Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-31 / 83. szám
1990. július 31., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 50 millió abortusz — 200 ezer áldozat Tiltani veszélyes A világon évente nem kevesebb, mint 50 millió abortuszt végeznek s legalább felét illegálisan. A beavatkozás, vagy a szövődmények következtében 200 ezer nő veszti életét. A megdöbbentő adatok már önmagukban is indokolják, hogy a terhesség művi megszakításának megítélése körül sosem szűnt meg a vita, sőt az utóbbi egy-két évben mind Nyu- gat-Európa, mind az Egyesült Államokban, de Magyarországon is megélénkült. A közelmúltban hozta nyilvánosságra Washingtonban az abortusz-kérdésre vonatkozó világméretű felmérésének következtetéseit egy kutatóintézet, amely az ENSZ szakosított szervei és amerikai magántámogatással végzi vizsgálatait. Első és legfeltűnőbb megállapítása szerinPa művi vetélés törvényi tiltása nem csökkenti az abortuszok számát, sőt növeli a belőle fakadó veszélyeket azzal, hogy nagyobb arányban tereli illegális körülmények közé. Ez a következtetés egyértelműen lelvonható annak ellenére, hogy az abortusszal kapcsolatos korlátozások tényleges hátrányait, beleértve az egészségügyi, emberi jogi, és szociális kihatásokat, egyfajta morális köd veszi körül és leplezi el leginkább éppen azokban az országokban, ahol tiltják az abortuszt. Kivált a fejlődő országokra igaz ez, ahonnan egyébként is nehéz megbízható adatokhoz jutni. A családtervezés eleme A független kutatóintézet vizsgálódását összegező tanulmány szerzője, Jodi Jacobsen végső soron arra a megállapításra jutott, hogy az abortusszal kapcsolatos halálesetek számának csökkentése érdekében a leghelyesebb a művi vetélést a családtervezés elfogadott elemévé tenni. A tapasztalatok is ezt támasztjá alá, mert az abortuszok aránya éppen azokban az országokban csökken látványosan, ahol a legális abortuszt beépítették az önkéntes családtervezési programokba — hangsúlyozza a tanulmány, s Dánia, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Iz- land példájára hivatkozik. A fellelhető adatok szerint az abortusz ezekben az országokban a negyedik helyen áll a születésszabályozásban sorrendben a nők sterilizálása, a méhen belüli és szájon át szedhető fogamzásgátlók után. Ott viszont, ahol — akár a hiányos ellátás, akár tájékozatlanság miatt vagy vallási okokból — nem terjed el a fogamzásgátló használata, az abortusz jelenti a születésszabályozás legfontosabb módját. A Szovjetunióban évente hétmillió terhességmegszakítást végeznek, miközben az éjve- szülések száma csak hatrmllió volt 1987-es adatok szerint. Nincs más választás Miközben a fejlett ipari országokban a tizenévesek és 20— 24 éves egyedülálló nők körében legmagasabb a művi vetélés aránya, a fejlődő országokban inkább a több gyerekes asszonyok vetik alá magukat a műtétnek. Az előbbi esetben az első gyerek születése azért nem kívánatos, mert nincs férj vagy diákokról van szó, akiknek be kell fejezniük tanulmányaikat. A harmadik világban ezzel szemben azért nincs más választás, mert már sok a gyermek a családban, viszont elérhetetlenek a megfelelő fogamzásgátló módszerek. Latin- amerikában éppen emiatt a 35 éven felülieknél kétszer olyan gyakori az abortusz, mint a 20— 34 éves korosztályban. A világ össznépességének 75 százaléka él azokban az országokban amelyek törvényei, egészségügyi, szociális és gazdasági irvdokok alapján megengedik az abortuszt. Ugyanakkor nem téveszthető szem elől, hogy a világon négy nő közül egy &émára a terhesség művi megszakítása csak nagy nehézségek árán vagy egyáltalán nem megoldható. Ez a helyzet Afrikában, Latin-Ame- rikában, és kivált az ázsiai iszlám országokban, ahol a megbízható fogamzásgátlók is elérhetetlenek. Elmélet és gyakorlat A törvény betűje és a tényleges gyakorlat azonban szinte sehol sem fedi pontosan egymást. Számos országban tiltott ugyan az abortusz, de a tilalom betartását nem kényszerítik ki szigorú szankciók, másutt a törvény liberális ugyan, de nincsenek meg a feltételek, hogy azzal biztonságosan és olcsón élni is lehessen. Indiában például 197-fóta legális az abortusz, de azok, akik a beavatkozást végezhetik, a nagyvárosba tömörülnek, így a vidéki asszonyok csak üggyel-bajjal juthatnak el hozzájuk. Kolumbia az ellenpélda, ahol az abortuszt ellenzők követelésére a kormány elrendelte a tilalmat de elnézi, hogy a klinikákon korlátozás nélkül elvégezzék a műtéteket. A fejlett ipari országokban — kivéve az Egyesült Államokat —valamilyen formában az állami pénzből is finanszírozott biztosítók megtérítik az abortusz költségeit, legalább abban az esetben, ha a nő egészségének védelmében van szükség rá. Az amerikai törvények azonban még abban az esetben is tiltják, hogy szövetségi pénzből ilyen segélyt nyújtsanak, ha az abortuszra erőszakos cselekmény, vagy vérfertőzés miatt nem kívánt terhesség megszakítása végett kerül sor. Egyesült Államok szövetségi bírósága tavaly lehetővé tette, hogy az egyes államokban megszigorítsák az abortuszra vonatkozó szabályokat. Jacobsen ezt különösen aggasztónak ítéli, mivel az amerikai példa kihat a világ más országaiban uralkodó szemléletre. Illés Lajos, az Illés zenekar alapítója 46 év budapesti belvárosi élet után új életformát válsztott. Eger- lövő községben telepedett le, mert feleségét az egyház erre a területre irányította. A nagyhírű muzsikus, zeneszerző nem hagyott fel a komponálással, sőt a közeljövőben új zenével örvendezteti meg a közönségét. Az új életforma, amely sok kötelességgel jár, például a juhok etetése, a porta karbantartása, az állatok ellátása meghozta számára a teljes békét, nyugalmat — barátai, ismerősei nem kis irigységére. Hitoktatás az iskolákban Fakultatív tárgyként szeptemberben megkezdődik a hittan iskolai oktatása. Még sok mindent végig kell gondolniuk a minisztérium és az egyházak képviselőinek — dr. Baróti János kaposvári apátplébános mondta: Sem erőszakolni, sem akadályozni — Az egyház mindig feladatának tekintette az evangélium hirdetését. Tanításának egyik módja a hitoktatás. Senkit sem akarunk erőszakkal kényszeríteni, hogy hitoktatásra járjon, de nem szeretnénk, ha ennek az ellenkezője történne, vagyis bármi módon akadályoznák a hitoktatást és a vallásos nevelést. Azt is tudjuk: az elmúlt negyven év sokak életében ezt jelenti, hogy a vallást csak vallásellenes kritikákból ismerték meg. Ennek egyik következménye az emberek félelme, közömbössége, sőt erkölcsi magatartása. Nézzük az ember személyi méltóságát! Joga, hogy származása, vallási nézete szerint gyakorolhassa vallását, részesülhessen az oktatási lehetőségekben. A keresztény embernek megvan a hivatástudata: nemcsak az a fontos számára, hogy a bérét megkapja, hanem hogy el tudjon számolni, ■ milyen munkát végzett, hogyan dolgozott. A vallásra való nevelésnek az a küldetése, hogy formálja az emberek életét. A hívő ember tudja: a hivatását Istentől kapta, és ennek teljesítéséről a mindent tudó Istennek el is kell számolnia. A hitoktatásban esélyegyenlőséget kell biztosítani. Ez jog emberi (személyi) méltóság igénye, amelyet többek között az Európai Közösség és a helsinki egyezmény is biztosít mindenki számára. Hitoktatóképző Kaposváron — Milyen lehetőségeket lát a hit oktatására? — Fontos, hogy a szülők szabadon választhassák. A múlt heti erőszakos fellépés a hitoktatás ellen szellemi pressziót vont maga után. Az emberekben kitermelt egyfajta félelmet; ez a nemzedék most szülő. Az egyenlőség azt jelenti, hogy mindenkitől meg kellene kérdezni, akarja-e hittanra járatni a gyerekét vagy sem. Meg kell találni a módot, hogy a szülők nyilatkozhassanak, ebben látom az esélyegyenlőséget. — Ön hogy vélekedik arról, hogy a tantestület tagja legyen- e a hitoktató? — A tanítás és a nevelés zavartalan menete mindenképpen azt követelné, hogy a hitoktató vegyen részt a nevelők közös munkájában, tehát legyen tagja a tantestületnek. — Önök felkészültek az iskolai oktatásra? — Lesz annyi hitoktatónk, hogy az iskolákban vállalni tudjuk ezt a feldatot. Az egyházmegye püspöke bízza meg a hitoktatókat, s ők egyházi küldetést kapnak. Ezek lehetnek papok vagy a hittudományi akadémia levelező tanfolyamát, hitoktató- képzőt végzett hívek. Ilyen hitoktatóképző Kaposváron is működik. Továbbá lehetnek pedagógusok is, akik a vallásukat komolyan gyakorolták, s nyugdíjas pedagógusok is. Az egészséges megoldás az lenne, ha az iskolai órarendbe illesztenék a hittanórát. Van tanterem is — Van két modern berendezésű termünk. Ha valahol az iskolák nem tudnak helyet biztosítani, mi ezt a rendelkezésükre bocsátjuk. Az Andrásfal- vy miniszter úrral és Paskai bíborossal történt egyeztetések után kiderül, elfogadható a megoldás, amit a bíboros úr július 6-i körlevelében közölt. Sok türelem, jóindulat, áldozatkészség kell mindehhez. — Egyetlen nagy célunk — mondta dr. Baróti János —, hogy a lelki válságból kivezessük a népünket, hiszen az igazi megújulás akkor következik be, ha az erkölcsi megújulás tért hódít. Tóth Kriszta Nyolcezer forintért 11 tévéprogram A reflexológus csak az Istenben bízik A betegek a csodadoktorban bíznak. Abban, hogy a púpos egyenes lesz, hogy a hónapok óta tartó fejfájás megszűnik, hogy a gyermekkori betegség már csak kellemetlen emlékké halványul. Csodadoktor—mondják róla azok, akik észrevehető javulást vesznek észre közérzetükön, pedig Veréb István nem az. Nem orvos. Képesítése szerint féfiszabó és targoncakezelő. Noha mindkettő meglehetősen távol áll a gyógyítástól, ám Fogyódon mégis óriási népvándorlás indult el a Fő utcai Oázis panzió felé, ahol Veréb István reflexológus rendezte be alkalmi rendelőjét. A 43 éves paksi úriember két héten át, napi 16—20 órában fogadta pácienseit. Egy estét én is itt töltöttem. — Feltétlenül el kell jönni — győzködött ugyanis egy ismerős hölgy, akinek 2 cm-rel volt rövidebb egyik lába, s néhány kezelés után — számára is megdöbbentően — harmonikussá vált a járása. Veréb úr rendelése eltér a megszokottól. Önkéntes segítői felváltva mossák, masszírozzák egy regeneráló szerrel a betegek lábait — felkészítik a megpróbáltatásokra. A kezelés ugyanis iszonyatosan kemény, s ezt nemcsak a látvány, a páciensek eltorzult arca mutatja. Az ügy kellemes része addig tartott nálam, amíg a 17 éves, barna, bársonyos kezű gimnazista lány gyengéden simogatta lábfejem. Ekkor még biztos voltam abban, igazi férfi vagyok, semmi ,bajom, minden fájdalomnak hősiesen ellenállok. Veréb úr ezután néhány perc alatt bebizonyította, hogy tökéletesen félreismertem magam. — Áááá! — üvöltöttem fel. — Hagyjuk az egészet a francba, nem bírom tovább. A reflexológus csavart alumínium hengerével, ezalatt bőszen kotorászott a lábujjaim között, s mindjárt konstatálta azt is, hogy 2 dioptriás szemüveget kellene hordanom. (Megjegyzem, némely írásom után és a focipályán hasonló tartalmú javaslatokat kapok. Valószínű tehát, hogy gyakran sem a lényeget, sem a nálam jobb helyzetben levő játékost nem veszem észre.) Néhány bemelegítő sikoltozás után a jobb bokám körüli lábfejnél 4—5 éles, vágásszerű mozdulat, s ekkor már sikerrel idézem fel a magyar népi káromkodások legszínesebb, csaknem feledésbe merülő fordulatait. Ezután masszázs az ágyon, majd néhány emelgetés. A korábbi fájdalomtól azonban bennem van a görcs, nem merem magam ellazítani. Többszöri próbálkozás után Veréb úr ab- bahanyja a kísérletezést, s valóban: mintha szűnőben lenne a fájdalom a bal lábamnál. — Nyolc évvel ezelőtt kérdőjelként álltam, olyan súlyos volt a porckorongsérvem. Az orvosok műtétet javasoltak, de én inkább egy csontkovácsot választottam. Amit tőle tanultam, amit nála láttam, és amit magamon éreztem, arra ösztönzött; nekem is ezt az utat kell járni. Először önmagam és a család volt kísérletezéseim alanya, majd egy barátom édesanyjának raktam vissza vállát — ő aztán persze elmesélte mindenkinek. Azóta napi 20 beteget gyógyítok, masszírozok. Nazarénus vagyok: a munkámnak a hit az alapja — én csak a jóistenben bízom. Abban, hogy segít nekem meggyógyítani a betegeket. Még én is bízom. A kezelés után rövid idő múlva jobban éreztem magam, ám másnap reggel épp oly fáradtan mozogtam, mint korábban. — Pihenned kellett volna és megismételni a kezelést — mondja hölgyismerősöm, s én neki is hiszek: ősszel Boglárlel- lén fogadja pácienséit Veréb úr, és én felkeresem. Hátha mégis van a dologban valami. Süli Ferenc Marcaliban, amennyiben a lakosság kedvezően reagál a tanács felhívására, karácsonyra már 1200 belvárosi otthonban nézhetik a kábeltévét. Ez a kábel a legkorszerűbb lesz: egyelőre hat földi (két magyar, két osztrák, két jugoszláv) négy műholdas és a helyi tévé adásának vételét biztosítja. Egyben kiváló vételt tesz lehetővé a rádiózóknak négy URH-sávon is. A városi tanácson tartott értekezletre meghívták a társasházak és az üzemek, intézmények vezetőit — reagálásuk bizonyos mértékben tükrözi a lakosság hozzáállását. Dr. Sütő László tanácselnök elmondta, hogy kedvező fogadtatás esetén professzionális cégre bízzák a kivitelezést, a belső szerelés és a későbbi működtetés azonban helyi szervezet feladata lesz. Ez egyben munkaalkalmat is jelent a városban. A jelenlévők megtudhatták, hogy a tanács eddig körülbelül hatmillió forintot költött hasonló célra. Ez összeg magában foglalja a stúdiót, a városközpont házainak kábelezését és az egész településre érvényes terv elkészítését. Lakásonként a költség jelenleg 8 ezer forint, s van arra remény, hogy ez e későbbiekben sem emelkedik. Ehhez azonban — a marcaliak véleményének megismerése után—gyors vásárlások szükségesek: az értékes fejállomást, az antennákat és a kábeleket a közeljövőben be kell szerezni. A lakosság a pénz három egyenlő részletbe fizetheti be, az utolsót a bekötéskor. A havi fenntartási költség 120 forint lesz, s ez magába foglalja az igazgatási költésgeket, a szerzői díjakat is: a helyi csatornákon ugyanis filmek vetítésére is van lehetőség. — Az indításhoz biztos anyagi bázis, mintegy ötmillió forint szükséges — mondta az elnök, s nyilatkozatra kérte fel a közü- letek képviselőit. Az első felajánlásokból ennek egy tizede jött össze. Lelkes és aggódó hozzászólások jelezték, hogy a jelenlévők ismerik a lakosság anyagi leterheltségét. Most a szervezőre vár, hogy felmérjék az igényeket. Ha a marcaliak igent mondanak, az azt jelenti, hogy jövő év végére már háromezer lakásba kábelen érkezik a kép és hang. Süli