Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-31 / 83. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 31., kedd A népszavazás előzetes eredménye Kormány­szóvivői közlemény Egy merénylő hazatért Allah „ügyfele” (Folytatás az 1. oldalról) A népszavazás végleges eredményének megállapítása augusztus 1 -jén, szerda estére- várható, és a testület ugyan­csak azon a napon juttatja el je­lentését az Országgyűlés meg­bízott elnökéhez. Végezetül az Országos Vá­lasztási Bizottság köszönetét mondott valamennyi szava­zatszámláló bizottság és más választási szerv tagjainak, va­lamint a tanácsi dolgozóknak munkájukért. Göncz Árpád ideiglenes köztársasági elnök Óbudán, a Doberdó utcai választókörzetben adta le szavazatát. A NÉPSZAVAZÁS SOMOGYI ADATAI Sörnyepusztai akadály A szavazás vasárnap reggel 6 órakor rendben megkezdő­dött Somogybán is — és a sza­vazatszámláló bizottságok vár­ták az arra tévedő állampolgá­rokat. Csak egy helyen, Sör- nyepusztán nyitott ki egy órás késéssel a szavazóhelyiség. Történt ugyanis, hogy a telepü­lés egyetlen középületét, a kocsmát — amely a szavazás hivatalos helyszíne volt — is­meretlen tettesek vasárnapra virradó éjjel föltörték. Politikai indíttatást feltételezni vélhető dőreség lenne, ám amíg a nyo­mozóhatóság nem rögzítette az árulkodó nyomokat, addig a szavazatszedő urnát sem lehe­tett kihozni. így a sörnyeiék 7 óra után adhatták le voksukat. Somogybán a választásra jogosultak 14,19 százaléka já­rult az urnák elé. A szavazók 14,19 százaléka igennel, 13,43 százaléka nemmel szavazott. Megyénk 1. sz. választókerüle­tében a részvételi arány 14,52 százalék volt. Igennel 88,16, nemmel 11,84 százalék vok­solt. A 2. sz. választókerületben 13,65 százalék szavazott. A 3. sz. választókerületben a szava­zásra jogosultak 14,71 százalé­ka fejezte ki akaratát. Igent mondott a megjelentek 85,22, nemet pedig 14,76 százaléka. A legtöbben a 4. sz. választó- kerületben járultak az urnák elé. Itt a részvételi arány 15,90 szá­zalék volt. Igennel 87,38, nem­mel 12,62 százalék voksolt. Az 5. sz. választókerületben 13,50 százalékos volt a részvétel, az igent 84,38, a nemet pedig 15,63 százalék választotta. A 6. sz. választókerületben voksol­tak a legkevesebben. Itt a rész­vételi arány 12,89 százalék. Ebből az igenre 86,88, a nemre 13,12 százalék esett. Októberig újraminősítik az igazgatókat A minisztérium a gyékényesi sztrájkról — Tartalékunk a falusi turizmus (Folytatás az 1. oldalról) Sajnálatos tényként említet­te', hogy a számítások szerint a külföldiek összkiadásának csak 43 százaléka állami bevétel: a többi a lakossághoz kerül, ki­hagyva a hivatalos csatornákat. Az idegenforgalomban is erő­södő piaci mechanizmusokról szólva az idegenforgalmi hiva­tal vezetője elmondta: mára már 900-ra nőtt azoknak a vál­lalkozásoknak a száma, ame­lyek idegenforgalmi tevékeny­séget folytatnak. A növekvő idegenforgalom óhatatlanul magával hozza a közbiztonság, a vagyonbizton­ság romlását. Ez azzal is járhat, hogy a magyarországi turizmus elveszítheti korábbi fontos vonzerejét. A távlati fejlesztésekről szól­va Gellei Imre kifejtette, hogy mindenképpen a minőségi tu­rizmus irányába kell fejleszteni. A gyógy- és hobbiturizmus mel­lett hazai adottságaink jobb ki- használásval kell kezelni az úgynevezett falusi turizmus kérdését. — Meggyőződésünk, hogy a falusi turizmus fejlesztésével új, vonzó kínálatot nyújthatunk a turistáknak, s hozzájárulhatunk a falu népességmegtartó erejé­nek növeléséhez — fejezte be tájékoztatóját az Idegenforgal­mi Hivatal vezetője. Mészáros Tamás László Balázs kormányszóvi­vő az MTI-hez eljuttatott közle­ményében cáfolta azt az egyes sajtótermékekben és híradá­sokban nyilvánosságra került feltételezést, mintha felmerült volna Nagy Ferenc József föld- művelődesügyi miniszterfelvál­tásának gondolata dr. Zsíros Géza képviselővel. A közle­mény szerint ezek a jelentések minden alapot nélkülöznek, semmiféle kormányátalakítás­ról nincs szó. A Független Kisgazda és Pol­gári Párton belül folyó személyi, vagy egyéb viták nem érintik a kormány és a koalíció kérdését. A Kisgazdapárt vezetőinek a miniszterelnöknél tett pénteki, július 27-i látogatásán fel sem merültek személyi kérdések. A megbeszélésnek a jó együtt­működés és a megfelelő tör­vényelőkészítő munka volt a tárgya. Ezért nem is került sor külön közlemény kiadására. Folytatódik a kivonulás 30 ezer szovjet állampolgár távozott Hétfőig 29 460 szovjet állam­polgár távozott a szovjet csa­patkivonás keretében — tájé­koztatta az MTI-t Keleti György ezredes, a Honvédelmi Minisz­térium szóvivője. Összesen 14 730 katona, 4078 polgári al­kalmazott és 10 652 családtag hagyta el hazánkat. A távozó alakulatok 6800 harci technikai eszközt és 147 800 tonna kü­lönböző anyagot vittek maguk­kal. Hétfő reggelig 215 csapatvo­nat és 195 anyagvonat, azaz összesen 410 szerelvény gör­dült át a magyar—szovjet hatá­ron. Ez a teljes kivonáshoz szükséges mennyiség 30,3 százaléka. Az előre rögzített ütemterv szerint a hónap vé­géig 428 csapat- és anyagvo­natnak kell távoznia. A terv tel­jesítésével valószínűleg nem lesz probléma, ugyanis hat sze­relvény berakodása folyik jelen­leg is, nyolc vonat útban van a határ felé, négy vonatot pedig éppen átraknak. Ezen felül a szovjet csapatki­vonás kezdete óta 31 sze­mélyszállító és 35 könténervo- nat távozott a Szovjetunióba. A csapat- és anyagvonatokkal együtt — összesen 476 szerel-- vény — a teljes távozáshoz szükséges mennyiség 26,9 százaléka. NAGY VOLT A FÜSTJE AZ MSZMP-BROSÚRÁKNAK Kétszer riasztották a tűzoltókat Ezt olvashatja a mai reggeli Pesti Hírlapban Csokit nyert a versenyen és haza akarja vinni. Erdélyi gye­rekek a Balatonnál. (2. oldal) Miért vált a piciny dél-ameri­kai ország, Suriname, a beván­dorlók paradicsomává, és miért akarnak mégis most százezrek kivándorolni? — Az NDK-ban is rehabilitációs tör­vény készül, amelynek életbe léptetésével a sztálinizmus 200 ezer német áldozatának sérel­meit kívánják orvosolni. (5. ol­dal) A Nyugat-Németországban élő ismert orosz ellenzéki filo­zófus, Zinovjev, rövid budape­sti látogatásra érkezett, mun­katársunk vele készített interjút (8. oldal) A volt szocialista országok­ban készülő autók várható ár­emeléséről munkatársunk a Merkur vezérigazgatójával beszélgetett. (9. oldal) Deviza. Piac. Valuta. Fekete árfolyamok (10. oldal) Balatoni körkép. (11. oldal) Munkatársunk helyszíni tu­dósítása Seattle-ből, a Jóaka­rat Játékok eseményeiről (15. oldal) Újabb értesülések a siófoki portasgyilkosságról. (16. oldal) i ,< 0 u. j , (X) Nagy felháborodást és ijedel­met okozott az a hatalmas füst, amely Kaposváron a Május 1. u. 12. számú kéményéből, az épü­let Irányi Dániel utca felőli pin­ceablakaiból tódult ki tegnap délelőtt. Az emberek azt mondták: nem elég a kánikula, még per­nye is ellepi a sétálóutcát, ez szégyen a városra. A virágáru­sok is messzebb húzódtak a megszokott helyükről. A lakók mindenhova—az IKV-hoz is— telefonáltak, miért most éget­nek papírokat a kazánban, ami­kor legnagyobb a kánikula. Benkő András azzal állított be a szerkesztőségbe az Irányi Dániel utca 2/a. lakói nevében, hogy választási iratokat éget­nek'a pincében. Vafójában ilyen márciusban történt. Most azon­ban nem ezekkel az iratokkal rakták meg a kazánt, hanem az Ingatlankezelő Vállalat egykori MSZMP-irodájában fölösleges­sé vált brosúrákkal, nyomtatvá­nyokkal, mégpedig teljesen meggondolatlanul. Kígyósi Sándor rendészeti vezető váltig bizonygatta, hogy semmi rossz szándékuk nem volt, csak most volt kocsi, hogy elvigye a négy zsák papírt, s most volt fűtő is. Nádasi Zoltán, az 1. sz. távfűté­si üzem önköltséges kazánok művezetője szerint csak a Má­jus 1. utca 12. sz. ház két kazán­ja — mint az egyetlen szenes tüzelésű — alkalmas papírége­tésre, így máshová nem vihet- ték, J ' y * ■: : , " A kétszer riasztott tűzoltókkal együtt kiérkező Nagy Lajos százados, városi tűzoltópa­rancsnok azonban más véle­ményen volt: semmiképpen sem kellett volna most égetni, mivel a nagy kánikula miatt nem volt légmozgás. Tegyük ehhez hozzá, hogy a két kazán közül az egyik amúgyis füstöl, a ké­mény átszakadt, a négy zsák papírt pedig egyszerre berak­ták a két kazánba, ahelyett, hogy apránként égették volna el. A tűzoltók lélegeztető készü­lékével fölszerelt fűtő végül is kiszedte a kazánból az el nem égett és füstölgő papírt, s vízzel eloltotta. A nagy riadalom és kellemetlenség azonban elke­rülhető lett volna, ha nem olyan sürgős a brosúrák elégetései (Lajos) Anisz Nakkas úgy hitte, Allah, de legalábbis az ajatollah aka- ratátteljesíti azon az 1980. júliu­si reggelen, amikor négy társá­val együtt útnak indult Párizs elővárosába, Neuilly egyik ele­gáns bérháza felé. A fegyver és a hamis igazolvány mindegyi­küknél készenlétben volt, s a kapu előtt álló két rendőr, aki az iráni sah utolsó miniszterelnöke, Sapur Bakh- tiaréletére vigyázott, el is hitte, hogy újságírók akarnak beszél­ni a politikussal. A kommandó azonban elté­vesztette az ajtót: a szomszé­dos lakásba csengettek. Az aj­tónyitáskor azonnal tüzeltek, s Bakhtiar szomszédasszonya, Yvonne Stein holtan esett össze. Amikor a merénylők rá­jöttek hibájukra, már késő volt: Bakhtiar ajtaja zárva maradt, hiába zúdítottak rá össztüzet, s a rendőrök is rohanvást indultak feléjük. Nakkas és társai lőttek: az egyik rendőr holtan esett össze, a másik súlyosan meg­sebesült, egész életére béna maradt. De addigra már befutott a készültség, Nakkast és két társát a helyszínen elfogták — az elmenekült két terroristára másnap rejtekhelyükön csap­tak le. Az öttagú terrorcsoport egyszer s mindenkorra végét­ért, — a Nakkas-ügy azonban igazában ekkor kezdődött el. „Egyedül Allah az én védő­ügyvédem”— kiáltotta Nakkas, amikor a bíróság elé került. Az egykori baloldali libanoni fiatal, a palesztin ügy lelkes támoga­tója, majd az iráni forradalom mindenre kész híve a botrány miatt kikerült ugyan a tárgyaló­teremből, de az ítélet így is megszüleltett: Nakkas és há­rom társa életfogytiglant, a ne­gyedik húsz évi börtönt kapott a terrorakcióért. De az ügy még korántsem ért véget. Párizsban a nyolcvanas évek közepén egymást követ­ték a véres merényletek, s szin­te mindegyiknél, legalábbis az egyik, a terroristák által bejelen­tett motívum ez volt: bosszút állunk Nakkas sorsáért, kierő­szakoljuk kiszabadítását. Fran­ciaország remegett, de nem engedett — a terrorista börtön­ben maradt. A terrorakciók nem jelentet­tek járható utat Nakkas kisza­badítására. Közben azonban egészen más csatornákon is folytak kísérletek az Iránnak a jelek szerint fontos komandó- parancsnok szabadságának megvásárlására. Az akkortájt mélyponton lévő francia—iráni kapcsolatok ellenére titkos tár­gyalások folytak a két ország között, — annál is inkább, mert Libanonban az Irán-barát Hez­bollah ekkor még francia túszo­kat is fogva tartott. Bár Párizs hivatalosan elutasította az alkut a túsztartókkal, felmerült a cse­re lehetősége. Párizsnak egy feltétele volt: valamennyi francia túszt szaba­don kell bocsátani Nakkas sza­badsága ellenében. Az 1985. tájban megindult tárgyalások már közel voltak a sikerhez: egy ízben állítólag a francia hatósá­gok foglyukat egészen a genfi repülőtér határáig elvitték — a repülőtér égy része francia terü­let —s ott várták a francia túszo­kat szállító iráni gépet, de az nem érkezett meg... Komoly formában a túszcse­réről a tavalyi francia elnökvá­lasztás előtt esett szó. A szocia­lista államfő, Mitterrand és a jobboldali centrum kormányá­nak elnöke, Chirac elé ismét odakerült a túszok kicse­rélésének ügye. Chirac belügyminiszteréről, Charles Pasquaról azt állították, hogy meg ígérte Nakkas szabadsá­gát a még fogságban lévő fran­ciákért, bár Pasqua, Chiraccal együtt tagadja ezt. A sajtó nyíl­tan írt akkoriban arról, hogy Chirac elnökválasztási hadjára­ta nagy adujának szánja a foglyok kiszabadítását, s végül a jelek szerint Mitterrand is elfo­gadta a cserét, humanitárius okokból. A túszok ki is szaba­dultak — Nakkas maradt a bör­tönben. Hogy ki mit ígért, azt aligha lehet egykönnyen tisztázni, Nakkas azonban úgy érezte, becsapták. Őszig várt ugyan, de akkor elhatározta, maga vív­ja ki szabadságát — éhség- sztrájkkal. Szeptemberben megkezdte a koplalást, de a ha­tóságok hajthatatlanok marad­tak. A terrorista kommandó ve­zetőjét intravénás úton táplál­ták, s bár ekkor még elég jelen­tős erők követelték — termé­szetesen a színfalak mögött — szabadon engedését, Mitte- rand keményen válaszolt: nyo­más alatt nincs tárgyalás. Hogy kik, és hogyan tárgyal­tak ezután, nem tudni, az azon­ban bizonyos: Teherán ígéretet kapott embere elengedésére, ha a látszatot sikerül megmen­teni. Az üzenet megérkezett a börtönkórházba is. Nakkas ta­vasszal feladta éhségsztrájkját, s Párizsban máris rebesgetni kezdték: júliusban, a francia nemzeti ünnepen kap majd ke­gyelmet. Ez 14-én nem követ­kezett be. Nyilván azért, mert ezt az alkalmat az elnök nem akarta ilyen célra felhasználni — csak két héttel később, de akkor villámgyorsan: mire a közvélemény tudomást szerez­hetett az ügyről, Anisz Nakkas és társai már úton voltak Tehe­rán felé. Az állítólagos alku tehát vég­re megvalósult: Nakkas és tár­sai szinte napra tíz évvel a meghiúsult merényletkísérlet után szabadultak. A döntés így nem „külső nyomásra” történt, a francia túszok pedig már ré­gen otthon vannak, vagyis nem történt közvetlen csereüzlet: mindenki arra hivatkozhat, hogy szuverén és nem jóelőre kitervelt elhatározásról van szó. A francia belpolitikában per­sze azonnal vita robbant ki az elnöki kegyelem ügyében. Igaz, a leginkább érdekelt, s egyben Mitterrand leghevesebb bíráló­ja, Chirac, nem nagyon támad­hatja a döntést, hiszen ismert, hogy annak idején éppen ő akarta ezt megvalósítani, he­lyette és rajta kívül is vannak azonban mások, akik most tá­madják emiatt az elnököt. Ám Franciaországban szombattól „nyári szünetet” tart a politika— egyesek még azt is megpendí­tették a sajtóban, hogy az elnök éppen ezért időzítette péntekre döntését. Mire a politikai idény megindul, a Nakkas-ügy hullá­mai is elcsitulnak majd. Bomba robbant Londonban Terroristamerénylet áldozata lett hétfőn reggel lan Gow kon­zervatív képviselő, a kormány- párti képviselőcsoport északír­ügyi bizottságának elnöke. A befolyásos brit politikus házá­nak kocsifeljárójában robbant egy gépkocsiban elhelyezett pokolgép. A nagy erejű robba­nástól többen megsérülték. ' A gyilkos merényletet való­színűleg az észak-írországi brit fennhatóság ellen terrorista akciókkal hadakozó ír Köztár­sasági Hadsereg (IRA) műve volt. A legutóbbi két hónap fo­lyamán az IRA számos ter­rorakciót hajtott végre Lon­donban és Anglia - más vidékein.

Next

/
Oldalképek
Tartalom