Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-16 / 97. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. augusztus 16., csütörtök Akis ország nagy napja Az ENSZ legújabb, 160. tagországa, Liechtenstein egy tekintetben sokáig rekorder lesz majd: a 28 500 lakosú, 158 négyzetkilométer területű hercegség a legparányibb a tagállamok közül. A felvétel a tagok sorába ünnepi ajándéknak is tekinthető: II. János Ádám, Liechtenstein új hercege éppen az eskütételi ünnepség előtt kapott értesítést New Yorkból arról, hogy a Biztonsági Tanács egyhangúlag támogatta a kérelmét. A szeptember közepén történő közgyűlési jóváhagyás már csak formalitás. II. János Ádám tehát máris erkölcsi győzelmet tudhat magáénak. Uralkodása nem a mostani beiktatási ceremóniával kezdődik: már a múlt óv decemberében, apja, II. Ferenc József „halála után trónra lépett. 0 kezdeményezte és szorgalmazta a hercegség felvételét az ENSZ-be, kizárólag azért, hogy az országocska függetlenségének e elismerése révéh elejét vegye Svájb aláttö- ffles dyámkötíásáhák. S ftip§i ätíeiktátáöi feefemöhia élő közvetítése alkalmával ffiéőját is ejthette ahhak, hegy egy svájöi fiperter kérdéseire válasaölvá egyenesén a legérintettebbek tudomására hozza: Liechtenstein felvétele az ENSZ-be a hercegség szuverenitásának megerősítése. A legkisebb, de távolról sem a legszegényebb tagország: a kedvező adófeltételek miatt itt bejegyzett 30 ezer cég, három bank, amely közül az egyik a hercegi családé, töméntelen pénzt hoz az országnak. Emellett évente egy milliárd dollár értékű árut exportál. Ami a hercegi család szerepét illeti, nos, nélkülük Liechtenstein valószínűleg már régen nem lehetne önálló állam. Ennek megfelelően a herceg befolyása meglehetősen nagy; államfői hatalma azt is jelenti, hogy a parlament javaslata alapján ő nevezi ki a kormány tagjait, s egyetlen törvény sem léphet hatályba az ő jóváhagyása nélkül. Igaz, nem ő a legfőbb hadúr, mivelhogy Liechtensteinnek nincs hadserege. Igazi ünnep volt a beiktatási ceremónia, s a többszázfős kórus szívvel-lélekkel énekelte a Bach-kantátát, tudván, hogy a csöppnyi ország lakosai mindannyian örvendenek. „Jeti” volt a szovjet határsért'ó A szovjet hírügynökség a legnagyobb komolysággal jelentette be szerdán a „havasi ember” létezését. Állítása szerint a szovjet-kínai határon határőrök látták többször az ismeretlen lényt. A TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint a Sztrel- nyikov nevét viselő határőrörs egyik őrjárata először éjszaka találkozott az eladdig még sohasem látott, két lábon járó, több mint kétméteres teremtménnyel. A szemtanúk beszámolója szerint az éjszaka sötétjében a szörnynek még a szemei is világítottak. —A jeti—folytatja a TASZSZ —szinte elpárolgott a járőr elől, s a helyszínre érkezett kutató- csoport határőrei már csak a lény csaknem félméteres, az emberéhez hasonló lábnyomait találták. Egy kuvaiti lány örömtáncot jár augusztus 14.-én, miután egy konvoj tagjaként átkelt a sivatagon és megérkezett Szaúd-Arábiából Jordániába. A konvoj a Kuvaitot elfoglaló irakiak elöl menekült. 95 érvényben lévő megállapodás Mi lesz a magyar—NDK szerződések sorsa? A magyar kormány sürgősen kialakítja álláspontját azzal kapcsolatban, hogy mi legyen a sorsa hazánk és az NDK között jelenleg érvényben lévő 95 állam-, kormány-, illetve tárcaközi szerződésnek. Ezt a Külügyrhl- hlsztériütti Illetékese közölte az MTI kérdéséi-e, azzal kapcsolatban; högy az NDK Küiügymi- nisztéfiüftia átadta a szerződések jövőjére vonatkozó javaslatait. Sárközi Péter, a nemzetközi jogi osztály munkatársa hangsúlyozta: a kétoldalú nemzetközi szerződések sorsának rendezését a magyar fél már többször is sürgette, tekintettel a két német állam közelgő egyesülésére. Áz NDK javaslata szerint a 95 egyezmény közül 68-at jegyzékváltás útján határidő előtt kellene megszüntetni, illetve az év végén automatikusan hatályon kívül helyezni. Ehhez tartozik például a Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös SegítA Ivovi városi tanács vezetői — a szovjet sajtó történetében valószínűleg példátlan döntéssel — kiutasították a városból a szovjet központi pártlap, a Pravda helyi tudósítóját. Mint a Pravda szerdai számából kitűnik, a nem kommunista többségű Ivovi tanács vezetői úgy vélik: a lap munkatársa, Viktor Drozd, folyamatosan félretájékoztatja a helyi olvasókat. A nyugat-ukrajnai város tanáségnyújtási Szerződés, illetve számos gazdasági jellegű megállapodás is. Ez utóbbiak egy része minden bizonnyal államközi szintről átkerül a piaci szférába, a vállalatok hatáskörébe. Más egye^Mények további ér- véhyességét később vizsgálnák felül, ilyehek például a kettős állampolgárságról vagy a nagykövetségi épületek létesítésére szolgáló ingatlanok kérdéséről kötött szerződések. Ugyanakkor továbbra is fenntartanák a főiskolák közötti cserére, valamint a budapesti és a berlini kulturális központok tevékenységére vonatkozó megállapodásokat. A Külügyminisztérium illetékese azt is elmondta: a legutóbbi tárgyaláson a magyar fél kifejezte reményét, hogy a két német állam egyesülésével a magyar—német szerződéses kapcsolatok nem szenvednek csorbát, s a magyar felet nem éri hátrány. csa a kiutasítási döntéssel egyidejűleg javasolta az ügyészségnek, hogy indítson eljárást Drozd ellen nemzetiségi gyűlölet szítása és rémhírterjesztés miatt. A Pravda szerint az ügy hátterében áll, hogy a központi pártlap, illetőleg a helyi tanács lapja nem ugyanazon nézőpontból tudósított Vagyim Ba- katyin szovjet belügyminiszter néhány héttel ezelőtti Ivovi látogatásakor. GORBACSOV ELNÖKI RENDELETE Jogfosztottak rehabilitációja Több tucatnyi, külföldön élő személynek adta vissza a szovjet állampolgárságot szerdán Moszkvában nyilvánosságra hozott éihökl rendeletében Mihail Gorbacsov. A szovjet állámfő egyetlen tollvonássá! állítottá helyre a bfezsnyevi korszakban és az átalakítás első éveiben 1966 és 1988 között ártatlanul meghurcolt emberek becsületét, érvénytelenítve a pangás esztendeiben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége által hozott jogfosztó rendeleteket. A szovjet külügyminisztérium az elnöki rendeletről külön értesíti a külföldön élő volt, de immár visszafogadott szovjet állampolgárokat. Európa-nap, augusztus 20-i ünnepségek (Folytatás az 1. oldalról) Augusztus 19-én és 20-án országszerte ugyancsak kulturális és politikai eseményeken emlékezhetnek meg az állampolgárok az államalapító Szent István királyról — a koalíciós pártok szervezésében. Az ünnepségekkel összefüggésben Medvigy Endre hangoztatta: az egyes helyszíneken ünnepi beszédet mondó szónokokat arra kérték fel: ne a napi pártpolitikával foglalkozzanak, mert korábbi tapasztalatok szerint ez rossz vért szül, sokkal inkább az ezeréves állam kialakulásáról, Szent István szerepéről, örökségéről, a megbékélés, a nemzeti összefogás eszméjéről szóljanak. Végezetül Roszik Gábor kimerítő tájékoztatást adott a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutató Központ kétes ügyeiről lefolytatott vizsgálatról, amely egy júliusi interpellációja nyomán zajlott le. Számos példával illusztrálta ezeket a kétes ügyleteket, amelyek jóval áron aluli ingatlanértékesítésekről, halastavak bérleti manipulációiról szólnak. HATVANHAT KOLERÁS ROMÁNIÁBAN Július 19-e és augusztus 14- e között hatvanhat kolerás megbetegedést jelentettek be Romániában. A betegek közül még harminchárom embert kezelnek kórházban. A Rompres jelentése szerint egy ember sem vesztette életét a fertőző betegség következtében, s a kórházban ápolt kolerások állapota is kielégítő. Éhségsztrájk a Szmenánál Szerdán nem jelent meg a Szmena című leningrádi ifjúsági napilap, munkatársai éhségsztrájkot kezdenek. Az újságírók amiatt tiltakoznak, hogy a városi tanács illetékesei megtagadták a lap demokratikus ifjúsági kiadványként való bejegyzését. A Szmenát a Komszomol városi szervezete, a lap eddigi gazdája is be akarta jegyeztetni. A leningrádi városi tanács — arra hivatkozva, hogy ki kell egészíteni a bejegyzést kérő okmányokat — augusztus 16-ratűzte ki a kérelmek újratárgyalását. Az újságírók azonban ki akarják erőszakolni az azonnali döntést, mert a postával augusztus 15-ig kell megkötni a jövő évi előfizetési Is terjesztési rendet szabályozó szerződést. L NONSTOP HIRDETÉSFELVÉTEL KAPOSVÁRON T a SOMOGYI HÍRLAP-ba! Munkanapokon 8-16-ig a LatincaS. u. 2. sz. alatt. Este 16-tól reggel 8-ig és hétvégén a FEKETE FÉNY videokazetta kölcsönzőben. Kaposvár, Flonvéd u. 17. ^ Kiutasították a Pravda tudósítóját Lvovból Ötvenéves a II. bécsi döntés VITÁK ERDÉLYRŐL Napjainkban ismét előtérbe került a román nacionalisták körében az 1940-ben kettészelt Erdély ügye. A téveszmék ellen küzdeni viszont csak úgy lehet, ha a valóság elemeit előássuk a sok-sok szenny és rágalom alól, amely az elmúlt félévszázad során ráragadt. Mert a valóságban szinte minden másképpen történt, mint ahogy azt némelyek elképzelik... Diszkrimináció Amikor 1940. június 19-én a bukaresti külügyminisztériumba befutott a szovjet kormány jegyzéke, még csak kevesen sejtették, hogy nem mindennapi esemény történt. A magyar diplomácia hamarosan pontos értesüléseket szerzett a történtekről, és megtudta, hogy Románia — engedve a fegyveres intervenciónak^— „kardcsapás nélkül” átadta Észak-Bukovinát és Besszarábiát (a mai Szovjet- Moldávlát) a Moszkvai vezetésnek. Ez rendkívül hátrányos megkülönböztetés volt Magyar- ország számára, hiszen Budapest már jóelőre a román vezetés tudtára adta, hogy minden ilyen lépést diszkriminációnak tekint, és azokat a jogokat fogja követelni, amelyeket Bukarest másoknak szó nélkül megadott. Június 27-ón kelt levelében Csáky István külügyminiszter így írt Sztójay Döme berlini követnek: ' „Magyarország semmiféle nyomást nem gyakorolt eddig Romániára, mégpedig azért, hogy a béke Európának ebben a részében fenn- tartassék. ’’Tovább feszült a húr akkor, amikor Románia Bulgáriával szemben is területcsökkentő tárgyalásokba ment bele. így már csak Magyarországgal nem voltak hajlandók tárgyalni erről a kérdésről a románok. Bukarest taktikája nyilvánvaló volt: sajtójuk mocskolódásaival olyan viszonyt igyekeztek teremteni a két ország között, amelyben tárgyalni egyszerűen lehetetlen lett volna... Ráadásul a Hitlernél tárgyaló román vezetők is meglehetősen kétértelmű nyilatkozatokat adtak. Az egyik lap, a Curentul ezt írta: „Salzburgban időt engedtek arra, hogy a problémákat tárgyilagosan megvitathassák és e kétoldalú tárgyalás befejezéséig a jelen helyzet és rendszer fennmarad." Magyarul: ameddig Románia képes lesz elhúzni-halasztani a tárgyalásokat, addig Erdély biztosan bukaresti uralom alatt marad. A már kikerülhetetlennek tetsző tárgyalásokra Mihai Ma- noilescu külügyminiszter a lakosságcsere gondolatát ajánlotta, mint követendő taktikát. Megkezdődnek a tárgyalások Augusztus 7-én Csáky emlékiratot küldött a román vezetésnek, amelyben határmódosításokat kért, és a lakosságcserét nem utasította el. Manoilescu elvben elfogadta a magyar diplomácia elképzeléseit, és megállapodtak, hogy tárgyalásokat kezdenek a két ország egyre feszültebb kapcsolatának megoldása érdekében. Hosszas viták után a Duna-partján fekvő Turnu Severin városában állapodtak meg. A két küldöttségvezető Hory András egykori magyar követ és Vale- riu Pop erdélyi román politikus, volt miniszter lett. A magyar delegációt szállító Zsófia gőzhajó augusztus 16- án kötött ki Turnu Severinben, és a tárgyalások azonnal meg is kezdődtek. Hory térképpel illusztrálva bemutatta a precízen kidolgozott magyar elképzeléseket, amelyeket Pop még tárgyalási alapként sem fogadott el. A román küldöttség taktikája egyébként is időhúzáson kívül végig az volt, hogy olyan helyzetbe sodorja a tárgyalópartnert, hogy az fölálljon az asztaltól; és megszakítsa a vitát. Írre Viszont Hory nem volt hajlandó — semmiféle román ürügy (új helyszín felvetése, lehallgatása stb.) ellenére sem. A sikertelen első „menet” után Teleki Pál miniszterelnök is hallatta hangját: „... két évtized tapasztalatai megmutatták, hogy mit jelent a román impé- rium a nemzeti kisebbségekre nézve." Amikor augusztus 19- én újra elkezdődtek a megbeszélések, Pop felolvasta a román választ, amely végeláthatatlan hosszúságban vitába szállt minden magyar javaslattal, és tulajdonképpen a lakosságcserét kívánta ráerőltetni a magyar vezetésre. A tárgyalások ezek után megszakadtak: Hory hazautazott Budapestre, jelentéstételre. (A két fél közötti nézetkülönbségekre utal, hogy míg Románia maximálisan 4000 négyzetkilométernyi terület átadására mutatott hajlandóságot, addig Csákyék 71 000 négyzetkilométert követeltek!) Sikertelen befejezés Budapesten olyan értelmű utasítást adtak Horynak, hogy — mivel semmi értelme sem lett volna parttalan vitákba bocsátkozni — adjon át egy emlékeztetőt Popnak: „ki akarja-e jelölni vagy sem azokat a területeket, amelyeket kész Magyarországnak visszaadni”. Amennyiben nem, úgy minden felelősség Bukarestet fogja terhelni. Turnu Severinben a román fődelegátus így válaszolt: „... a Román Királyi Kormány nevében kijelentem, hogy ilyen javaslatot még tárgyalási alapként sem fogadhatok el." Hory még mindig nem adta fel, hogy szép szóval el lehet rendezni a dolgot. Megkérdezte Popot, hogy van-e más megbízatás a román diplomata birtokában. A nemleges válasz mellett Pop megjegyezte: „Ma sem és a jövőben sem tudunk figyelembe venni olyan javaslatokat, amelyek akár csak egyetlen románt is idegen uralom alá helyeznek". így kútba esett az a lehetőség, hogy a két ország egymás között, békés úton rendezze a vitát, és felmerült a háború lehetősége. Erre Magyarország még a németek idegenkedése, sőt egyenes ellenkezése esetén is kész lett volna — még akkor is, ha nekünk csupán 35 000, míg Romániának tízszer annyi katonájíPft/olt... Tóth Béla
