Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-03 / 86. szám

1990. augusztus 3., péntek

SOMOGYI HÍRLAP

3

KAPOSVÁRI PÁRTPAKTUM-KERINGŐ

Ki veri o harci dobot? — Van vagy nincs „ieváitandók" listája?

(Folytatás az 1. oldalról)

Az MDF kaposvári szervezete még mindig az egyesülés híve. Erről tanácskoztak legutóbb. Kovács Lajosné irodavezető beszámolt a két szervezet viszonyát érintő eseményekről. Arról hogy a kaposvári szervezet baráti kéznyújtása és együttműködési törekvése ellenére jottányit sem javult a viszony a belvárosi szervezettel, több jel arra utal, hogy inkább távolodtak egymástól. A kaposvári szervezet tagjainak ,,le- kommunistázása", s majdhogynem kiparancsolása a közös megbeszélés helyszínéről, a vádaskodások, és személyeskedések, a válság elmélyülésére utalnak.

A paktumról

Történt mindez azok után, hogy a kaposvári szervezet ellen felhozott korábbi vádak (választási csalás stb.) egyike sem igazolódott be, továbbá, hogy ejutottak egy ügyvivő-egyezte- tő bizottsági együttműködési megállapodástervezet megszövegezéséig.

A kaposvári szervezet tagjai igen sajnálatosnak tartják, hogy nem sikerült közös nevezőre jutni, ám ennek ellenére nem távolodnak el eredeti céljaiktól és továbbra is legitim MDF- szervezetnek tekintik magukat. Hajthatatlanok pl. a kaposvári pártpaktum kérdésében. Álláspontjuk: a paktumnak csak a kormánykoalícióban szereplő pártok lehetnek tagjai, hiszen az ellenzékkel együtt hatalomra jutott vezetők megtorpedózhatják az önkormányzatokban a kormány célkitűzéseit. De hozzáfűzik: lehetnek olyan helyzetek, amikor az ellenzékkel össze kell fogni. Ám a nép feje fölött „bundázni”, listákat készíteni és a hatalmon megosztozni nem lehet tisztességes cél.

A lakossági részvétel és a közügyek az elmúlt évtized helyi társadalomkutatásának egyik frekventált kutatási területe. Vizsgálatok sokaságából születtek eredmények, ezek publikussá is váltak, a polgárok pedig mit sem törődve (többek között e sorok írójának is vész- harangkongatásaival) tették dolgukat, s mind passzívabbá váltak a „Köz” ügyei iránt, s már a falugyűlések panaszfalfóru- maira sem mentek, s bújtak el, találtak menedéket a kerítésen- küszöbön belüli világukban. A településeknek azonban élni kell, s minden ezt gyöngítő erő ellenére csak velük/velünk (s remélve, hogy általunk) épülhet, fejlődhet szűkebb-tágabb környezetünk, elsősorban is a hely, ahol élünk. (Bocsánat e néhány — ide tán nem is igazán „passzoló” — gondolatért, de le kellett írnom.) Most pedig nézzük mit mondanak azok, kik kín- nal-keservvel, zömmel jó szándékkal, de vállalkozó sikerrel- sikertelenséggel próbáltak vezetni egy községet, közösséget!

Alapvető kérdés, hogy találjuk meg azokat az érdekeket, amiért megmozdul a lakosság. Nagyon fontos a személyes (vezetői) példaadás, ráhatás, a lakossággal való mindennapi élő kapcsolat. Ha így meg tudjuk értetni az emberekkel, hogy az ő hasznukra, magukért kell "valamit csinálni, akkor sikerekhez lehet jutni, csak mindig konkrét, „megfogható” dolgokÉbresztő

— A kaposvári pártpaktum fantomot kreál, amikor ilyen fantasztikus ellenségképet vázol fel — mondta Hódos Győző, a kaposvári MDF szervezet vezetőségi tagja. Szükség van összefogásra, de semmi sem indokolja, hogy ilyen méretű legyen az, amikor az MSZP a legutóbbi választások után amúgy is „padlón van”. Akik ezt szorgalmazzák, nem vonták le a tanulságokat az országgyűlési választásokból, ahol bebizonyosodott: szélsőséges kommunista-el- lenességet zászlajára tűző párt nem tudja megszerezni a győzelmet.

Hódos Győző foglalkozott az Ébresztő című kiadvánnyal is, leszögezve: az nem a városi szervezet, hanem saját újságja, noha — ezt már mások állították—, a benne foglaltakkal egyetért a városi szervezet tagsága is. Megjegyezte: ezzel nem szegte meg a sajtónyilvánosságra vonatkozó megállapodást, mivel — úgymond — a belvárosiak lépését megelőzően két ízben is megtették ezt.

A kaposvári szervezet tagjai elfogadták azt a megállapodás-tervezetet, amelyet a belvárosi szervezet egyhangúlag utasított el mert változatlanul bíznak abban, hogy az emberek értékelik elvhűségüket, következetességüket, legitimitásukat és támogatni fogják célkitűzéseiket, egységtörekvéseiket. Az utóbbiakat — vélik — nagyban előmozdítja majd a közelgő megyegyűlés.

Az MDF belvárosi szervezetének nevezett csoport vezéregyénisége Szigetvári György. Személye az elmúlt hetekben reflektorfénybe került a helyi politikai csatározások kapcsán. A nyilatkozatra csak magánemberként vállalkozott.

Ki áll ki mellett?

— Ki nyerhet az ötpárti megállapodással és ki veszít? A „választásoksikeres lebonyolítása érdekében” ez esetben nem a pártok helyi vezetőségei számára sikeres lebonyolítást jelent-e?

— Nyertese a 40 éven át igában tartott magyar nép és különösképpen Somogy és Kaposvár lakossága. Semmiféle pártszempont nem vezet bennünket. Mi olyan embereket szeretnénk bejutattni az önkormányzatokba, akiknek az emberi és szakmai tisztessége megkérdőjelezhetetlen. Ez az, ami fontos, s nem az, hogy az illető milyen pártnak a tagja, vagy esetleg pártonkívüli-e.

— Tehát a megállapodás célja mégiscsak az, hogy az érintett pártoknak megfelelő személyek kerüljenek az önkormányzatokba.

— Igen, hogy ezek a pártok beleszólhassanak, mert a hatalom az országgyűlési választások után nem került a győztes ellenzék kezébe.

— Az MDF kaposvári szervezete mintha nem annyira elvi nézetkülönbségek, mint inkább személyi ellentétek mentén szakadt volna... Azért, mert a belvárosi szervezet tagjai — másokkal ellentétben •— önt támogatták...

— Nem így van. Nem az MDF alapelveivel nem értünk egyet, hanem azokkal a módszerekkel, amelyek Kaposváron jelentkeztek. Az egyesek által alkalmazott módszerek eredményeként az MDF-től eltávolodtak, illetve eltávolították a politikai foglyokat, majd a radikális fiatalokat, a keresztény- demokratákat és most eltávoztak az alapítótagok is. Mindez világos, egyértelmű tendencia. Mi tehát csupán e diktatórikus módszerek ellen lépünk fel és emögött semmiféle személyi

kötődés nincsen. Ez nem igaz akkor sem, ha egyesek így kívánják leegyszerűsíteni a dolgot. Nem kaptunk választ arra a döntő kérdésre — sem mi, sem a koalíciós barátaink —, hogy miért kellett eltávoznia ennek a sok tisztességes embernek az MDF kaposvári szervezetéből. Erről meg kellett volna kérdezni az eltávozottakkal, mert ez nem Szigetvári és Hódos témája. Nem mögém sorakoztak emberek. Én csak egyike vagyok annak a ma már 54-nek, akik azokat a módszereket nem tudják tovább elviselni.

— Az MDF országos központja egyenlőre nem ismerte el a belvárosi szervezetet. ..

— Mikor az elnökhelyettes úr lent volt és a két szervezetet egymással szembe ültette, ezzel mintegy elismerte a belvárosi szervezet létét. Akik részt vettek a pénteki tárgyaláson, észrevehették, hogy hét párt és már hat megyei országgyűlési képviselő áll mellettünk. így tehát kénytelenek lesznek bennünket elismerni. Javaslatunk az, hogy mi egy szervezetben akarunk lenni és az ottani emberek is jöjjenek át hozzánk.

— Az ön polgármester-jelöltsége számos találgatás forrása. Megalapozottak-e ezek?

— Nem. Hallottam már magamat főispánnak, alispánnak, polgármesternek, jóllehet, ilyen értelmű tárgyalást senkivel sem folytattunk. Ezek egyszerűen bedobott rémhírek és olyan hamis látszatot keltenek, hogy én ezt az egész akciót azért szerveztem, hogy ilyen posztra kerüljek.

— Önnek tulajdonítják azt a kijelentést, hogy a megyei tanácson a helyhatósági választások után egyedül a portás fog maradni.

— Ez megint egy kifacsart dolog. Egy jogásztalálkozón arra a kérdésre, hogy a városi tanácsot miként értékelem, válaszoltam azt, hogy nem tartom alkalmasnak a város vezetésére és hogy én csak egy olyan embert ismerek ott, aki nyilván jól betölti a feladatát, Dévai Zsigmondot, a volt válogatott ökölvívót, mert ő a barátom. Csakhogy ez egy humoros válasz volt, hiszen én csak az építési osztályt tudom megítélni és arról lehet véleményem, hogy ott ki hogyan dolgozik. Mindezt föl lehet úgy fogni, hogy mindenkit menesztenek. Emögött végül is hangulatkeltés van, amely azt sugallja, hogy az MDF-esek mindenkit „kinyírnak”, B-listáznak. Csakhogy ez nem igaz.

Lista — nincs

— Készültek-e a belvárosi szervezetben bizonyos „listák" a lecserélendők névsorával?

— Ez nevetséges hazugság. Semmiféle lista nincs. Ez csak egy ellenséges akció ellenünk.

—Mi a véleménye az Ébresztő című magánkiadványban személyével kapcsolatban írottakról?

— Primitív, személyeskedő. Méltatlan a válaszra.

— Megítélése szerint, hogy lehetne közéletünkből száműzni a kölcsönös vádaskodást és a személyeskedő stílust?

— Egyesek azt hiszik, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy bárkit, bárhol, bármilyen eszközzel mocskolni lehet. Idővel talán minden letisztul és a becsület, a tisztesség és hozzáértés nyeri el méltó rangját.

Bíró—Lengyel—Szegedi * * *

Az MDF kaposvári szervezetének elnöksége közölte szerkesztőségünkkel, hogy az -Ébresztő című újság nem a városi szervezet lapja. A kiadásért és a lap tartalmáért a felelősséget Hódos Győző viseli. Ez egyébként az Ébresztő impresszumából egyértelműen kiderült.

Aggasztó

az

aszály

Hetek óta eső nélküli a kánikula. A néha feltámadó szél a gazdálkodónak fokozza az aggodalmát. Az amúgy is nedvességhiányos termőföldeken még inkább gyorsul így a kiszáradás.

Az aszály már a csapadékszegény téllel kezdődött. Az évszázad legmelegebb februárját, a legmelegebb március követte. A csapadékhiány a márciusi és áprilisi esők ellenére nem mérséklődött, mennyisége alig haladta meg a sok évi átlag felét. Némi változást a Medárd hozott. .

Az első negyedévben a sokévi átlagcsapadéknak csak az ötvennégy, a második negyedévben a hetvenöt százaléka hullott le. Szikkadt, száraz a föld: a talajnedvesség nem éri el a telítettség felét. Szenvednek a növények és nő az aggodalom.

ebben a pártok, milyen esélyeik lehetnek a függetleneknek? — szólt a következő kérdés.

A kép itt is vegyes. Abban azonosak csupán a vélemények, hogy „az lenne a jó, ha nem kizárólag a pártérdekek dominálnának, hanem hiteles emberek jönnének”. Független jelöltekben nem nagyon hisznek, „bár az jó lenne, ha a polgármester, akit közvetlenül kellene választani, nem tartozna párthoz" r— fogalmazott egyikük. Az, hogy melyik pártnak milyen szerepe lesz, attól is függ, hogy a településen menynyire erős, befolyásos az a szervezet. (Lásd a pártok helyi szerveződéseiről korábban írtakat!) Óhajként fogalmazták meg többen, hogy ha a pártok megegyeznének, nem lenne fölösleges acsarkodás, mert végül is mindannyiunknak alapvetően azonosak az érdekei. („A polgármestert megválasztjuk, itt marad és számon kérjük, hogy mit csinál” — mondta az

egyik válaszadó.)

* * *

Mivel a helyhatósági választásokat szabályozó törvénytervezetről még annyi ismeretük sem volt, mint az önkormányzatiról, ezért nem igazán sikerült választ kapni arra a kérdésre, hogy milyen választási szisztémát tartanának az adott településre vonatkoztatva a legjobbnak. Némi magyarázgatás után jórészt a kislistás mellett tették le a voksot, egyesek pedig az egyéni kerületi rendszert preferál- (Folytatjuk)

Csefkó Ferenc

Egy Somogy megyei vizsgálat tapasztalatai

Rendszerváltás és a helyi társadalom

III. Hogyan megyünk Európába?

kai kell hozzájuk fordulni, meg az is fontos, hogy lássák az eredményeket. Túlnyomó többségük hangoztatta: nem igaz a lakosság érdektelensége, csak célokat kell jól megfogalmazni, nem kell hivatalnokoskodni, hanem emberközelből, jó, baráti szóval rávenni az embereket arra, hogy a falu ügye az ő ügyük. Bár kellenek a különböző fórumok is (tanácsülés, falugyűlés), de a fontosabb az, hogy a vezetőknél soha ne legyen „félfogadás”, hanem mindig (ha kell, késő este is) álljon az emberek rendelkezésére, hallgassa meg őket, mert kell a

jó szó — mindenkinek.

* * *

Kérdés, vajon a települések lakosságának elenyésző százalékát kitevő pártszerveződéseken túl milyen más körök, egyesületek, társaságok találhatóak. A várost is beleértve szinte semmilyen civil társadalmi szerveződés nincs jelen a település életében. Kivételt képeznek a sportegyesületek, amelyek önmagukban nagyon fontosak, de mennyivel szebb

lenne a világ (hej, szép új világ), ha nemcsak elvétve volnának helyi tűzoltóegyesületek (zenekarral), néptánccsoportok, gazdakörök, népfőiskolák, és bálok szüretkor, aratáskor meg falukohéziót erősítő rendezvények, ahol jól érzi magát az ember... Nem folytatom.

A lényeg. Jó volna, ha lennének, de most nincsenek vagy csak elvétve egy-egy. Azzal nem nyerünk semmit, hafölülről létrehozzák őket. Az élet, a helyi társadalom majd kitermeli, ha az emberek rájönnek, hogy nekik kellenek ilyenek, hogy számukra fontosak, mert ők hozták létre, az övék.

Sorrendben a következő két kérdés (megszakítva az eddigi megközelítéseket) újból országos, sőt határon túli dimenziókat érintett. Hogyan, miként lehetnek az önkormányzatok a központi hatalom helyi-területi ellenpontjai, s miképpen lehetne a korábbiakhoz képest (lásd: békaszindróma) erősíteni a vidék érdekeit — fogalmazódott az első.

Egy szó szerinti idézettel kezdem: „a jelenlegi parlamentnek meg kellene érteni, hogy mi a vidék, s hogy a falu mit jelent a magyar társadalomnak, kár, hogy „igazi falusi” alig van a képviselők között, kérdés, hogyan tudják ezt átérezni.” Sokan az egyéni kerületekben megválasztott képviselőkben bíznak, ismét mások pedig a településszövetségre számítanak, olyanokra, amelyek megtalálják a közös érdeket (megyehatároktól függetlenül) s el tudnak jutni a „döntéshozókhoz.” (Két olyan vélemény hangzott el, amely egy „másik megye” (ti.: mint másik önkormányzati szerv) segítségével tartja elképzelhetőnek az erősebb érdekérvényesítést.)

S egy (milyen egyszerű) javaslat. Figyeljenek ránk, a falu emberére is! Igen, hogy többé ne érezzék magukat másod-, harmadrendű állampolgárnak, kisemmizettnek, elnyomottnak, hanem a városi emberrel is egyenlőnek, parasztpolgárnak. * * *

„Csúnya” kérdés a másik, én fogalmaztam. Nem tehetek

róla, hosszú idő óta foglalkoztat: Hogyan megyünk mi Európába? Ki, mikor indul(t), s mikor érkezik, s milyen esélyekkel? Együtt menetel-e a magyar nemzet, avagy Budapest, s a gazdag települések majd integetnek a többi (egy-két ezer) falunak a Brandenburgi-kapu és a Diadalív árnyékából, hogy „gyertek utánunk”. (Ha tudtok.) Tudnak, tudunk-e? Kétségek, szorongások, nehezen válaszolható kérdések.

Egy-ketten reagáltak. Rengeteg idő kell hozzá, s az is, sok egyéb mellett, hogy mi megváltozzunk, hogy be tudjuk fogadni Európát. „Infrastruktúra nélkül nem megy, de nézzen itt körül.” Érdekes egyébként, hogy szinte minden válaszban benne voltak „tudati tényezők”, a „fejek”, a szemléletmód változása stb., végülis az, hogy ez rajtunk áll vagy bukik. Ha mi akarjuk, akkor 5-—10 év is elég, ha nem, 50 is kevés. Akarjuk. Akarjuk? Csináljuk. Csináljuk?- Arccal a választások felé. Mennyiben lesznek „mások” a helyhatósági .választások, mint az országgyűlésiek, vajon milyen szerepet játszanak majd