenyre már Angliából és Kanadából is érkeztek indulók. Szeretnénk elérni, hogy még jobb, még nagyobb propagandával minél több érdeklődőhöz eljusson a Balaton-átúszás híre, s ebből tényleg egy világraszóló esemény váljon. Mert a Balaton- átúszásban bénne rejlenek ezek a nagyszerű lehetőségek. S mi mással búcsúzhatnánk az idei Balaton-átúszástól, mint ahogy a résztvevők köszöntek el egymástól: jövőre veletek, ugyanitt! Fenyő Gábor Fotó: Gyertyás László Jelesre vizsgáztak úszók és szervezők egyaránt Rendben, mehet! pély, azt jelzi,hogy megígérték: 1991-ben ismét eljönnek a nagy próbára. A bűvös hármas számnál maradva: a három hölgyet rövidesen egy felettébb jókedvű, három fős, vidám társaság követte, egyikőjük kezében egy félig már kiürült pezsgősüveggel. A három pécsi ötödéves orvosegyetemista — Matos Gábor, Sipos Gábor, Csaba Zsolt — nem ok nélkül ünnepelt. — Csak nem Révfülöpről hoztátok magatokkal a pezsgőt? — Nem; egy fogadóbizottság várt itt bennünket, s attól kaptuk. Egyébként az ötlet nem rossz: jövőre onnan fogjuk hozni a pezsgőt. Hogy az emberi fantázia mily kimeríthetetlen, arra egy (újabb) példa. Az egyik társaság labdával vágott neki az 5200 méternek, hogy a Balaton közepén, fél távnál, egy egészségeset vízipólózzanak. A bogiári parton már eközben az ezredik résztvevő is a forró teát szürcsölgette. Ismerősök és ismeretlenek, régi haverok és most barátokká váltak érkeztek a célba. Eljött Tibor Tamás, az Országos Sporthivatal volt elnöke. Találkoztunk Balog Tiborral, a START (nevelőotthonok egyesülete) ügyvezető elnökével, aki régi nagy próbázó hírében áll. Eddig még egyetlen Balaton-átúszásról sem hiányzott. Aztán újabb ismerős arc: az egykori többszörös EB- és vb-győztes „kajakkirály”, Ürögi László tűnt fel. S itt volt Tímár István, az 1968-as mexikói olimpia egyik magyar hőse. Bizonyára sokan emlékeznek még rá, hogy kajak kettes ezer méteren Giczy Csabával párban ezüstérmet, a kajak négyes ezer méteres csapat tagjaként pedig bronzérmet szerzett a még ma is fiatalos lendületű Amikor szombaton reggel hat óra felé megérkeztek Boglárlellére a Platán strandra a népes rendezőgárda első különítményének tagjai, bizony, alaposan meglepődhettek. Ugyanis már legalább százan toporogtak a hagyományos Balaton-átúszás kezdetére várva, s a sor csak egyre hosszabb lett. És hol volt akkor még a nyolc óra... Nos, amikor két órával később megnyitotta kapuit a verseny központja, jó kilométer hosz- szúságú sor várt már nagy türelemmel bebocsátásra... Szombaton került sor a Somogy Megyei Tanács sportirodájának szervezésében az idei Balaton-átúszásra — a megszokott helyszínen, Révfülöp és Boglárlelle között —; a versenyt az Országos Sporthivatal, illetve a Somogy Megyei Tanács hívta életre. A vállalkozó kedvűeknek 5200 méterrel kellett meggyűr- kőzniük. A szervezők igazán nem panaszkodhattak a meteorológusokra, mert kellemes, napsütéses idő és enyhe szél fogadta a Balaton-átúszás résztvevőit. Az idei erőpróba minden korábbi Balaton-átúszási rekordot — annak mind szervezettségét, mint a résztvevők számát tekintve —megdöntött. Több mint háromezren neveztek be, s jellemző a nagy érdeklődésre, hogy nemcsak magyarok, hanem egy sor más ország sportolói is rajthoz álltak. Három hajó szállította folyamatosan Boglárlellétől Révfülöpre az úszókat. Egy, a boglár- lellei kikötőbe tévedt szexturista biztosan nagyon megörült volna, megpillantván az úszókkal telt hajót. A sok próbázó ugyanis csak deréktól fölfelé volt látható a hajón, s a partról olyan látványt nyújtott, minta nudistahajóként működő Csobánc motoros. (Az már más lapra tartozik, hogy míg itt dugig tömve voltak a hajók, addig a Csobáncon — állítólag — bőven volt üres hely). A meztelen valóságot csak elvétve törte meg egy- egy sárga vagy tűzpiros, öltözet gyanánt használt úszósapka... Az első partra érők Kilenc óra körül rajtoltak Révfülöpön az első próbázók, s 10 óra után néhány perccel már másztak is ki a vízből ezen az oldalon a leggyorsabbak. Elsőként két, az Alföldről érkezett fiatat sportoló ért szerencsésen partot Boglárlellén. A15 éves Molnár János és a 16 éves Széli Ágnes egyaránt „hivatásos”, a Szeged SC Rajtra várva úszója. Nemcsak egy gimnáziumban tanulnak, hanem osztálytársak is. Most harmadszor úszták át a Balatont, s mint megtudtuk, jövőre—természetesen — újra szeretnének eljönni. Hetedikként érkezett a még csak 13 éves Gárdonyi Gábor, a Székesfehérvári Volán sportolója. Gábor három éve úszik, s most vett részt először a Balaton-átúszáson. — Hogy ízlett a Balaton? — kérdeztem a fiatal úszópaián- tát. — Hát... elég nehéz volt. A vége felé már nagyon elfáradtam; nemigen bírta a karom. — Jövőre azért újból találkozunk? — Ez csak természetes! — mondta magától értetődően fiatal barátom. S csak jöttek; egymás után, sorban érkeztek az úszók. Igaz, kicsit fázósan, kicsit nyúzottan, de remek hangulatban. S közben a nevezésre várók hosszú sora csak nem akart apadni. Pedig ekkor már erősen dél felé jártunk... Kanadából Balaton-átúszásra Két közismert kaposvári személyiséggel, Cser Fricivel és Kishonti Attilával együtt három elbűvölő hölgy is partot fogott. A három Toldi testvér —a 18 éves Melinda, a 15 éves Johanna és a 9 éves Katalin — a földgolyó másik oldaláról, Kanadából érkezett. Mint szüleiktől megtudtuk, csak a Balaton- átúszás miatt jöttek Magyarországra, a messzi Vancouverből. S hogy milyen hatással volt rájuk ez a semmivel sem összehasonlítható össznépi ünneVajon mikor érkeznek..? — Lehet, hogy apu nélkül, de én jövőre is szívesen eljönnék újra. A győztes Szinte az összes résztvevőnek sikerült megbirkózni a tiszteletet parancsoló távval, s csak hetvenegynéhányan kényszerültek a feladásra. Viszont olyanok is akadtak, akiknek kevés volt az egyszeri átúszás, s ezért még egyszer elindultak. Közéjük tartozott a Bp. Honvéd válogatott úszója, Kalaus Valter is, aki a két évvel ezelőtti szöuli olimpiai 800 méter gyorson a 10., 1500 méter gyorson pedig a 13. lett. Kalausnak egy és negyedóra alatt sikerült átszelni a tavat. Aztán némi pihenés után újra vízbe szállt. Úgy látszik, hogy az első úszást amolyan bemelegítésnek szánta, mert másodszorra több mint 10 Boldog győztesek... Hiszen itt győztes volt minden résztvevő Tímár István. De felejthetetlen emlék marad az 1963-as jalcei EB és vb, amikor is 10 ezer méteren a Tímár István, Ürögi László, Fábián László, Kottái Ottó kajak négyes egység haladt át elsőként a célvonalon. — Csak nem sportágat váltott? — érdeklődtem a népszerű világbajnoktól. — Nem, szó sincs róla. De egy darabig elég volt a Balaton- átúszásból. Ha lehet, akkor inkább megmaradnék a lapát mellett — fűzte hozzá mosolyogva. — Az egész család átúszta a Balatont? — Csak a fiammal együtt vágtunk neki a távnak, a többiek a partról drukkoltak. Majd Tímár Péterhez fordultam, aki az Újpesti Dózsa úttörő vízilabdacsapatában ontja a gólokat. Őt láthatóan nem viselte meg annyira az 5200 méter. perccel előbb érkezett a boglár- iellei célba. 1:04:50-es idejével ő bizonyult a leggyorsabbnak. íme, az 1990. évi Balaton- átúszás nem hivatalos győztesével készült villáminterjú. — Most vagy először Balaton-átúszáson? — Nem. Négy évvel ezelőtt egyszer már indultam, de akkor csak a buli kedvéért jöttem el. — Melyik versenyedre készülsz most? —Az 1991-es perthi világbajnokságra; szeretnék jó eredményt elérni. — Mit érthetünk e jó eredményen? — Mind az 1500 méteren, mind a 800 méteren szeretnék a nyolcas döntőbe bekerülni. Ott pedig már minden lehetséges. — Melyik távot szereted jobban? — Mindkettőt egyformán kedvelem. Talán 1500 méteren tudok jobb eredményt elérni. Kalaus legnagyobb ellenfele
