Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-05 / 61. szám

1990. július 5., csütörtök 13 SOMOGYI HÍRLAP—EZ VAN Kifut a New York-i kikötőből a SeaCat nevű katamarán 1990. június 11 -én, hogy első próbaútján elérje Massa­chusetts-!. A világ legnagyobb és leggyorsabb katamaránjának tulajdonosai azt tervezik, hogy megdöntik az óceánátkelés világrekordját a személyszállító hajók közötti „versenyszámban” Japán(?) lagzi Egyes japán ügynökségek már kezdenek átállni a kizáró­lag európai stílusú esküvők megrendezésére. Már a helyki­választás is az ő dolguk. Mos­tanában a Tokiótól 200 kilomé­terre lévő Karuizava a legnép­szerűbb, ott szinte minden az öreg kontinensre emlékezteti a fiatal párt és az örömszülőket, akiknek azonban mélyen a zsebükbe kell nyúlni ezért az élményért. Potom 35 ezer dol­lárnak megfelelő jent kell le­szurkolni, ha csak szerény, mintegy ötvenfős a násznép, márpedig rokon mindig akad ennyi. De miből is áll össze ez a nem csekély összeg? Rögtön az eljegyzés jelentős summa: 5000 dollár, igaz, ez megoszlik a két család között. Aztán jön az esküvő, ahová fehér lovak által vont bécsi hintón érkezik az ifjú pár — 70 000 jen (500 dollár), s közben Olaszország­ból importált harangok zúgnak. Egy egyszerű, hét virágból álló menyasszonyi csokor 35 000 jen (241 dollár), maga a két gyűrű is tekintélyes pénzt visz el, általában a menyasszonyi a drágább, ára a szokások sze­rint a vőlegény három havi fize­tésével egyezik meg, mondjuk egy hivatalnok esetében 5000 dollár. Aztán jön a vacsora: negyven fő részére a Ginza Hotelben 10 000 dollár (étel, ital, desszert és egy csokor vi­rág). A legújabb módi (már nem is európai, inkább amerikai őrü­let) szerint a fiatalok legalább négyszer öltöznek át, közben a lányok kimonót, hosszú fátylat, könnyű ruhát, majd a legvégén sportöltözéket viselnek. Igazi csemegének számít, ha direkt Velencéből hozatott gondolán érkeznek az egyik szállodából a másikba, a vacsora színhe­lyére. Ott aztán különleges lift eme­li magasba őket, de csak annyi­ra, hogy kényelmesen rá­pillanthassanak az őket körül­vevő tömegre, majd virágokat szórhassanak közéjük. E kivé­teles szolgáltatás ára is kivéte­les— 3500 dollár... KIVESEZES A brit orvosok legfőbb szervezete hetekig tartó kihallgatások és vizsgála­tok után szigorú ítéletet hozott az orvoskar három tagja ellen. Dr. Crockett előtt végleg lezárult a pá­lya, törölték az orvosok névsorából. Dr. Joyce nem vehet részt semmiféle szervátültetésben, Dr. Be­wick nem fogadhat magán­betegeket. Ahmet Koc, 34 eszten­dős török parasztember a múlt év elején bekopogott a Hürrijet szerkesztőségbe, és a lap rámenős riporter­nőjének feltárta esetét. Nyomaték kedvéért meg­mutatta a derekán húzódó metszésnyomot. íme az előzmény: a munkanélküli, 4 gyermekes parasztot az utcán leszólítja egy ezre­des. Közli, hogy London­ban sok pénzt kereshet. Orvosi vizsgálat egy ma­gánkórházban, vérvétellel, műtét. Amikor felébred, hatal­mas kötést talál a derekán: kivették az egyik veséjét! Mindezért felvehet 2650 fontot (mintegy 290 ezer forintot). Az újságírónak elmondja, hogy a kórház­ban több törököt is látott. A nyomozás során eljutnak egy többgyermekes asz- szonyhoz is, aki a különbö­ző levonások után mind­össze 5 fontot (alig 500 fo­rintot) kapott a veséjéért. A műtét után minden tö­rök 6 napot tölthetett a kór­házban, és további 14 na­pig fűtetlen magánpenzió­ban helyezték el őket. DZSÁMI LA AMFITEÁTRUMA Algéria: Ez az ókori körszínház a Római Birodalomhoz tartozó Dzsami- la amfiteátruma volt, neve arabul azt jelenti: szépség. Az Algéria észak­keleti hegyvidékének oldalában épült nyitott színházban háromezer néző fért el HIÚSÁGOK VÁSÁRA Megsértve a szolgálati titkot, Sir Hardy Amies, a brit királyi család szabója — eléggé el nem ítélhető módon — pana­szosan nyilatkozott egy, divat­lap munkatársának. „Őfelsé­ge, a királynő folyton zsörtölő­dik az áraink miatt, jóllehet, az ő ruhái nem is különösen költ­ségesek, hiszen nem fogékony a divat változásaira. A szép helyett mindig is a kényelmeset helyezte előtérbe. Az ered­mény meg is látszik: a királynő bizony rosszul öltözött asz- szony.” Patricia Reagan, az Egyesült Államok volt elnökének harma­dik szülött lánya a közelmúlt­ban árverésre ajánlotta apja sajátkezűleg írott és hozzá in­tézett levelét. Az atya az őszin­teség és a takarékosság eré­nyeit ecsetelte gyermekének. A címzett abban az időben 14 esztendős volt. A kétségkívül fontos intelmek nem hullottak meddő talajra, a családi doku­mentumot legalább 50 ezer dollárra értékelte a becsüs. Gábor Zsazsa, nagy hírű ha- zánklánya — miután megpofo­zott egy amerikai rendőrt — Európában is bajt csinált ma­gának. Az egyik német lapnak adott nyilatkozata alapján, rá­galmazás címén pert indítottak ellene. A „jó szívéről” híres művésznő ugyanis azt mondta, hogy pályatársa, Elke Sommer filmszínésznő olyan nagy nyo­morban él, hogy a maga kötöt­te pulóverek eladásából tengeti életét. TRABI-EMLÉKMÜ Soest, NSZK: Félig földbe temetett Trabanttal állítanak emléket az érettségiző diákok az 1989/90-es tanév világtörténelmi jelentőségű eseményeinek, a berlini fal lebontásának, a német újraegyesítésnek 1990. június 12-én, az iskolaév bezárásakor MENEDZSERMENÜ KELETI KÉNYELEM — HISPÁNIÁBAN Mit esznek a menedzserek? Egy feltörekvő szakácskönyv- íro előbb-utóbb vaskos kötet­ben is megválaszolja a kérdést. Azt azonban már tudjuk, hogy egy élelmes spanyol üzletem­ber a recept helyett a hedonista gyönyör valóságát kínálja. Bilbaóban megnyílt a me­nedzserek vacsorazó helye, közli a jó hírt az ANSA ügynök­ség. Az a tény, hogy a város kevésbé forgalmas, mondhatni kieső szögletében találták meg az alkalmas helyet, ráadásul reklámra sem költenek, némi­képpen magyarázza, hogy miért tanácsolja el maga a tulaj a véletlenül betévedő szerel­mespárokat és a kiéhezett kó­bor lovagokat. A „bár, konyha, étterem" itt kissé mást is jelent. Aki Spanyolország „első eroti­kus éttermét” keresi, az tudja, hogy a hátsó bejárón kell jelez­ni a mágneskártyával, és nin­csenek kételyei sem a menüt, sem a kiszolgálást illetően. Először is diszkrét gyertyafény, illatár és lengén öltözött lányok fogadják. Az étlapot kínáló hölgy sem visel pincérfrakkot. És ha a kedves vendég már a levezető tejszínes eperhez jut, azt heverőn is fogyaszthatja. Mindezért nem fizet többet, mint egy átlagétteremben. Csakhogy még nincs vége a menünek. Következik a hangu­latos táncterem; a hamar fára­dó menedzserek fekve is ren­delhetnek pezsgőt. A még pil- ledtebbeket elegáns szobák várják, családi méretű fürdő­vel. Az ejtőzés tehát fondorla­tos módon történik, a szolgálta­tás ára négyszerese a vacso­ráénak. A tarifa óránkint két­szereződik. Aki még mindig nem érzi a kikapcsolódás er­jesztő vagy éppen ernyesztő hatását, az a játéktermekben folytathatja. „Egy lánnyal kezdtem, mondja a tulaj. Az üzlet jól ment. És amikor ezt megnyitot­tam, már tudtam, hogy nem kell reklám. A menedzserek köré­ben ugyanis az a legjobb pro­paganda, ha egymás között, és adott esetben hangtompítóval verik a tamtamot.” MONDD A NEVED... Nomen est omen. A név figyel­meztet — mondták a régi rómaiak, és aki akart, okulhatott belőle. Sayyid Abu Saada joggal átkoz­hatja a sorsot, amiért a papa nem tett szert latinos műveltségre, vagy legalábbis nem számolt a névadás következményeivel. Sayyid Abu Saada, mint az Eve­nement du jeudi című francia lap megírta, azt állítja, hogy negyven hónap alatt rendbehozná a súlyos adóságokkal terhelt egyiptomi gazdaságot, ha rábíznák az or­szág vezetését, és alkalmazhatná forradalminak tekinthető reform­jait. Eddigi törekvéseit nem koro­názta siker. Az okok bizonyára összetettek. A kérdésre, hogy miért nem hozza nyilvánosságra reformgondolatait, függetlenül a politikai státuszától, a reformer azt válaszolta: „Attól tartok, ezzel a névvel nem lehetne szanálni az adósságot.” A papa ugyanis a Führer iránti tiszteletből, annak idején, a Hitler nevet adta gyerme­kének. És ugye, Dr. Hitler még a Nílus partján is rosszul hangzik. A nyilvánosház nyilvánvaló jenne? Az egyik oldalon a mindig elegáns, va­lódi „úrihölgy” a konzervatív politikus és volt egészségügyi miniszternő: Michele Barzach. A másik oldalon a nem kevésbé híres, ám kevésbé úri Ulla, aki 15 évvel ezelőtt a lyoni prostituáltak híres sztrájk­ját vezette. Kettejük között politikusok, orvosok, társadalmi szervezetek képvi­selői — ebben a nemrég kirobbant vitá­ban mindenki részt vesz. A téma ugyanis sajátosan közérdekű: megnyissák-e újra Franciaországban a még 1946-ban be­zárt nyilvánosházakat? A bombát Barzach asszony robbantotta, még­pedig igen furcsa körülmények között. Jacques Chirac, Párizs polgármestere új intézkedéseket jelentett be a francia fővárosban rendkívül gyor­san terjedő AIDS megfékezésére. A sajtókonferencián Chirac oldalán ott állt volt minisztere, aki ma a polgármester egyik helyet­tese Párizsban, s közbeszólt... Barzach asszony — főnöke teljes megdöbbenésére — kiegészítő javaslatot fűzött a bejelentett intézkedésekhez: vajon nem lenne-e jó ismét megszervezni a nyil­vánosházak intézményét, hiszen azok lakóit — ellentétben az utcán dolgozó prostituáltakkal — állandó orvosi felügyelet alatt lehetne tartani? így eredményesebb lehetne az AIDS elleni küz­delem is... A megalkotójáról máig is Mathe Richards-tör- vénynek nevezett, háború utáni rendelkezés a nők felszabadítása jegyében záratta be a nyilvá­nosházakat, amelyeket egyébként a francia nyelv „zárt házak” (Aisons closes) néven ismer. Az intézkedés azonban nem tudott véget vetni a prostitúciónak. Ma a becsült adatok szerint egyedül Párizsban öt—hétezer nő él a világ leg­ősibb mesterségéből, az országban további tíz­ezren választották ezt a „szakmát” főhivatás­nak. Hogy a prostitúció hozzájárul az AIDS terjedé­séhez, aligha vitatható. A franciák többsége a jelek szerint úgy látja, hogy a prostituáltak rend­szeres ellenőrzésével legalábbis fékezni lehetne a betegség további elterjedését. Májusban vé­geztek egy reprezentatív felmérést, s ebben a- megkérdezettek 80 százaléka vélekedett így, 64 százalékuk pedig a nyilvánosházak újbóli meg­nyitását tartotta a megfelelő eszköznek az ellen­őrzésre. Az érdekeltek viszont nem így gondol­kodnak. A híres Ulla véleményét a francia hír- ügynökség, az AFP kérte ki. „ Borzalom erre még gondolni is—jelentette ki a lyoni utcalányok egykori vezére, aki ma már egészen mással foglalkozik, tisztességes lovag­lóiskolát igazgat a Loire völgyében — A nyilvá­nosház gettó, vagy vágóhíd, a visszatérés hoz­zájuk súlyos hiba lenne..." A kormányzat véleményét maga az egész­ségügyi miniszter, Claude Évin foglalta össze. „Kész vagyok minden olyan javaslat megvitatá­sára, ami az AIDS terjedésének megakadályo­zását szolgálja, de alig hiszem, hogy a nyilvá­nosházak megnyitása lehetne erre az egyedüli eszköz. Nem volna okos dolog, ha az AIDS prob­lémáját úgy kezelnénk, mint ami egyetlen cso­daszerrel megoldható. A védekezés a betegség ellen mindenekelőtt egyéni probléma: a vírus mindenütt jelen van, s mindenekelőtt erről kell felvilágosítani mindenkit” — mondotta a minisz­ter. Ötvenezres közönség éltette Paul McCartneyt június 28-án, azon a nosztalgiakoncerten, melyet John Lenon emlékére rendeztek Liverpoolban. A koncert bevételét jótékony célra ajánlották fel

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom