Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-11 / 66. szám

1990. július 11., szerda SOMOGYI HÍRLAP 7 Helvétia teniszverseny Serleggel tértek haza a távoli országból Kaposvári tollaslabdázók Izlandon Somogyi sportolóknak csak ritkán adatik meg olyan nem mindennapi élmény, mint ami­lyenben a Kaposvári Tanító­képző Főiskola két tehetséges tollaslabdázója, Bánhidi Ri- chárd és Lábodi Tamás, vala­mint edzőjük, *dr. Hegedűs Györgyiészesült: a magyar ifjú­sági válogatottal a Hungária Biztosító szponzori segítségé­vel, valamint az Országos Sporthivatal támogatásával a messzi Izlandon járták. A tíz­évente megrendezésre kerülő IPRÓTTAMÁTID elnevezésű sportfesztivál-játékokon vettek részt, amelyen ezúttal húsz sportágban mérték össze tudá­sukat a — többek között Mona- cóból, Kuwaitból vagy éppen­séggel a Feröer-szigetekrol ér­kezett — sportolók. A sportversenyek mellett a versenyzők a szervezők jóvol­tából megismerkedhettek a pá­ratlan szépségű ország néhány jellegzetes látnivalójával is: így például a nagy Geysirrel, vagy a Langjökull-i gleccserből táplál­kozó Gulfoss vízeséssel. De ne feledkezzünk meg magáról a tollaslabda-verseny­ről sémi A két kaposvári ver­senyző — a hagyományokhoz híven — ezúttal is kitett ma­gáért, és szép sikereket ért el a több kategóriában sorra került versengésben. Az ,,U—16" caddöntőben kiesett. Vegyes párosban'Bánhidi Richárd is­mét remekelt: a budapesti Dakó Andreávalaz oldalán nem talál­tak legyőzőre, s ők bizonyultak a legjobbnak, Lábodi Tamás budapesti partnerével a vigasz­versenyt nyerte meg. A somo­gyi tollaslabdázók ezzel a ver­sennyel befejezték a sok szép sikert és kivaló eredményeket hozó tavaszi tollaslabdasze­zont. Bánhidi Richárd és Lábodi Tamás azonban nem térhet pi­henőre, hiszen a felnőttváloga­tott tagjaiként Mátraházán már most megkezdik a felkészülést az őszi versenyévadra. Nemzetközi porondon a Kapos RSG SC A magyar futball s a Balaton vonzott Expressz gyorsaságú célfutball Szépség és technika — hová tűntetek? Bár hétfőn már a Magyaror­szág—Románia selejtezőmér­kőzéssel megkezdődött Kapos­váron a 16 éven aluli leányok Európa-bajnoki — amely a Hel­vétia elnevezést viseli — 5. csoportjának küzdelmei, az ünnepélyes megnyitóra csak kedden reggel került sor. Hétfőn, lapunk zártakor ért véget a Magyarország—Romá­nia mérkőzés, amelyen a ma­gyar fiatal hölgyek sajnos 4-1 arányban alulmaradtak. így ők tegnap nem is léptek pályára; szerdán a 3—4—5. helyért mérkőzhetnek. A csoportgyő­zelemért a kedden játszott (lap­zártakor még tartott) Jugoszlá­via—Spanyolország és Svéd­ország—Románia találkozók győztesei mérkőzhetnek egy­mással. Fotó: Lang Robert A svéd Marie Arkbrant A Kapos RSG SC versenyzői a napokban egyszerre két nem­zetközi megmérettetésre is hi­vatalosak voltak, és remek sze­replésükkel tovább öregbítették egyesületük és Somogy RSG sportjának hírnevét. . Kriszlovodckban, a szovjet tornászok olimpiai felkészítő tá­borában egy hétig készülhetett a Kapos RSG SC több kiváló sportolója. Az edzőtábor zárá­sát követően rendezték meg a Szovjet Televíziós Kupát, ame­lyen három nemzet —: Finnor­szág, Magyarország és a házi­gazda Szovjetunió — 53 ver­senyzője mérte össze tudását. A kaposvári versenyzők két kor­osztályban, az ifjúságiban és a felnőttek között indultak. Az ifjúságiak korcsoportjá­ban összetettben Rajna Eszter az előkelő második, Szabó Ani­kó pedig a nyolcadik helyet sze­rezte meg 33 induló közül. Mindketten az összes szerrel bejutottak a döntőbe. Itt Rajna Eszter karikával és buzogány­nyal második, kötéllel és labdá­val pedig harmadik lett. Szabó Anikó kötéllel, karikával és lab- dávaLegyaránt a hatodik helyen végzett, míg buzogánnyal a hetedik lett. A felnőttek mezőnyében há­rom kaposvári tornász volt ér­dekelve. A 16 induló közül Ger- hát Zsófia a negyedik, Kriszba- cher Júlia a kilencedik, Merkei Mónika pedig a 13. helyet sze­rezte meg az összetett verseny során. Hármójuk közül Gerhát- nak és Kriszbachernek sikerült bejutnia minden szerrel a dön­tőbe. Gerhát Zsófia labdával harmadik, kötéllel negyedik, karikával ötödik, szalaggal ha­todik lett, míg Kriszbacher Júlia szalaggal a negyedik, kötéllel az ötödik, karikával és labdával pedig a hatodik helyet sikerült megszereznie. * * * A magyar válogatott színei­ben első alkalommal szerepelt Holjevicz Eszter, aki mindjárt egy rangos nemzetközi viada­lon esett át a tűzkeresztségen. A bulgáriai Kjusztendil városá­ban 10 nemzet tornászai ver­sengtek egymással. Holjevicz nem okozott csalódást, és a serdülők között — rendkívül erős mezőnyben — 30 induló közül végül a 12. helyet sikerült megszereznie. Július 2-án Fonyódra érke­zett Irak válogatott labdarúgó- csapata, amely 10 napra edző­tábort vert a Balaton déli part­ján. Az ázsiai együttes mielőtt 12-én az NSZK-ba távozik, több edzőmérkőzést is (játszott) és játszik hazánkban. Az arab labdarúgás mene­dzsere, dr. Emir AI. Hamawardi úr egy kicsit magyarnak is vallja magát. 1974-ben Budapesten a TF-en szerzett diplomát, s így természetesen beszéli a nyel­vünket. (Nem is rosszul.) Őt kértük meg, hogy mutassa be Irak válogatottját. — Éppen a mostani labdarú­góbb bizonyította, hogy ma már a labdarúgás nem Dól- Amerika és Európa privilégiu­ma. Lám, az afrikai országok, de mi, az ázsiaiak is megta­nultuk ezt a szép játékot. Hazá­mat, Irakot is a ,,jó tanuló nem­zetek” közé sorolom, noha Mexikó után az itáliai Mondiale- ra nem sikerült eljutnunk. El­buktunk az előcsatározásokon, éppúgy, mint a magyarok. Odahaza szurkolóink, akik­nek a száma egy-egy jobb mér­kőzésen eléri a 30—40 ezret, szintúgy szomorkodtak csapa­tunk sikertelensége miatt, mint a magyar sportbarátok. Az élet és így a labdarúgás is persze a fiaskó ellenére nálunk is megy tovább. Labdarúgó-szövetsé­günk igyekszik talpra állítani az iraki futballt. Kilenc, főként szovjet edző lát el szakvezetői tisztet a ma még természetesen amatőr labdarúgásunkban. Szovjet edző, pontosabban szövetségi kapitány áll a meg­fiatalított válogatottunk élén is. Új emberként éppen a mostani európai túránkon figyeli azt a 28 játékost, amelyből majd 18, vagy 20 képviselni fogja szí­neinket az Ázsiai Játékokon. Az erre való felkészülés első állomása Magyarország. Nem csak előttem, hanem az arab labdarúgás előtt is változatlanul nagy a tekintélye a magyar lab­darúgásnak. Bennünket nem téveszt meg a magyar váloga­tott legutóbbi gyengébb szerep­lése. Tudjuk, hogy focit azért lehet tanulni az önök hazájá­ban, ahonnan majd az NSZK- ba vezet az utunk. Hogy Fonyó­don táborozunk, az nem kis­mértékben a Balatonnak kö­szönhető. A fonyódi sportköz­pont szakmailag minden igé­nyünket kielégíti. Ha a Petőfi SE modernebbé tudja tenni sport­szállóját, akkor majd nem kell a fenyvesi üdülők egyikéből bu- szozgatnunk az edzésekre. De így is jó körülményeket biztosít számunkra a Petőfi SE. Hi­szem, hogy nem utoljára jártunk Fonyódon... Az 1986-os mexikói világbaj­nokságot megjárt iraki labdarú­gó-válogatott megfiatalított utó­dának játékosaitól nem hangos Fonyód és környéke. Igaz, az iraki focisták nem sztárok, noha a 8-as számú mez gazdáját, Admed Radi-1 tavaly Ázsia leg­jobb labdarúgójának mondták. Mind a 28 labdarúgó szerény sportember, akik némi anyagia­kért, de legfőképpen a futball szeretetéért sportol, játszik. Szolid életet parancsol számukra az új(abb) szovjet edző, no és a vállalásuk. Ez többek között kötelezővé teszi a futballisták számára is a rend­szeres imát, szigorúan tiltja az alkoholt és a magyar szakácsok bánatára a sertéshúsfogyasz­tást. Hogy tanulni jöttek hazánkba az arabok, azt nem is titkolják. Viszont, hogy tőlük is lehet(ne) tanulni valamit, azt a krónikás mellett mások is megállapítot­ták. Irak sportdelegációja 28 sportolóból és 2 (nem tévedés: mindössze kettő!) vezetőből áll... Kovács Sándor Nébald György világbajnok! Hétfőn este Lyonban, a fel­nőtt-világbajnokság harmadik napján, a kard egyeni döntőben Nebald Györgyévén megszü­letett az első magyar arany­érem. A Bp. Honvéd 34 éves sportolója 1985 után ismét a hátát mutatta a földkerekség legjobb kardozóinak. A 14. labdarúgó világbajnok­ság döntőinek egyhónapos csatározásai vasárnap este a római Olimpiai stadionban be­fejeződtek. Vitathatatlan, hogy az akaratát mindvégig ellenfe­leire erőszakoló NSZK jogosan tette fel a koronát nagyszerű itáliai szereplésére; kétvállra fektette a 90 percet kilenc em­berrel befejező címvédő Argen­tínát, és ezzel harmadik alka­lommal léphetett a csúcsra. Ami az előzetes várakozások egyik felét illeti, a nyugatnémetek simán kvalifikálták magukat a döntőbe, a lehetséges 14 pont­ból 12-öt kiharcolva nagysze­rűen szerepeltek. A másik ágról viszont az ola­szokat tippelte a szakértők tá­bora a döntőbe. A tifosik legna­gyobb bánatára azonban a Squadra Azzurra, annak ellené­re, hogy jószerével négy éve készült a bizonyításra, végül csak harmadik helyen zárt, mi­után az elődöntőben az argenti­nok elleni idegek csatáját, no és a 11-eseket elvesztette. Nem kis belső háborúk jellemezték a hazaiak táborát, de megállapít­ható, hogy a Schillaci, Baggio duó a Mondiale egyik legsikere­sebb támadópárosa, és a le­gendás olasz csatárokat, Rivát, Rossit idézték. Bizonyosan so­kat lehet majd még hallani róluk. Az argentinokról mindent le­het állítani, csak azt nem, hogy ne küzdöttek volna oroszlán­ként, és igaz sportemberhez méltó módon. Kamerun és Ju­goszlávia ellen ugyan egyszer­egyszer megingott a csapatuk, de aztán Brazíliát, majd Olasz­országot ejtették ki. Ki tudja, mit hozott volna a döntő, ha Code- sal mexikói bíró nem állítja ki indokolatlanul Monzont, majd további téves ítéleteivel nem következetesen inkább Mara- donáékat sújtja...? A világbajnokság egyik nagy felfedezettje viszont a kameruni válogatott. Taktikusan, ügye­sen csaknem az elődöntőig verekedték magukat, és nem­csak ők, de Egyiptom legjobbjai is bizonyították, hogy az afrikai kontinens lépett előre a legna­gyobbat, igyekezvén csökken­teni az űrt, amely a futballban fejletlenebb földrészek nemze­teit Dél-Amerikától és Európától elválasztják. Európa sikeresen vizsgázott hazai környezeté­ben, hiszen Anglia, valamint a Cseh és Szlovák SZK is a várt­nál jóval többet teljesített. Néhány kifejezetten emléke­zetes össecsapás (nyugatné­met—angol, olasz—argentin, olasz—angol a bronzéremért) szórakoztatta a legjobban a he­lyi nézőket, és a tévénézők százmillióit, de azért általános a megállapítás, hogy négy éve, Mexikóban talán élvezetesebb küzdelmeket vívtak a csapatok. Akkor ugyanis jelentkezett egy­két válogatott — így Argentína —, amely taktikai téren forradal­masított. Carlos Bilardo kapi­tány volt az, aki európai ösvé­nyeken haladva, az öreg konti­nensről motívumokat átvéve megkezdte a 3—5—2-es felál­lási rend kidolgozását, amely olyan jól sikerült, hogy mindjárt vb-babér járt érte. Rómában ugyanezt alkalmazta Bilardo, annyi különbséggel, hogy Die­go Maradona a középpályások és az egyszem ék között amo­lyan ,,szabadúszó” feladatokat látott el. Ám az ismétlés elma­radt, mert a dél-amerikaiak a döntő előtt nagy kulcsjátékot veszítettek el eltiltások miatt. S ha Argentína Mexikóban újított, akkor ugyanerre tett kí­sérletet Európa is. így Franz Beckenbauer, aki talán már nem is „Ferenc császár”, ha­nem „Ferenc, az Isten” tökéle­tesen működő gépezetet konst­ruált. A 45 éves szakvezetőt sem sérülés, sem lényeges for­mahanyatlás nem akadályozta tervei keresztülvitelében. Egy­szerűen döbbenetes, hogy a hatalmas iramú Bundesliga-ta- lálkozók és kupaetfoglaltságok után miként tudta Ilyen jó erő­ben tartani Klinsmannékat, s ugyanakkor tudatosan rápihen­tetni játékosait a Mondialéra. Beckenbauer titka marad — s talán az őt segítő stábé is —, miként érték el ezt a fantaszti­kus állóképességet. A nyugat­németek amolyan komputerfut- ballt játszottak, a lehető legke­vesebb időt töltötték el azzal, hogy a saját kapujuk előtt rom­bolják a riválisok akcióit, igye­keztek azonnal átjátszani a kö­zéppályát, és a szélrózsa min­den irányában futtatták veszé­lyes támadóikat, Klinsmanntés Völlert. Ha pedig erre nem volt módjuk, akkor jött a robotember ■Matthäus, akinek átlövéseit megtanulta rettegni a világ. Nyugodtan lehet állítani: új csodacsapat született, és csak az a kérdés, hogy az új kapitány, Berti Vogts miként folytatja azt, amit Beckenbauer elkezdett? De a németek felfo­gását ismerve, a római siker csak, újabb „injekció" lesz az újabb magaslatok meghódítása felé. A Mondiale két legnagyobb csalódottja Dél-Amerika, illetve Európa bajnoka, Brazília és Hollandia. Előbbiek az európai stílusra való átállás áldozataivá váltak, a holland csapat pedig megerőltető bajnoki és kupai­dény után léggömbként kipuk­kadt. Igaz, a FIFA illetékesei is elgondolkodhatnának azon, hogy a csoportselejtezők után miért kerülhetnek össze favorit válogatottak az egyenes kiesé­ses ágon, netán ott is kiemelé- ses rendszert kellene bevezet­ni. A rámenős, célszerű futballt kedvelők bizonyosan élvezték ezt az egy hónapot, akik pedig a régi szép idők technikás labda­rúgását (négy éve a dánok és a belgák váitak népszerűvé emiatt) sírják vissza, talán még sokáig hullathatják könnyeiket. Mert várható, hogy ez a szágul- dós labdarúgás, az expressz gyorsaságú célfutball marad fenn, amelybe nem férnek bele a felesleges „játszadozások". Szépség és technika egyelőre sutbadobva, igaz, utóbbit a szá­guldás közben azért csak lehe­tett látni, ám ezt úgy hívják: al­kalmazott technika. Négy év eltelt, az egykori ünnepelt sztárok közül Olasz­országban csak keveseknek adatott meg, hogy csúcson maradjanak, talán már jövőre sem beszélnek Diego Marado- náról. Most olyan fiatalok tették le névjegyüket, mint az argentin Caniggia és az olasz Baggio, akik az 1994-es, Egyesült Álla­mokban sorra kerülő finálé leg­nagyobb sztárjaivá nőhetik ki magukat. Szabó Sándor Az MTI kiküldött munkatársa Készülődés az IBV-re Mint már korábban beszá­moltunk róla, Szalay Andrea, a Kapos RSG SC sportolója helyet kapott abban a váloga­tottban, amely Phenjanban a ritmikus sportgimnasztikázók IBV-viadalán ve’sz részt. A Fráter, Oroszlán, Tóth és Szalay összetételű együttes már a Koreai NDK-ban készül a hét végén sorra kerülő nagy megmérettetésre. Most újabb olyan verseny­zőről kaptunk hírt, aki szintén az ifjúsági sportolók egyik leg­rangosabb erőpróbájára készül. Sántha Diána, a Ka­posvári Nehézatlétikai Klub reményteljes cselgáncsozója a másfél hét múlva Eszter­gomban rendezendő IBV-n vesz részt egyedüli verseny­zőként Somogyból. A képen: Sántha Diána akció közben Bánhidi Richárd Lábodi Tamás korcsoportban magabiztosan szerezték meg az első helyet úgy, hogy a döntőben egy svéd párost fektettek két vállra 15:7, 15:2 arányban, (A győzelem értékét növeli, hogy magyar tol­laslabdázók minden valószínű­ség szerint most győztek elő­ször a sportág nemzetközi él­mezőnyéhez tartozó svédek el­len.) A szervezők a somogyi sportolók ritka bravúrját külön- díjjal, egy gyönyörű serleggel jutalmazták. Ugyanebben a kategóriában az egyéni küzdelmek során Bánhidi Richárd ezüstérmes lett, Lábodi Tamás pedig a nyol-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom