Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-13 / 94. szám
1990. augusztus 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 V főberendezés is, netán a hűtőkapacitás növelésére is fordíthatnánk. A kedvezményes kamatozású kölcsönben van minden reményem — összegez Kun Péter. — A vállalkozásnak kellene olyan nyereséget hozni, hogy ne kelljen számolgatni minden fillért, ne legyen infrastrukturális gondja, ne kelljen megküzdeni mindenhol az érdekeiért. Sajnos a Gyep-Tej Kft. sem mindenható, de amiben tudunk segítünk — mondta a kft. ügyvezető igazgatója. Porfelhőt kavarva kapaszkodik az UAZ a kecel-hegyi lankának, összezörrentek a tejeskannák. Kétszáz liter tej indult a város másik végébe, mert több tehéntartó gazda is van a város peremén. S e gazdák — képletesen szólva — kitartó mozgalommal hadakoznak a „peremhelyzettel” szemben... Mészáros Tamás Fotó: Jakab Judit Fogtechnikusból tehenész Hat éve annak, hogy a Kecel- hegyi ősi családi birtokon mezőgazdasági vállalkozásba kezdett Kun Tibor, s azóta lankadatlan eltökéltséggel fejleszti állományát. Mára már tíz tejelő tehene, öt üszője legel a kapós- mérői Latinca termelőszövetkezettől bérelt legelőn. A szerfás istálló szinte patikai tisztaságú, a bikaborjak és a két nagyobb hízómarha szálalják a vályúba vetett kukoricaszárat. A szénarácsokba csak néhány villa réti széna, az etetővályúban már vízzel bekevert abraktakarmány várja a fejésre hazaballagó teheneket. 150 körbála szalma már a télre várva sorakozik az istállótrágya szarvasba rakva, körülárkolva. Külön kazalban a réti széna, fólia is védi a gondosan szárított lucernaszénát. Az istállóban felbúgnak a fejőgépek, van idő a beszélgetésre is. — 90—100 liter tejet fejünk naponta, és egy alkalommal szállítom a majd 15 kilométerre levő tejüzembe. A szállításért kapott havi 2000 forint eszmei összeg, még az üzemányag- költséget sem fedezi. A bevételeknek ez már szinte nevetséges összetevője. Kun Péter felsorolásából kiderül: a jelenlegi árak mellett a tejértékesítésből származó forintok éppen fedezik a rezsiköltségeket, a vállalkozó megélhetését már csak a szaporulatból származó bevétel fedezi. — Ha viszont azt teljesen feléljük, akkor miből fejlesszünk? Akit az istállószag már kellőképpen átitatott, az nem tudja abbahagyni... Elszűrték a friss fejést, eligazítják az almot. Békése Kérődz- nek a jószágok, a terelőkutya is elpihen az abrakos zsákon. Asztal mellett folytatjuk tovább a beszélgetést, melyhez társul szegődött Nagy Imre, a Gyep- Tej Kft. ügyvezető igazgatója és Horváth Tartás, a kft. munkatársa is. — Február óta tagja a kft.-nek Kun Péter, s vállalkozásához sokat segítettünk — mondja Nagy Imre. A legeltetés lehetőségének megszerzése, a bérleti szerződés kimunkálása egyértelműen a bürokráciát jól ismerő szakemberek sikere. Kimunkálták a vállalkozás hiteligény-pályázatát is, most közösen várják az elbírálást. — Mindenképpen fejleszteni kell a gazdaságot, alapgépsorra lenne szükségem a takarmány- és a szálasok betakarításához. Egyre drágább a bérmunka. A kamatterhek nem riasztanak el, biztonságos megélhetést várok, s nem rövid időn belüli meggazdagodást — sorolja reális igényeit a Kecel- hegyi farmer. A 31 éves fiatalember saját uraként akar létezni a jövőben is, kedve szerint végezve azt, ami ugyan nem tanult szakmája — mert eredetileg fogtechnikus —, ám mára már vérévé vált. Gondjairól szólva kiderül, sok francia Elevage magazin is foglalkozott a kaposvári gazdálkodóval. ' — Jean-Michel Vocoret újságíró igencsak alaposan kikérdezett, érdeklődése szakember szintű volt. Nagyon örütök, hogy ezzel a cikkel elvitte munkám eredményeit Nyugat-Európába — jegyzi meg Kun Péter, majd előkerül a féltve őrzött tiszteletpéldány is. Az Enyingi Állami Gazdasággal egy riportban szerepelni igencsak elismerés. — Nem építek légvárakat, a biztos lendülethez elég lenne félmillió forint. Sajnos a jelenlegi gépárak oly magasak, hogy csak használt, ötven lóerős traktor jöhet számításba, mellette használt munkagépek. Ha több lesz a tehén, kellene fejőa buktatója a városszéli vállalkozásnak. A feltételek hiánya miatt napi két-három órai felesleges szaladgálásra van ítélve ma még, hiszen a takarmány-- beszerzés csak állandó kapcsolattartás révén oldható meg. — Háromszor is el kell mennem a Nostrához, hogy végre kaphassak pölhét, ocsut, ugyanez a helyzet a cukorgyári melléktermékekkel. Fel kell tudni kutatni mindig a legolcsóbb lehetőségeket, hogy maradjon valami a bevételekből. Enciklopédiából már kevés nagyüzem tud takarmányozni. A gyepre alapozott tejtermelést propagáló szakemberek is elismerően bólogatnak, mert ötlettárat nyit meg előttük is Kun Péter, noha a költség az álmok határát súrolja. Nem véletlen, hogy a magyarországi állattenyésztést bemutató cikkében a KEDVEZMÉNYES KÖLCSÖN KELLENE KECEL-HEGYI ÁLMOK Fókuszban a föld Távközlési nap Siófokon Rákosi Mátyás még örült az örökségnek Vajon akad-e olyan hazánkfia, aki ne szeretne lakásába'; üdülőiébe, vagy éppen Irodájába telefont? Munkaeszköznek, kényelmes kommunikálásI lehetőségnek vagy státuszszimbólumnak. A siófoki távközlési nap szervezői Bell mester nagyszerű találmányát ígérték az érdeklődőknek — 60 ezer forintért. (Folytatás az 1. oldalról) Az Agrár szövetség országos elnöke szólt arról is, hogy sok próbálkozás ellenére sem sikerült a mezőgazdasági kormányzattal — úgymond — beszélőviszonyt kialakítani. Küzdenek azért, hogy nélkülük, álláspontjuk ismerete nélkül ne szülessen meg a földtörvény. Ez nemcsak az Agrárszövetségbe tömörülök érdeke, hanem minden politikai párt felelőssége is. Emlékeztetett arra, hogy a kisgazdapárt kivételével a földkérdésben mit ígértek a politikai pártok a választási kampány során. A falu bizalma A helyhatósági választásokkal kapcsolatban az Agrárszövetség még nem döntött arról, hogy önálló jelölteket Indít-e, vagy politikai megállapodásokat köt. A cél viszont világos: azokat az embereket kell bejuttatni a helyi önkormányzatokba, pártállástól függetlenül, akik élvezik a falu bizalmát. Ezt követően Barkóczi József, a Somogy megyei Mezőgazdasági Termelők Szövetkezetpolitikai Választmányának elnöke arról beszólt, hoc / a parasztember tudja a dolgát', de szerinte ez mintha elfelejtődött volna az ,,új hatalom új urainál”. Részletesen kifejtette, hogy miért nem fogadható el az új (vagy legújabb) hárompárti földtörvény-tervezet. Megtudhattuk, hogy Somogybán 325 ezer hektár a mezőgazdasági termelésre alkalmas terület, s ennek mintegy 60 százaléka szövetkezeti közös tulajdon. Ezt 19 ezer mezőgazdasági dolgozó műveli. Tudomásuk szerint megyénkben kétszázan jelezték, hogy gondolkodnak arföld visszaigénylésén, s ez mintegy ezer hektár területet jelent. Eddig három tsz-ben kértek földet, összesen száz hektárt. Éles vita Nem kellett külön felszólítani a hallgatóságot a vitára. A résztvevők mélyen átérezték a helyzetfontosságát. Ki hangosan, ki csendesen, ki pedig ékesszólóan mondta el véleményét. Többen szóltak a falun élők felelősségéről is. Papp Jenő véleménye e kérdésben elismerő fogadtatásra talált. — Nem tehetjük meg — mondta —, hogy a sok gond ellenére nem vetünk, s nem végezzük el lelkiismeretesen munkánkat. Mert az ország kenyér nélkül nem maradhat. A vita során többször is Európában érezhettük magunkat. A valóságos gondokat tolmácsoló, érvekkel alátámasztott korrekt megnyilvánulások rendre helyrebillentették az érzelmi alapon végletessé váló véleményeket. Ezt tükrözte Baranyó Károly hozzászólása, aki a harcmodor megváltoztatásának fontosságáról szólt, s javaslatot tett a tennivalókra is, kérdése továbbá Kósa Ferenc és Boda János mértéktartó, ám érzékelhetően jól végiggondolt helyzetelemzése is ezt példázta. Aligha érezhette magát kényelmetlenül a nagygyűlésen Fónai Imre, a Parasztszövetség, és Németh Béla, a Független Kisgazdapárt képviselője. Hozzászólásukban mindketten a közös érdekeket hangsúlyozták, amelyek a falun élők sorskérdései — függetlenül attól, hogy magánvállalkozóként vagy tsz-tagként végzik-e munkájukat. A föld összeköt, nemcsak szétválaszt — hangzott a példázat — a darázsfészekben a csípésekre is föl kell készülni, de nem minden fullánkszúrás fáj egyformán... Esély az egyetértésre Nem véletlenül hangsúlyozta tehát Németh Béla, hogy közelíteni kell az elképzeléseket. Erre van reális esély, mert a tulajdon kérdésében az érintettek egyetértenek. Magántulajdonon alapuló gazdálkodásra van szükség, s lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ki-ki eldönthesse: magánvállalkozóként vagy tulajdonosi alapon újjászervezett szövetkezetekben kíván-e tevékenykedni. A szombati fórum, fő hozadéka, hogy ez az alapja a további vitáknak is. Lengyel János — A telefon a világon mindenütt hatalmas üzlet, óriási nyereséget termel (hazánkban ma a két forintos beszélgetésen 97 fillér a haszon!) mondta megnyitójában dr. Páris András, országgyűlési képviselő. — Jól működő hálózatával-bizony sok-sok idegosztályi férőhelyet lehetne megspórolni a kórházakban. — Rákosi Mátyás örüjí hajdanában, hogy olyan jó telefonhálózatot hagytak ránk a kapitalisták, melyhez 30—40 évig sem kell hozzányúlni. — folytatta. — Eljött az idő, hogy behozzuk a lemaradást. Igény—az van! Mert igény lenne, ezt hosz- szan kacskaringózó sorok mutatták. Az első két óra alatt csaknem 160-an írtak alá telefonigénylő vagy részvényezési szándéknyilatkozatot. Nem csoda! Hiszen amíg az USA- ban száz lakosra csaknem 90 telefon jut, nálunk mindössze tíz. Az amatőr kezdeményezés tölthetné be az űrt — úgy tetszik most — mert a távközlési vállalat (korábban posta) finanszírozási gondokkal küzd. A fórumon a „hivatásos" szakemberek tudomásunkra hozták: nem kívánják monopóliumukat feladni. Most nem adnak (mert nincs?) tőkét a vállalkozáshoz, s enélkül (51 százalék állami rész) az első, .kapavágást” sem teheti meg Juhász János, az ötlet szülőatyja. Majd 1993-ban — mondta a távközlési vállalat képviselője. — Akkor lesz(?) pénzük egyedül is beruházni. Kétszáz millió dollár Naayon örültem egyébként a hírnek, miszerint 40 ezer telefonvonalat terveznek Siófokra és környékére. Vajon megvalósítható-e az ötlet, ha az országos hálózat lerobbant marad? Mert a szerencsések, akiknek otthonában díszes helyen, a nagymama fényképe mellett állhat majd a készülék, szóval még ők sem tudnak telefonálni a hálózat túlterheltsége miatt. (Az igények többsége szezonjellegű.) A Világbank 200. millió dollárral kíván hozzájárulni az országos hálózat fejlesztéséhez. Ez valószínűleg másokat is ösztönöz majd a befektetésre. A távközlési vállalat elindult a privatizáció útján; aszándékuk szerint jövőre részvénytársasággá szerveződik. Tán emiatt nem sikerült Siófokon továbblépni— a jó szándékú kísérlet elvi konkurencia marad csupán. ígéret: három év múlva... A nemzeti jövedelemből Eu-' rópában eddig a mi kis országunkban fordították a legkevesebb pénzt arányaiban a telefonhálózat fejlesztésére, és a távközlési vállalat megváltozott stratégiai elképzelései is csupán három év múlva ígérik a probléma megoldását. Ki tudja, addig is mennyien esnek el e jó üzleti lehetőségtől, hány nagymamának kell naponta tucatszor buszra-vonatra ülnie (a telefonkagyló felemelése helyett), hogy megtudja, megszületett-e máraz unoka... A jelentkezők most listára kerültek. Csak remélik: nem lesz hosszú a vajúdás. Czene Attila
