Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-30 / 108. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1990. augusztus 30., csütörtök GYERMEKSZEMMEL A NAGYIRÓL ,,Hurrá, Mama, egyedül maradtunk!” A nagymama szó mindenkiben kellemes emléket ébreszt. A nagymamák azok, akik kicsi korunk óta féltő szeretettel, gondoskodással vesznek körül bennünket. A legtöbb kényeztetést tőlük kapjuk. Nem lehet egy unokának olyan kívánsága, amelyik teljesíthetetlen számukra. Sok gyermek mondhatja el: ,,A mamánál mindent szabad, soha nem szid meg bennünket.” A viszályok elsimításában is tevékeny szerepet vállalnak. Senki nem tudja olyan gyorsan kibékíteni a veszeke- dőket, mint egy nagymama. Kaposvári gyerekeket kérdeztünk arról, mit jelent számukra a nagyi. Kovács Mónika 12 éves. Nagymamájáról nagy szeretettél és tisztelettel mesél. — Hároméves koromtól ő nevelt, hiszen a szüleim napközben nem voltak otthon. Vele töltöttem szinte minden időmet. Rengeteget játszott velem, babáztunk, sétálni vitt. Miután nagyobb lettem, sok mindenre megtanított. Együtt főztünk, segítettem neki a házi munkában. Az is nagyon jó érzés, hogy amikor hazajövök az iskolából, már vár valaki. Elmesélem, mi volt aznap, és együtt megesszük az ebédet. — Melyik a legkedvesebb történeted a nagymamához kapcsolódók közül? —Talán az, amelyik 3-4 éves koromban történt. A szüleim elindultak otthonról. Még nem értek ki a lakásból, így hallhatták, mit mondunk odabenn. Én elkiáltottam magam: „Hurrá, Mama, egyedül maradtunk!” Édesanyámék ezt hallva nevetve fordultak vissza. A legszebb a nagymamaságban talán az, hogy nem föltétlenül szükséges hozzá vér szerinti kapcsolat. Elég hozzá egy barátságos néni és egy kicsi csecsemő. Erről bővebben Gyurákovics Gabriella mesél, aki ilyen mamával büszkélkedhet. ■ — Születésem óta ismerem Mariska nénit, ugyanis a szüleim akkoriban még nála éltek albérletben. Kezdettől fogva unokájaként bánt velem. Amikor csecsemő voltam, nappal ő vigyázott rám. Ebből aztán később bajok származtak, mert éjszakánként is követeltem a dajkálást, és ezt szüleim nem vették jó néven. Ők aludni szerettek volna. Később is sokat jf foglalkozott velem, elvitt sétálni és mindenkinek büszkén mutogatott. Mindig sok ajándékot kaptam tőle. Elég volt csak egy szóval említenem, hogy mit szeretnék, I néhány nap múlva már ott volt az ajándék a kezemben. Zsoldos Tamás és Gábor testvérek. Elmondták, hogy nagymamájuk még dolgozik, így nincs olyan sok ideje rájuk. Amikor ráér, együtt mennek a hétvégi telekre. Ilyenkor közösen kertészkednek, társasjátékot játszanak. Nyaranta a Bala- ton-parton töltenek szép napokat. A fiúknak kellemes emlékeik vannak a nagy családi ünnepekről. A közös karácsonyokról és húsvétokról, ahol összegyűlik minden évben az egész család. Úgy gondolom, hogy az elmondottakból kitűnik, ezek a gyerekek nagyon szeretik nagymamájukat. A legszebb kívánság az lenne számukra, hogy minél tovább élvezhessék szeretetüket. Sárdi Nóra Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Láttuk, olvastuk, hallottuk... „A legújabb statisztikai jelentések szerint Magyarországon az infláció jelenleg 27 százalékos. A részletesebb számítások pedig arról tanúskodnak, hogy az áremelkedés éppen a legszegényebbeket sújtja, ők még többet fizetnek, mint a náluk valamivel jobb helyzetben lévő középosztálybeliek... A legszegényebbeknek tulajdonképpen már csak tejre és kenyérre, a legszükségesebbekre futja, nagyon nehezen fizetik ki a villany- és gázszámlát (ha egyáltalán képesek rá, a szerk. megj.), majd mennek a bolhapiacra ruhát válogatni, használt edényt venni... A minimumnyugdíj ma egy jobb minőségű cipőre sem elég... Könnyen lehet, hogy azoknak a közgazdászoknak lesz igazuk, akik arra számítanak, hogy 1990- ben az infláció nem áll meg 30 százaléknál, hanem elérheti akára40-etis... (Lakatos Mária, MTI-Press). * * * A televízióban a riportot „föl- vezető" és záró hölgy megjegyzései teszik teljessé a tárgyalt témát. Szociálpolitikai kérdések vannak terítéken: elgondolkodtatóak az érdeklődésre kapott válaszok. Mellbe vág az Vajon mire futja (ma még) a nyugdíjból? idősek sanyarú sorsát taglaló beszélgetés. Es ekkor a hölgy, mintegy intésként, fölhívja a hallgatók figyelmét a következőkre: Senki sem kap születésekor garanciát arra, hogy ha majd rászorul, igényt tarthat szociális gondoskodásra. Magyarán szólva: a törődés nem jár csak úgy, a megszületés jogán, hanem nyújtható... Világos, nem? Hát ehhez tessenek igazodni. Vagy mégiscsak van másmilyen megoldás is?! Kapcsolatot keresnek az önkormányzattal A nyugdíjasbolt megnyitása új tagokat vonzott A Kaposvári Nyugdíjasok Egyesülete január 29-én alakult. Olyan emberek hívták életre, akik valahova tartozni akartak, szűknek érezték a „nyugdíjas” kategóriát. Mint a név is mutatja, csak a kaposvári, illetve Kaposvár környéki nyugdíjasok lehetnek a tagjai. Az országban ezen a szervezeten kívül még egy hasonló működik Pécsen. Tizenhat alapító taggal kezdte működését a Kaposvári Nyugdíjasok Egyesülete, s hozzájuk csatlakozott később 532 nyugdíjas. Kovács Lajos, az egyesület vezetője elmondta, hogy a tagokat foglalkozás szerint csoportosították, és ennek alapján operatív bizottságokat állítottak fel. így alakult meg a jogi, a köz- gazdasági, a kereskedelmi, a közellátási, a szolgáltató és a kulturális bizottság. Az egyesület tagjainak tanácsadással, szociális gondozással tudnak szolgálni. Tervük volt még egy ipari szolgáltatórendszer létrehozása, amelyben a már nyugdíjas mesterek dolgoztak volna. így a 25 százalékos áfa mellőzésével tudtak volna termelni, s ez a tagoknak kisebb anyagi megterhelést jelentett volna. Sajnos, ez csak terv maradt. A rendelet, amely ezt lehetővé tette volna, nem született meg. A nyugdíjasok egyesületének kezdeményezésére kezdett működni a nyugdíjasok boltja. Az árukat nagykereskedelmi áron forgalmazzák. A bolti árnál ez körülbelül 20 százalékkal olcsóbb. A bolt hatalmas sikert aratott. Dr. Szendi József kaposvári olvasónk levelében arról ír, hogy oktalan a levélírók — az egykori hadifoglyok — és a véleményüknek hangot adó Somogyi Hírlap türelmetlensége: csak idő kérdése ugyanis, és — ha arra valóban jogosultak — megkapják az 500 forintos nyugdíjkiegészítést. „Már többször beszéltem a BM illetékeseivel, akik arról tájékoztattak, hogy különböző jogcímek alapján eddig itthonról és külföldről több mint 180 ezer kérelem érkezett hozzájuk elbírálásra, ezek között a volt hadifoglyok kérelme meghaladta a százezret. Ilyen tömegű kérelem visszaigazolására sem idejük, sem lehetőségük nincs. A kérelmek feldolgozását már megkezdték, az első eredmények — szerintük — szeptember közepére várhatók; erről egy időben értesítik a Nyugdíj- folyósító Igazgatóságot, illetve a kérelmezőt... A BM hadifogolyügyekkel foglalkozó osztályának telefonszámai: 1121- 710, illetve 1313-700.” Ehhez mindössze annyit fűzünk, hogy jó, jó a türelemkérés, megértést is tanúsíthatunk iránta, csak éppen az a szomorú, hogy közben egyre fogyatkoznak az értesítés majdani címzettjei. Minthogy többnyire hetven-nyolcvan év terhét cipelik a vállukon... H.F. Ennek köszönhető, hogy a létszám a bolt megnyitása után 1500-ra nőtt. Ez nagy gondot okoz, mivel a megháromszorozódott létszámmal sokkal több az adminisztráció és a szervezési munka. Kovács Lajos elmondta, hogy ez a szervezet, bár érdekvédelemmel foglalkozik, adni is akar. Eddig a tanácsok munkáját segítették operatív bizottságaik. A kialakuló új önkormányzat munkájában szintén részt kívánnak venni, bár a szervezet politikamentes. A tagok többsége olyan ember, aki még elejéhez mérten tenni szeretne a városért, az emberekért. Ezt kár lenne figyelmen kívül hagyni. Élni kellene az általuk felkínált szaktudással és tenni akarással. S.N. Bölcsességek az öregségről • Minden kornak megvan a maga szépsége — tartja a mondás. Aki e szépséget, kiteljesedést és megelégedettséget nem érzi a nyugdíjasévekben, az a sorsot hibáztatja. A sorsot, amely megkeserítette életét vagy életének egy részét. A magyar és a világirodalom jelesei közül is sokakat foglalkoztatott az öreg- és aggkor. Számtalan alapigazság fogalmazódott meg műveikben. Ezek között tallózva adunk közre néhányat. * * * ....az öregség leghatalmasabb védőfegyvere a tudományokkal való foglalkozás és az erénynek gyakorlása; ezek ugyanis, ha minden időben foglalkoztunk velük, miután sokáig és sokat éltünk, bámulatos gyümölcsöket teremnek,... soha cserben nem hagynak, még késő vénségünkben sem...” (Ciceró) „...nemcsak testünket kell istápolnunk, hanem elménket és lelkünket még sokkal inkább. Mert az ész fénye is, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetünk, kialszik öregkorban.” (Ciceró) „Minél jobban közeledik valaki az öregséghez, a gyermekhez annál hasonlóbbá válik. Végül pedig eltűnik az életből, mint egy gyermek; anélkül, hogy az életet megunta volna, és sejtelme lenne a halálról.” „Az aggkornak... tisztelete s rendőrködése felettünk, keserűvé teszi a világot legjobb éveinkben; visszatartja javainkat, míg venségünk azt többé nem élvezheti.” (Shakespeare) „Már elestvéledtem, Béborult az élet vidám álorcája! Még két mulatótárs van ébren mellettem: A szelíd szerelem hamvadó szikrája S bús melancholiám szomorgó nótája." (Berzsenyi Dániel) ....gyermekkorunkban az élet olyannak mutatkozik, mint egy színházi díszlet messziről nézve; öregségünkben pedig mint ugyanez a lehető legközelebbről.” ( Schopenhauer) „Az öregség a tévedések korszaka, az ifjúság a csalódásoké." (Seribe) „... az ifjú emberek szemében láng ragyog, ámde a vén szeme világossággal árad.” (Victor Hugo) , ,Az ifjúság csupa tévedés, a férfikor küzdelem, s az öregség a megbánás kora.” (Benjamin Disraeli) „És ti drága, halott hölgyek, hová lett a fürtötök? Hát az ékkő melletekről? Hűvösödik. Vénülök." „De az öregember csak tövis az ágon, Látja, hogy ő nem kell ezen a világon, Ide-oda zsémbel, zörög mint a haraszt; Érzi, hogy oly vendég, kit senkise’ maraszt.” (Arany János) „Kevés dolog csodálatosabb előttem, mint az, hogy az öregek sohasem világosítják fel a fiatalokat ifjúságuk értéke felől.” (Ruskin) „Az az ifjú, aki sose sírt: vadember; az az öreg, aki nem nevet: bolond." (Sanatayana) „Nézd az öregeket: fehérek, ráncosak, s valaha bennük is élt sokféle bolondság; nagy vénák erezik reszketeg ujjúkat, s nem értik, egymásnak mért adogattak rózsát." (Jammes) „Aki folyton megy, gyakorlatilag egy napot sem öregszik.” (Joyce) „Az életet sokáig be lehet csapni, de végül mégiscsak azt teszi velünk, amire születtünk. Minden öregember egy-egy vallomás...” (Malraux) Meglepetés — Hú, az áldóját! Az ember iszik egy kicsit, aztán már nem tudja, jól lát-e!? (Takács Éva karikatúrája) (Erasmus) (Browming) Válogatta: Lőrincz Sándor
