Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-27 / 105. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 27., hétfő SOMOGY KITÜNTETETTJEI, DÍJASAI Kicsi a keret A köz szolgálata Tanévkezdés vállalati segítséggel Dr. Várfalvi István, a megyei tanács közgazdasági főosztály- vezetője kerek húsz éve áll Somogybán a köz szolgálatá­ban. — Mit jelent az ön számára Somogy? — Egy nem somogyinak! — egészíti ki a kérdést. — Vas me­gyében születtem, ott éltem ti­zennyolc évig, s az egyetem után kerültem ide. Részben családi okok miatt — a felesé­gem kaposvári —, de döntő módon a lakás miatt. A táj, a vi­dék megfogott, a hegyek, a dombok mindig vonzottak. Ott az ember pontosan meg tudja határozni a helyét, nem úgy, mint például az Alföldön. — És az emberek? — Az emberek befogadtak. Ezen a tájon különösen barát­ságos, vendégszeretők az emberek. De húsz év alatt felfi­gyeltem egy érdekes jelen­ségre is, kivált Kaposváron. Hiányzik a lokálpatriotizmus I Az átutazó, az úgynevezett „jött- ment” emberek jobban becsülik a város értékeit, mint az itt la­kók. Pedig ez az egyik legszebb város az országban! Dr. Várfalvi István családjával együtt azon kevesek közé tarto­zik, akik az elmúlt két évtized­ben Magyarországot fedezték fel maguknak. — A pénzügy, a közgazda­ság, a költségvetés az életünk­nek egy nagyon fontos, ám ko­rántsem „látványos” területe. — De nagyon lehet szeretni! Nem egyszer hallottam más te­rületen dolgozó kollégáktól: „pénzt költeni a legkönnyebb”. Én azt mondom: a legnehe­zebb. Mert a pénz, az mindig kevesebb, mint amire igény van. Egy döntés előkészítése mindig valamiről való lemon­dást is jelent. Különben is szá­momra az az elsődleges, hogy a pénzt megszerezzem a me­gye számára, minden elképzel­hető lehetőséget kihasználva. Elosztani már nem szeretek. — Mi a szép a köz szolgálatá­ban? —• Ebben a szakmában nincs két egyforma eset. Olyan, mint egy szoba, melyből négy ajtó nyílik és bármelyiken megyek ki, ismét egy négyajtós szobá­ban találom magam. Mindig iz­galmas a feladat. Olyan, mint a hadtáp. Nem a frontvonalban vagyunk, hanem az a dolgunk, hogy a harcolóknak a megfelelő feltételeket, az utánpótlást biz­tosítsuk. Mindig arra töreked­tem, hogy ne én, a „hatalom” döntsék, hanem olyan feltétele­ket biztosítsak a helyi taná­csoknak, hogy legyenek képe­sek ők dönteni. — A közelmúltban átvett Somogyért kitüntető díj bizo­nyára ennek a törekvésnek is az elismerése. — Számomra ez végtelenül jó érzést keltő meglepetés volt. Úgy értékelem, az elismerés nem nekem szólt, hanem az igazgatási területen dolgozó szakembereknek, akik igen­csak áttételesen és nehezen mérhető módon jutnak sikerél­ményhez. Dr. Várfalvi István szakértel­mét több mint egy évtizede or­szágos szervek, a Pénzügymi­nisztérium különböző bizottsá­gai is hasznosítják. — Engem mindig a jövőkép érdekel. Most is. Csak most nem kevés aggódás van ben­nem. Szakmai barátaimnak azt szoktam mondani: maradjunk az önkormányzatok, a köz szol­gálatának közelében. Vörös Márta Minden családban nagy anyagi megterhelést jelent a szeptemberi tanévkezdés. Az eddigi 30—40 százalékos tan­szervásár megszűnte növeli ezeket a gondokat. Sok család önerőből nem tudja megoldani 2—3 gyermek iskolakezdését. Ők a különböző forrásokból származó segítséget próbálják kihasználni. Egyik módja be­iskolázási segélyként ismert. Ezt augusztusban utalják ki a vállalatok a rászorultaknak. Két kaposvári vállalatnál érdeklőd­tünk, hogyan segítenek a rá­szoruló gyermekes dolgozói­kon. A Kaposvári Villamossági Gyár szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Papp István el­mondta: náluk a segély folyósí­tása rendszeres. így az augusz­tusban igényelt pénz nem be­iskolázási segélyként szerepel. Ez csak az egyik a havonta fo­lyósított segélyek közül. Gyá­rukban szociális segélyt a há­rom gyermeket nevelő csalá­doknak és a gyermeküket egye­dül nevelőknek tudnak adni. Ők mintegy ötvenen vannak. Az erre a célra fenntartott keret Papp István szerint igencsak szűkös, 75 000—80 000 forint, így az elbírálástól függően 1000—2000 forint jut egy csa­ládra. Ennél azonban jóval többre lenne igény. Sok két gyermeket nevelő családnak szintén szüksége lenne segély­re, azonban jelenleg nekik nem tudnak kiutalni. Papp István szerint nem a vállalatok felada­ta lenne, hogy dolgozóik szo­ciális helyzetén javítsanak. Ám, amíg ezt nem oldják meg, övék a feladat. A sok nőt foglalkoztató Ka­posvári Ruhagyárban szintén nagy probléma a dolgozók szo­ciális helyzetének javítása. Ezen belül a családosok gond­jainak enyhítése, így az iskola- kezdés megkönnyítése is. Papp Borbála, a gyár szb-tit- kára szerint többen igénylik a támogatást, azonban a keret elég szűkös. Ezt kiegészítendő különféle vásárlási akciókkal próbálnak segíteni. Néhány napja például a dolgozók kedvezményes áron vásárolhattak olajat, cukrot és mosóporokat. A Kaposvári Ruhagyár 87 000 forint szociális segélyke­retéből 40 család részesül be­iskolázási segélyben. Elsősor­ban a nagycsaládosoknak és a gyermeküket egyedül neve­lőknek juttatnak 1000—1500 forintot. (Sárdi) Szociális munkások a hajléktalanokért Szerető szigorral Névnapjára egy alkalommal egyik kisdiákjától a gyermeki szájnak édes csemegét, kré­mest kapott ajándékba dr. Far­kas Jozsefné, a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola igazgatóhelyettese, kémia-ma­tematika szakos tanárnő. Ezt az élményt idézte föl benne az az ünnepség, amelyen augusztus 20-a alkalmából a megyei ta­nácson átvehette a Pedagógiai Díjat. A szeptemberi tanévkezdés előtt egy héttel már az iskolában találtuk, ahol a munkaterv, az órarend összeállításán dolgo­zott. — Az oktatási intézmények, így az általános iskolák is, egyé­ni arculat kialakítására törek­szenek amellett, hogy az okta­tás és nevelés folyamatosságát biztosítani igyekeznek. Miben sajátos a kaposvári Hámán Kató Általános Iskola? — Tanulóink a MÁV Neve­lőintézet lakói és a környék kis­diákjai. Ettől sajátos a mi intéz­ményünk. A nevelőotthon lakói távol a szüleiktől élnek, tanul­nak, nekünk, az általános iskola padagógusainak is töreked­nünk kell arra, hogy megpróbál­juk pótolni a családot. A nevelőintézetben zártabb, szigorúbb a rend, mint a csalá­dokban. Arra törekszünk, hogy a városi gyerekek is be kapcso­lódjanak az ő fejlett közösségi életükbe, emellett a kaposvári szülők is sokat tesznek annak érdekében, hogy érzelmi közel­ségbe kerüljenek diáktársaikkal az intézet lakói. Dr. Farkas Józsefné harminc éve tanít, első munkahelye a Hámán Kató Általános Iskola, ahol húsz esztendeje igazgató- helyettes. A földműves szülők gyermeke pedagógus lett, az övéi szintén ezt a pályát válasz­tották. A tehetséggondozásban elért eredményei alapján érde­kelte ki a Somogy Megyei Ta­nács Pedagógiai Díját. — A siker érzése akkor kör­nyékez meg, amikor a gyerekek fölszabadultan, jól érzik magu­kat az óráimon, és elsajátítják azokat az ismereteket, amiket igyekszem átadni nekik. Szá­mos diákom sikeresen szere­pelt országos tanulmányi ver­senyeken. Őrül ennek a szakta­nár, ám azt is tudja, hogy a tan­testület minden tagja hozzájá­rult az eredményhez. A tehet­séggondozást fontosnak tar­tom, ám nem kevesebb munkát követel a gyengébb tanulók föl­zárkóztatása. Biztos ismerete­ket kívánok megalapozni a sze­rényebb képességű tanulókban is. A tanítás mellett szívesen foglalkozom a tantestület dol­gával is. Pályámat abban is si­keresnek tartom, hogy húsz éven át megálltam ezen a posz­ton is a helyemet. A diákjaim tudják rólam, szigorú vagyok, ám a szeretet sem hiányzott belőlem sosem. Horányi Barna REHABILITÁCIÓS OTTHONOK Fontosabb a megelőzés A hajléktalanság megelőzé­séről tartottak nemrég tanács­kozást Budapesten, a Szociális Munkások Egyesületének szer­vezésében. Sürgető volt ez a megbeszélés, hiszen mihama­rabb megoldást kell találni a tár­sadalmi differenciálódás során lecsúszott emberek gondjainak megoldására. Tetézi a problé­mákat a növekvő munkanélküli­ség, az ország gazdasági hely­zete és a sokasodó egyéni tra­gédiák. A segítségre szorulók száma pontosan nem ismere­tes, hiszen jövendő hajléktalan­nak kell tekinteni a munkásszál­lásokon, az albérletekben élő­ket, a munka- és család nélkül maradt emberek egy részét is. Utóbbi esetben az állam segít­sége nélkül az egyén képtelen megbirkózni problémáival, így esetleges hajléktalanná válá­sával. Éppen ezért a Szociális Munkások Egyesülete úgy véli, hogy a megelőzésnek nagyobb hangsúlyt kell a jövőben kapnia, mert a „lecsúszóban” lévő emberek támogatása még min­dig olcsóbb, mint a már hajlék­talanná váltak eltartása. Ezért lenne fontos a rehabilitációs otthonok országos hálózatának kiépítése. A helyi önkormány­zatok jövendő feladata a keze­lésükben lévő lakások egy ré­szének ilyen célú átalakítása a menhelyek és az átmeneti szál­lások létrehozása, valamint a jobb módú emberek adakozá­sának megszervezése. Somogy megye jelenlegi terveiről Jóföldi Gábor, az Otthon alapítvány vezetője el­mondta, hogy a kaposvári haj­léktalanoknak eddig egyetlen otthona van, ezért most tárgyal­nak újabb—ezúttal nők szamá­ra létesülő — szállás kialakítá­sáról. Hozzátette: szeretnék, ha Kaposvár nagyvállalatainak és jelentősebb intézményeinek megmaradt ételei nem a mos­lékba kerülnének, hanem azt szétoszthatná a rászorulók kö­zött. Ezzel kapcsolatban tudtuk meg, a Somogy Megyei Vörös- kereszttől, hogy a megye kis­községeiben ingyenkonyhát terveznek, de ehhez még jóté­kony gyűjtéseket kell szervezni. (Varga) Én már döntöttem: ha egyszer betiltanák Móricz vagy Mikszáth könyveit, én a nem csekély kockázatot is vállalva szamizdatban ter­jeszteni fogom őket. A hárommillió koldus e század eleji Magyarorszá­gán a gyermek József Attila szenet gyűjtögetett a vasúti sínek mentén, hogy családja ne fagyjon meg a hidegben. Bizony, nagy volta nyomorú­ság. Csak egy hete, hogy Balatonszabadiról Siófokra igyekezve a betonszalag szélén szorgosan söprögető idős emberekre figyeltem fel. Nem, ők nem a költségvetési üzem rendet fenntartó erői voltak — a betakarított búza szállítás közben elszórt sze­meit gyűjtögették takaros ku­pacokba, akiknek kenyérre is alig telik... Mégsem mondhatjuk, hogy szegény a mi nemze­A ROKONOK tünk. Hiszen sokaknak balatoni, villákra, csodaautókra, egzoti­kus kirándulásokra és ki tudja, hány kiváltságos szórakozásra futja. Az ország—úgy tetszik— nem mindannyiunk javára épül. Vajon mennyibe kerültek a me­nesztett vezetők, és hány forin­tot csikarnak ki maguknak majd kiváltságként az újak? Rokonok csetepatéinak színhelye ma­napság széles e vidék Sopron­tól Nyíregyházáig, Váctól Ba­jáig. A televízió, a rádió és az újságok ma még korrektnek látszó üzeneteiket tolmácsol­ják, a magyar táj számtalan apróbb-nagyobb településén azonban egyre agresszíveb­ben jelentkeznek jussukért vagy védik azokat csökönyö­sen. „Adj hatalmat valaki kezé­be, aztán meglátod, milyen ember” — szól a mondás. Hát, megláttuk. Saját portánkon azonban nem vállaljuk a „rendcsinálást”. Vértől csöpö­gő szijjal szidjuk ehelyett a szomszéd falu tanácselnökét, a messzi megye számunkra el­lenzéki pártjának stratégiáját vagy a Kuvaitot elözönlő iraki betolakodókat. S közben csa­lunk. Egyik barátom mesélte, hogy nemrég jó „bulira" csodálkoz­hattak rá a már sokat látott nyu­gat-dunántúli bíróság falai. Há­zaspár állt a békéltető jogász előtt, s bár mindenki tudta, hogy a férj-feleség imádja egymást, trágáran üvöltöztek, szitkokat szórtak egymásra. Hogy miért? El kellett válniuk, hogy ezáltal kétfelé osztódjon a munkájukért jövedelmező bevétel, s így az alacsonyabb adóteher lehetővé tegye számukra a megélhe­tést... Ez (is) 1990. Magyaror­szága. — Hogy vagy?—kérdezget­tük egymástól hosszú évekig, miközben a válasz a legkevés­bé sem érdekelt bennünket. No, de ugye, a jó modorra adni kell. Ma stabil idegzetű legyen a tal­pán, aki így merészel érdeklőd­ni ismerőstől, ismeretlentől, mert válaszul csak szitkokat, el­keseredett panaszokat hallhat. Érdekes módon még azoktól is, akik már letűnt (?) rendszerben vagy manapság szedték össze — szinte egyik órától a másikra — millióikat. , Szóval, itt vannak a rokonok. Újra. Móricz Zsigmond hajdan gyakran tette nevetségesség tárgyává az úri huncutságokat. A kackiás bajuszú, öregségére megpocakosodott tollforgató legtöbbször tán pont róluk, a rokonokról, a sógór-koma ala­pon történő hatalomelosztásról vetett papírra találó, cinikus so­rokat. A világóra hazánkban megállhatott — gondolatai ma is aktuálisak. Innen ered a félelem. Mert mi történik, ha a régi vagy az új appará­tus valamelyik kardhordozó­ja magára ismer, (no, nem is Mórincznál, hanem akár, Mikszáthnál) mondjuk a Noszty fiú alakjában? Vajh' nem fogja-e tűzre há­nyatni (a nép érdekeire hivat­kozva) az egész életművet, ménkű nagy haragjában ? Történelmünk legújabb napjai eddig semmi jobbat, semmi szebbet nem hoztak az emberek túlnyomó több­ségének. Csak a rokonok jártak jól, akik nagyvonalúan ígérgetnek rózsaszín jövőt egy egész országnak. Ezzel kapcsolatban a bölcs kínait szeretném idézni, aki azt mondta: „Jobb egyszer látni, mint százszor hallani róla Czene Attila Nagy gyakorlattal rendelkező, ügynöki tevékenységet ellátó megyei képviselőt keres juta­lékos bérezéssel budapesti központú szerszámgép-ke­reskedelmi kft. Telefon: 135-2116, 135-2122, 9—11 óra között. (1117071 I-------------------------------------------1 Figyelem!. 10% -os árengedmény! Építő- és tüzelőanyag- ' | kereskedésünket Gamáson | i a Jazvina puszta 7. szám , alatt megnyitottuk (67-es főút mellett). Szeretettel várjuk kedves vásárlóinkat. Ughy Csabáné, Gamás, Jazvina-puszta 7. j I ____________(479413) ____________|

Next

/
Oldalképek
Tartalom