Somogyi Hírlap, 1990. augusztus (1. évfolyam, 84-109. szám)
1990-08-11 / 93. szám
1990. augusztus 11., szombat SOMOGYI HÍRLAP — BALATONI NYÁR 7 A parton még a munka is öröm? (Folytatás az 1. oldalról) Arról vallanak, hogyan töltik ők a nyarat a Balatonnál. A popzenész Pataki Attila, az Edda Művek főnöke: — Évente 110—120 koncertünk van; ez iszonyatosan kemény munkát követel a csapattól. Ezen a nyáron mindössze 8—10 bulink van a Balatonnál, s ez sem egy időszakban. így aztán előfordul, hogy a fenyvesi előadás után Nyíregyházára kell utaznunk a 30—35 fokos hőségben. Szeretem a nyári koncerteket, a szabadtéri hangulatot, a közönség is másképp reagál itt a dalainkra. Imádom a szerelmet, s úgy érzem, a Balatonnál ez benne van a levegőben. Könnyebb így kapcsolatot találni rajongóinkkal. Néhány évvel ezelőtt még lazábban vettük a balatoni nyarakat. Leköltöztünk a koncertsorozat idejére, s ha időnként elmerültünk az éjszakában, volt időnk másnap kipihenni magunkat. Változott a világ, keményebben kell ma dolgozni. Nincs alkohol, nincsenek hajnalig tartó bulik. Sportosan élünk, fegyelmezetten. Nagy atét: atíz év, tíz lemez kötelez bennünket, a színpadi produkció pedig elárul mindent. Vannak persze emlékezetes balatoni élményeink, s nemcsak a koncertekről. A siófoki Európa Szálló strandjára mentünk fürdeni, napozni kora délelőtt. Üres volt a part, csak egy gyönyörű, tan- gás nő jött velünk szembe. A fiúkon szemmel is látható volt a hatás; gondoltam, nem szégyenkezem velük. Kiadtam a jelszót: vigyázz, kész, hasra! A benzinkutas Óriási a zsúfoltság a fonyódi benzinkútnál. Épp oly lassan araszolgatunk előre, mint a 70- es úton. Eltelik három-négy perc is, amíg egy-egy kocsi megtankol. Figyelem a sofőröket, az úrvezetőket, ahogy fizetnek. Van, akinek a,.marna” adja ki a pénzt az ablakon, lassan, forintra kiszámolva. Vannak lendületes, gyors páciensek, akik valószínűleg úgy is vezetnek. Az előttem tankoló nivás nem ezek közé tartozik. Elkéri a kutasoktól a pisztolyt, s már vagy tíz perce nyomatja a benzint. — Na, ezt jól kifogtam — dühöngök magamban, hátulról meg dudál a nép. A nivás bepörög, s amikor fizetésre kerül a sor, kéri a panaszkönyvet. — Ilyen vendég is van — mondja rezignáltan Nemes István, a kutasok főnöke. — Három éve nem volt bejegyzés, ám úgy látszik, ez a forgalom megviseli a gépkocsivezetők idegeit is. Gondolom, sokan sietnének, de gyakran csak araszolva lehet közlekedni az utakon. Nem ez a jellemző természetesen az autósokkal való kapcsolatainkra, hiszen sok visszatérő vendégünk van. A fonyó- diakat ismerjük, meg a környékbeli autótulajdonosok közül sokat, ha név szerint nem is, de kocsijukról. Azok a külföldiek, akik évek óta helyi családoknál nyaralnak, már ismerősként köszöntenek bennünket. A rendőr A fonyódi rendőrségen Kiss Csaba főhadnagy, a marcali kapitányság osztályvezető-helyettese sántikálvajön elém. — Kificamodott a bokám, de annyi a munka, hogy kénytelen voltam ma is bejönni. Napi 30 helyszínelés vár a csoportunkra, s ehhez jön még a rengeteg panaszfelvétel. A három Bala- ton-parti város, Siófok, Boglár- lelle, Fonyód vezeti a szomorú bűnözési statisztikát. Leggyakoribbak a gépkocsifeltörések, és a műszaki cikkek eltulajdonítása. Gyakran jönnek be olyanok is, akiket meglopnak a piacon. Honfitársaink egyébként felelőtlenebbek, mint a külföldiek; ők jobban vigyáznak ingóságaikra, mint a magyarok. Bűnügyi csoportunk tagjai naponta 16—18 órát dolgoznak. Vidékről is kaptunk segítséget, de a feladathoz képest még így is kevés a létszám. Horváth János főtörzsőrmester a fonyódi alosztálytól jött át a nyári időszakra hozzánk. Helyismerete, kapcsolatai ellenére még mindig úgy érezzük, hogy a lakosság nem partner munkánkban, pedig a nyomasztó bűnügyi statisztikát ők is ismerik. Ám nemcsak ez a bajunk. Hihetetlenül elavult a technikánk. A nyomozók olyan gépkocsival közlekednek, amely már több mint 200 ezer kilométert futott. A külföldiek kinevetnek bennünket ezekkel az autókkal. Kevés a fizetésünk, de mindezt elfelejtenénk, ha a munkánkban végre lenne már egy kis sikerélmény. A kereskedő Golenya Imre hat éve járja az ország piacait; a nyarat a siófokin- ésafonyódintölti. — Már ez sem az igazi. Amikor elkezdtem a vásározást, még nagyon jól ment a divatholmi. Most Siófokon bériek lakást, így „ráérek” hajnali négykor fölkelni. Engem is fáraszt a korai ébresztő, pedig sokáig sportoltam; eveztem. Korábban, hajói sikerült az üzlet, időnként belefeledkeztem az éjszakába. Ma már ritkábban történik meg; akkor, amikor letör a napi forgalom. Régebben hetente kétszer is fel kellett mennem Pestre áruért, most már csak egyszer. Elszegényedtek az emberek, magyar már alig vásárol nálunk. A csehek, lengyelek, NDK-sok rendszeres vevőink voltak, de ők ezen a nyáron nagyon megfogyatkoztak. Annyiból öröm ez csak, hogy elsősorban rájuk kellett figyelni. A pénz nélküliség gyakran lopásra csábította őket. Süli Ferenc Újra visszatért a nyár a hétközbeni hűvös napok után. Ismét benépesültek a strandok, és a nyaralók önfeledten élvezik a vizet Bogiári nyarak Késünk. A tízkilométeres utat egy óra alatt tesszük meg, s már aggódom: nem lesz elég időnk a beszélgetésre. Mindjárt ebédidő, s az idős emberek általában ragaszkodnak napi programjaik precizitásához. Amikor belépünk a bogiári villa kapuján, a teraszon fölemelkedik székéből egy férfi, s elénk siet. Frank professzor hellyel kínál bennünket; felesége kávét és ropit hoz, s amikor magyarázkodni akarok, csak legyintek: — Ne is mondja! Innen is látjuk, mekkora dugó van a 70- esen. Annyira megváltozott a Balaton... Éz már nem az a tó, amiért mi évtizedekkel ezelőtt megszerettük: zajos lett, zsúfolt, és tele van jellegtelen épületekkel. Dr. Frank Kálmán gyermek- orvos egyetemi tanár életében öt városnak volt meghatározó szerepe. Az iskolák városai: Selmecbánya, Sopron, Budapest, majd Pécs, ahol 15 évig dolgozott a gyermekklinikán. Szakmai tevékenységének legszebb része Szombathelyhez fűződik. S azután — mint Magyarországon általában a kiemelkedő képességű szakembereket — Budapestre csábították. Az Orvostovábbképző Intézet, majd az egyetem tanáraként ment nyugdíjba tíz évvel ezelőtt. — Boglár a nyarat jelenti az életünkben — mondja. — A ki- kapcsolódást: úszást, pihenést, kertészkedést, favágást. Feltöltődöm, regenerálódom. S persze a hivatásomtól sem szakadjon el teljesen: minden évben itt fejeztem be valamelyik tudományos munkámat. A professzor úr az első találkozást eleveníti föl, amikor megismerkedett a Balatonnal. Az északi part cserkésztáborai, a kiskamasz-kor vidám kirándulásai. A fennséges tó, a simogató tiszta víz, a susogó nádasok. Aztán a tanulás, munka, továbbképzés, háború. Évek teltek el úgy, hogy a balatoni ((■ ■ ^ Házias ételek, olcsó szobák SIRÁLY Fonyód, Bartók Béla u. 3. v>-.... ■ . ....................... f ürdés —, számára — elérhetetlen vágy maradt. — Minden rossz véget ér előbb-utóbb; az életünk is visz- szatért lassan a normális kerékvágásba. Feleségem nagybátyja, dr. Majerszky Lajos ka- rádi orvos vette ezt a villát, és lassan ez lett a család második otthona. Nejem és két lányom minden év júniusában leköltözött, én pedig hétvégeken követtem őket. A szabadságom egy részét is itt töltöttem. Égymásra néznek, s nevetve idézik föl utazásaikat, amikor még nem tellett nekik gépkocsira. A hátizsákok, a gyerekek, a kutya és a papagáj fel- és lepa- kolása, bizony, néhányszor megizzasztotta őket, de legalább ilyenkor is együtt voltak. S ahogy nőttek a gyerekek, úgy lett egyre színesebb a balatoni élet. Sátorok az udvarban, esti séták, mozi és tánc. — Egyik lányunk itt kezdett el járni; csakúgy, mint az unokáink. Tőlem tanultak itt kerékpározni, úszni... A rendszeres családi programok mellett alig találkoztak helybeliekkel, a nyári barátko- zások is inkább a munkahelyhez kötődtek. — Juhász Jenő professzor bogiári származású. Kórboncnok létére ő intézte a település betegeinek sorsát. Kiváló kolléga, nagyszerű ember volt; csak egy telefonjába került, s máris szervezték az osztályok a bogiári betegek ellátását. Ő még a Balatonnál is megőrizte sajátos természetszeretetét: reggeltől estig állt a vízben, pecázott, bár halat soha nem evett. Ismerősöket, barátokat említenek Boglárról: Mészárosékat, akik az irodalom és a művészetek nagy tisztelői, s emiatt mindig nagy társaságot fogadtak. A Szentágothai professzorról, akinek szellemi frissessége vetekszik a fiatalokéval. Múlt és jelen keveredik társalgásunkban. A világháborúban eltűnt barátok. A lerombolt vagy átalakított gyönyörű épületek, az elhanyagolt sövények, a kivágott platánfák. — Amit az államosítás nem tudott kellőképpen tönkretenni, annak a SZOT adta meg a kegyelemdöfést. Most pedig azt hallottuk, hogy Szemesen terjeszkedik a Minisztertanács, ezzel együtt jár egy gyermek- üdülő megszüntetése. Vajon tudják-e a döntéshozók, milyen árak vannak ma a Balatonon, s eljuthatnak-e ide egyébként valamikor a nagycsaládosok? A gyerektől elvenni a Balaton örömeit bűn... Négy évtized van közöttünk, mégis azonos hullámhosszon vagyunk. A természet, a Balaton szeretete a közös fonal. Mielőtt elbúcsúzunk, az aggódó szavak mögött ott van az elismerés is. — Tagadhatatlan, hogy tisztább lett a tó. Most ugyan irritál bennünket a nagy tömeg, de a szeptember csodálatos. Ahogy a turisták elhagyják a Balatont, ismét megjelennek a vízen a vadkacsák, a hattyúk, a fákon a sárgarigók... Kikísérnek bennünket, s közben a professzor úr kolléganőm karján enyhe duzzanatot fedez föl. — Darázscsípés — mondja —, s mindjár a receptet is közli: vöröshagymával kell bedörzsölni. Érre ez az egyetlen gyógyír... Süli Ferenc Fotó: Jakab Judit ASiotour szabad kempinghelyei Balatonszabadi, Gamásza 1200 Siófok, Ifjúság 280 Siófok, Aranypart 180 Zamárdi, Autós II. 150 Zamárdi, Autós III. 450 Balatonszemes, Hullám 550 Balatonszemes, Bagódomb 960 Boglárlelle, Sellő 70 Fonyód-Bélatelep, Napsugár 70 Balatonberény, Kócsag 70 Igái, Hőforrás 40 Barcs, Határkemping 50 Lengyeltóti, Kék tó üdülőfalu 430 Lengyeltóti, Kék tó üdülőszálló 79 NONSTOP HIRDETÉSFELVÉTEL KAPOSVÁRON a SOMOGYI HÍRLAP-ba! Munkanapokon 8-16-ig a Latinca S. u. 2. sz. alatt. Este 16-tól reggel 8-ig és hétvégén a FEKETE FÉNY videokazetta kölcsönzőben. Kaposvár, Honvéd u. 17.
