Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-09 / 64. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 9., hétfő A négyütemű Trabant: csak a motor változott? Mi van az áremelés hátterében? Kényszerpályán Trabant. Ezt a nevet hallva önkéntelenül is az egyszerű, olcsó kétütemű kiskocsira gon- dulunk, amely legyen új, vagy régi, a hosszú évek során lényeges típusmódosításon sem ment keresztül. Erről az új változatról — melyet alkalmunk volt kipróbálni — azonban azt tartják, hogy valami merőben új. Annyi igaz is, hogy volt részem meglepetésben, amikor beültem a négyütemű NDK kisautóba. Az ülés teljesen hátratolva, a kormánykerék a térdeim között, ferdén és terpeszben ülök: tipikus Trabant. Lássuk a műszereket: csak a legszükségesebbek. Egy kilométeróra (napi számlálóval), és a hagyományos Trabantban meg nem található benzinszínt és Elkeseredve nyilatkoznak a nyugatnémet szakembereknek: itt semmi sem sikerül. Az NDK-beli Zwickautól néhány kilométerre, Mosel településen vagyunk, ahol egy autógyárban egymás után gördülnek majd le a futószalagról a VW- Pólók és VW-motorra felszerelt Trabantok. A nyugatnémet autókonszern 5 milliárd márkát akar beruházni, s ez lesz a legnagyobb volumenű német-német vállalkozás. A VW-gyámak kell megmutatnia, hogy az NDK-ban a központi tervgazdálkodás által tönkretett iparág ismét fellendül — nyugati tőke segítségével. A keletnémet dolgozók egyébként az NSZK-beli Wolfs- burgban ismerkedtek a nyugatnémet munkaintenzitással: ők szerelték 3 héten keresztül a VW-Pólókba az ablakokat, az vízhőmérsékletmérő: első utalás az új motorra. Az index- és lámpakapcsolón kívül csak az első- és hátsó ködlámpák billenőgombjai jelentenek újdonságot. Keresem a kormányváltót. Jé, a váltókar a padlóból áll kifelé. Újabb utalás a motortérbeli változásokra. Egyre jobban érdekel, mit rejteget a motorháztető. A Trabant orrát teljesen átépítették: a kétütemű, kéthen- geres helyett egy keresztben négyütemű, négyhengeres motor került bele, összekapcsolva egy négyfokozatú váltóművel. Rugózását spirálrugósra alakították át, amelyet laprugós elődjeivel szemben csak kicsit biztosít jobb rugózási paüléseket, a fényszórókat és a tankot, majd a komplett motort. Wolfsburgban gyorsan alkalmazkodtak a munkakörülményekhez, az NDK-beli üzemben azonban már más a helyzet. A nyugatnémet főmérnök csend- sen csak annyit jegyez meg: „aki a vánszorgáshoz szokott, az nem tud hirtelen ügetni”. Az NDK-beli VW-gyárban egyelőre csak összeszerelik a Pólókat — s ez így megy majd 1993-ig. Addig felépítik ugyanis a présgyárat, a karosszéria-műhelyt, valamint a fényezőegységet is. 1993-ig Wolfsburgból szállítják át a Polo fő darabjait, 1994-től az NDK-beli Moselban évente 250 000 VW-Polót állítanak majd elő. Erre az évre ehhez képest nagyon szerények a kilátások: októbertől naponta 50 Polo hagyja el a futószalagot. ramétereket. Különösen érdekes a négyzetalakú papírlégszűrő. Hazai forgalomban még nem találkoztam ilyennel. Lehet, hogy nem is fogok? Szelepek, automata szivató, benzimpumpa, gyújtáselosztó, hol maradt a megszokott egyszerűség? A motor problémamentesen indul, jól veszi a fordulatot, a megszokottnál sokkal halkabb. A kocsi gyorsulása igen jó, a fokozatok nehezen kapcsolhatók, a váltó akadozik. Az előd spirálrugós kombikhoz hasonlóan, ez is csak teljesen megrakodva fekszik jól az úton. Már gyengébb kanyarokban is dobálja üres hátulját az autó. Nem tulajdonítanék különösebben nagy jelentőséget ennek, ha Ha nekem mégegyszer valaki azt mondja, hogy mi egy adósá- goktól terhes, üreszsebű, szegény kis ország vagyunk,—hát komolyan mondom, beperelem. Be én! De legalábbis magammal viszem a Donnerba (Kaposvár) és megsétáltaíom az Iszák utcában. Hadd tudja meg, hogy is állunk valójában. Séta közben pedig mesélnék neki. Ezt: Hol volt, hol nem volt, túl a síneken, de még a felüljárón is túl, ott ahol kurtasorú utca dúlt- fúlt dühében, hogy minden autó arra búg, élt egy bölcs öregember. Nem jól van ez így, — mondogatta esténként pipája füstjét eregetve, miközben ült a háza előtti kispadon, s nézte a kátyúkba zőtykölődő gépszörnyeket. Telt-múlt az idő, egyszer csak kifundálta hogyan is lenne jó. Nem véletlenül hívták az utca bölcsének! Akkor aztán fogta magát és elment a fő-ut- cafelelősökhöz. — Ha már így van, hogy ennek a sok autónak itt kell eljárnia a mi egykor csöndes, világtól elzárt gidres-gödrös kis utcácskánkban, legalább csinálják meg! Szépre, simára—adta elő a kérését. — Hadd legyünk büszkék rá. A fő-utcafelelős figyelmesen meghallgatta a bölcs öregembert, majd hívatta az udvari útja- vítókat. Dolgoztak is derekasan a legények bár nem volt könnyű dolguk, mert hol jobbra, hol balra kellett ugrándozniuk az autók elől. De végül elkészültek. — No, ez már valami! — kurjantott egyet örömében az utca bölcse, s szíves szóval meginvitálta az utca népét az új út avatására. Csakhogy, volt egy kis baj az ünnepléssel. Úgy illett volna, hogy az úton üljék meg e jeles eseményt, de sose volt nyugtuk. Hol innen, hol onnan jött egy autó. Az utca egyik végén be, a másikon ki. Nem jól van ez így,—mondta másodjára is a bölcs öregember, s rágyújtott a pipájára, hátcsak szántóföldeken közlekednék vele — de a közúti forgalomban nem igazán biztonságos az aszfalton való csúszkálás. Az óránként 100 kilométer feletti utazásra teszi képtelenné a kocsit, de ez a futómű nem tudja igazán földhöz ragasztani az alig változott karosszériát. Kívülről csak első ködfényszórói, a megváltozott homloklemez és az ormótlan hátsó lámpák különböztetik meg a kétütemű elődjétől. Egyszerű jellegét már elvesztette, de mi a helyzet az árával? 185 ezer forint. „Egyelőre” — mondják a Merkúrnál. Azt, hogy egy ilyen autóért ez sok-e, vagy kevés, döntse mindenki magában el. ha ettől még okosabb lesz. Mire a végére ért a dohánynak már ki is gondolta, mit kéne tenni. Bement a titkos kamrájába, s dolgozott napestig. Egyszer aztán megjelent, két hatalmas kerek táblával. Ki is volt festve úgy ahogy kell: közepén fehérrel, a szelén pirossal, szépen körben. Még írást is hozott, amit majd a táblák alá tesznek. — Hát ez meg mi? — kérdezték ámélkodva a jel- és írástudatlanok. — Ha ezt a táblát egy autós meglátja, — magyarázta az utca íródeákja, — rögtön inába száll a bátorsága és messzire elkerüli az utcánkat. — És velünk mi lesz? — hőköltek vissza a gondolattól az utcabéli autósok.—Azért van itt ez az írás — somolygott a ken- derszakálla fölött a bölcs öregember. — Nekünk szabad lesz bejönnünk, csak az idegeneknek nem. Lett is nagy öröm erre! Egyből táncra perdült a kurtautca apra- ja-nagyja, ekkora bölcsesség láttán. Úgy megforgatták a lányokat a frissen javított úton, hogy még a mai napig is emlegetik. Itt aztán az utca, s a tanmese végére is érnénk. Ha netán még ezek után valaki kételkedne a gazdagságunkban hát csak annyit mondanék neki: alig egy millió volt, az is forintban. Igazán nem sok azért az örömért cserébe, amit ezzel az útprivati- zációval szereztek az építők az itt lakóknak. Ezt a pénzt most egyenruhás emberek próbálják összegyűjteni, lesben állnak az utca végénél és az áthaladókat büntetik. Egyébként ezúton hívom fel az illetékesek szíves figyelmét arra, hogy nemrég ugyan a mi utcánkat is felújítottak, ám a mindkét oldalról behajtani tilos táblát valami oknál fogva mind ez idáig elfelejtették kitenni. Nagy Zsóka Bár meglehetősen kellemetlenül érint, derült égből villám- csapásként aligha érhetett bennünket a napokban bejelentett áremelési csomag. Egyfelől azért, mert a háztartási energiaárak emelését még a Németh- kormány határozta el, másfelől viszont azért, mert ez a költség- vetés már elfogadás pillanatában igen feszített volt, s felborulásához igazán nem sok kellett. A deficit kényszerítő ereje Amint az közismert, meglehetősen szűkre szabott kényszerpályán mozogtunk a költségvetés elfogadásakor: a Nemzetközi Valutaalap 10 milliárd forintos deficithez kötötte a vele való megállapodást, amihez viszont a külföldi bankok kötötték a magyar gazdaságnak adott további hiteleket. Égetően szükségünk volt tehát a deficit leszorítására—de nem csupán az IMF diktátuma okán. A költségvetési deficit ugyanis általában, azt jelenti, hogy a kiadások összege nagyobb, minta bevételeké. A különbség pedig jellegzetesen két módon finanszírozható: vagy az ország belső megtakarítasaiból, vagy a külföldi eladósodás növeléséből. Miután azonban nálunk sem a gazdálkodók sem a lakosság megtakarítási halandósága nem elegendő ehhez, az eladósodás jelentős növelésének terheit viszont az ország nem tudja elviselni, az IMF követelései nélkül sem tehettünk egyebet: Muszáj volt minnél kisebbre szorítani a deficitet. Az élet azonban ezúttal is túlhaladt a terveken. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy intézkedések híján az év végére akár meg is duplázódhat a deficit, egyes szakemberek 50—60 milliárc^ forintra is becsülik a várható hiányt. Ami viszont az IMF-megállapodás felborítását jelenthetné. Ilyen rövid távon viszont rendkívül szűk a költségvetés mozgástere. A bevételek elsősorban az áremelések révén növelhetők, így ugyanis több adó jut a költségvetés kasszájába. A számítások szerint a benzin- és a gázolaj árának emelése 6 illetve 3 milliárd forintos többletet jelent. De növeli a bevételeket — mintegy 2 milliárd forinttal — az is, hogy szűkül a vállalkozási nyereségadó-kedvezményben részesülők köre, s mintegy 4 milliárd forintot jelent, hogy az állami vagyon utáni osztalék 18-ról 25 százalékra nő. A költségvetési egyensúly javításának további lehetőségei a kiadási oldalon lelhetők fel. Itt az egyik legnagyobb tétel a mezőgazdasági export-támogatás 2J milliárdos csökkentése. A szocialista kivitelt nem, csak a konvertibilis exportot érintő intézkedés azonban nem csupán a költségvetési egyensúlyt javítja, de a hazai piacot védő szerepe is van. A támogatások révén ugyanis a gabonaexport olyan jövedelmező, hogy a termelők a felesleget szívesen viszik exportra. Holott a belföldi piac számára az volna a kedvező, ha itthon alakulna ki túlkínálat, ami szabályozni tudná az árakat. A gabonaexport extrajövedelmének 80 százalékos elvonása fontos lépés lehet ebben. Ezenkívül csökken a költségvetési intézmények támogatása, a központi műszaki fejlesztésre jutó támogatás, a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek támogatása, stb. összességében a fenti intézkedések révén 27,7 milliárd forinttal javítják a költségvetés pozícióit. Az áremelések, valamint a támogatáscsökkentések inflációs hatásainak legalább részbeni ellensúlyozására 2,5 milliárd forintot fordítanak. A gazdaság tányéraknái Mindez ugyanakkor még nem elég a kormány programjában szereplő vállalkozásélénkítésre, szociálpolitikára, az önkormányzatok anyagi alapjainak megteremtésére. Ezért még a nyáron további intézkedések is várhatók, amelyek azonban — mind a kormány programjának kidolgozói több alkalommal is hangsúlyozták — nem járhatnak áremeléssel. Bár ez majdhogynem teljesíthetetlen kívánság, reménykedhetünk, hogy így lesz. Ha a most meghirdetett program teljesül, azaz sikerül tartani a tervezett költségvetési deficitet, nem kis akadályon jut át az új kormány. Igen sok azonban a bizonytalansági tényező, gazdaságunk helyzetében rejlik néhány tá- nyerakna. Ilyen például a magyar—szöviét gazdasági kapcsolatok alakulása. Az egyre nehezebb helyzetben levő Szovjetuniótól függ energiaellátásunk, s számos vállalatunk piaca. Sok bizonytalanságot rejt a dollárelszámolásra való áttérés is, ami hosszú távon igen előnyösnek ígérkezik ugyan, rövid távon azonban alighanem inkább a hátrányait fogjuk érezni. Bizonytalan a sokszor megígért, ám eddig még nem konkretizált nyugati segítség is, s egyáltalán nem erősíti az amúgyis gyengélkedő, strukturális és pénzügyi gondok sokaságával terhes gazdaságot az a bizonytalanság sem, amit a rendszerváltás okoz a gazdálkodó szervezeteknél. A közigazgatásban a minisztériumok átszervezése okoz elbizonytalanodást, a mezőgazdaságban a földdel kapcsolatos viták, az iparban a tulajdonviszonyokkal, a privatizálással kapcsolatos polemizálás, és a menecízserekkel szembeni, sok helyen tapasztalható ellenérzés okoz olyan ondókat, amelyekkel meg Kell üzdeni a gazdaság stabilizálása érdekében. Úton a piacgazdaság felé Az a gyorsprogram, amelyet a kormány meghirdetett, s amely már csak a parlament jóváhagyására vár, sok biztató elemet tartalmaz. A sorbanállá- sok megszüntetése, a „kemény mag” ellen a felszámolási eljárás megindítása, a kisvállalatok megvédelmezése, a kövejelés- megelőlegezési alap, az Állami Vagyonügynökség révén mintegy 20 sikeres vállalat privatizálása, az Egzisztencia-bank, a szervezeti decentralizálást megindító programcsomag jó alapot adhat arra, hogy a gazdaság meginduljon egy, a mainál jobban működő piacgazdaság irányába. Ugyanezt a célt erősíti a nemsokára benyújtandó privatizációs törvény, valamint a készülő versenytörvény is. Mindezek szükséges, de még nem elégséges feltételei annak, hogy a jövőben elkerülhető legyen a költségvetéssel kapcsolatos folytonos tűzoltás. Ahhoz ugyanis még a tulajdon- viszonyok törvényi rendezésén túl olyan kérdéseket kell parlamenti szinten tisztázni, mint a I eendő önkormányzatok anyagi alapjai, azok adózási lehetősegei, ezzel összefüggésben a költségvetés szerepének változása. Mire terjedjen ki az állami költségvetés, honnan szerezheti bevételeit, milyen mértékben és milyen célokat szükséges támogatnia — egyszóval egy költségvetési, államháztartási reform keretében új elveket kell lefektetni a képződő jövedelmeknek az állam, az önkormányzatok, a gazdálkodó szervezetek és alakosság közötti megosztására. Énnek eldöntése, az összes érdekelt támogatásával való törvénybe iktatasa vihet el bennünket arról a kényszerpályáról, amely az eleve bizonytalanul tervezett, állandóan felboruló költségvetést újabb és újabb áremelésekkel, s nemegyszer már a gazdaság normális működését is nehezítő támogatáscsökkentésekkel képes csak egyensúlyba hozni. Kozma Judit Kistermelők, figyelem! A Nagyatádi Konzervgyár megkezdi az uborkafelvásárlást 1990. július 9-től, az alábbi méretekben: 4—9 cm, 9—12 cm, 12—15 cm V _______________________________ A z átvétel napi áron történik a vállalat külső göngyölegtelepén. (111339) Koncz Balázs Az NDK-ban a Volkswagennek sem könnyű. Mese felnőtteknek Egy utca útja
