Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-27 / 80. szám
SOMOGYI HÍRLAP 5 KARCOLT, BOHÓKÁSSZOMORÚ VILÁGUNK Kondor Lajos kiállítása Balatonszárszón A rézkarc nem igazán populáris műfaja a képzőművészetnek. Annak ellenére sem az, hogy könyVillu$ztrációként több ezer példányban jelenik meg az olvasó előtt. Mégis ennek a műfajnak igen jeles és népszerű művelőit ismerhettük meg az elmúlt évtizedekben. Hogy csak Würtz Ádámot, Hincz Gyulát említsem, akik egészen egyéni stílust teremtettek ezzel a technikával. 1990. július 27., pentek Iá Kézenfekvő hát a kérdés, vajon miért szorul ki a rézkarc oly gyakorta a kiállítótermekből, miért hogy aránylag ritkán vásárol a műélvező, az ebben a műfajban készült alkotásokból? A választ nem könnyű megfogalmazni. Talán elszürkült, színekben oly szegényes századvégi világunkba illeszthető be nehezen egy-egy visszafogottabb tónusú rézkarc, s a szemlélőre gyakorolt élményt sem annyira a pillanat szüli meg, mint inkább a hosszas, elmélyült gondolkodás. Annak a művésznek ugyanis, aki e technikával fejezi ki gondolatait, igen jól kell ismernie a világot, az embert. Történetiségében éppúgy, mint lelki-alkati megjelenésében. S e műfaj megköveteli a kiváló rajzkészséget éppúgy, mint a szárnyaló fantáziát. Bizonyíték erre Kondor Lajos Munkácsy-díjas érdemes művész Balatonszárszón nemrégiben megnyílt tárlata is. Azé a művészé, aki tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Főiskolán Konecsni György, Hincz Gyula, Kádár György, és Koffán Károly irányításával végezte. A neves alkotók európai színvonalú iskolát biztosítottak Kondor Lajosnak anélkül, hogy egyéniségüket ráerőszakolták volna a művészetre. így születhetett meg az az alkotó, akinek rézkarcai több tucat könyvet tettek színesebbé, s akinek már több ízben is odaítélték „Az év legszebb könyve” kitüntetést. Mi a titka hát Kondor Lajos művészetének? írásom kezdetén utaltam a rézkarc műfajának egyik jellegzetességére, az egyszínűségre. Nos, ha Kondor Lajos képeire pillantunk, a fes- tőiséget éppúgy erényként könyvelhetjük el, mint a kimagasló rajzkészséget. Ami pedig az alkotásokból kiolvasható gondolatiságot illeti; a művész egy XX. századi reneszánsz humanista széles körű tájékozottságáról és műveltségéről tesz tanúbizonyságot. Remek érzékkel eleveníti fel a különböző irodalmi alkotások, történelmi személyiségek és szituációk jellegzetes vonásait. S bár kompozíciói a rézkarc íratlan szabályainak is eleget téve, mozaik- szerűen ábrázolják a témát, a történetet, mégis képesek egységes formában megjeleníteni a művész mondanivalóját. (Ókor, Canterbury mesék, 1001 éjszaka.) Képei hol líraiak, hol humorosak, már-már abszurdok. Egészen egyéni módon, egy függőleges elrendezésű triptichon formájában megfogalmazott Pietája például a végsőkig leegyszerűsített formában, ábrázolja a meggyötört testet, a fájdalmat. Végtelen humánum árad Kondor Lajos alkotásaiból. Humánum és az emberiségért való aggódás. (A rém.) Képeinek bármelyik kiragadott mozaikja önálló entitásként is megállná a helyét. Kondor Lajos eddigi pályafutását több hazai és külföldi rangos kiállítás — Moszkva, Párizs, Krakkó, Milánó, Firenze, USA, Tokio, stb. fémjelzi. Igazolván, hogy művészete olyan általános emberi problémákat, élethelyzeteket dolgoz fel, me- • lyek az országhatáron túl is örökérvényűek. Több műve látható közgyűjteményekben: Nemzeti Galéria, Firenze, Linz, Tokio stb. Vignolában 1968-ban a nemzetközi grafikai kiállításon ézüstkupát nyert. Remélhetőleg a most megnyílt és augusztus 19-ig megtekinthető tárlata is szép élménynyel gazdagítja a hazai és külföldi látogatókat. Várnai Ágnes Repro: Kovács Tibor Középkori falu után kutatnak Bronzkori urnák ÁSATÁSOK SOMOGYBÁN Az idén nyáron milyen ásatások fejeződtek be, illetve vannak még folyamatban? — kérdeztük dr. Költő Lászlótól, a megyei múzeum régészeti osztályának vezetőjétől. — Tervszerű ásatásainknak három fő vonala van: a kis-bala- toni leletmentés, a zamárdi avar temető leletmentés jellegű feltárása és a babócsai középkori nemzetségi központ és Árpádkori település feltáYása. Ezen kívül — egyelőre — most fejeződött be a leletmentés a ka- posmérői téglagyári agyagbá- 1 nyában. Ez a munka három éve folyik Bárdos Edit irányításával; az agyagbányászat újraindításakor a temetőfeltárása folytatódik. — A Kis-Balatonnak mely részein dolgoznak a régészek? — Vörs határában a Kanász- kert-dűlőben, amelyet majd az újraelárasztás során töltésbe hordanak, bronzkori urnatemető és korai középkori település maradványait kutatjuk. Mária- asszony-szigeten tavaly befejeződött Vörs templomának a hitelesítő feltárása; az idén a hozzá tartozó települést szeretnénk megtalálni. Egyelőre az eredmény szerény: a neoliti- kumból és a bronzkorból találtunk településnyomokat, valamint egy kelta kori érmét. A Papkertben az idén befejeződött egy olyan temető feltárása, amely munka eredménye fontos lehet a középkori magyarság kialakulása szempontjából. Ez egy olyan terület, ahol a Vili—IX. századfordulótól a XI. századig folyamatosan temetkeztek és az eddigi vizsgálatok alapján nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy az ott élt, különböző kultúrájú népcsoportok, a késő avar, honfoglalás- és korai Árpád-kori népesség egymással érintkezhetett s ezáltal keveredésük elképzelhető. Ugyanitt a temetőrészben a korai és középső bronzkori kultúrák különböző temetkezései találhatók, s ez újabb tudományos eredményeket jelent a térség korabeli népességének a kutatásában. A negyedik kis- balatoni helyszín Főnyed gó- lyásfai határrésze, itt kelta település és korai középkori temető feltárása kezdődik augusztusban. , — Kik koordinálják a feltárási munkákat? — A kis-balatoni ásatásoknál dr. Honfi Szilvia, Németh G. Péter; dr. Szentpéteri József és Aradi Csilla irányítja a leletek kora szerint az ásatásokat. Én koordinálom ezt a munkát. Zamárdiban Bárdos Edit, Ba- bócsán pedig dr. Magyar Kálmán vezeti az ásatást. — Milyen ásatásokat terveznek még az idén? — Barcson a török kori vár területén tervezzük leletmentést, valamint Komlósdon a szőlőhegyen a középső és késő bronzkor közötti átmeneti időszak történelmi eseményeinek tisztázását célozza a feltárás. Ezeken kívül több kisebb, ám a történeti következtetések szempontjából igen jelentős ásatást is tervezünk a megyében. Tamási Rita Francia televíziós újságírók tiltakozása Heves vitát váltott ki a francia televíziós újságírók körében az, hogy a televíziózás legfőbb felügyeleti szerve, a Legfelsőbb Audiovizuális Tanács nevű testület figyelmeztetésben részesítette az FR-3 televíziós adó munkatársait. A tanács ,,a pluralizmus elvének tiszteletben tartására” szólította fel az állami tulajdonban levő adó hfradós munkatársait, mivel véleménye szerint a Korzikáról készült riportjaikban túlságosan is egyoldalúan, főként a helyi nacionalista csoportok képviselőinek megszólaltatásával számoltak be. az autonómia körüli vitáról. A CGT-hez tartozó úságírók szakszervezete a leghatározottabban elutasította az audiovizuális tanács bírálatát kijelentve, hogy az beavatkozást jelent az időszerű eseményekről szóló riportokat készítő újságírók munkájába. Az újságíróknak a szakszervezet szerint politikai nyomástól függetlenül kell beszámolniuk az eseményekről: „úgy, ahogy azt látják". „Vissza az oltárt!" Német—török viszály —A polgármester fejébe vette... A szólásból ismert „vihar egy vizespohárban” játszódott le egy meleg júliusi napon a világhírű berlini Pergamon Múzeumban. Maroknyi sötét hajú és képű személy sorakozott föl a múzeum névadója, a Perga- mon-oltár előtt. Hirtelen vászontranszparenst bontottak ki, amelyen ez a felirat volt olvasható németül: „A Zeusz-oltár Bergama város tulajdona. Vissza akarjuk kapni az oltárt!” Mint kiderült, a csoport a kisázsiai Bergamából érkezett, élén a polgár- mesterrel, aki a fejébe vette, hogy visszaszerzi városának a több mint száz éve elszármazott értékes művészettörténeti leletet. Az Izmirtől 80 kilométerre északra fekvő Bergama közelében bukkant rá ugyanis a múlt század hatvanas éveiben Carl Hu- mann német mérnök a már erősen megrongálódott, hiányos építményre, az ókori görög építőművészet gyöngyszemeként tisztelt Zeusz-ol- tárra. Humann a török kormánynál kijárta, hogy a hatóságok megtiltsák a helyi lakosságnak az oltár és egyéb ókori maradványok további rombolását; egyúttal fölkeltette a berlini múzeumok érdeklődését a lelet iránt. Némi huzavona után Munif Effendi török oktatásügyi miniszter 1878 augusztusában megadta az ásatási engedélyt a német régészeknek. A munkákat a törökök mindvégig a helyszínen ellenőrizték. Az eredeti megállapodás szerint a kiásott daraboknak egyharmad része illette a németeket. Ezt a dinamikusan fejlődő-erősödő bismarcki Németország képviselői hamarosan kétharmad arányra srófolták föl, majd végűi — kihasználva a balkáni háborúban alaposan meggyengült török birodalom „nagylelkűségét” (végül is nem török, hanem görög építészeti emlékekről volt szó) — megszerezték az oltár valamennyi darabját. A lelőhelyen talált egyéb maradványok az isztambuli múzeumba kerültek. A török múzeumlátogatók spontán ellenzékbe ütköztek: az oltárt megcsodáló németek többsége nyomban úgy foglalt állást, hogy az ókori görög építőművészet remekműve elválaszthatatlan a berlini múzeumtól, s ott is kell maradnia. A Pergamon Múzeum igazgatója — maga mögött tudva a kulturális tárca támogatását — szintén elutasítja a bergamai városatyák követelését. Érvelése szerint egyrészt ahhoz, hogy az oltár elnyerje jelenlegi állapotát, német régészek és múzeológusok fáradságos munkájára, restaurátorok több ezer órányi serénykedésére volt szükség. Másrészt a berlini múzeumban látható építmény csak rekonstrukció, amelynek létrehozásához számos kiegészítés, adaptáció volt szükséges. A változtatások miatt eleve nem lehetséges az oltárnak az eredeti helyszínen való fölépítése. Ráadásul egy esetleges szétszedés, szállítás jóvátehetetlen következményekkel járna a műkincsre nézve. A múzeumigazgató fölajánlotta a bergamai küldöttségnek, hogy német régészek, múzeulógusok szívesen közreműködnének egy oltármúzeum fölépítésében Bergama közelében. Ennek során a Berlinben őrzött darabokból készített gipszlenyomatok alapján lehetne újjáépíteni eredeti helyszínen a Zeusz-oltárt. A polgármester azonban hajthatatlan: neki és városának az eredeti oltár kell... Az eset kísértetiesen hasonlít a nyolc évvel ezelőtt nagy vihart kavart másik műkincsügyhöz. Annak idején a görög kormány kulturális minisztere, Melina Mercouri asszony indított elkeseredett harcot a British Mu- seumban őrzött ókori görög márványszobrok visszaadásáért. Hiába volt azonban az erőfeszítése, az El- gin-Marbles néven ismert görög szobrok ma is Londonban vannak. D. L.
