Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-30 / 82. szám

1990. július 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Néptelen népszavazás A NYÁR HEVES, A NÉP... Nos, a nép nem túlságosan lelkes. Balaton mellett különö­sen nem. Fonyódon dél körül mindössze 10 százalékos rész­vételi arányt konstatáltak az egyik szavazóhelyiségben. Az utakon a 30 fok körüli hőmér­séklet ellenére meglehetősen élénk volt a forgalom, de inkább külföldi autókat lehetett látni. Aki tehette, a víz mellé (és a vízbe) húzódott. A zalaegerszegi Pénzes László és családja délelőtt 11 körül érkezett a berényi strandra, miután otthon leadták voksukat. — Vasesztergályos a foglal­kozásom, de csakúgy, mint az ország, ez a szakma is a tönk szélén áll. Megnyugtató jövőké­pet senki nem ad — többet vár­tunk ettől a kornánytól, ezért is szavaztam igennel — mondja a családfő. A leilei postás üdülő presszó­jában hűvös van, a sör hideg, alkalmi ismerőseim szívesen megosztják velem véleményü­ket a népszavazásról. Mankóczi Józsefék eddig mindig elmentek szavazni, de most úgy érzik, felesleges len­ne. Megbíznak képviselőjük­ben, aki képes felmérni a teen­dőket, aki valóbam ismeri a le­hetséges köztársasági elnök képességeit, rátermettségét. Lövei Lajosékkal itt, az üdülő­ben barátkoztak össze.. A mis­kolci család azonban tavasszal is távol tartotta magát a szava­zásoktól. Löveiné felháborodot­tan meséli, hogy munkahelyén, az 1-es postahivatalban nekik — a kézbesítőknek — adták fe­ladatul, a kopogtató cédulák el­juttatását az állampolgárokhoz, s egy fillért sem kaptak ezért a munkáért. — Igazi változás nincs, ma sem a nép dönt. — mondja elke­seredetten az asszony, s a töb­bit már szinkronban teljes egyetértésben közük. — Nagyon sok a felesleges duma — és sajnos a felesleges tett is. Az Antall-kormánynak mintha csak azért kellett volna ez a 100 nap, hogy a régi káde­reket lecseréljék, holott azért, mert valaki párttag volt a régi rendszerben, még jó szakem­ber lehetett. A képviselők egy része csak addig ül a parla­mentben, amíg a jó kis tisztelet­díját felveszi. Nuber Arnold fiatal, csinos barátnőjével a szemesi kem­pingben mindenről elfeledke­zett: örülnek hogy itt lehetnek a Balaton-parton, nem is gondol­tak arra, hogy igazolást kérje­nek lakóhelyükön, s itt adják le voksukat. Egy stoppoló ifjú pár viszont már befejezte a nyaralást. Ha­zafelé, Ajkára tartanak, s ha jól összejön a stop, még elmennek délután szavazni. Rendkívül tá­jékozottak a politikában, s bár a fiú az igen, a lány a nemet fogja beikszelni, ebből nincs érzelmi gond: amikor kiszállnak, megc­sókolják egymást. . Rövid körutam végén bené­zek a fonyódi 1. számú szava­zókörzetbe. Itt 120 vidéki — budapesti, miskolci, salgótarjá­ni, soproni lakos — adta ié sza­vazatát. Szinte ugyanannyian, mint a helybeliek. A részvételi arány kora délutánig 22 száza­lékos volt, s remény sincs arra, hogy elérik az 50 százalékot. A nép választott — inkább a 26 fokos víz, a kék ég, a napsü­tés... (Süli) A FALU IS ,, SZENDERGETT”... Az őrei könyvtárszobában tegnap reggel 6 órakor startra készen volt a szavazatszámlá­ló bizottság. Várták a szavazni szándékozó állampolgárokat. A közfelfogás szerint a falusi emberek általában korábban kelnek, s igyekeznek eleget tenni kötelezettségeiknek. Am ez a népszavazás során nem így volt. 11 óra körül még a 10 százalékot sem érte el a rész­vétel. — Hát bizony, kevesen jön­nek szavazni — mondta Szlá- vik József, a szavazatszámláló bizottság elnöke. — A faluban is erőteljes az érdektelenség, s az emberek úgy gondolják, hogy a következő lépést már nem nekik, hanem a kormány­nak kell megtenni. Azok között, akik eddig eljöttek, voltak fiata­lok, idősek és középkorúak egyaránt. A szavazatszámláló bizott­ságban csak egy párt, az MSZP képviselője van jelen, a többi nem tartott igényt arra, hogy részt vegyen ebben a munká­ban. Mi arra számítottunk, hogy majd nagymise után többen ad­ják le voksukat. Ám csalódnunk kellett, hiszen csak egy sze­mély tartotta fontosnak állás­pontja kifejezését. Lényegében hasonló volt a helyzet Igáiban, az 1. számú szavazókörben is, csak itt ép­pen többpárti volt a szavazat­szedő bizottság. Az MSZP kép­viselőjén kívül jelen volt az SZDSZ, és az MDF megbízottja is. 12 óra körül nem volt egé­szen 20 százalékos a megjele­nés. Viszonylag sokat kellett várnunk arra, hogy egy-egy ember megjelenjen. Egy fiatal­emberrel sikerült szóbaele- gyedni, azonban minden erő­feszítésünk ellenére a vélemé­nyéhez a nevét nem árulta el. Elmondta, hogy budapesti lakos, s Igáiban nyaral. Ő arra szavazott, hogy a köztársasági elnököt a parlarrfent válassza meg. Hiszen nincs arra semmi szükség — mint mondta —, hogy egy újabb népszavazás költségeibe verjük az országot. Pártonkívüli, különösebben nem szimpatizál egyik politikai párttal sem. Munkája során — bolti elárusító — sokféle ember­rel találkozik. — Úgy gondolom — mondta —, többeknek az a véleménye, hogy a jelenlegi kormánynak nem száz napot, hanem ettől hosszabb időt kell adni, hiszen nem akármilyen feladat hárul rá. Ugyanakkor az is megfigyel­hető, hogy egyre erőteljesebb az érdektelenség. Mindenki in­kább a saját ügyeivel foglalko­zik, a saját gondjainak megol­dását tartja a legfontosabbnak. A nép jelentős részében a régi reflexek még mindig élnek, s erről nem lesz könnyű leszokni. Ehhez is hosszabb időre van szükség. Bizonyára igaza van... Talán a régi reflexek egyik megnyilvá­nulási formája, hogy e nyilatko­zathoz ő sem adta a nevét. (Lengyel) URNAZÁRTA ELŐTT Dr. Barna Lajos, a kaposvári városi tanács vb-titkára a dél­után három órai helyzetkép alapján megerősítette azt, amit barcsi, illetve nagyatádi kollé­gájától hallottunk: alacsony volt az érdeklődés. Három óráig a megyeszékhely választásra jogosult polgárainak tíz száza­léka jelent meg az urnák előtt. Akadtak persze eltérések az egyes választási körzetek kö­zött. A szentjakabi városrész­ben például a választói név­jegyzékbe felvett 706 lakó közül mindössze ötvenhat tartotta fontosnak, hogy leadja voksát. Töröcskén viszont huszonöt százalékos volt a részvételi arány. Ezek az adatok már há­rom órakor jelezték, hogy mi lehet a végeredmény. Dr. Barna Lajos szerint a le­hető legrosszabb időpontban tűzték ki a népszavazást. So­kan már elmentek nyaralni, s nem tudtak igazolást kérni. Másnak meg talán módja sem volt arra, hogy személyesen je­lenjen meg a tanácson. A jog­szabály szerint ugyanis meg a házastárs sem kérhetett ilyet. Kaposvár 21-es szavazó­helységében fél hatig a válasz­tók tizenkét százaléka jelent meg. Köztük az 58 éves dr. Ge­lencsér Imréné, akit két unokája is elkísért. — Hogy miért csak most jöt­tem? Sok volt otthon a munkám, meg az unokákra is vigyázni kellett. Végül mépis sikerült ideérnem. Csak azért jöttem el, mert szerintem végre meg kell hallgatni a népet, igenis figyelje­nek rá. Egy életen át dolgoztam, aztán kevéske rokkantsági nyugdíjjal elküldték. Hosszan érvel. A szavazatszedő bizottság vezetője szerint aki ezen a na­pon elment szavazni az politizá­ló ember. Magatartásukon, megnyilvánulásukon látszott, hogy hová tették a keresztet. (Nagy) Király Zoltán az eredménytelenségről A népszavazást kezdemé­nyező Király Zoltán, Szeged független országgyűlési képvi­selője az MTI érdeklődésére elmondta: Véleménye szerint az érdektelenség köszönhető egyebek között annak, hogy a két ellenérdekelt nagy párt az MDF és az SZDSZ, de a parla­menti pártok is, mindent meg­tettek annak érdekében, hogy tagságuk, táboruk ne menjen el szavazni, a szavazás ered- 521 ménytelen legyen. Vasárnap az ország több vá­rosából keresték telefonon a képviselőt: a beszélgetések alapján úgy véli, hogy csalódot­tak, fásultak az emberek. Csa­lódtak az új kormányban, s a parlament eddigi szereplése sem keltett bizalmat a demokrá­cia új intézményei iránt. Az idő­pont is az eredménytelenség okai közé sorolható — szögezte le a képviselő —, hozzátéve, hogy a világon sehol nem szo­kás nyár közepén választást vagy szavazást tartani. A hogyan tovább? kérdésre azt válaszolta: a népszavazást megismételni nem lehet. Talán —vélekedett—, ha az emberek fásultsága elmúlik, ha ismét bi­zakodóbbak lesznek, újra szó­ba kerülhet: hogyan válasszunk köztársasági elnököt? (MTI) Vállalkozó somogy udvarhelyiek A betongyár málnát akar fagyasztani A somogyudvarhelyi beton­gyártó üzemet annak idején azért hozta létre a nagyatádi költségvetési üzem, hogy minél gyorsabban juthasson csövek­hez, járdalapokhoz, hisz abban az időben ugyanis egymást követték a közműfejlesztések. Csakhogy menet közben egyre több helyen álltak le a csatorná­zással, építkezésekkel. Dr. Túri Dénes, a költségvetési üzem fiatal igazgatója ezért is kezdte el megkeresni azokat a lehető­ségeket, amellyel megmenthe­tő az üzem, harmincöt ember munkahelye. De más is motivál­ta: a költségvetési üzemek át­szervezése nyilvánvaló szük­séglet. Vállalkozni kell! Létre­hozták hát a Metalloplasztik Kft-t. Somogyudvarhelyen meg­szűnt a dolgozók létbizonyta­lansága. Ha nem kell a be­tonöntvény, akkor megpróbál­koznak másféle öntvényekkel — gondolták. Az alagi tangaz­daságtól vásároltak három ol­vasztókemencét. Az eredeti elképzelés az volt, hogy bu­szokhoz készítenek öntvénye­ket. Az üzlet elmaradt. Mégsem estek kétségbe. Újabb partnert kerestek. Most szelepfedelet készítenek a „kis” Polskikhoz és a Skodákhoz. Mondják, min­dent megcsinálnak, amire igény van a piacon. Az üzemcsárnok egyik sarká­ban új seprűk. Az asszonyok kötik. Megtudom, hogy vállalták azt is a somogyudvarhelyiek, hogy ha szükség úgy hozza, télen elmennekakárfát vágni is. Kölcsönöznek gépeket, beren­dezéseket, vállalnak különféle szolgáltatásokat. A legnagyobb vállalkozásuk egy hűtőház lét­rehozása. Ez százhúsz millió forintba kerül, s ehhez a megyei tanács a területfejlesztési alap­ból négymillió forint támogatást szavazott meg. Elsősorban a kft. által megtermelt óriás barna harmatgombát szeretnék tartó­sítani, de felvásárolják majd a térség háztáji gazdaságaiban megtermelt zölség- és gyü­mölcsféléket is. Ezzel többszáz családnak tudnak munkalehe­tőséget biztosítani. A berende­zések még úton vannak, de szalmabálákat már gyűjtik a gombatenyészethez. Hogy mennyire él bennük a vállalkozó szellem, arra még egy példa. A Somogykerfeladta a nagyatádi gázcseretelepet. Ők megnyitották, mert közben arra gondoltak, hogy ha nincs is belőle nagy hasznuk, azért az ellátást valakinek biztosítani kell. Dr. Túri Dénes azt mondja, más dolog valamit eltervezni, s megint más dolog azt megcsi­nálni. — Gazdasági élénkítés ked­vező kamatok nélkül nem lehet­séges. Nyugaton 4-5 százalé­kos kamattal adnak hitelt a ter­melő beruházások létrehozá­sához. Nálunk ez harminc szá­zalék körül van. Ezért nem lehet igazából vállalkozni. De előbb- utóbb csak megtaláljuk a helyes utat. Nagy Jenő Száznégyen voltak, öten maradtak Ki fürdik be Földváron? A VITA MÉG ZAJLIK— A KERESKEDŐK MÁR ELMENTEK Sajtótájékoztatóra invitáltak Balatonföldvárra a hét végén. Lapunk már két alkalommal is beszámolt a balatoni vásár kö­rüli bonyodalmakról (mindkét fél véleményét tolmácsolva), így kíváncsian igyekeztem a ta­lálkozó helyszínére. A korábbi 104 kiskereskedő helyett mind­össze öten kínálták portékáju­kat a benzinkút mögötti terüle­ten... Elfértünk egy asztal mellett: az alvállalkozó Autócentrum két vezetője, egy kiskereskedő, és a kissé késve, de meghívott helyi vb-titkár. Nem mondhatni, hogy a felek békésen meg­egyeztek: sokkal inkább külön­féle beadványokat, jegyző­könyveket, iratokat, szóval kü­lönféle hivatalos irományokat mutogattak egymásnak. Más- képp-másképp magyarázva annak értelmét... A hangulat különben nem mérgesedett el, s ez tán annak volt köszönhető, hogy a hosszan húzódó, s mindinkább személyeskedés­sé fajuló ügyben nem a földvári tanács és az Autócentrum okozta a legtöbb bonyodalmat. — A vitában azok párták pó­rul, akik a legkevésbé hibáz­tathatok — mondta Borbás Jó­zsef, a vásár igazgatóhelyette­se. — Az Építésügyi Tájékozta­tási Központ pereskedjen Feke­te Gáborral (az MDF helyi veze­tője) vagy akivel akar, mi nem igazságot szolgáltatni, hanem dolgozni akarunk. Vissza sze­retnénk csalogatni a kereske­dőket — de ez nem fog sikerül­ni, ha a sajtó továbbra is ellen- propagandát fejt ki ellenünk, még a döntés előtt. Ma ugyanis még mindig nincs hivatalos ál­lásfoglalás ügyünkban. — Ennek ellenére „kinyírták” a vásárt — szólt közbe Takács Ágnes ügyvezető igazgató. — Pedig nem lehet kisajátíta­ni a csendet—fűzte hozzá Hor­váth László kereskedő, aki 11 700 forintnyi pénzt fizetett ki engedélyéért, s mint mondja, jelentős kár érte. S nem érti, hogy kit és miért zavart ez a vásár. Dr. Kiss Pál vb-titkár arról tá­jékoztatott, hogy elutasította a számára véleményezésre lea­dott szakhatósági véleménye­ket, mert már tavaly sem fizette meg a kialkudott bérleti díjat az ÉTK. Jó pár panasz elhangzott még mindkét oldalról. Ami to­vábblépést jelent a számos, ol­vasónkat is érintő ügyben: az Autócentrum elhatározta, hogy a jövőben egyedül vállalkozva próbálja meg kiszolgálni a vele társult kiskereskedőket. C.A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom