Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-30 / 108. szám

1990. augusztus 30., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 Azok a szép napok 15 éve történt Megvallom őszintén, több okból is szívesen em­lékezem 1975-re. Nagyob­bik gyermekem az év nya­rán látta meg a napvilá­got, s ma már a gimná­zium padját koptatja. — Istenem, de gyorsan elröp­pent ez a mcisfél évtized — mondtam neki az idén, születésnapján. — Már tizenöt éve? Nem, ez lehetetlen — szólt csodálkozva Németh Gyula, a Rákóczi ügy­vezető elnöke, amikor néhány hete megemlítettem neki, hogy mit ünnepelhet klubja augusz­tus 30-án. Aztán pillanatok alatt utánaszámolt. Ő kétszeresen is érintett az ügyben, hiszen an­nak idején aktív szereplőjee is volt a bemutató „előadásnak”. Negyven év után Azon a másfél évtizeddel ezelőtti nyáron nemcsak a nap heve perzselte Kaposvárt. Igazi lázban égett a város. Az NB II június 30-i záró fordulójában — nem mindennapi izgalmak után — vált véglegessé: feljutott a Nemzeti Bajnokság első osztá­lyába a Rákóczi labdarúgócsa­pata. Somogybán negyven évet kellett várni erre az eseményre az egykori Somogy FC első osztályú búcsúja óta. Leírhatat­lan volt az öröm megyeszerte. És megindult a felkészülés az NB l-re. Szinte példa nélküli az az összefogás, amely akkor az építkezés terén megmutatko­zott. Az elavult kis cukorgyári pályából röpke másfél hónap alatt tetszetős, modern stadiont varázsoltak, meghazudtolva a hazai építőipar ismert tempóját. Készült a csapat is Mathesz Imre vezetésével. A bajnoksá­got nyert gárdához négy új lab­darúgó csatlakozott. így kö­szöntött ránk az a tizenöt évvel ezelőtti nap. És megszólal a síp 1975. augusztus 30. Zászló­díszben volt az egész város. Varázslatos hangulat kereke­dett már a délelőtti órákban. Zászlók lengtek mindenütt, al­kalmi szavalókórusok rigmuso­kat skandáltak, fújták a kürtö­ket, szóltak a kereplők, mintha egy kontinentális kupadöntő előtt állna a város. Kaposvár — de mondhatjuk, hogy az egész megye — nagy ünnepe volt ez a nap.. Somogy a háború utáni első NB l-es csapatát köszönt­hette. Egyben a Dél-Dunántúl egyetlen eslő osztályú együtte­sét ebben az esztendőben. A nézőtéren egy gombostűt sem lehetett ledobni. Jóma­gam, aki lapunk krónikása le­hettem ezen a találkozón, fővá­rosi kollégáimmal együtt a szomszédos VBKM-telep kerí­tésén átmászva jutottam csak fel a sajtófülkébe. A lelátókon még a közlekedési utak is tele voltak. Huszonkétezer ember szorongott a Rákóczi-stadion- ban, s a találkozót nem kisebb személyiség közvetítette a Magyar Rádióban, mint Szepe­si György. Leírhatatlan volt a hangulat, amikor 16 óra előtt néhány perccel a pécsi Hámori vezeté­sével kifutott a pályára a két csapat. A Rákóczi így állt fel: Hegedűs — Kanyar, Ágfalvi, Márton, Németh — Nagy, Kondrád, Burcsa — Varga, Kováts, Túrái (Csépán). Edző: Mathesz Imre. Csak néhány név az llovszky Rudolf által diri­gált ellenfél csapatából: Tamás, Vidáts, Zombori, Müller, Gass, Izsó, Váradi. Pokoli hangzavar kísérte a találkozót, és már az első játék­részben is a Rákóczi irányított, de ekkor gólt még nem sikerült elérnie. A történelmi pillanatra a 61. percig kellett várni. Ekkora jobb oldalon a csapatújonc, Varga egy csellel becsapta őr­zőjét, Szőkét, középre ívelt, és a védők közé berobbanó Bur­csa csúsztatott fejessel küldte a labdát a hálóba. 1-0. A kétség- beesetten egyenlíteni igyekvő pestiek ellen aztán tizenegy perccel később bebiztosította emlékezetes sikerét a Rákóczi. A 72. percben Túrái már három védőn is túljutott, amikor az ötö­sön Kanász és Bódi elkaszálta. Vitathatatlan tizenegyes, me­lyet Burcsa nagy nyugalommal küldött a jobb sarokba. 2-0. A nézőtéren elszabadult a pokol, a játéktéren még a sípszót sem igen hallották a játékosok a foly­tatásban. De más is történt egyidejűleg. Igaz, nem ott a helyszínen. Még egy .„szenzáció” A kaposvári kórház belgyó­gyászati osztályán megszólalt egy néma. Pék János egész­ségügyi dolgozó, aki egy bal­eset folytán tizenegy év óta néma volt, s most gyomorvér­zéssel kezelték Kaposváron, a Rákóczi—Vasas mérkőzés hallgatása közben nyerte visz- sza szavát. Tizenegyes — ez volt az első szó, amit kimondott, s hogy be­rúgták-e vagy sem, arra hirte­lenjében nem is figyelt, mert utána már a saját szavaival mondhatta: „én tudok beszél­ni.” Több lap munkatársának másnap így mondta el szeren­csés történetét: — Zirci lakos vagyok, vásá­rolni jöttem Kaposvárra, s itt kaptam gyomorvérzést. Azt még hadd tegyem hozzá, hogy nagy Rákóczi-drukker vagyok. Amikor hallottam a rádióban, hogy tizenegyes, megismétel­tem izgalmamban a közvetítő szavát... A fiú aztán még elmondta, hogy egész éjjel nem mert alud­ni, inkább beszélt, mert félt, hogy újra elfelejti a szavakat. Betegek és ápolók könnyez­ve hallgatták a nem mindennapi történetet, különösen amikor Pék kijelentette, hogy visszajött az életkedve, és ezt a Rákóczi­nak köszönheti. Végül is Pék László nevét nem az orvostudomány, hanem a kriminalisztika-történelem je­gyezhette föl. Egy hét sem telt el csodálatos megszólalása óta, mikor kiderült, hogy közönsé­gesszélhámos... Amikor kezein kattant a bilincs, a hírek szerint valóban megnémult. Az esetről még sokáig be­széltek. Mindenesetre Pék neve is bekerült a kaposvári sporttörténet eme részébe, s ha csak ez volt a célja, ő sem ve­szített. Miként a Rákóczi sem ezen a tizenöt évvel ezelőtti augusztus végi délutánon. Ismét együtt Pékkel vagy Pék nélkül... jó ma is emlékezni rá. S idézzük fel ma a múltat! Közösen: egykori vezetők, játé­kosok és szurkolók. Ma délu­tán, 18 órakor ott, a helyszínen az egykor szebb napot látott Rákóczi-stadionban ismét megszólal a síp... Hál' isten, az egykori hősök kivétel nélkül ismét a zöld gyepen hallhatják. Hallgassuk velük, és emlékez­zünk! A tisztes múlt erőt ad a jövő- höz Jutási Róbert SZUPERTRIATLON SOMOGYBÁN Sokáig úgy volt, hogy az idén nem lesz egyetlen hosszú távú triatlon-verseny sem. Hiszen a Balaton szupertriatlon — amelynek Boglárlelle volt eddig a házigazdája — elmaradt. Nos, ezennel örömmel értesít­jük a triatlontábor nagy számú híveit: mégiscsak lesz hosszú távú verseny. Mégpedig itt, Somogy megyében, Nagyatá­don. A Solar Hotel Club és a So­mogyi T riatlonisták Szövetsége most szombaton rendezi meg az idei egyetlen hazai hosszú távú triatlonversenyt, az ,,Iron- man—Nagyatád” elnevezésű nemzetközi erőpróbát. A bátor vállalkozókra először 3800 mé­ter úszás vár a nemrég átadott nagyatádi városi strand 50 mé­teres, feszített víztükrű meden­céjében, majd 180 kilométer kerékpározás a Nagyatád— Kéthely—Nagyatád—Barcs— Nagyatád útvonalon (jó minő­ségű aszfalton), végezetül pe­dig 42,195 kilométer futás a kaszói erdőben. Labdarúgás NB-s ifjúsági és serdülőbajnokság Ifi: Siófoki Bányász—Bp. Volán 2-2 (1-2) Serdülő: Siófoki B—Bp. Volán 1-0 (1-0) A mérkőzéseket Siófokon játszották Az NB l-es ifjúsági bajnokság állása 1. FTC 3­10­1 6 2. MTK-VM 3­6­1 6 3. Videoton-W. 2 1­11­4 5 4. Veszprém 2 1­8­6 5 5. Bp. Honvéd 1 2­6­3 4 6. Siófok 1 2­6­5 4 7. Békéscsaba 1 2 1 5­7 4 8. DVSC 1 1­6­3 3 9. Vasas 1­1 5­2 2 10. RábaETO 1 . 2 5­7 2 11. Bp. Volán 2 1 5­8 2 12. Szeged 1 2 5­9 1 13. Vác 1 2 2­7 1 14. PMSC 1 2 5­11 1 15. Ú. Dózsa ■ 1 0­3­16. Tatabánya­3 3­11­Az NB l-es serdülöbajnokság állása 1. PMSC 3 1­14­3 7 2. FTC 3­­21­T 6 3. Bp. Hovéd 2 1­9­3 5 4. Békéscsaba 2 1 1 7­4 5 5. Szeged 2­1 9­12 4 6. Vasas 1 1­5­3 3 7. MTK-VM 1 1 1 2­2 3 8. Vác 1 1 1 3­4 3 9. DVSC­2­2­2 2 10. Videoton-W. . 2 1 3­5 2 11. RábaETO 1 . 2 3­7 2 12. Siófok 1­2 1­6 2 13. Veszprém­1 2 1­9 1 14. Tatabánya­1 2 4­14 1 15. Ú. Dózsa­­1 0­2­16. Bp. Volán­­3 3­10­Labdarúgó Magyar Kupa Elmaradt a mohácsi vész... mgm jplcVj »«ej»« " ->A A Honvéd kapusa Volcsányi tisztáz Kaposvári Honvéd— Mohácsi Új Barázda Tsz SE 4-3 (0-1,2-2,4-3) A vendégek már 2-0-ra is vezettek. Innen fordított a Hon­véd. A hazai csapat góljait Var­ga, Krausz, Sipőcz és Vass szerezte. Marcali VSE— Rákóczi FC 2-1 (0-0) Gólszerzők: Lakos, Fenusz, illetve Neubauer. Barcs—Dunaferr SE 0-4 (0-3) Gólszerzők: Szauer 2, Len­gyel 2. Boglárlelle—Nagykanizsai Olajbányász 0-2 (0-0,0-1,0-1) Gólszerzők: Kepe, Dómján. A harmadik Az 1990. augusztus 24-én megjelent „Ők huszonnégyen” című cikkből idézek: „A bátrak közül ugyan senkinek sem sike­rült legyőznie a nagymestert, de hárman kiharcolták ellene a döntetlent. Közülük kettő somogyi: Szabó Tibor, a Kapos Vo­lán és Zics László, a „Bugaszeg Boglár” sakkozója. Én vagyok a „harmadik", Domsa Valéria. Igaz, hogy zalai csapatban, a Nagykanizsai Tungsram SC OB-ll-es csapatá­ban játszom, de Somogybán lakom. Ezt llosvai úr, a főszerve­ző is tudja. Nem gondoltam volna, hogy ha leadja az ered­ményt megjelenésre, akkor engem kihagy. Ráadásul eddig Adorján András nagymester mindhárom bogiári szimultánján részt vettem és mind a három partiban döntetlen eredményt értem el. Kérem a szerkesztőséget, hogy ezt a „kiegészítést” a sportrovatban vagy a Tisztelt Szerkesztőség rovatban megje­lentetni szíveskedjenek. Domsa Valéria (Megtettük, és gratulálunk. — Szerk.) MÉSZÖLY GONDJA: SOK A SÉRÜLT Három napig a felújított tatai edzőtábor vendége volt a ma­gyar labdarúgó-válogatott, amely rövidesen megkezdi őszi szereplését. A nyitány jövő szerdán Újpesten a törökök el­len lesz, aztán Londonba utazik az együttes, s a program Euró- pa-bajnoki selejtezőket is tarto­gat. Mészöly Kálmán szövetségi kapitány még a múlt szombaton összeállította „új” keretét, ez hétfőn Tatára költözött, ott ed­zett, szerdán délután pedig a Veszprém ellen „felmérő" mér­kőzést játszott. A kapitány is­mertette a már lezárult műsort, illetve a soron következő me­netrendet. — Minden az előre összeállí­tott műsor szerint történt, hétfőn egy, kedden két edzést tartot­tunk, a szerda délelőtti gyakor­lást követte a délutáni mérkő­zés — mondta. — Sajnos ko­rábbi összeállítási elképzelé­seimet nem tudtam megvalósí­tani, mert sérülések tizedelték az együttest. A harcképtelen Pintér, Fischer és Lovász mel­lett Duró egészségi állapota sem volt százszázalékos, Sass Jánosnak pedig kiújult a régi sé­rülése. — Nem érződött a közös gya­korlásokon, hogy a bajnokság első két fordulójában sok volt a „kontraforma”, vagyis a csapa­tok jó játékát rossz teljesítmény követte, illetve fordítva? — Érződni nemigen érződött, inkább gondolkodóba ejtett, s nem csinálok belőle titkot: nem értem. Szinte „művészi" az, ahogy egy csapat remek játéka után megtorpan, illetve kudarca után merőben más formát mu­tat. — Hogyan alakul a további program? — A játékosok csütörtöktől ismét klubjaikban készülődnek, s nem kis várakozással tekinte­nek a hétvégi újabb bajnoki for­duló elé. Szombaton este is­mertetem a törökök elleni vég­leges keretet, amely vasárnap délelőtt 10 órakor a Fáy utcában találkozik. Itt fürdő, gyúrás és közös ebéd lesz, majd a Római partra költözünk egészen a jövő szerdai mérkőzésig. Hétfőn és kedden az óbudai III. kerületi pályán tartunk edzéseket. — Mit vár az évnyitótól? — Egyrészt a hazai környe­zet, másrészt a nem túl nehéz­nek ígérkező ellenfél kötelező­vé teszi a győzelmet, amely önbizalmat, lendületet adhat az őszi sokkal nehezebb erőpró­bákra. — Mikor hirdeti ki a törökök elleni csapatot? — Kedden délután — fejezte be nyilatkozatát a szövetségi kapitány.

Next

/
Oldalképek
Tartalom