Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)

1990-08-25 / 104. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 25., szombat Hazafiság,nemzettudat,nevelés Néhány gondolat a honismeret és az iskola időszerű kapcsolatáról A nyaranta megrendezett honismereti akadémiák soroza­tában egyik legjelentősebb volt az 1987-es, sárospataki akadé­mia, amely a magyarságtudat erősítését tűzte ki célul. A leg­több előadás ehhez a célhoz kapcsolódott. Az akadémiát Pozsgay Imre nyitotta meg Mi a haza ma? című előadásával. Tőle idézem: ...,,a magyarság fennmaradásának, európai és kelet-közép-európai küldetésé­nek egyik szempontja, hogy kis népek gyűrűjében és övezeté­ben lévő ország, és hogy e tér­ség népei, nemzetei milyen módon tudják elrendezni dolgu­kat, szomszédaikkal kapcsola­tos ügyeiket.” Továbbá Németh Lászlóra és Illyés Gyulára hivat­kozva mondta: ....nálunk az igazi külpolitika a belpolitika le­het.” A beszédből kiragadott rész­letek alapos vizsgálata és megszívlelése ma különösen időszerű feladata lehetne — kell, hogy az legyen — a politi­kával foglalkozóknak, a legfel­sőbb szinttől a legalsóbbig. Ez utóbbi alatt értendő akár a törté­nelemtanárok köre is. / Értelem és érzelem A honismereti mozgalom sok-sok érdeme mellett — több évtizedes tapasztalataim alap­ján — egyedül, az iskola nélkül nem tudta, nem tudhatta teljesí­teni nemzetnevelő, a nemzettu­datot helyes, racionális irányba terelő feladatát. Hatása a társa­dalmi gondolkodásra alig mér­hető, bár vitathatatlan érdeme­ket szerzett a szellemi és tárgyi nemzeti értékek felgyűjtésével és ápolásával. Ennekellenérea mozgalomban aktívan dolgozó, hazafias áldozatkészségre is hajlandó néhány ezer ember korösszetétele is azt mutatja, hogy a fiatalságot igazából nem tudta megnyerni. Ez a megálla­pítás a legutóbbi akadémián is (Csillebérc, 1990 júliusa) el­hangzott. A „honismereti mun­kások" zöme ma 40—55 év fö­lötti. Sajnos, ismerjük a fiatal­ság távolmaradásának többré­tegű, mélyen fekvő okát is. Ezek közül a legsúlyosabbnak a tu­dati, érzelmi közömbösséget tartjuk. S most, hogy a mozga­lom eddig is lassan csörgedező anyagi erőforrásai fokozatosan elapadnak, még nagyobb apály várható. A hazafias érzés felkeltése, a helyes nemzettudat kialakítá­sa, a racionális nemzeti önérté­kelésre való nevelés, ezeknek szorgalmazása a megelőző negyven év kultúrpolitikájának nem képezte erős oldalát. Az erre való mindenféle kísérlet összeférhetetlen volt a sztáli­nizmus szellemével, a rosszuf , értelmezett internacionaliz- * mussal és a Szovjetunió iránti egyoldalú elkötelezettséggel. Az elmúlt évtizedekben generá­ciók sora úgy jött ki az iskolák­ból, hogy a magyarságérzet, a hazafias érzés vagy az egész­séges lokálpatriotizmus alig pislákolt bennük. Egyetlen ifjú­sági mozgalom sem ellensú­lyozhatta felülről irányított és ellenőrzött programjánál fogva az ilyen irányú tudati és érzelmi elszürkülést. A múlt ismerete A honismereti mozgalom ugyan felvállalt sok mindent, ami a hazafias nevelést illeti, sőt nagyon szép eredményeket mutatott fel e téren, de odáig nem tudott eljutni, hogy az ilyen munkára legjobban hivatott pedagógusok zöme felismerje szerepének jelentőségét. A pedagógusok többségének tu­datában csak ,,hobbi”-mozga- lomként él mind a mai napig, amelyet csak a fanatikusok végeznek. Pedig elsősorban az iskoláknak, különösen a közép­fokú tanintézeteknek kellett vol­na mélyebb tudatossággal vál­lalni, erősíteni ezt a mozgalmat. A honismeret elsősorban népismeretet jelent. A népisme­ret elképzelhetetlen a nép közé járás nélkül. A népismeret pe­dig nemzetismeretet jelent: a nemzet jelenének és múltjának ismeretét: csak más módon, mint ahogyan a történelemórá­kon tanulják (tanítják). Ez mé­lyebb és eltökéltebb. Voltak iskolák történelmünk során, amelyek nevelési prog­ramként, a történelmi folyamat hatására fogalmazták meg ta­nulóik számára, hogy „arccal a falu felé”. Ahogyan tették ezt a sárospataki református kollé­gium tanárai. Erről Ujszászy Kálmán professzor beszélt a már említett akadémián. Az első világháború utáni évekre utalva mondta: „Ehhez az kel­lett, hogy a falu települési, törté­neti problémából sorsproblé­mává váljék, s mint ilyen, a nemzet egzisztenciális ügye­ként jelentkezzék... Patakon diák- és tanárnemzedékben konkretizálódott äz igény, hogy az ember — függetlenül a falu­val való kapcsolatától — keres­se a módját, formáját, eszközeit a falu kérdéseivel foglalkozás­nak... Mégpedig úgy, mint ami az ő jövője mellett a nemzetnek is jövője, és mint ilyen számára hasonlíthatatlanul több mint életlehetőség, munkahely: fel­adat, szolgálat, hivatás.” Olyan történelmi korszak küszöbére értünk, amelyben ismételten — és most már sür­getően — felvetődik a társada­lom egzisztenciális és erkölcsi arculatának gyors átalakítása, szilárd talajra való helyezése. Olyan történelmi kort élünk, amely korszerű és mély hazafi- ságon alapuló, helyes nemzet­tudattal rendelkező emberekre akar építeni. „Arccal a falu felé” Hogy erre miért van ma ége­tően szüksége a felnövekvő generációnak? Azt a tanári ka­tedráról is meg kell magyaráz­nunk a fiataloknak. Meg kell magyarázni, mert érdekli őket, hogy a ma miért és miben ma­rasztalja el az elmúlt negyven évet; hogy miért olyan össze­kuszált nemzettudatunk; hogy az újjáépítési folyamatban mi­lyen feladat vár kötelességsze- rűen az ifjúságra. E nagyon nehéz, de nagyon szép feladat nemcsak lírai hangvétel kérdése, hanem a gyakorlati tapasztalatszerzésé is. Ma is aktuális a sárospataki jelszó: Arccal a falu felé, a nép felé! Igaz, ennek gyakorlata ma más, mint ötven-hatvan éve volt, de a lényeg igaz. Senki se értse félre: nem valamiféle na- rodnyikizmusról van szó, nem népismeret-centrikus iskola mellett szólok, de hogy az ifjú­ság többet halljon, tudjon a nép életéről, tudatvilágáról, ez el­várható, ez nem mond ellent a korszerű iskolai nevelésnek, sőt erősíti azt. A mai iskolának is bátrabban kell megragadnia a környezet adta lehetőségeket. Úgy adhat modernet és újat tanulóinak erkölcsileg is, ha több szállal kötődik környezetéhez, ha erő­síti bennük a nemzeti hagyomá­nyok tiszteletét. A jelekből arra lehet követ­keztetni, hogy az új kultúrkor- mányzatnak is eltökélt szándé­ka ez. Andrásfalvy Bertalan miniszter az 1990. július 8—10. között a Csillebércen megren­dezett honismereti akadémián arról is beszélt, hogy a jövő magyar iskolájának tantervébe a honismeretet és népismeretet valamilyen formában be kell építeni. Az új tanév küszöbén renge­teg és merőben új feladatok előtt állnak a testületek. Önálló­ságuk és felelősségük minden téren megnövekszik. Ahol van hagyománya a honismeretnek, a táj és népismeretnek, ott könnyebben boldogulnak. Ahol kevésbé figyelt oda a vezetés — mert felülről nem írták elő —, ott meg kell szervezni. (A fenti gondolatokat inkább csak a he­lyes irányba tett előrejelzésnek kell felfogni.) Új feladatok Az iskola az ifjúsági mozga­lom lehetőségeit illetően is új feladat előtt áll. Konkrét, felülről irányított mozgalom valószínű- letlen. A demokrácia jegyében most az alulról jövő és szerve­ződő mozgalmak korát éljük, s ez a természetesebb. Kevés is­meretem van a középfokú tan­intézetekben szerveződő cser­készetről, azt azonban meg­győződéssel állíthatom: ez a mozgalom — mert erre is hiva­tott — a természetszeretetre, a táj- és népismeretre való neve­lés egyik pontja lehet, s így hasznosan beépíthető az uj pedagógiai feladatokba. A táj- és népismeret valamilyen szin­tű oktatása ma még felülről megfogalmazott kívánságként kerül szóba. Nem ismeretes a vele kapcsolatos ismeretanyag témaköre és mennyisége sem. Még kevésbé annak módszere, s hogy milyen tanórák kereté­ben eshetne róla szó. Legké­zenfekvőbb volna, ha a magyar tantárgyhoz kapcsolódna, de az osztályfőnöki órák tematiká­ját is színesíthetné. Sok egyéb gondunk mellett ezért is érdek­lődéssel várjuk az új tanév új feladatait. Dr. Marek János 27 génjei vallomása Várt és meghökkentő eredmények — A magyarság genetikája — Beszélgetés dr. Czeizel Endrével A kaposvári Pannon Agrártu­dományi Egyetemen rendezett országos biológusnapokra Czeizel Endre, az orvostudo­mány doktora, az OKI humán- genetikai és teratológiai osztá­lyának vezetője A magyarság genetikája címmel tartott elő­adást. A kutatás 1984—89 kö­zött zajlott, és mintegy 200 ezer márkába került. Árulkodó génjelek — Hat hamburgi kolléga és az én csoportom vett részt abban a vizsgálatban, amely azt céloz­ta, hogy térképezzük föl a ma­gyarság genetikai ismérveit, ugyanis — mint népességről — ilyen jellegű információnk ez idáig nem voltak. 27 úgyneve­zett génjelet vizsgáltunk a kü­lönböző etnikai csoportokban, s ezek alapján határoztuk meg a magyarság és a többi nép kö­zötti genetikai távolságot. — Hol és kiket választottak ki a vizsgálatra? — Tíz etnikai csoportból, va­lamint a zsidóságból és a ci­gányságból vettünk mintát. A családfát, a vért és a hajhagy­mákat vizsgáltuk. Kiskunlachá- zától Őriszentpéterig, Egyhá- zaskozártól Budapestig, Kisúj­szállástól Mezőkövesdig 1514, 15—60 év közötti férfit és nőt kerestünk meg. Ahhoz, hogy a legtipikusabb településeket megtaláljuk, olyan szakértők­től kértünk javaslatot, mint Andrásfalvy Bertalan, Henkey Gyula, Reményi Jenő, Kóka Rozália, Bakó Ferenc és Lo- sonczy András. A kutatás néhány eddig elfo­gadott tényt megerősített, ám sok esetben meglepő eredmé­nyek születtek. Genetikailag is bebizonyosodott, hogy a jászok perzsa származékok, s az, hogy a zsidóság és a cigányság genetikailag igencsak elkülö­nült a magyarság többi részétől. Kiderült, hogy a törzsökös ma­gyaroknak tartott — már-már etalonnak számító — őrségiek bizony igencsak sok szláv gént hordoznak magukban, s ezt nehéz megmagyarázni: csak­úgy, mint a kis- és a nagykunok közötti távolságot. Meggyőződ­hettünk arról is, hogy a kevert magyarság genetikailag már alig tér el a németektől és a szlá- voktól. Tehát nem igaz az, hogy ma itt, Magyarországon egye­dül vagyunk. Vizsgálódásaink mind a finn, mind az iráni rokon­ságot bizonyították, ám nagyon meglepett bennünket, hogy a törmr, a türk rokonságot nem erősítették meg. Úgy tetszik, hogy a mongoloid nagyrasszal nincs semmiféle kapcsolatunk. Genetikai degeneráció? — Hogy értékeli ezeket az eredményeket? — Nekem, mint orvosnak na­gyon fontos volt, hogy kiderült: a magyar a legkevertebb népek közé tartozik. — De hát erre a kevertségre büszkék lehetünk! — Igen ám, de az egyszerű emberek — mivel a 30-as évek­ben a gén-, vér- és fajtisztaság maszlagét sulykolták beléjük— hajlamosak arra, hogy a kevert­ség és a korcsság fogalmát ro- konítsák. Pedig erről szó sincs! Éppen a genetikai tisztaság, a „beltenyészet” a veszélyes; ez a kevertség, ez a heterózis a lehető legjobb! — A románok és az oroszok után mégis mi élünk a legrövi­debb ideig. Az átlagéletkor ná­lunk csak 70 év, míg ha Japán­ban születtünk volna, akkor egy évtizeddel meghosszabbod­hatna az életünk. — Ez valóban így van, ám ez idáig még orvoskörökben is gyakran elhangzott, hogy mi genetikailag degenerálódtunk, s ezért számíthatunk a korábbi halálra. A csaknem hatéves kutatás viszont bebizonyította: a magyarság genetikailag igen­is jó nép. Semmi szégyellniva- lónk nincs tehát, s a kevertség­ből erkölcsi tőkét kovácsolha­tunk. És ha mi, ennek ellenére, mégis korábban meghalunk, nos, akkor az csak a társadalmi környezetnek köszönhető. Ezen viszont lehet változtatni. Mielőbb véget kellene vetni az önpusztításnak! Vissza kell szorítanunk az alkoholizmust, a cigarettázást, az öngyilkossá­got, és azokat a körülményeket, amelyek önpusztító munkára kényszerítik az embereket. Az volna az ideális, ha az egészsé­ges életmódról nem kellene ennyit „papolnunk", végre be­látná mindenki — aki élni sze­retne —, hogy miről kell lemon­dania! „Dunának, Oltnak egy a hangja” Örülök, hogy — igaz, meg­késve — a magyar népesség genetikai adatai már rendelke­zésre állnak. Ezekkel új aspek­tusból lehet majd vizsgálni a rokonságokat és a genetikai távolságokat. A kutató emocio­nális következtetéseket is meg­fogalmaz önmagában egy-egy ilyen vizsgálat során. En úgy érzem, hogy a „Mit ér az ember, ha magyar?” kérdéskörbe az általunk regisztrált adatok is beletartoznak, s ezeket az infor­mációkat válaszainkba beépít­hetjük. Mi magyarok vagyunk, de európaiaknak kell lennünk; ezt méginkább indokolja, hogy Közép-Európában genetikai szempontból többé-kevésbé azonos nép él. Ez egyfajta üze­netként is fölfogható; ennek tu­datában el kell felednünk a tör­ténelmünk alatti acsarkodáso- kat, hiszen mindannyian tudjuk: „Dunának, Oltnak egy a hang­ja”. —Köszönöm a beszélgetést. Lörincz Sándor A Kapos Volán Tours legújabb ajánlatai 1. Kedvezményes nyárutó az olasz tengerparton, Bibionéban. Utazások csoportosan és egyénileg szeptember 8—29 között. Csoportos utazások: a) Velence—Padova—Bibione: 4 nap, 3 éjszaka utazás autó­busszal. Szállás Bibionéban, 2 szobás 4—5 ágyas, apartmanokban (kony­ha, fürdőszoba). Idegenvezetővel kirándulás Velencébe, Padovába. Zárt csoportok megrendelésére bármikor indítjuk. Részvételi díj: 1980 Ft + 30 DEM b) Velence—Padova—Bibione 4 nap, 3 éjszaka, utazás autóbusszal, idegenvezető. Szállás Bibio­néban 2 szobás, 4—5 ágyas apartmanokban. (Konyha, fürdőszo­ba). Egésznapos kirándulás Velencébe és egy másik napon Pado­vába, Veronába. Városnézések. Zárt csoportok részére bármikor indíthatjuk. Részvételi díj: 2300 Ft + 30 DEM. c) 1 hetes üdülés Bibionéban, 4—6 fős családok, baráti társasá­gok részére, 2—3 szobás apartmanokban (konyha, fürdőszoba). Utazás egyénileg. Részvételi díj: 180—200 DEM (apartman) hét + 300 Ft/fő. d) Szuperkedvezményi Teljes heti árat egyet fizet—kettőt kap! Kéthetes üdülések kedvezménye. Elhelyezés 2—3 szobás apart­manokban, 4—5 fős családok, baráti társaságok részére. (Konyha, fürdőszoba). Részvételi díj: 220 DEM (ap.) 2 hét + 300 Ft/fő. e) Üdülés Bibionéban szállodai elhelyezésben, 2 ágyas szobá­ban, félpanzióval: 25 DEM/nap + 300 Ft/fő reggelivel: 17 DEM/nap + 300 Ft/fő Bármely, legalább 1 hetes üdülés részvételi díjának forintban törté­nő fizetésére van lehetőség. A feltételekről irodánk ad felvilágosí­tást. 2. Gráci vásár, október 2,4,5, 6 1 napos utazások, autóbusszal, idegenvezetővel. A részvételi díj a vásári belépőjeggyel, az autóbusz-fuvardíjat és az idegenvezető díját tartalmazza. Részvételi díj: 700 Ft+10 ATS/fő. 3. München—OKTOBER FEST Utazás autóbusszal, két éjszaka a buszon, 1 teljes nap München­ben. Városnézés. Időpontok: szeptember 30/ október 2. októberé—6, október 11—13 Részvételi díj: 1740 Ft + 5 DEM/fő. 4. Bécs, szeptember S, autóbusszal. Részvételi díj: 400 Ft + 20 ATS/fő. Programjainkkal kapcsolatban bővebb felvilágosítás, jelentkezés a KAPOS VOLÁN TOURS irodában 7400 Kaposvár, Berzsenyi u. 1. sz. alatt Tel.: 12-222 vagy 21-834. _____ ______ _______ (ÍX11131

Next

/
Oldalképek
Tartalom