Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-16 / 70. szám
1990. július 16., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Hatvanhárom somogyi milliomos? ADÓS, FIZESS! Jövedelemtöbblet a Balaton-parton (Folytatás az 1. oldalról) Az adóelőleg túlvonás miatti 13213 visszaigénylőnek 44 millió forintot 'térítettünk vissza. Hogy alakultak a jövedelmek? — kérdeztük Antal Attilát. — A munkáltatótól főállású munkaviszonyból származó átlagos összes jövedelem az 1988. évi 100 ezer forinttal szemben 127 700 forint lett. Érdekes, hogy amíg 1988-ban a másodállást és a mellékfoglalkozást is figyelembe véve az átlagos jövedelem 106 ezer forint volt, addig 1989-ben ugyanez már 135 ezer forint. 8068-an jutottak jövedelemhez egyéni vállalkozásban is; ennek átlagos összege 85 600 forint volt. Ugyanez a társas vállalkozásoknál 66 800 forint. A múlt évben 5040 nyugdíjas szerzett más forrásból jövedelmet. Ez átlagosan évi 62 400 forintot jelentett, amely az előző évihez képest 12,2 százalékkal magasabb. Míg 1988-ban 9645-en vallottak be bérbeadásból származó jövedelmet, addig 1989- ben 10 157-en tették ugyanezt. Ez az összeg 188 millióról 236 millióra emelkedett. Nem kifizetődő a borravaló? — Papírra került-e a borravaló? — A bevallások szerint az úgynevezett borravalós szakmák egyre kevésbé kifizetődőek! Mintegy száz fővel és másfél millió forinttal csökkent az e forrásból származó jövedelmet bevallók száma és jövedelmük összege. A bevallott legkisebb összeg 450, a legmagasabb pedig 150 000 forint(!) volt. A múlt évben tovább folytatódott a jövedelmek differenciálódása. Változatlanul magas — az adózóknak most mintegy 20 százaléka — az adóköteles jövedelemhatárt, az 55 000 forintot el nem érők száma. A másik póluson nagy változás következett be; a bevallások szerint 500 ezer forint feletti összjövedelemmel 254-en, egy millió forint felettivel pedig 63-an rendelkeztek; négyszer annyi, mint 1988-ban. A főfoglalkozású vállalkozók bevallásainak száma megegyezett az 1988 évivel. Megfordult viszont a jövedelmi helyzet. Míg 1988-ban a bevallások alapján számított átlagjövedelem 118, addig az egyéni vállalkozók összes adóköteles jövedelme átlagosan 112 ezer forint volt. Ezzel szemben tavaly az átlagos összes jövedelem 149 800 forint volt, az egyéni vállalkozóknál ez 140 800 forint; tehát tovább nőtt a különbség az egyéni vállalkozók „hátrányára”. Kevés a fodrásznak, több a vendéglősnek Azon szakmák közül, amelyeknek képviselői jelentősebb számban fordulnak elő a megyében, a legkevesebb egy főre jutó jövedelmet a férfi fodrászok (26 ezer forint) a legtöbbet pedig a vendéglősök (328 ezer forint) vallották be. Az utóbbiaknál alig kevesebb a pékeké: 312 ezer forint. Vélhetően a Bala- ton-part létével magyarázható az, hogy a vendéglők, az eszpresszók és a falatozók tulajdonosai az országos átlagnál mintegy 41 százalékkal több egy főre jutó jövedelmet könyvelhettek el azonos „szakmában” dolgozó társaiknál. A számok tanúsága szerint a jövedelmezőség (a nyereség a bevétel arányában) a férfi- és a női fodrászoknál, a kőműveseknél, valamint a rádió-tv műszerészeknél a legmagasabb a megyében. Ugyanez a mutató a pékeknél, a vendéglősöknél, és a teherfuvarozóknál a legalacsonyabb. —Az adómorálról is szívesen hallanánk. Javult az adómorál. Pontosabb lett az adóelőleg-számítás, a munkáltatókkal való elszámolás és jobb lett az egyéni vállalkozók fizetési fegyelme is. Azonban azt is tapasztaltuk, hogy a gazdaságban eluralkodott likviditási válság az egyéni vállalkozók egy részéhez is „begyűrűzött". Vevőik, megrendelőik fizetésképtelensége miatt gyakran nem jutnak hozzá jogos bevételükhöz. Irka vagy könyvvitel Nem mindenkire érvényes azonban a fegyelemre, a jogszabályok betartására vonatkozó megállapításunk. Az egyéni vállalkozók kiválasztott körében — elsősorban a kereskedőknél — végzett helyszíni ellenőrzéseink azt mutatják, hogy néhányan továbbra is megpróbálnak kibújni kötelezettségeik teljesítése alól. Ellenőreink többször találtak az üzletekben számla nélküli árukat, könyvvitelnek egyáltalán nem nevezhető számtanfüzeteket... Az ellenőrzést várhatóan segíteni fogja majd az 1992-ig folyamatosan bevezetésre kerülő nyugtaadási kötelezettség; ezáltal sokkal egyszerűbbé, a vállalkozó részéről is megnyug- tatóbbá válhat a bevétel megállapítása. Segítséget jelenthet még az adójogszabályok további egyszerűsítése, valamint munkatársaink felkészültségének folyamatos növelése is. — Köszönöm a tájékoztatót. Lőrincz Sándor Ahogy hajdan arattak... Kellemes, húst adó, de időnként porfelhőt kergető szélben került sor—immár harmadszor — a hagyományteremtő pusztakovácsi aratónapra. A termelőszövetkezet irodája mögött jelölték ki az idén a levágandó parcellákat, nem messze attól a táblától, ahol a hatalmas Claas Dominátorok harapták a végtelennek tűnő búzamezőt. Két óra felé már ballagtak a versenyző csapatok, tartva a hagyományokat, elöl a kaszás bandagazda. A marokszedő asszonyokon jobbára a napszítta szalmakalapot emelgette az erősödő északi szél. Egy- egy kóbor vadkenderszálon próbálták a sarló élét, suhintását. A vízhordók műanyag fona- tú korsókat cipeltek, sajnos nem látni már igazi csecses agyagkorsót. Berend Ferenc e Inök hirtelen elszólított néhány idősebb szemlészt, mert a kötélkészítők panaszkodása igaznak bizonyult. Tört a búza szára! így szombaton a hirtelen vágott rozskötegekből sodorták a kévekötéshez a köteleket. A sorsolás után 11 csapat látott neki az embert próbáló munkának. A gondosan kalapált, kifent kaszák egyenletes tarlót hagytak maguk után. A marokszedők ügyeltek a tarló tisztaságára, hiszen ez is külön bírálat tárgya volt a végelszámolásnál. Szépen sorjáztak a kévék a tarlón, amikor újabb nézelődő- ket hozott egy Ikarusz. Figyelemre méltó volt a libickozmai csapat parasztszekere, amelyet direkt erre az alkalomra varázsoltak újjá. Majoros Árpád, a nemrég közúti szerencsétlenség áldozatává lett ötvösművész, igencsak áldozatos munkával segítette a néphagyomány felelevenítését. Özvegye és gyermeke a családi gyász ellenere a falu versenyzőivel tartott. Berend Ferenc is kiállította csapatát, mert szerinte a vezetőnek elsődleges feladata a példamutatás. Főagronómusával, Vörös Gézával felváltva kaszáltak és kötötték a kévéket, Bátor Ferencné főkönyvelő szorgalmasan hajladozva szedte a levágott búzaszálak kötegét. Az idén is nagy attrakció volt a bírálat, hiszen a falu bölcseiből alakított brigád kritikusan elemezte a munkát. Ültek az ugratások, nagyok voltak a műfelháborodások. Mert ezeket a Pusztakovácsiban rakott kereszteket már senki sem emlegeti tovább, nem rakják már cséplőgépek garatéba sem. Inkább az esztétikai látvány volt a fontos, mint a kötelek feszessége. Az aratás befejeztével minden résztvevő hazatért, hogy átöltözve, megtisztálkodva vegyen részt az ítélethirdető ünnepségen, majd az azt követő lakomán és bálon. A lemenő nap sugarai még bevilágították a művelődési ház udvarát, amikor a házigazda elnök sorolni kezdte a díjazottakat. Nagy elismeréssel szólt a szomszédos osztopáni csapatról, amely az idei első helyezésért járó emléktárgyat hazavihette, hiszen az aratónapok történetében ez volt az első eset, hogy nem hazai győzelem született. Lipák László osztopáni főagronómus büszkén gratulált csapatának: Vodicska Ferenc kaszásnak, Horváth Györgyné és Vodicska Ferencné szedőnek, valamint Horváth György kötőnek. A legidősebb résztvevőnek járó jutalmat id. Papp István vehette át, aki jóval több, mint nyolcvan nyarat látott... A legöregebb életkorú brigádot Ungi János vezette, a legfiatalabb csapat gazdája Mányoki György volt. A libickozmai csapatok különdíjakat vehettek át a termelőszövetkezet elnökétől. A jól sikerült rendezvény több száz érdeklődőt, nézelődőt csalt ki a határba szombaton. Bár a fiatalok inkább csak szemlélői voltak nagyszüleik, szüleik igyekezetének, remélhetően jövőre nagyobb lesz a kurázsi, ők is beállnak a sajnos egyre fogyatkozó hagyományőrzők közé. Mészáros Tamás Fotó: Lang Róbert ARATÓVERSENY PUSZTAKOVÁCSIBAN Elsőként a fuvarozók Ipartestület Somogybán Rendeletek béklyójában vergődik a szolgáltatás A májusban megtartott Kiosz-kong- resszus már kimondta az ipartestületté átalakulás lehetőségét. A kaposvári személy- és teherfuvarozók ugyan megelőzték ezt, de továbbra is ki akarják használni helyzeti előnyüket. Szombaton délelőtt a meghívottak mindössze negyede tartotta fontosnak a sorsukat meghatározó döntések megvitatását. Egy órai várakozás után az elnökség a törvények által biztosított lehetőség alapján határozatképes közgyűléssé nyilvánította az alakuló ülést. Sárdi Lajos, az ipartestület titkára ismertette a megalakulás óta végzett munkát, majd élénk vita alakult ki mind a személyfuvarozást és a teherfuvarozást, mind a szolgáltatást gátló rendelkezésekről. Szabó Lajos, a Tempó taxi alapító tagja sérelmesnek találta a vasútállomás körül kialakult megállóhelyzetet. Rácz Károly kiemelte: a szolgáltatás során az ügyfél érdekei a döntőek, tehát azt kellett volna mindenkinek szem előtt tartani. Edelényi Károly ismételten annak adott hangot, hogy a terveket ugyan megrendelték, el is fogadták, meg is valósították, de a használót csak az átadáskor kérdezték meg. A személy- szállító kisiparosok továbbra is várják az illetékeseket, hogy taggyűlés szintű tanácskozáson válaszoljanak kérdéseikre, adjanak lehetőséget a vitára. A teherfuvarozók legsérelmesebb gondja az a július elsejétől érvényes rendelet, amely szerint közterületen nem tárolhatják járműveiket. Szabó Lajos szerint ez megkülönböztetés, mert változatlanul parkolnak éjszakánként a Petőfi utcában, a Kinizsi-lakótelepen a Volán, a Balaton Füszért, a Húskombinát járművei. Bíró Tibor szerint a lakótelepeken lakók nemcsak a lakást, hanem némi területet is megvettek, tehát jogosultak a parkolóhelyek használatára. Elhangzott olyan vélemény is, hogy egyértelműen Budapest centrikus a rendelet. Jó lenne, ha a dereguláció erre is szentelne némi figyelmet. Sárdi Lajos és Juhász Árpád válaszukban hangsúlyozták: a rendelet végrehajtása kötelező. Nem a tanácsi szervek találták ki, ám a végrehajtást ők ellenőrzik. A kaposvári közterületfelügyelettel kialakított jó viszony értelmében az első időszakban eltekintenek a büntetéstől, csak figyelmeztetik a szabálytalankodókat. Az alakuló taggyűlés ezután megtárgyalta és elfogadta szervezeti- és működési szabályzatát. Kinyilvánították, hogy a Kiosz ipartestület jogutódjának tekintik magukat, egyúttal vállalták az 1948 előtti szakmai ipartestületet is, mint elődöt. Elhatározták, hogy a megválasztott tisztségviselők július-17-én Budapesten, az ipartestületek tanácskozásán kinyilvánítsák a kaposvári szervezet csatlakozását az országos szakmai érdek- képviselethez. Hosszas vita után döntöttek, hogy az ipartestület megtartja szakmai szerveződésű önállóságát, de segítő kezet nyújt az egyéb szakmai ipartestületek megalakulásához Somogybán. A májusban megtartott Kiosz-kongresszuson létrehozták már a vagyonfelosztó bizottságot. Ettől azt várják, hogy létszámarányosan biztosítsa számukra a feloszlott Kiosz-vagyont. Egyhangúan fogalmazódott meg, hogy a mintegy 1600 somogyi szállító kisiparos gondjait összefogással lehet csak megoldani. Erre a megyei ipartestület alkalmas. A közgyűlés megerősítette korábbi tisztségviselőit. A Közúti Szplgáltató Ipartestület elnöke továbbra is Juhász Árpád, titkára Sárdi Lajos. (Mészáros)
