Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-07 / 63. szám

1990. július 7., szombat SOMOGYI HÍRLAP—SPORT 15 Mondiale-döntő: mint négy éve Vajon vasárnap este is így fog-e örülni Klinsmann, a nyugatnémet válogatott mesterlövésze? Szabó Sándor, az MTI kikül­dött munkatársa jelenti Bariból: Vasárnap este a római olimpiai stadionban az olasz szervezők elmondhatják: Finito! Befejező­dik a 14. labdarúgó világbajnok­ság, amely nézőszámban és bevételben egyaránt minden idők rekordját hozta. Az itáliaiak a jelentős profitnak okkal örül­hetnek, de az más kérdés, hogy a döntőben nem ezt a párosítást várták... A Mondiale '90 negye­dik versenyhetónek utolsó nap­ján ismétlődik a sporttörténe­lem. Az aranymérkőzósen újra Argentína és az NSZK csapata tusakodik, akárcsak 1986. jú­nius 29-én, a mexikóvárosi Az­ték stadionban. Négy éve a mexikói magaslatokon a dél­amerikaiak Brown és Valdano találataival kétgólos előnyt sze­reztek, ám a hajrában jött Rum­menigge és Völler (2-2), és még mielőtt a nyugatnémetek a hosszabbítás esélyein kezdték volna törni a fejüket, a 84. perc­ben Burruchagá beállította a 3-2-es végeredményt. Az olasz Metropolisban küzdő két válo­gatott közül az NSZK hatodik, Argentína pedig a negyedik al­kalommal kísérli meg a végső győzelem kiharcolását. Ez a múltban a nyugatnémeteknek (1954, 1974) és a dél-amerikai legénységnek (1978,1986 egy­aránt két-két alkalommal sike­rült. Amelyik válogatott tehát az „örök városban” nyer, az felirat­kozik a korábban három-három elsőséget kiharcolt Brazília és Olaszország mögé. Afutball-vi- lágbajnokság mindig az európai és dél-amerikai stílusok külön- harcát is jelentette. így van ez 1930 óta, amikor megkezdődött a nyári olimpiák után a legked- velteb sporteseménynek szá­mító sorozat Uruguayban. Nos, Európa ezúttal Franz Becken­bauer szövetségi kapitány legé­nyeiért szorít, tudniillik a vb- aranyérmek számát tekintve a következő a helyzet 13 csúcsta­lálkozó után: Dél-Amerika— Európa 7-6. Egyébiránt ez lesz a tizedik döntősorozat, amikor nem a rendező ország váloga­tottját koronázzák meg. Négy alkalommal, 1934-ben Olasz­országban, 1966-ban Angliá­ban, 1974-ben az NSZK-ban, és 1978-ban Argentínában volt példa arra, hogy a hazai pálya előnye a szó szorosértelmében aranyat ért. Ami a döntő mérkő­zés játékvezetőjének szemé­lyét (a mexikói Codesal) illeti, közép-amerikai sípmester még sohasem dirigált fináléban. Ez az elismerés tízszer európai, két alkalommal pedig dél-ame­rikai — közelebbről: brazil — bírónak adatott meg. Az 1950- es vb-t nem lehet ilyen tekintet­ben lajstromozni, hiszen a négy válogatott hat találkozón kör­mérkőzést vívott — megjegy­zendő, mind a féltucatot európai bíró vezette. Még mindig a számok világá­nál maradva: ha Argentína győz, mindössze másodszor „szégyenkezhet” Európa ami­att, hogy az öreg kontinensen lebonyolított világbajnokságon a latin-futball diadalmaskodott; 1958-ban svéd földön Brazília nyert. A legutóbbi finálé résztvevői közül szép számmal állták a já­tékosok az idők rohamát. A győztes Argentínából olasz földre is eljutott Pumpido (igaz, a kapus lábtörése miatt már ott­hon tartózkodik azóta), Olarti- coechea, Ruggeri, Giusti, Bur- ruchaga, Batista és Maradona, míg nyugatnémet részről Bar­thold, Brehme, Matthaus és Völler. A mexikói „veteránok” közül persze Rómában vmár nem húzhat mezt magára Batis­Diego Armando Maradona. Ké­pes lesz-e az argentinokat a csúcsra vezényelni? ta és Olarticoechea, hiszen az olaszok ellen az elődöntőben megkapták a második sárga lapjukat, Giusti pedig rajtuk is túltett, hiszen kiállították. Bár a mexikói vb-n Caniggia még nem szerepelt, de a római aranycsatán sem teheti, hiszen 6 is két Sárga lappal bűnhődött sportszerűtlensége miatt. Hogy a négy kulcsjátékos kiesésével mire lesz képes Argentína, nem tudni, de valószínű, pozícióik nagyban gyengültek. Különle­ges este lehet a vasárnapi az 1983 óta „főnök” Carlos Bilardo argentin szövetségi kapitány számára, aki a vb után végleg lemond tisztségéről. A doktor ugyanis másodszor lehet „aranykovács”. E tekintetben egyetlen elődje, egy olasz úriember, Vittorio Pozzo, aki az 1934-es és 1938-as vb-n a vég­ső győzelemig vezette Itáliát. Bilardo kollégája, Beckenbauer egy más tekintetben léphet a brazil Mario Zagalo mellé — „Ferenc császár” 1974-ben labadarúgóként vett át vb-ara- nyérmet, vasárnap este pedig szövetségi kapitányként szüre­telhet^). A két döntős váloga­tott a világbajnoki történetben negyedik alkalommal mérkőzik egymással. Az említett mexikó­városi argentin győzelem előtt a következő két csatát vívták: 1958, a vb-döntő egyik csoport- találkozója: NSZK—Argentína 3-1 (gólszerzők: Rahn (2), Seeler, illetve Corbatta; 1966, vb-döntő csoportmérkőzés: NSZK—Argentína 0-0. Három vb-csata után tehát 1—1 argen­tin és nyugatnémet győzelmet, egy döntetlent jegyez a história, a gólkülönbség 5-4 az NSZK javára. Hírek, vélemények: A nyugatnémet együttes a Como melletti megszokott kis­városban, Erbában lévő Castel- lo di Casiglio Hotelben készül. Beckenbauer kisebb gondja, hogy Rudi Völler valóban telje­sen rendbejött-e. A kapitány az elődöntőben inkább lecserélte az AS Roma légiósát, így kíván­ta elejét venni a nagyobb baj­nak. Az angolok ellen mintha kicsit gyengébben játszottak volna! — mondták többen Bek- kenbauernek. — Valóban, az első félidőben érezhető volt já­tékunkon, hogy a csehszlová­kok elleni negyeddöntőt csak nagy erőfeszítések árán tudtuk megnyerni. Megfordult-e a fejé­ben, hogy újfent 11-es rúgások döntenek, mint a két elődöntő­ben? — Gondoltam rá, de sze­rintem valamelyik együttes vagy a 90, vagy a 120 perc alatt kicsikarja a győzelmet, amint az megtörtént Mexikóban. Képe­sek visszavágni az 1986-os vereségért? — Kétségkívül növeli esélyeinket, hogy a jó emberfogó Giusti nem játszik, az „örökmozgó robot” Olarti­coechea hiányát is megérzi Bi­lardo kollégám, a védelmem tagjai pedig hangos sóhajtással adták jelét az örömüknek akkor, amikor a félelmetes támadó Caniggia megkapta a második sárga lapját. (f0|yt. következik) A harmadik helyért: Olaszország—Anglia Aki nélkül elképzelhetetlen lenne az olaszok nemzeti tizenegye: Franco Barezi Amint az lenni szokott, két fáradt, csalódott csapat találko­zik a harmadik helyért vívott mérkőzésen. Mind az olaszok, mind az angolok 120 percet küzdöttek a döntőbe jutásért az argentinok, illetve a nyugatné­metek ellen, de végül a sze­rencse egyiküknek sem kedve­zett, s a 11 :es rúgásokban alul­maradtak. így tehát elmondha­tó, hogy gyakorlatilag nincs kü­lönbség a döntőbe jutottak és a bronzcsatára kényszerülő együttesek között, mégis, a ta­lálkozó előtt egészen más a győztesek, valamint a veszte­sek hangulata. A házigazda olaszok azóta sem tudtak napi­rendre térni a keddi vereség fe­lett, s Azeglio Vicini szövetségi kapitányt inkább a kudarc okai­ról, mint a szombati mérkőzés esélyeiről faggatják az újság­írók. — Hiába kutatjuk az okokat, soha nem fogunk rájönni arra, miért veszítettünk — válaszolt Vicini. — Dehát ilyen az edzői pálya: vállalni kell a felelőssé­get azért is, ha a csapat balsze­rencsével vereséget szenved. Az olasz sajtóban elterjedt, az 57 éves kapitány olyannyira komolyan gondolja ez utóbbi ki­jelentését, hogy már a szombati mérkőzésen is inkább a fiatal játékosokat szerepelteti. A játé­kosokat nehéz volt rávenni a nyilatkozatra, a milánói Roberto Donadoni azonban hajlandó volt a mikrofonok elé állni. — Azt hiszem, nyugodtan egymás szemébe nézhetünk, nincs miért szégyenkeznünk — mondta. — Természetesen csalódottak vagyunk, de min­dent megteszünk azért, hogy amennyire lehet, kárpótoljuk közönségünket, és jó játékkal búcsúzzunk a Mondialétól. Számunkra korántsem tét nél­küli ez a mérkőzés. Az angolok tulajdonképpen elégedettek lehetnének a vb-n elért eredményükkel, de az a körülmény, hogy ők is csupán 120 percet követő 11 -es párbaj­ban maradtak alul, sokat rontott a csapat hangulatán. Holott a britek 1966 óta — akkor hazai pályán világbajnoki címet sze­reztek — nem jutottak el vb- döntőn a legjobb négy közé. Bobby Robson szövetségi kapi­tány Bariban búcsúzik a váloga­tottól, s a szakember az ősztől a holland PSV Eindhoven együt­tesét irányítja majd. — Amit a fiúk ezen a világbajnokságon véghez vittek, az egyenesen csodálatra méltó—jelentette ki Robson. — Egy Igen fárasztó bajnoki sorozat után érkeztek a játékosok Olaszországba, de teljesítményükön ez egy pilla­natig sem látszott meg. Persze, még várjunk az értékeléssel, számunkra ugyanis a torna csak szombaton fejeződik be. Az angoloknál hiányozni fog az „örökmozgó” középpályás, Paul Gascoigne, aki a nyugat­németek ellen megkapta máso­dik sárga lapját. A 23 éves fut­ballista ettől függetlenül a vb egyik nagy felfedezettje marad, aki Robsonnal is feledtetni tud­ta, hogy korábban nem éppen a legharmonikusabb volt a kap­csolatuk. Robson váratlanul fia­tal játékosoknak is lehetőséget ad a bizonyításra. Peter Barnes, az angol együttes rettegett hírű csatára Német győzelemre tippel az ex-kapitány Mondialógus: Bobby Charlton Szabó Sándor, az MTI kikül­dött munkatársa jelenti Bariból: Enzo Bearzot, az 1982-es spa­nyolországi vb-n bajnoki címet szerzett olasz válogatott akkori mestere sportszerű ember. Amikor mindenki más a veze­tést tőle 1986-ban átvevő Azeg­lio Vicini fejét követeli, ő határo­zottan kiáll utóda mellett. — Miként értékeltek volna, ha kedden Nápolyban az első fél­időben sorsdöntő csapást mé­rünk az argentinokra...? — je­gyezte meg Bearzot. — Mert az elődöntő első 45 percében volt rá esélyünk, hogy egyszerűen kiüssük a dél-ame­rikaiakat, ezt mindenki láthatta. A11 -es rúgásoknál már nem az dönt, hogy melyik a jobbik csa­pat, hanem az idegek állapota. És ezen a téren Argentína állt jobban. Akkor az Ön számára ez a szereplés nem is jelent csaló­dást? — Persze, jobb lett volna vi­lágbajnokságot nyerni, dehát büntetőkkel elesni a döntő jogá­tól, ez csakis balszerencse. Miért „estek neki” Vicininek, amikor ő igen képzett, rátermett szakember. Hadd emlékeztes­sek arra, hogy az én vezeté­semmel 1978-ban elődöntőt veszítettünk Hollandiával szemben, és rá négy évre Ibé­riában az élen végeztünk. Sze­rintem Vicinivel is hasonló lesz a helyzet! Ez egy tehetséges játékosokból álló olasz csapat. Az 1988-as EB-döntő esemé­nyei mutatták, hogy Vicini jó úton jár. Bár a mostani Mondia­le hatalmas lehetőség volt számunkra, de azért nem tragé­dia, hogy a harmadik helyért játszunk. Majd nézzék meg az 1992-es EB-döntőben, milyen jól szerepel válogatottunk. És az igazi bizonyítás éve 1994, az Egyesült Államokban sorra ke­rülő vb lesz. Mire fel ez a nagy optimizmu­sa? — Arra alapozom a vélemé­nyemet, hogy akkorra az NSZK szükségszerűen nehézségek­kel fog küszködni. Még egyszer aligha lesz ilyen jó csapatuk. És Argentína sem sokat és majd a Maradona visszavonulása utá­ni időszakban. Ilyen meghatá­rozó játékos csak minden em­beröltőben egy alkalommal születik. A mi csapatunkban Maidini, Giannini, Baggio, Schillaci, Vialli, Ferrara, de Napoli, Donadoni, Ferri és Ber- gomi még ott lesz, illetve lehet a tengerentúli seregszemlén is, és majd figyeljék meg, hogy új csillagunk születik hamarosan. A neve: Pagliuca. Mi lesz a Mondiale ’90 végső sorrendje? — Az NSZK nyeri az aranyér­met, a harmadik helyezés pedig Olaszországé. Bobby Charltonnal, az 1966- os világbajnok angol válogatott egykori kiváló játékosával kö­zölt interjút a UPI amerikai hír- ügynöksége. A Manchester United volt futballistája egy régi emlékkel kezdte: — Számomra minden idők legnagyobb mérkőzését az 1970-es vb-döntő jelenti, ami­kor a brazilok 4:1-re verték az olaszokat a mexikóvárosi finá­léban. Remélem, vasárnap is hasonió élményben lesz ré­szem... Véleménye szerint melyik csapat kerülhet ki győztesen az összecsapásból? — Mind az argentin, mind a nyugatnémet válogatott borot­vaélen táncol. Franz Becken­bauer csapata kétségkívül esé­lyesebb, de mint láthattuk, a Mondiale jó néhány meglepe­tést produkált. Sorsdöntő lehet, hogy az argentinoknál hiányoz­ni fog Caniggia, így a dél-ameri­kaiak csak akkor reményked­hetnek a sikerben, ha Marado­na újra a régi formáját nyújtja. Sokan úgy vélik, ezen a világ- bajnokságon a nagy egyénisé­gek meglehetősen szürkén szerepeltek. Osztja ezt a véle­ményt? — A mai futballban a legfon­tosabb, hogy a játékosok erővel bírják a sorozatterhelést. Ma már nem lehet „villogni”, csak igazi csapatjátékkal érhetnek el eredményt a válogatottak. Azt hiszem, a világbajnoki cím sor­sát mégis az dönti el, melyik együttesben szerepelnek job­ban a sztárok. Én a nyugatné­met Lothar Matthaustól és Jür­gen Klinsmanntól várok kiugró teljesítményt. Honfitársa, Bobby Robson szövetségi kapitány nem ért egyet azzal a szabállyal, hogy a 120 perces küzdelem után 11- esek döntsenek a továbbjutás­ról. Ön is eltörölné a büntető­ket? Igen, de hogy mi lenne a jó megoldás, arra a FIFA-vezetők- nek kell javaslatot tenni. Szerin­tem is csökkenti egy-egy győ­zelem értékét, ha azt csupán a szerencsének köszönhetik a csapatok. Az angolok és az olaszok gyakorlatilag veretlenül búcsúztak attól, hogy a világ- bajnoki címért játsszanak, s ezt aligha lehet igazságosnak ne­vezni. A játékvezetés? — Én sem vagyok elégedett a bírók ténykedésével. Többször is előfordult, hogy feleslegesen megállították a mérkőzést, s ezzel indokolatlanul juttatták pihenőhöz a játékosokat. Sze­rintem eddig a brazil Jose Ra­miz Wright bíráskodott a legjob­ban, az Anglia—NSZK mérkő­zésen szinte hiba nélkül látta el feladatát, csak akkor fújt, ha valóban szabálytalanság tör­tént.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom