Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-23 / 102. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP —NYUGDÍJ ÁSOK OLD ALA 1990. augusztus 23., csütörtök Fiákeres A század elején még 23 fiákeres volt Kiskunfélegyházán; közülük ma már csak a 80 éves Hegedűs Antal maradt. Az idős fuvaros hat évtizedes pályafutása során több mint százezer kilométert hajtott a császári és királyi udvari kocsigyárban készült fiákerével Feltöltődni új erővel Honatyáink nyári vakációjukat töltik—ki itt, ki ott múlatja az időt, amíg ismét összeül majd az Országgyűlés. Az erőgyűjtés mellett a tapasztalatszerzés, az új ismeretekkel való fel- töltődés időszaka ez a rövidke nyári szünet. Örömmel láttuk a tévé képernyőjén, hogy képviselőink, országos vezetőink közül szép számmal álltak a nyilvánosság elé — vidéken! Ünnepeken és egyéb alkalmakon beszéltek mindannyiunkat foglalkoztató gondokról — miniszterelnökünk éppen Somogybán fejtette ki gondolatait, szólt a kormány előtt álló feladatokról. Szavai aligha csak a vendéglátó köt- cseieknek szóltak... Képviselőinknek most arra is inkább alkalma nyílt, mint éven át egyébként, hogy sokat tapasztalt honfitársaiktól, a már nyugdíjban levő szakemberektől, vagy éppen földijeiktől ötleteket, a köz érdekében hasznosítható tanácsokat kérjenek. Nem árt a megtapasztalt múlt tanulságainak megszívlelése akkor, amikor épp hogy csak pirkad az új rendszer... Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc MEGKÉRDEZTÉK — VÁLASZOLUNK V i A legalacsonyabb nyugdíjakról A közelmúltban — a legutóbbi nagy áremelés idején — országos napilapokban és a Somogyi Hírlapban is közlemény jelent meg a nyugdíjak emeléséről. Az egyik információ valószínűleg félreértésekre adott okot, mert jó néhány olvasónk telefonon és levélben érdeklődött afelől: vajon mindenkire vonatkozik-e az addigi nyugdíjösszeg 300 forintos emelése, vagy csak az egyes kategóriákba tartozókra? Azóta megtudtuk, hogy az öregségi nyugdíjak legalacsonyabb összege 4600, az állandó özvegyi nyugdíjaké 4400, a III. fokozatú rokkantsági nyugdíjaké 4640, a II. fokozaté 4966, az I. fokozaté 5025; a rendszeres szociális járadéké 4440, az özvegyi és sajátjogú nyugdíjak együttes minimum nyugdíjösszege pedig 6400 forint. A 4700 forint alatti nyugdíjakat 300 forinttal, az azt meghaladókat 5000 forintra kell kiegészíteni — ez alól azonban kivételek az első és második rokkantsági fokozatba tartozó nyugdíjasok, náluk ugyanis — az összegtől függetlenül — 300 forinttal nő a minimumösszeg. Olvastunk, hallottunk róla, hogy a családi pótlék összegét évente kétszer is mérlegre teszik, és igyekeznek azt az infláció növekedéséhez igazítani. Vajon hogyan állunk e téren a nyugdíjakkal? Az egyik országos napilap munkatársának arra a kérdésére, mikor várható, hogy valamennyi nyugdíj összege követi majd az inflációt, a Társadalombiztosítási Igazgatóság illetékese azt válaszolta: erre a leghamarabb a jövő év januárjában számíthatunk... Tehát: várjunk türelemmel. Közben egyre növekszik a nyugellátások összege és a fogyasztói árak közötti távolság. — hf — Nem árt, ha tudjuk Az időskori mentális egészségről Az egészség fogalmába beletartozik a szellemi-lelki egészség ápolása, épen tartása is. Különösen fontos ez azokban a kritikus években, amikor szembe kell nézni a megváltozott fizikai, szellemi, környezeti változásokkal, az öregséggel. Ilyenkor az idegrendszerre fokozott teher hárul, alapvetően megváltozott körülményekhez kell alkalmazkodnia a szervezetnek. Ezekben a kritikus helyzetekben sokkal több idegösszeroppanás, mentális betegség fordul elő. Mit tehetünk mentális egészségünk, lelki egyensúlyunk fenntartása érdekében? Talán a legfontosabb: szembenézni azzal a ténnyel, hogy megváltoztunk, megváltoztak lehetőségeink. A szembenézés sok mindent jelent. Mi lesz velem? Mennyi lesz a nyugdíjam? Talá- lok-e még társat? Nem nevetnek-e ki a ruháim, viselkedésem miatt? Mit gondolnak rólam, ha egyedül beülök valahova? Számtalan apró és nagy riadalom, és nem is ok nélkül... Megállítani a pánikot egy módon lehet, ha tisztességesen bevallja magának az ember: már nem fiatal. Ehhez mérten kell viselkedni és élni. Igen, de hogyan? Általában az ember nem tanulja az öregkori viselkedést olyan alaposan, sok mintából válogatva, mint a gyerek tanulja a felnőtt viselkedését. így aztán az az ötvenöt éves nő, aki hirtelen ráébred, hogy eljárt felette az idő, nem nagyon tudja, hogyan lesz ezután. Különösen az nem, akinek valamilyen ok miatt új életet kell kezdenie, például válás miatt. Margit, amikor már ötvenévesen és huszonnégy évi házasság után elvált, elkezdett kapkodni. Rengeteg munkát vállalt, váltogatta a szeretőit, fiatalt, öreget, hozzá illőt vegyesen. Tudományos munkát végzett, társas életet élt. Az emberek egyaránt csodálattal és enyhe gúnnyal figyelték, mi lesz ebből? Halálos szívinfarktus lett... Margit abban hibázott, hogy megváltozott életkörülményeit figyelembe véve nem változtatta meg életét. Munkáját pedig válogatni kellett volna. Ideg- rendszerileg a mind mélyebb depressziók, és utána az egyre felhangoltabb állapotok követték egymást. Elhitette magával, hogy fiatal: egyre fiatalosabban öltözött, lefogyasztotta magát, megengedhette magának a karcsú nőknek illő ruhákat, modora is kihívóan fiatalos volt... A fizikai és a mentális, vagy az aktív és beilleszkedő magatartás megtartása érdekében az egyén gyakran ellenőriztesse magát orvossal, és csak a szükséges gyógyszereket szedje! Próbálja meg szétválasztani az idegrendszeri és a testi tüneteket. A rossz hangulat, a munkaképtelenség a depresszió jele lehet, és ilyen esetben elsősorban megfelelő szakorvoshoz forduljon még akkor is, ha a szívét vagy a gyomrát fájlalja. Tehát ne csak a testével törődjön, hanem a leikével is. Rossz diagnózis esetén előfordul, hogy a beteg rengeteg gyógyszert szed be anélkül, hogy panaszai szűnnének. Tudomásul kell venni, hogy nem szégyen ideggyógyászhoz vagy pszichológushoz fordulni! Tevékeny életet éljen, dolgozzon, művelődjön, szórakozzon! A munka fenntartja fizikai erőnlétét, és segíti társas kapcsolatait. A műveltség lehetőséget ad az elmélyült beszélgetésekre, baráti kapcsolatokra. A szórakozás érzelmi életét tartja ébren. A szórakozás által élményeket szerez, amelyeket megoszthat mással is. Ápolja magát. Fokozott ápolást igényel az idős test! Nem menjen bele „kalandokba”, próbáljon megtanulni egyedül is lenni. Ahhoz, hogy partnert találjon az ember, nyitottnak kell lenni, befogadónak és nagyon okosnak, tartózkodónak. Anyagilag, társadalmilag rendezze a jövőjét, előítéletek és álszemérem nélkül. Tisztázza családjával, rokonaival, saját magával. Az öregkor ugyanúgy hozzánk tartozik, mint az ifjúság, egyik sem cserélhető fel a másikkal. Dr. V. E. Benépesültek a napközik ízlik az ebéd... ... ha nem is otthon, hanem a napközi konyháján főzték. Somogybán sok település — falu és város — idős embereinek gondját enyhítik ily módon. Ha a közösségi gondoskodásnak ezt a formáját látjuk, nem árt emlékezni: amikor az öregek napközi otthonai alakultak — ahol nemcsak étkezhettek, hanem délelőttjüket és délutánjukat is kellemessen eltölt- hették a többségükben kisnyugdíjasok —, az otthon és az étkeztetés nem váltott ki osztatlan lelkesedést az érdekeltek körében. Vonakodtak attól, amiről pedig tudták: az ő javukat szolgálja — de restellték igénybe venni a kedvezményt, s igyekeztek palástolni rászorultságukat. Aztán oldódott a tartózkodás, szűnt az oktalan szégyenérzet, s benépesültek a napközik; mind többen ültek a terített asztalokhoz és botoztak éthordóikkal ebédért. És dicsérték a szakácsnő főztjét, a kedvükre való étkeket... Kevesen kérik Ápolási díj a családtag gondozásáért Minden családban nagy gondot okoz egy-egy magatehetetlen családtag gondozása. Sokan készen lennének otthon maradni hozzátartozójuk mellett, ha ez nem járna munkavi> szonyuk megszakításával. A család és a beteg számára is sokkal előnyösebb lenne, ha az ápolást otthon tudnák megoldani. Március 1-jéig nem volt lehetőség arra, hogy az otthoni ápolást munkaként értékeljék. Az ápolási díj bevezetése ezt a problémát, oldotta meg. Az állam számára is megfelelőbb, ha nem kell magas költséggel a beteget kórházban ápolni, hanem egy-egy családtagnak ad 2—3000 forint ápolási díjat. Korábban-előfordult, hogy az ápoló vétette magát keresőképtelen állományba, a család így oldotta meg a beteg ellátását. Knézich Józsefnét, a Kaposvári Városi Tanács egészség- ügyi főelőadóját kérdeztem arról, hogy a városban eddig hányán éltek a lehetőséggel? — Jelenleg 31 személynek folyósítunk ápolási díjat, ezenkívül 9 ügy elbírálása folyik. Sajnos, tíz ügyet el kellett utasítanunk. Mindegyik esetben az volt a kizáró ok, hogy a kérelmező nem vett igénybe fizetés nélküli szabadságot, tehát munka- viszonyának fennállása mellett igényelte volna az ápolási díjat. Nem valószínű, hogy egy Kaposvár nagyságú városban csupán 31 embernek van szüksége ápolási díjra. Mi az oka annak, hogy ennyire kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget? A díj összegét tartják kevésnek? Netán kényelmesebb a családnak, hogy a kórházban ápolják hozzátartozóját? Ezekre a kérdésekre talán csak az érintettek tudnának válaszolni. — Honnan teremtik elő az ápolási díjra szükséges pénzt? — Egyelőre külön erre a célra kiszabott keret nincs, a szociális segélykeretből fedezzük a költségeket, ezért egymillió forint póthitelt igényeltünk. — Kik döntenek a kérelmek ügyében? — A döntés joga egy héttagú szakmai bizottság kezében van. A kérelmező kezelőorvosa mond szakvéleményt az esetről, és ennek alapján dönt a bizottság. Eddig két esetben föl- lebbeztek, a megyei tanács mindkettőt helyben hagyta. A későbbiekben hasznos lenne az ápolási díj kiterjesztése azokra is, akik részmunkaidőben szeretnének dolgozni. így nem kényszerülnének munkájuk teljes feladására, és a gondozást is sikerülne a családban megoldani. S. N. Nyugdíjas hinta-palinta
