Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-26 / 79. szám

\ 4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. július 26., csütörtök Hamburg a vizek, a virágok és a gazdagok városa Kétségtelenül jobb a közér­zetem, ha szilárd talajt érzek a lábam alatt. Az esetek többsé­gében csak képzeletem szár­nyai, s teszi meg a maga légör­vényekkel, viharokkal, eseten­ként szikrázó napsütéssel tar­kított útját. Július elején mégis repülőgépre szálltam. Kis csa­patunkkal Hamburgba indul­tunk: tanulni. Az Axel Springer konszern, Európa legnagyobb médiaháza szervezett kéthe­tes tan folyamot az üzleti világ fellegvárába. A több mint száz­ezer példányban megjelenő napilap, a Bergendorfer Zei­tung készítésének titkaival, szakmai fogásaival ismertet­tek meg bennünket. És azzal, hogy milyenek az újságírás európai feltételei, hogyan írják egy komputerizált szerkesztő­ségben az újságot. Igyekez­tünk ellesni minden praktikát és hasznosítható tapasztala­tot. Mintha élne... gál. Amerre szem ellát, minde­nütt emberléptékű megoldá­sok. A messziről jött látogatót nem véletlenül ragadja meg az ember és a természet együttlé- legzésének harmóniája. A város története az itt élők mérhetetlen szabadságvágyá­ról árulkodik. A városalapító Nagy Károly törekvéseinek szelleme, az önállóságért és a függetlenségért folytatott harc kézzelfogható eredményei, az alkotó elme kibontakoztatása eredményezte azt, amit ma csodaként emlegetnek. Pedig, hát tudjuk jól: csodák nincse­nek. De az emberek valódi kö­zössége hatalmas tettekre ké­pes! Pedig Hamburgot a törté- neleryi viharai sohasem kímél­ték. Am újra és újra — hihetet­lennek tűnő összefogással — talpraállt. A második világhábo­rú előestéjén, 1938-ban Alto- nát, Harburgot, Bergedorfot, Wandsbeket, Wilhelmsburgot és még több települést Ham­burghoz csatolták. Immár számtalan elővárosával együtt igazi kertvárosi jelleget öltött, s Bergedorf sétálóutcája nem véletlenül kapta lakóitól, il­letve az ide látogatóktól az „Európa virágoskertje” meg­tisztelő elnevezést. A csatolt települések lokálpatriótái azon­ban azóta nem kis iróniával mondogatják: lakóhelyük leg­nagyobb elővárosa Hamburg. Hamburg tehát a virágok és a vizek városa. Két legnagyob fo­lyója, az Elba és az Alster, számtalan mellékágával, kis kanálisokkal átszőtt település. A hatalmas, gondozott parkok, a több száz eves fák, a termé­szet megőrzött értékei, no, és a tenger felől érkező szél gondos­kodnak arról, hogy a szennye­zett levegőt végképp száműz­zék a városból. A fáma szerint (melyet ven­déglátóink is megerősítenek) Hamburg a gazdagok városa. Rózsadombja a Blankenese valóban a leggazdagabbak, a legtehetősebbek negyede. A látvány tévéfilmeket idéző: ha­talmas park közepén gyönyörű kastély, szelíd, lankás sétáló­Egy jellegzetes épület Előtérben a Hamburgot kereszte­ző Alster folyó _ utak a kertben, eldugott, kikap­csolódásra csábító pihenőhe­lyek, s mindenütt sok-sok virág, az évszaknak megfelelő szí­nekben pompázva szolgálja a tulajdonost. Sportpályák, úszó­medencék és szökőkutak, a naponta nyírt gyepszőnyeg, az ott lakók igényességéről árul­kodnak. Igen —- mondják kísé­rőink —, valóban itt él Német­országban a legtöbb milliárdos és milliomos. Gyártulajdono­sok, üzletemberek és mened­zserek, akik tevékenységük anyagi eredményeit közvetlen lakókörnyezetükben is felmu­tatják. Ezért nem is furcsálltuk, hogy egy-egy ház előtt — no, persze, a kerítésen kívül — ren­dőrautó posztói. Az itt lakókra vigyázni kell, s ez bizonyos szint fölött természetesen kijár. A kastélyok, kis paloták havi összköltségeiről csak sejté­seink lehetnek. Ez ügyben oly sokat tudó kísérőink sem tudtak pontos összeget mondani. Any- nyit azonban elárultak: egy-egy havi bérleti díj a német átlagke­reset sokszorosára rúg.' A Blankenese egyik érdekes színfoltját jelentik az Elba-parti hegyoldalba épített kisebb há­zak. Nem kell hozzá különö­sebb jóstehetség: feltehetően itt is csak a tehetősebb csalá­dok tudják megfizetni a bérleti díjakat. A szűk, meredek utcák­ban csak gyalog lehet közle­kedni. A városnegyednek ezt a részét úgy építették, hogy min­den házra jut egy kis Elba-da- rab. Az ablakok és a teraszok egy része a folyóra néz. Az is nyilvánvaló, hogy Európában a panorámát is meg kell fizetni. Itt mindennek ára van. A Hamburgba látogató ínyen­cek, ha van pénzük, mindent megkaphatnak. Itt megtalálják a világ legdrágább szállodáját, s nem lehet a vendégeknek olyan kívánsága, amit ne telje­sítenének. A városközpont üzletei jó nyugati szokás szerint mindent kínálnak, mi szem s szájnak ingere. No, persze, itt minden sokkal drágább, mint a központ­tól távolabbi boltokban. Az üzle­tek bérleti díja is ehhez igazo­dik. Egy négyzetméternyi bérle­mény díjtétele elérheti akár a havi 1500 márkát is. A passzá­zsokban — mivel hosszú távon nehéz megfizetni a helypénzt — gyorsan cserélődnek a bér­lők, ezzel együtt a kínált porté­kák is. Kísérőink elmondták, hogy itt vásárolni, bizony, stá­tuszszimbólumot jelent. Tán mondani sem kell: mi megelé­gedtünk a nézegelődéssel. A sok-sok megragadó lát­vány után nehéz arról szólni, hogy vajon mi lehet az, ami hi­ányzik. Mert ez tényleg Európa. . írta: Lengyel János Fényképezte: Nagy Miklós A sűrű szakmai program mel­lett német precizitással szabad­időnket is megszervezték. Gaz­dag programokban dúskálhat­tunk e két hét alatt. Beigazolódott, hogy kollé­gáink kísérőnek is szak­avatottak. Kai Riedel és Lars Peters azt mondta: Hamburg a legek városa és igazi lokálpat­riótához illően kalauzolt ben­nünket, bemutatva a neveze­tességeiket, felvillantva a törté­nelmi idők főbb eseményeit is. Hamburg Szabad- és Hanza- város. Ennek a csodálatos tele­pülésnek ez a pontos német neve. Nem ért bennünket meg­lepetésként, hogy lakói mindkét jelzőre nagyon büszkék. Joggal tehetik, hiszen az Elba tölcsér- torkolatát körülölelő nagyváros Németország legnagyobb ten­geri és folyami kikötője, az északnémet gazdasági élet központja, amely hatalmas szívhez hasonlóan milliónyi hajszálérrel hálózza be közvet­len környezetét. A jelzőkhöz mi hozzáragasztottunk még egyet: az esők városa. Irigylésre mél­tóan tiszta a levegője: a port naponta nyolcszor-tízszer is kimossa a tenger felől érkezett felhőkből hulló zápor, hogy az eső gyors elmúltával még tisz­tább, csillogóbb legyen minden. Hamburg szerelmesei nem véletlenül büszkék választott­jukra. Mi sem kíméltünk időt, s fáradságot, mert ezt a várost látni kell. Ez itt Európa egy kis darabkája, azé a Európáé, aho­vá tétova léptekkel ugyan, de mi magyarok is törekszünk. A modern felhőkarcolók, a monumentális építmények vilá­gában szinte felüdülést jelent a látvány. A város minden negye­de ezernyi meglepetéssel szol­Hamburgi bevásárlóközpont A világ első műanyag „papírpénze” TEN DOLLARS AUSTRALIA James Cook kapitány 1770-ben partot ért Ausztrá­liában és brit gyarmattá nyil­vánította a kontinens keleti részét. Mi járhatott a becsvá­gyó hajós fejében: aranytól roskadozó rakomány, ma­gas udvari méltóság, buja­zöld ültetvények képe? Ki tudja? Aztán fegyenctelep lett a korona új ékessége, és .1788-ban kikötött az első, száműzötteket hozó rabszál­lítmány. Ausztrália mára gazdag földrész lett — az európai szegények vágyálma —, és 1988-ban, a kétszázadik év­fordulón már nagy ünnepsé­get csaphatott. Az esemény emlékét örökítette meg a vi­lág első műanyag bankója is, az ausztrál tízdolláros. A dekoratív bankjegy első ol­dalának közepén Cook két- árbocosa áll. Hátterében a kétszáz esztendő fontos sze­replői: fegyőrök és rabok, kato­nák, lóháton a farmer juhte­nyésztő, kínai kereskedő és aranyásó tevével, végül a sze­rencsét próbáló európai bete­lepülők. A hátsó oldal fő alakja egy őslakos fiú, díszes festés­sel. Háttérben egy sivatagi sziklarajz és egy magas méltó­ságot kifejező tollas törzsi jo­gar látható. Ezt a pénzt állító­lag lehetetlen hamisítani, nem kopik, nem rongyolódik, éghe­tetlen anyagból készült. A mo­sógépben sem károsodik, ha a férfiember ingzsebében felejti a dugipénzét. Említsük meg egy hátrányát is: előállítása egyelőre többe kerül tíz dollár­nál. Cook kapitány neve pedig a hajózás aranylapjai és a föld­rajzkönyvek után a pénz világ- történetébe is bekerült, mert az újfajta bankjegy mindkét olda­lán az ő hologramképe látható. (k) ÉPÍTKEZŐK, LAKÁS­FELÚJÍTÓK! A Somogy—Zala Megyei Téglaipari Vállalat balatonszentgyörgyi II. sz. téglagyárában a kiváló minőségben gyártott, zsugorfóliával csomagolt B 30-as és 14/19-es uniform kézi falazóblokkot most kedvező áron megvásárolhatják! Szállítás a vásárló igénye szerint Volán-szállítással vagy sajátfuvaros szervezésben. A téglák megvásárolhatók művi áron — Tüzép-telepeken — Balatonszentgyörgyön a II. sz. téglagyárban (tel.:84/77-022) — vállalatunk központjában

Next

/
Oldalképek
Tartalom