Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-06 / 88. szám

1990. augusztus 6., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Kenyérarat nem lehet emelni Szükség van az agrárértelmiségre — Nagy Ferenc József visszautasította az Agrárszövetség vádjait (Folytatás az 1. oldalról) A létavértesi nagygyűlés résztvevői hatalmas tapssal fogadták a miniszter bejelenté­sét, miszerint a Független Kis­gazdapárt agrárprogramja — a koalíciós pártok által elfogadva — kormányprogrammá lépett elő. A szónok ugyanakkor éle­sen visszautasította, megala­pozatlannak és meggondolat­lannak minősítette azokat az Agrárszövetség részéről el­hangzott kijelentéseket, ame­lyek a kisgazdapártot teszik fe­lelőssé a mezőgazdaság szét­zilált állapotáért. A miniszter szerint a mezőgazdasági ter­melőképesség kimerülését a rossz nagyüzemi struktúra és a tulajdonviszonyok rendezetlen­sége okozta. Ezért a kormány­zat a mezőgazdaságban is gaz­dasági rendszerváltást sürget. A földművelésügyi miniszter kifejtette: sem ő, sem a pártja nem szövetkezésellenes. Ahol a tagság úgy dönt, hogy marad­jon a tsz, nincs ellenére. De ez önkéntes döntés legyen, s min­denki kapja meg a földjét, aki ki akarja vinni a közösből! A szö­vetkezet pedig töltsön be egy­fajta szolgáltató funkciót: adjon gépet, technológiát és szakta­nácsokat. Az utóbbi kapcsán kijelentette: a magyar mező- gazdaságnak továbbra is szük­sége van az ágazatban dolgozó 50 ezer agrárértelmiségire. In­tenzív szerepet szánnak nekik a piackutatásban, az értékesí­tésben, a beszerzésben és a szervezőmunkában is. A miniszter beszédének to­vábbi részében bejelentette, hogy a mezőgazdaságot — mint ahogy más országokban —, adókedvezményekkel, ár­politikai intézkedésekkel to­vábbra is támogatni fogják, s ebben egyenlő esélyt biztosíta­nak az egyéni gazdálkodóknak és a szövetkezeteknek. Kiter­jesztik a kisközösségek export­jogát és szorgalmazzák minden településen önálló hússzék lét­rehozását. A mostani sajnálatos, de szükségszerű áremelések kapcsán a földművelésügyi miniszter határozottan leszö­gezte: nem engedik a kenyér árának emelését. Tárgyaláso­kat kezdenek ez ügyben a ga­bonaforgalmazókkal, de a sü­tőiparral is, mert—így a minisz­ter: „értetlenül állok az előtt, hogyan lesz a kilónkénti 6 fo­rintos búzából 20 forintos ke­nyér”. Drágább az életünk „Mi is csak a tévéből hallottuk” — mondta az üzletvezető Ordacsehi megunta a hitegetést Csak a szemét érkezett, az út nem készült Szombaton lezárták a telepet — ígérik: legközelebb egy hétig tart „Elvtársak, mit ígértetek? Szemét ügy lett a szemétügy” —azon a lepedőn olvasható ez, amely elzárja az ordacsehi sze­méttelep bejáratát. Mellette a másik transzparens: „A sze­métnek szaga van, a falunak igaza van.” Szombaton délelőtt 11 órakor rekkenő a hőség az ordacsehi határban. Az a néhány tucat férfi, aki éberen „őrzi a szeme­tet", nemcsak emiatt fásult. Há­rom éve tart a cirkusz a szemét­telep körül. Most már úgy érzik: mindenki becsapta őket. — Szemét egy ügy ez — mqndja Horváth Gyula elöljáró, aki postás révén szinte naponta találkozik az egész faluval. — 1987-ben, amikor fölvetődött a szeméttelep létesítésének a gondolata, az első reagálás ter­mészetesen a tiltakozás volt. Az elöljáróság felmérte, milyen kényes kérdés elé állították, ezért kezdeményeztük: dönt­sön a nép. A falugyűlés—óriási csaták után — elfogadta a sze­méttelep létesítésének tervét, de három feltételt szabott. A legfontosabb az, hogy a sze­métszállítás ne a falun keresz­tül történjen, hiszen ez tönkre­teheti azokat az utakat, amelye­ket a lakosság a saját pénzéből építtetett. Kikötöttük, hogy csak szilárd állapotú szemét kerülhet a telepre. A tervben szerepelt egy út építése is, amely Fekete- bézsenyt kötné össze Szőlős­kislakkal. Nos, ez az út nem készült el, s most ezért vagyunk itt. Az emberek sorolják a sérel­meket. — Úgy tűnhet, hogy mi a gombhoz akarjuk a kabátot, pedig nem így van. Ez az út ré­sze volt annak a tervnek, ame­lyet velünk ismertettek; szó sem volt szakaszolásról vagy üte­mezésről. — Azt mondják, 70 millió fo­rintba kerülne: kilométerenként 10 millió forintba. Ez fantaszti­kusan nagy összeg, biztosan lehetne olcsóbban is építeni. Ennek az útnak nagy jelentősé­ge ven, hiszen tehermentesít­heti a 70-es főutat, a faluban pedig körjáratot biztosíthat az autóbusznak. — Érdektelenség — mond­ják. — Elviekben mindenki egyetért velünk, mindenki iga­zat ad nekünk, de senki nem lépett eddig érdemlegeset. A megyei tanácstól azt kértük, hívjanak össze érdekegyeztető tárgyalást, de ennek sem volt eredménye. Se felelős, se ha­táridő. — Lám, a mai demonstrá­ciónkra sem jöttek el az illetéke­sek! A két legérintettebb ta­nács: a fonyódi és a boglárlellei, úgy látszik, nem kíváncsi a vé­leményünkre. Egyedül a telepü­léstisztasági vállalat vezetői je­lentek meg, akik valóban szoli­dárisak velünk. Horváth Gyula szerint a dolog még nincs lefutva. Ha hamaro­san nem történik érdemi intéz­kedés, még ebben a hónapban — de ezúttal már egy hétre —, lezárják a telepet. Akkor aztán vonulhat a szemét végig a 70- esen — egyenesen Zamárdiba. A kérdés csak az, hogy az otta­niak mit szólnak majd hozzá? Süli Ferenc Az újság megírta, a tévé és a rádió bemondta: újabb áremel­kedések lesznek mától. A liszt és a lisztből készült áruk, a cu­kor, egyes szeszféleségek és bizonyos húsáruk címkéjét kell újra átárazni. De nem ez az utol­só eset, és lesznek még egye­bek is. Akik a trópusi forróság­ban inkább a bevásárlás mellett döntöttek, megtehették Kapos­váron is, hiszen szerencsére már nemcsak a háziasszonyok boltja tart nyitva vasárnap. A Toldi-lakótelepen levő ABC-ben hétköznapi volt a for­galom, s persze az üzletvezető, Hikádi György is a helyén volt. — Már megint az árak — le­gyint. Aztán már kérdezni sem kell, mondja: — Tudok én mu­tatni egy egész halom papírt, ami a változásokról szól. Min­dennap jön valami, de ezt az utóbbit mi is csak a tévéből hal­lottuk. Egyedül a lisztről jött hi­vatalos értesítés, legalábbis eddig. De mondja: miért pont mindig az élelmiszerárakkal foglalkoznak az emberek? Mi legföljebb 15 százalékos ha­szonkulccsal dolgozunk, a buti­kokban pedig sokszor 300 szá­zalékot tesznek rá az árakra. Úgy látom, elég nagy a fejetlen­ség, de hát szabadárasak a ter­mékek, s mindenki igyekszik drágábban adni, amije van. No, de hol van az ehhez szükséges piacgazdaság? Mert ezekhez az árakhoz is kellene ám! Mint­ha a vásárlóink is közönyöseb­bek lennének. Már nem is hábo- rognak igazán, csak legyen meg az enni- meg az innivaló. Az utóbbiból sajnos — bár ez sem olcsó — egyre több fogy. Visszatérve az árakra, el­mondta: tudnak sok mindenről, de ezek az ismereteik nem hiva­talos forrásból származnak. — Hadd mondjak még vala­mit! Most is méltatlankodott egy hölgy, hogy az alföldi kenyér ára vasárnap 19 helyett 23 forint. Ez így igaz, de ha egyszer a pék hét végén drágábban dolgozik, mi sem tudjuk annyiért adni, mint hétköznap. A polcról az egyik vásárló két kiló lisztet rakott a kosarába. Tudja, hogy hétfőtől drágább lesz, de mint mondta, már túl van azon az időn, amikor igye­kezett bespájzolni. — Nem le­het követni az árakat, és pénz­zel sem győzöm. Most ennyi kell, hát megveszem — mondja vállrándítva. — Remélem, a következő két kilóra is futja majd... N.Zs. Hervadó remények Perzselő nap hervasztja a reményekre jogosító cukorrépa leveleit, hullanak az őszi gyü­mölcsök. Hosszú a forró nyár. Kétségbeesett vezetők adnak utasítást a kukorica silózására, már ahol még van annyi jószág, amivel föletessék. Hervadnak az aratás idején keletkezett remények. Dunay Sándor, az agrome­teorológiai intézet vezetője sze­rint a talaj felső rétegéből csak­nem teljesen hiányzik a ned­vesség. A mezőgazdasági terü­letek mintegy négyötödén 30 százalék alá esett a felső réte­gek vízkészlete. A kapások már csak vegetálnak, alig jutnak az életet jelentő nedvességhez. Kaposváron az idén eddig összesen 306,3 milliméter csa­padékot mértek. A legkritiku­sabb hónap a március volt. Ak­kor összesen csak 19,5 millimé­ter hullott. Július 18-án egy nap alatt esett ennyi eső. Szeren­csére a júliusi jótékony záporok nem hátráltatták az aratás üte­mét, mára azonban már. bajba került a mélyebb rétegekből is vizet fölvenni képes lucerna. A szakemberek egybehang­zó véleménye: akik elspórolták a' kapások tavaszi kultivátoro- zását, takarékoskodtak a nitro­gén-fejtrágyázással, és évek óta nem gondoltak az altalajla­zításra, búcsút mondhatnak a hatvan mázsa fölötti kukorica- termés reményének. A korai betakarításra szerződött répa­termesztőket leginkább a napo­kon belül bekövetkező levélvál­tás rémíti: az új korona kialakí­tása ugyanis már a gumó cukor­,,Furulyázó" másodvetés Szomjazó répatábla tartalmának rovására történik. A másodvetésekből már csak néhol lehet gyenge siló. Inkább csak zöld (avagy sárgás) trá­gya. A természet prését még vala­hogy kibírnák a mezőgazdaság irányítói. Ehhez kormányzati intézkedések is társulnak, a költségvetés helyzetének javí­tása érdekében. A támogatások nagymérvű csökkenése, valamint az anyag- és energiaárak növelé­se miatt a tavalyihoz képest kétszeresére növekszik az évet vesztességgel záró üzemek száma. A veszteség együtte­sen megközelíti az 1,6 milliárd forintot. Ha ugyanis nincs hatá­rozott elképzelés az agrárter­melés jövőjét illetően, akkor sem a kistermelők, sem a me­zőgazdasági vállalkozók, sem a nagyüzemek irányítói nem lát­ják munkájuk fontosságát. A határ mai képét látva, her­vadnak a remények, hervadnak a növények. Mészáros Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom