Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-29 / 107. szám
1990. augusztus 29., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 TOROKKOPPANYI LAKODALMAS Tábori vig, népi szokások A megfelelő gyógyítás biztosítéka Az egészségügy alapja az orvostársadalom szakismerete „Adatik tudtára kicsinek és nagynak, hogy a törökkoppányi táborban lakodalmat tartanak! Ha az érdeklődésed, kíváncsiságod nem hagy nyugodni, szabad e kis községben tüsténke- dést, vigalmát megtekinteni”... Nos, e kedvesen invitáló szavakat mi is megfogadtuk, így tegnap nem mindennapi élményben volt részünk. Nem kevésbé annak a 95 gyermeknek, akik Somogy különböző iskoláiból érkezett a kaposvári Kilián György Művelődési Központ törökkoppányi honismereti táborába. Kedden, a tizedik nap fináléja a lakodalom volt. Mindenki nyüzsgött... Aprók és nagyobbak, a pedagógusok és a falu lakói együtt készültek a nagy vigalomra. Mindez hogyan jött össze? Orbán Gézáné táborvezető irányításával eredeti és gyűjtött néprajzi anyagokból, hiteles adatközlők elbeszéléseiből állították össze a lakodalmi szöveget és a forgatókönyvet. Mindebben segített a falu is: lakodalmi ruhákat adtak e pomSzorgos kezek terítik a lakodalmi asztalt pásan megrendezed ünnephez atörökkoppányiak. így Agg Bea és Horváth László középiskolás igazán hiteles mennyegzőn játszhatta el a boldog ifjú pár szerepét. Hosszas előkészítés után került sor erre a , látványos örömünnepre. Gáli Éva néprajzostól megtudtuk, hogy a tíznapos táborozás a lakodalmi szokások megismertetésére épült, ennek a dramaturgikus jellegét domborították ki. így minden gyermek és felnőtt bekapcsolódhatott a,.munkába”; a gyerekek élményszerűen és játékosan sajátíthatták el a sok, már- már elhaló népszokást. Vass Melinda — a gyerekek „szóvivője” — élvezettel beszélt arról, hogy olyan játékokat is készítettek a táborozás alkalmával, amilyenekkel a régi kop- pányi fiatalok is játszottak. Uborkadisznót, makkgyereket, kukoricababát, és sok más kedves apró játékot. Ezeket egy tábori tárlaton be is mutatták. Aztán minden gyerek emlékül magával viszi Törökkoppány- ból. Tegnap igazi kemencében sült kuglófot is ettek a táborlaGyülekezik a násznép kők. Még forró volt, amikor a falu lakói elhozták a „násznépnek”... Orbán Gézáné — éppen „örömanygi” szerepre készülve — csodaíatos népviseletben búcsúzóul hozzá tette még: Kikérték a menyasszonyt, indul a lakodalmi menet — Nagyszerűen sikerült ez a tábor... Talán megszerették a gyerekek a népművészetet, és megismerték a népszokásokat... Szeretnénk, ha jövőre is találkoznának velük! Tehát a jelszó: „Jövőre veled — ugyanitt!” Varga Zsolt Fotó: Jakab Judit Dr. Bajtay András, a Népjóléti Minisztérium helyettes államtitkára a kórházigazgatók leváltását a rendszerváltás szükség- szerű véráldozatának nevezte a Magyar Kórházszövetség szekszárdi kongresszusán. — Azt jelenti, hogy ezt a funkciót politikai posztnak tartja a kormányzat? — kérdeztük dr. Bajtay Andrástól. — Ha a régi rendszerben nem kellett volna párttagsági könyv az igazgatók kinevezéséhez, akkor ez a kérdés most felesleges volna. Szeretném hozzátenni: az iparban és az oktatásügyben ugyanez a folyamat zajlik, nem lehet belőle kiragadni a kórházigazgatók ügyét. A rendelet egyébként nagyon is demokratikus: nem taposunk el senkit. — Az orvosok közül sokan eleve kizártnak érzik magukat a pályázatból, illetve nem látják kompetensnek azt a kört, amely majd dönthet a vezető személyéről. — Elvileg mindenki pályázhat. A kompetencia fokmérője pedig egyedül a többség. — A vezetőcsere — ezt már az iskolaigazgatók pályázati procedúrájánál tapasztalhattuk — mindig rányomja a bélyegét a közösségre, annak légkörére. Torzsalkodás, személyi ellentétek kerülnek felszínre, átmenetileg háttérbe szorulhat a munka is. Hónapokon, heteken belül ez várható a kórházakban, a klinikákon is. Mi lesz a betegekkel? — Ez egy túllihegett kérdés. A szakmaszeretet ilyen átmeneti helyzetben is biztosíték a megfelelő gyógyításra. — Ön szerint van elég alkalmas, a mostaniaknál alkalmasabb szakember az egészségügyben a teljes vezérkar-cseréhez? Hiszen a minisztérium által felajánlott menedzserképző tanfolyamok még csak ezután idnulnak, s nem is juthat el azokra mindenki. — Visszakérdezek. Én vajon tudtam négy hónappal ezelőtt, hogy alkalmas vagyok-e erre a feladatra? Az majd ezután derül ki. Ha igen, csinálom, ha nem, visszamegyek gyógyítani. — A minisztérium a rendelet megalkotása előtt miért nem hallgatta meg a kórházszövetséget? — Újra visszakérdezek: 1948-ban kit kérdeztek meg? Rendszerváltozás van, kérem. — Milyennek látja a jövőt? — Egy roncs gépkocsi egyetlen megbízható alkatrésze az alváz. Az egészségügyben ez az orvostársadalom szakmai képzettsége. Ezt akarjuk minél magasabb szintűre emelni, ehhez indítunk el a mostani változtatásokkal egy folyamatot. Bízunk a társadalom öntörvényeiben és az orvosokban. Cser Ildikó Önálló iskolát! (2.) MI AZ ISKOLASZÉK? Összeomlott az a társadalmi környezet, amely az iskolát körülvette. Következik-e — s vajon mit ígér — a várva várt önállóság? Sorozatunkban figyelemre méltó nézeteket ismertetünk társadalom- tudósoktól, az Önkormányzat—Iskola pécsi tanácskozótáborában tartott előadásaik alapján. Az iskolaszék legáltalánosabban: a helyi közigazgatás szintjén működő iskolairányító testület. Halász Gábor, az intézmény egyik legavatottabb szakértője szerint a helyi iskola- politika kialakítását kellene rábízni: az iskolák fenntartásából és helyi irányításából adódó feladatok megoldását, a helyi közösség oktatással kapcsolatos igényeinek kifejezését, képviseletét és egyeztetését. Az iskolaszék figyelné, összegyűj- tené, elemezné a helyi társadalom igényeit, vizsgálná, hogyan lehet ezeket kielégíteni, s to- vábbíbaná az elvárásokat az intézményekhez. A fentiekből könnyen megjósolható, a helyi érdekek, akaratok, beavatkozási kísérletek, támadások az iskolaszéken keresztül fognak fel s le áthaladni, közvetítődni, de legalábbis a közelében becsapódni. Ezért is kell kijelölni az oktató—nevelő tevékenység szakmaiságának határait, és megadni a várható konfliktusokban az iskola intézményes védekezésének lehetőségeit. Az iskolaszéknek fontos feladata lesz az oktatással kapcsolatos különérdekek megjelenítése, menedzselése is az önkormányzati képviselőtestület előtt vagy akár vele szemben. S itt egy „zárójeles” megjegyzés: mivel az iskolaszék a helyi iskolapolitika alakítója, ezért az általános iskolák mellett a lakóhely középiskoláinak csupán egy része rendelhető alá döntéseinek. A parlamentben éppen tárgyalt önkormányzati törvényjavaslat szerint, az iskolaszéket tanácsi bizottságként kell megszervezni, s helyi rendelettel szabályozhatók majd működésének keretei. Kötelező felállításuk valóban sok település esetében (például kisebb falvak) nem iesz szükséges, de esetleg ott sem fogják megalakítani, ahol indokolt. így az ön- kormányzati testület dönt majd a helyi iskolairányítás ügyeiben, melyek, ha megsokasodnak, lecsúsznak az apparátushoz, azaz nagyjából a régi ellenőrzési-vezérlési rendszer térne vissza. Halász Gábor szerint a szék a képviselőtestület egyes tagjaiból, a pedagógusok, továbbá a szülők képviselőiből állhatna, harmadolva a delegálási lehetőséget a felek között. Ez kiegyensúlyozott hatalommegosztást eredményezne. A fentiek mellett is lehetőséget kell adni az iskolának arra, hogy kiléphessen, és teljesen önálló pozícióból folytathassa tevékenységét, és arra is, hogy kapcsolatot építhessen ki közvetlen környezetével. Ne csak az iskolaszéken keresztül találjon utat a szülőkhöz, hanem ennél közvetlenebb, rövidebb úton is! E célra az iskolatanácsok alkalmasak, s bár alakításukat már 1985 óta jogszabály engedi, ezzel a lehetőséggel csak kevés helyen éltek. Európa csaknem valamennyi országában vannak ilyen, az iskola- használók közvetlenebb bevonásával működő iskolaszintű testületek, s itthon is élhetnének funkciói: a tantestület érdekegyeztetése a szülőkkel, a szülők befolyása bizonyos döntésekre (alternatív tantervek, döntés új képzési irányokról), az intézmények erőteljesebb támogatása. Miközben az iskola kapcsolatrendszere rendeződik, tisztázódik, demokratizálódik-e a belső világa? Erről szólunk a befejező részben. (Folytatjuk) Bozsó Béla Az ausztrál Hollywood Új vetélytárs jelent meg a nemzetközi filmpiacon. Energikus, pénzéhes és dinamikus tervekkel robbant be. Kegyeit máris több sztár rendező keresi, nevét mégsem jegyzik, hiszen a filmipar mekkája, Hollywood egyelőre nem akar tudomást venni róla. Pedig most még megtehetné. Különben idővel csak azt olvashatja a világsajtóban: „az ausztrál Cade County Studios lekörözte a nagy Hollywood-ot”. A dolog persze, nem ilyen egyszerű: biztosan lesz egy-két szava a kaliforniaiaknak is. Wim Wenders neve azonban elég meggyőzően hat. A híres német rendező már nem a méregdrága Hollywoodot választotta, hanem ezt a csodálatos fekvésű ausztrál tengerparti vidéket, ahol júliusban kezdte forgatni Míg a világ véget ér című legújabb, eredetileg hatalmas költséggel tervezett filmjét. Cade Countyban előreláthatólag 30—50 százalékkal olcsóbban ússza meg a forgatást, mintha valamelyik kaliforniai stúdiót bérelte volna ki. A viszonylagos olcsóság azonban nem minden. Hamarosan átadják az ötödik, egyben a legnagyobb forgatási helyszínt Cade Countyban. A kétezer négyzetméteres stúdiókomplexum eléri a londoni Pinewood stúdió méretét. Csak emlékeztetőül: ott forgatták a legtöbb James Bond- epizódot és a nálunk is vetített „Csillagok háborúját”. S rövidesen átadják az Universal Stúdiósnál működőhöz hasonló óriási kellékraktárt is. Somogyi zenészles Megyénkben 80 hivatásos zenész keresi kenyerét a különféle szórakozóhelyeken. Hogy az igényesebb vendéglátóegységekben nívós élőzene szóljon, még 120—130 muzsikust alkalmaznak az országból. A zenészeket korábban az OSZK Somogy megyei kirendeltsége közvetítette, s ezért a bártulajdonosok, üzletvezetők úgynevezett közvetítési díjat fizettek az irodának. Most, hogy április elsejétől egy minisztertanácsi rendelet megszüntette a kötelező közvetítést, egyre többen akarnak — leginkább a Balaton-parton — kibújni a fizetési kötelezettség alól. Kisebb-nagyobb sikerrel önmaguk keresték-kutatták föl a reményekre jogosító muzsikusokat. Ezért sok üzletember úgy gondolta, hogy a 3-4 ezer forintos közvetítési díjat ezúttal nem fizeti be — tudtam meg Meggyes Csabától, az OSZK Somogy megyei kirendeltségének vezetőjétől. Számára mindez azért érthetetlen, mert nem ritkán 30-40 ezer forintért alkalmazzák a zenészeket, s később az esetek 30 százalékában mindig akadt valamilyen kifogásolnivaló a muzsikusok munkájában. Kevés vendég tér be a bárba, s elégedetlenek az élőzene színvonalával... Segítséget kérve ekkor keresik föl az irodát; általában a szezon közepén. A zene valóban vendégmarasztaló és forgalomnövelő tényező (lehet); gyakran az adott muzsikus kedvéért térnek be egy-egy szórakozóhelyre a kikapcsolódni vágyók. Ám csak a képzett, az univerzális zenész számíthat sikerre; az, aki a legújabb diszkószámoktól kezdve a dzsessz- és popzenén túl a klasszikus muzsikát is ismeri. A dél-balatoni szórakozóhelyek legtöbbjében diszkóbárok csalogatják a közönséget. S mégha olyan nívós helyek, mint a boglárlelleiYpszi- lon, az Üvegház és a siófoki Flört várják is a hazai és a külföldi vendégeket, a közép- korosztály már nem elégszik meg a diszkóval; ha szeretne néhány órát kellemesen eltölteni, színvonalas élőzenére vágyik. Hogy a kereslet és a kínálat találkozzék, nos, erre még most, a szezon végén is van esélyünk, hiszen a muzsikusok között akad olyan is (10- 15), akit az NSZK és Hollandia vendéglátóhelyein is szívesen látnak. Igaz, ők itthon már bizonyították tehetségüket... (Lőrincz)
