Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-28 / 81. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP —BALATONI NYÁR 1990. július 28., szombat A tömegturizmus felfalja a természetet MÚLT ÉS MÚLANDÓSÁG — TÉVHITEK, TETTEK, TÁVLATOK (Folytatás az 1. oldalról) A Kis-Balaton vízszűrő sze­repének pozitív hatása már most is érzékelhető, pedig csak az első ütem fejeződött be. Hamarosan újabb, 40 négyzet­kilométernyi területet áraszta­nak el, s az itt élő növények segítenek majd a foszfor leköté­sében. Az emberi tudás és a természet így együtt képes majd elvégezni azt a munkát, melynek végeredménye lehet a tó vizének minőségi javulása. Az új szennyvíztisztító-tele­pek — zalaegerszegi, zala- szentgróti — egyébként már foszfortalan (tóval épülnek. — Ahol ennyi a gond, ott a pénz szerepe erőteljesen felértékelődik. A BIEÍ~milyen forrásokból tudja támogatni a balatoni fejlesztéseket? — Az idegenforgalmi és a központi fejlesztési alapból évente 200 millió támogatást kapunk, mely különböző pályá­zati pénzekből még 80—100 millió forinttal bővülhet. Költ­ségvetésünk 60 százaléka a vízminőség javítását célozza: támogatjuk a csatornatársula­tokat, a belvízelvezetést, új és korszerű szeméttelepek létesí­tését. Ez utóbbi súlyos gond: a helyi önkormányzatok megala­kításáig már nem szabad ismé­telten felbolygatni a kedélyeket. Most az a fontos, hogy a sze­zonban ne legyenek újabb kon­fliktusok. Hosszú távon azon­ban feltétlenül fontos a nyugati technológiák bevezetése ezen a területen is. —Ön ta vasszal még megle­hetősen pesszimistán nyilat­kozott az idei szezonról. Az eddigi tapasztalatok mennyi­ben támasztották alá a ború­látását? — A nagy kelet-európai válto­zások, az itteni életszínvonal csökkenés nem kedvezett a magyarországi turizmusnak. Meggyőződésem, hogy a Bala­tonon végre ki kell alakítani egy sajátos árrendszert... — Korábban nagyon sok cseh, lengyel és NDK-beli turis­ta megfordult a Balaton partján — utazásaiknak ma az ottani életszínvonal is gátat szab. Ez természetesen érzékenyen érinti az utazási irodákat, de én úgy érzem, ez a mérsékeltebb turizmus jobban megfelel az in­frastruktúrának. A vendég job­ban érzi így magát, és a tó is könnyebben regenerálódik. Szomorú nemzetközi tapaszta­lat az, hogy a tömegturizmus felfalja a természetet. — A pénzt a minőség hozza, s a balatoni vendégfogadásnak erre kell felkészülni. Európához való közeledésünkben ebben is meg kell nyilvánulni. Meggyő­ződésem, hogy aki a gyors meggazdagodás érdekében gátlástalan a vendéglátásban, az a holnapot teszi tönkre. Újra kell tanulnunk a korrekt­séget, tisztességet, a vendég iránt érzett megbecsülést — a pénzt.ugyanis ő hozza. A tabula rasa mellett azonban az is a célunk, hogy ne kerüljünk az idegenforgalom területén sem lépéshátrányba. Meg kell tarta­nunk korábbi piacainkat, pél­dául az NDK-t, ahonnan száz­ezrek érkeztek minden évben Magyarországra. — Rosta úr, ön szerint me­lyek a legégetőbb gondok a Balaton partján? — Beszéltünk a vendéglátás problémáiról, de én úgy gondo­lom, hogy a legsúlyosabb gond az, hogy a gazdasági árak nem értékarányosak, s ez nagymér­tékben befolyásolja a turizmust is. Riasztó a közbiztonság álla­pota a tó mellett — ha nem tu­dunk ebben sürgősen erőre lép­ni, elkerülnek bennünket a kül­földiek. A Siotour már négy kempingjében kénytelen ren­dészt alkalmazni, oly nagy mér­tékben szaporodtak el a lopá­sok. Javítani kell a közlekedés feltételeit is, mert hamarosan elérhetjük, hogy a Balaton mű­ködtetéséhez szükséges olyan funkciók is megbénulnak mint az áruellátás, a mentők közle­kedése. Szükséges lenne a sztráda, valamint több aluljáró megépítése, lámpák elhelyezé­se. — Nem látom szívesen a bódékat, a szórakoztató pavilo­nokat — jobb lenne, ha ezek nem lennének. A szolgáltatás­ban csak egy példát említek: lovasiskolának hirdetett helyen iszonyatosan primitív, környe­zetkárosító körülmények közé rosszul belovagolt, lestrapált lovakhoz csalogatják a vendé­geket. — A BIB évente több száz­ezer forinttal támogatja a ba­latoni kulturális programo­kat. Idén hogyan alakul a nyá­ri kínálat — és egyáltalán — van-e megfelelő színtere ezeknek a rendezvények­nek? — A kulturális szakemberek megérezték, hogy hosszú és gyenge előszezon várható — eseménytelenül telt el ez az időszak. Júliusra és augusztus­ra már jócskán van program, sőt a Balatoni Ősz rendezvényso­rozat ezúttal is izgalmasnak ígérkezik szeptemberben. Szo­morú, de tény: a siófoki művelő­dési központ és szabadtéri színpad kivételével nincs elfo­gadható kulturális centrum a déli parton! — Úgy tudom, hamarosan létre akarják hozni az európai tavak szövetségét. — A napokban érkezik hoz­zánk a Garda-tavi intézőbizott­ság delegációja, tárgyaltunk a Bodeni-tó hasonló szervezeté­vel is. Szeptemberben várható a szövetség megalakulása. Va­lamennyiünk meggyőződése, hogy az európai tavak új célt je­lenthetnek a turizmusban. — Az átalakuló magyar tár­sadalomban milyen feladat várhat a Balatoni Intéző Bi­zottságra? — Olasz és nyugatnémet pél­dák is igazolják, hogy a tavakkal foglalkozó középszintű, koordi­náló feladatú szerveződésre szükség van. Bizonyos fokig érvényesülni kell a központi akaratnak, ugyanakkor együtt kell működnünk a helyi önkor­mányzatokkal is. Az állami, pénzügyi beavatkozás segíthe­ti a tó fejlesztését, tovább javít­hatja a Balatonról kialakult ked­vező képet. Külföldön — a köz­hiedelemmel ellentétben — jó az imageunk, nem utolsósor­ban azért az erőfeszítésért, me­lyet a vízminőség javulásáért tettünk. Nem is lehet számunk­ra nemesebb feladat, minthogy egy jól karbantartott tavat ad­junk át utódainknak. Süli Ferenc KIS­SZÖVETKEZET Balatonföldváron üzemelő divatáruüzletbe keres szakképzett üzletvezetőt és eladókat Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés Balatonföldvár, Budapesti u. 1. sz., munkanapokon és munkaszüneti napokon 9 óra és 12 óra, valamint 15 és 19 óra között. (111432) A felvétel a század első felében készült, amikor még tisztább volta tó vize, kevesebb a nyaraló — s több a zöld a parton Utazás a déli parton „Elütöttem egy Wartburgot” Az ember azt hinné: a moz­donyvezető érdekes regényt ol­vasva vagy éppen szexlapot lapozgatva üldögélhet a veze­tőfülkében. Aztán, ha arra szottyan kedve, sipoltat egyet a masinával, egyébként pedig csak a gázkart és a féket húzogatja. Pankász Tibor „masiniszta” elárulta, hogy a dolog nem ilyen egyszerű. Romlott és drágult — A vezérlőpultba beépítet­tek egy készüléket, s ez regiszt­rálja, hogy a szerelvény milyen sebességgel halad — mondta. Mert a vonalak mentén renge­teg szabályozótáblára kell fi­gyelnünk, és ezek jelzéseit be kell tartanunk. Ha nem tesszük, büntetést kapunk. Emellett azért jut időnk jobbra-balra né­zelődni is a tájon — folytatta. — Én a legtöbbet a Balaton-parton és a Siófok—Kaposvár járaton dolgozom. A tó környékén per­sze mozgalmasabb az élet, s_ jobban is szeretem az ottani ál­lomásokat, mert pihenőidőben jól ki tudom használni a szabad­időmet. Az emberek azonban sokkal figyelmetlenebbek a par­ton, mint beljebb a megyében. Ez a kis piros szerelvény, ame­lyen most szolgálatot teljesítek, még gyorsfékkel is csak 50 méter alatt képes megállni — szerencsés esetben. Rengeteget kell dudálni, mert az emberek nagyon figyelmet­lenek az átjárókban, magyarok és külföldiek egyaránt. — Tavaly én is elütöttem egy Wartburgot — mondja —, de szerencsére nem történt tragé­dia. Napközben kevesen utaz­nak, csak a reggeli és esti „munkásvonatok” zsúfoltak. Il­letve piaci napokon (Kaposvár, Fonyód, Siófok) teltek a szerel­vények. Tíz éve dolgozom a MÁV-nál, s ahogy a vezetőfül­kéből látom, szinte semmit sem változott a Balaton-part. Vagy ha igen, akkor sem előnyére. Korábban vonattal is többen utaztak, de időközben romlott á szolgáltatásaink színvonala, az áraink viszont emelkedtek. Exkluzív... Sokan azért ma is a vasutat választják közlekedési eszkö­zül. Mert igaz, hogy a vonatje­gyet drágábban árulják, de ugye, a benzin is többe kerül... Siófokon felszálltam egy Fo­nyódra tartó szerelvényre. Kora délután volt; többnyire unokával utazó nagymamák, nagypapák és hátizsákos fiatalok üldögél­tek itt-ott, elvétve a fülkékben. Verőfényes napsütésben főt­tünk. Az emberek többsége ilyenkor a parton sütteti magát csokoládébarnára vagy a kert­jében kapál... Úgy történt a do­log, hogy sietős lett volna hm, khm ... — szóval WC-re men­nem. Már Szárszót is elhagy­tuk, amikor végre, nagy köny- nyebbülésemre kinyílott az ajtó. Néhány száz méter volt hátra mindössze az állomásig, így Nagy Lajos, a foglalkozására nézve potyautas, készségesen adott exkluzív interjút a Somo­gyi Hírlap számára. — Székesfehérvárról indul­tam egy ismerős csajhoz, ide Szárszóra — újságolta (most már) vidáman. — Volt pénzem, csakhát, tudod, magáért a bal­hé kedvéért nem váltottam je­gyet. Lepsénynél pöfögtünk körülbelül, amikor közeledett a kalauz, akkor zárkóztam be az illemhelyre. S a körülmények­hez képest eléggé kényelme­sen utaztam... Na, viszlát! — szólt még, aztán leugrott a még mozgó szerelvényről. Sofőrrel jobb Siófokra busszal utaztam vissza. Kele Éva mellé szegőd­tem útitársnak, aki Fonyódon járt rokonoknál. — Gondolkodtam, hogy sze­mélygépkocsival indulok útnak (van egy Daciánk) — mondta —, de úgy gondoltam: ideges­kedjen inkább a buszsofőr, ne én. Mert a múlt héten majd egy órába tellett, míg Boglárról Za- márdiba értem. A sok tumultus miatt sok az ideges ember, és sok a baleset. Ezért is meg­nyugtatóbb a Volánnal utazni. Kele Éva elárulta még, hogy egy farmert és hozzávaló pólót talált jelenleg katonáskodó ked­vesének, aztán Földváron le­szállt. Azt hiszem, kissé meg­könnyebbült, hogy végre ha­zaért. A főváros felé hosszú kocsisorok kezdtek kígyózi vé­geláthatatlan sorokban; az au­tóbusz a csúcsforgalom első lökésével ért Siófokra. Másnap megkerestem a jár­mű vezetőjét. Előházi László naponta hat járatot teljesít, eb­ből kettőt a Fonyód—Siófok vo­nalon. Illem —hol vagy? — Nagyon változó a forgal­munk — mondta. — Nagyreszt az időjárástól függ. Egyébként három éve dolgozom a cégnél; imádok vezetni. A reggeli órák­ban és piaci napokon tömve a járat, máskor többnyire alig lé­zengenek az utasok. A közleke­désben egyébként megfigyel­hető, hogy honfitársaink rendkí­vül agresszívok és udvariatla­nok. A külföldiek azonban úgy viselkednek, ahogyan vendég­ségben illik... Czene Attila A Siotour szabad kempinghelyei Balatonszabadi, Gamásza 1100 Zamárdi, Autós lll-as 200 Balatonszemes, Hullám 400 Balatonszemes, Lidó 100 Balatonszemes, Bagódomb 1000 Boglárlelle, Sei lő 100 Fonyód-Bélatelep, Napsugár 200 Balatonberény, Kócsag 100 Barcs, Határkemping 75 Lengyeltóti, Kék Tó üdülőfalu 300 í Házias ételekül olcsó szobák SIRÁLY Fonyód, Bartók Béla u. 3. ^ ­...........................UJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom