Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-25 / 78. szám

1990. július 25., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 Tovább nyúlik az önkormányzati rétestészta ANGOL GONDOLKODÁS, MAGYAR ÁLOM Volt 300 dollárom... (Folytatás az 1. oldalról) latot nem lehetett volna benyúj­tani. A pártok között nézetkü­lönbség van, hogy a törvényja­vaslat elfogadásához egyszerű vagy minősített többség kell- jen-e. Az ezzel kapcsolatos tö­rekvéseknek az ellenzék csak alkotmánymódosító jvaslattal tudhat érvényt szerezni. Ennek marad tehát nyitva az útja. Ha úgy tetszik, a hatpárti tárgyalá­sok légkörének javítása érde­kében. Ha ezek a tárgyalások előrehaladnak, lehetővé válik, hogy majd egy ülésszak a vita lezárásával kezdődjön. Érlelődik a kompromisszum —Az önkormányzati vitában megmerevedtek az álláspon­tok, és patthelyzet alakult ki. ígérnek-e elmozdulást a pártkö­zi tárgyalások? — Nem voltam jelen a tárgya­lásokon, ám a pártok képvise­lőitől bizakodó véleményeket hallottam. Például a polgármes­teri tisztséggel összefüggő kér­désekben közeledtek az állás­pontok. — A héten aligha születik döntés. Ha pedig így van, nem csúszik-e ki a T. Ház az időből? Szeptember 30-a előtt két hó­nappal meg kell születnie a döntésnek... — Kevés az idő, és rengeteg a módosító indítvány. Azt nem látom, hogy a Ház a jövő héten dönteni tudna. Ha a tárgyalások előre jutnak is, talán két hét múlva. — Ez nem hiúsítja meg a vá­lasztásokat? — Talán még nem. Az önkormányzati vitában szakértői érveket sorakoztatott Békési László ex-pénzügymi- niszter, MSZP-képviselő, eze­ket azonban főkent az MDF- frakcióban késői okoskodásnak ítéltek. Milyen a világ!? Tavaly az ellenzék bírálta a miniszter elvonó intézkedéseit, s most mintha megcserélődtek volna a szerepek. — Ön többek között azt java­solta, hogy az önkormányzati vállalkozások nyeresége ma­radjon az önkormányzatoké. Miniszterként elfogadott vol- na-e egy ilyen javaslatot? — Igen, bár közben olyan új helyzet állt elő, hogy önkor­mányzati tulajdonban nem is lesznek nyereséges vállalkozá­sok. A vagyonügynökségről szóló törvényjavaslat kapcsán ugyanis a kormány keresztülvit­te azt az indítványát, hogy a je­lenlegi tanácsok összes profit­szerző vállalkozását központi­lag fogják társasággá alakítani, esetleg privatizálni és majd ké­sőbb juttatnak vissza 20 száza­lékot az önkormányzatoknak. E lépés nyomán tehát önkormá­nyzati tulajdonban csak támo­gatásra szoruló és veszteséges közüzemi vállalkozások marad­A bíróságok elhelyezésében, az ügyfelek fogadásában sok a változás Kaposváron. Dr. Illés Attila, a megyei bíróság megbí­zott elnöke erről tájékoztatta szerkesztőségünket. A bírók tavaly még úgyneve­zett fogadóórát tartottak. Az ügyfelek a hirdetőtáblán levő kiírás szerint tájékozódhattak arról, kinek mikor van a foga­dóórája. Sokan nem tudják, hogy ez megszűnt az idén egy igazságügyminiszteri intézke­déssel. Ennek az az alapvető oka, hogy megkérdőjelezhető a bírói pártatlanság, amikor olyat fogad, akinek folyik a pere s nincs jelen az ellenérdekű fél. nak. Szerintem az önkormány­zati vállalkozókedv élénkítésé­nek nem az elvonás a módja. Javaslatom egyébként a költ­ségvetés számára nem járna kockázattal, miután az eddigi, a vállalati körből befolyó nyere­ségadót elvönták a helyi taná­csoktól, az önkormányzatoktól. Javaslatomnak tétje csak új önkormányzati vállalkozások alapítása esetén van. Erre esélyt kéne adni. Markukat tartó önkormányzatok — Voltak esetek, amikor a Németh-kormány bár kinyilvá­nítottan fájó szívvel, a most bí­ráltakhoz hasonló kényszerin­tézkedéseket hozott... — Szó sincs arról, hogy az új helyzetben ne érteném meg a költségvetés helyzetét vagy, hogy azt akarnám gyengíteni. Eszemben sincs! Sajnos, itt nem is a meglevő önkormány­zati erőforrásokon akar a kor­mány újra osztozkodni. Ezt már elvonták. Itt olyan föltételek megteremtéséről van szó, ame­lyek között az önkormányzatok­nak érdemes vállalkozniuk. Ennek híján mindenki csak a markát tartja majd valamilyen jogcímen, s az állami támogatá­sért megy majd az alku és a harc. Dr. Tarján Lászlóné államtit­kár a Parlament folyosóján egyszer sem mulasztja el, hogy a hazai, azaz somogyi dolgok­ról ne érdeklődjön. — Több mai várhatóan ke­mény interpelláció is környezet- védelmi témához kapcsolódik, így nekem kell válaszolnom. Alighanem az ebédszünetben is erre készülök. — Múltkori, a képviselőket fegyelmezettebb jelenlétre intő szavainak nem volt foganatja. Ma is 120—130-an vannak tá­vol. — Sajnos, pedig a közvéle­mény ebben okkal kritikus, és a Ház nem kockáztathajta a „tisz­telt” jelzőt. Az államtitkár nyara — Ön el tud menni szabad­ságra? — Talán augusztusban jut néhány nap a pihenésre. De hát előtte még képviselői fogadó­napot is kell tartanom, és itt is torlódnak a feladatok. Ha a föld­törvény-tervezete a parlament elé kerül, meglehet, hogy az egész üdülési tervem meghiú­sul. A kisgazdapárt tagjaként azonban erkölcsi kötelessé­emnek érzem ezt az áldozatot, öltétlenül jelen akarok lenni a törvénytervezet tárgyalásán, hiszen ez számos kompromisz- szum eredményeként lényegé­ben már az egész kormánykoa­líció agrárprogramja. Bíró Ferenc Persze van kivétel: az úgyneve­zett speciális ügyszakok. A gaz­dasági ügyszakban a jogtaná­csosok tájékozódhatnak, mert az más jellegű, s megmaradt a fogadóóra a cégbíróságnál is, hiszen ott nincs ellenérdekű fél. A bírósági vezetők félfogadá­sa megmaradt. A megyei bíró­ság épületét most rendezik át, s táblán jelzik mikor van. Ezeken bárki megjelenhet. Ezenkívül természetesen megmarad a panasznap a bíróságokon. Meghatározott napon fogadják a feleket, fölveszik a kérelmü­ket, s tájékoztatják őket. Itt is van azonban változás. Egy föl­mérés tapasztalatai szerint az Amerikai, de magyar. Péter- váry Miklós rosszneven venné, ha nem hangsúlyoznám ,ma- gyarságát. Az utóbbi időben sok, az övéhez hasonló élet- útról olvahattunk a sajtóban. Fullasztó diákévek a Rákosi- érában, osztályidegen szárma­zás, káderezés, kizárás az egyetemről, munkaszolgálat, majd menekülés 56-ban. És a hazájában kiközösített, meg­alázott fiú Valakivé nő külföldön — tehetsége, akaratereje ré­vén. Péterváry Miklós 26 éves korában lépte át a magyar ha­tárt, majd az USA egyik katonai repülőgépe vitte Amerikába. Közgazdaságtant és építésze­tet tanult a Columbia, majd a Hofstra egyetemen. Sikeres építőipari vállalkozó. Egyész utcákat, városrészeket épített föl, s közben egy percre sem feledkezett meg hazájáról. A legfőbb gondolata most is: mi a teendő itthon, miben segíthet népének? o — Nyíregyházán végeztem a gimnáziumot, s mivel földbirto­kos-családból származtam, nem sok esélyem volt arra, hogy továbbtanulhassak — mondta. — Mégsem mondtam le az egyetemi végzettségről, mert kitűnő tanuló voltam, s égbekiáltó igazságtalanságnak éreztem, hogy a származásom miatt mellőznek. Jó sportoló voltam, elsőrangú röplabdázó. Közöltem az ifjúsági szervezet titkárával, hogy csak akkor ját­szom agimnázium csapatában, ha kedvező kádervéleményt ír rólam az egyetemre. A fiú — lel­kes sportbarát — beleegyezett. Sőt abba is, hogy magam írjam a jellemzést. Fölvettek a köz­gazdaságtudományi egyetem­re. Jelesekre vizsgáztam; min­dig a „dicsőségtáblán” szere­pelt a nevem, sajnos. (Azért sajnos, mert feltűnést keltet­tem, s talán irigykedtek is rám néhányan, és csakhamar kide­rítették, hogy hamis a rólam szóló kádervélemény.) Persze időnként, ha finoman, ha „szőr­mentén” is, de kifejeztem.kéte­lyeimet bizonyos elméletekkel kapcsolatban; még magával Rudas László rektorral is mer­tem vitatkozni. Lehetséges, hogy ez is oka volt kicsapatá- somnak, bár ebben nem va­gyok biztos. Tény: 1951-ben kizártak az egyetemről, s rögtön behívtak ,,muszos”-nak, lapá­tos katonának: 28 hónapot húz­tam le embertelen körülmények között, azt hittem, sosem sza­badulok meg. Kálváriánk, hajói emlékszem, Pusztavacson kezdődött, s Budapesten en­gedtek el bennünket, amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök. Bementem az egyetemre. Úgy véltem — naiv lélek —, hogy most már oda is visszavesznek. egykor a munkaidő alapvédel­mét szolgáló nyújtott félfoga­dásra nincs igény a kaposvári bíróságot kivéve. Ez megma­rad. Augusztus 1-jétől azonban kedd helyett hétfőn lesz a pa­nasznap Kaposváron, ilyenkor reggel háromnegyed 8-tól este negyed 7-ig fogadják a feleket. Tavaly kapta meg a megyei bíróság az egykori Tanép-iro- daház két emeletét a 48-as ifjú­ság útja 5. szám alatt. A mun­kaügyi bíróságon, a kaposvári közjegyzőkön, a végrehajtókon kívül most költözött oda a me­gyei bíróság gazdasági ügysza­ka és a cégbíróság. Hamarosan telefonjuk is lesz. Úgy néztek rám, mint borjú az új kapura. „Hát ez mit képzel?!” El kellett mennem Amerikába, hogy az egyetemet befejezhes­sem. Öszöndíjas voltam, de a tanulás mellett dolgoztam le; nappal dolgoztam, éjszaka ta­nultam. Kezdetben mindenféle munkát elvállaltam: fiatal vol­tam, erős, egészséges, nem féltem semmitől. Ezért történ­hetett meg, hogy három hónap múltán tulajdonképpen vállal­kozó lettem Amerikában. Ösz- szegyüjtöttem 300 dollárt, és vettem egy telket. Egy éjszaka megterveztem a házat — este 8-kor kezdtem, s reggel 9-kor már a hivatalban voltam enge­délyért —, és egymagám, a két kezemmel fölépítettem. Bizony az amerikaiak eléggé csodál­koztak ezen, de a ház végül el­készült. Eladtam, s akkor már volt némi tőkém. Közben elő­adásokat is tartottam a magyar- országi kommunizmusról, s egy ilyen" rendezvényen találkoz­tam egy bankárral, aki hitelt adott nekem. Nagy dolog volt, mert nehezen lehetett hitelhez jutni. Akkor megvettem 13 tel­ket, s már alvállalkozókkal dol­goztam. A házaim kelendőek voltak. Terveztem egyet pél­dául, ami a magazinok címolda­lára került, s talán 3 milliót is építettek belőle apró változtatá­sokkal. (Az utóbbi miatt nem szabadalmaztatható egy ilyen terv, s nem is keres rajta az ember.) Csak azért említem, mert ez a kisemberek háza lett, olcsó, kényelmes, jó beosztá­sú. Később ipari és kereskedel­mi központokat, lakótelepeket építettem, és építek most is. Még egyetemista koromban Long Islandba költöztem; azóta is ott élek. e Sok száz cikk jelent meg róla, eredményeiről, küfönböző la­pokban (most is több újság megírta az USA-ban, hogy Sió­fokon tartózkodik), s egy idő óta maga is publikál vagy levelezik, főként Magyarország vagy Er­dély érdekében. Mielőtt Bush elnök hazánkba érkezett, rész­letesen megírta neki a vélemé­nyét a magyarság gondjairól, de levelezett Mitterrand-al is (a többi között Trianon-ügyben), s más jelentős személyiségek­kel. A hatvanas évek elején az elsők között látogatott haza, s azóta legalább ötvenszer járt itt­hon. Erdélyt is rendszeresen látogatja, s mindent megtesz, hogy az amerikai közvélemény reális képet kapjon Európa leg­nagyobb kisebbsége, az erdélyi magyarság körülményeiről, küzdelmeiről. — A politikától a Rákosi-kor- szak jó ideig elvette a kedve­met, a magyar történelmet vis­zont tüzetesen tanulmányozta, kölönösen a legújabb kori histó­Dr. Illés Attila felhívta a figyel­met arra, hogy a társadalmi szervezetek, az alapítványok, az egyházak nyilvántartása nem a cégbíróság dolga, ha­nem a megyei bíróságon lehet a polgári ügyszakon elintézni, mégpedig peren kívül. Most, hogy a cégbíróság máshova költözött, fölöslegesen viszik el, majd hozzák vissza a más ügy­ben tévesen nekik címzett leve­leket. Épp azért azt kérik, hogy csak olyan ügyben keressék meg a cégbíróságot — a cégek bejegyzése a működéshez —, amelyek valóban hozzájuk tar­toznak. Változások lesznek a megyei ria érdekel. (A trianoni diktátum kérdése sosem hagyott nyu­godni, mert meggyőződésem, hogy a legtöbb rossznak a forrá­sa ott keresendő.) Mivel sok­szor hazajöttem, nemcsak leve­lekből, elbeszélésekből isme­rem a hazai állapotokat, s az a fásult nyugalom,' amely a haj­meresztő államadósságok kö­zepette itt tapasztalható volt, megdöbbentett. Közgazdász, vállalkozó, bankügyletekben jártas ember lévén, nem értet­tem, mivégre ez a nyugalom vagy közöny? Talán nem látják, mi lesz, mi lehet ebből? Néhány éve levelet írtam erről a Nép- szabadság főszerkesztőjének; ő azt válaszolta, hogy az írást továbbította az illetékes minisz­ternek. Hogy érdemben foglal- •koztak-e a levelemmel, nem tudom. A változások, a demok­rácia reménye engem is fellel­kesített, és politikai szempont­ból is aktívabbá váltam. A Ma­gyar Demokrata Fórum áll hoz­zám a legközelebb a pártok közül, bár őszintén szólva az utóbbi időben sokat csalódtam. Fájlalom, hogy a politikai élet­ben elharapódzott a szószá- tyárság, hogy kevés a lényegre törő mondanivaló, s hogy ritka a lakosságért valóban tenni aka­ró, elhivatott személyiség. Pe­dig hát itt van ez az adósság, amelynek csak a kamatja körül­belül 2 milliárd, azaz kétezer­millió dollár évente, s ezzel a nehézséggel szinte lehetetlen megbirkózni. Én azt javasol­tam, még Németh Miklósék ide­jében, hogy kérjék az adósság ötven százalékának az elenge­dését. Ezt elmulasztották. Most már, hogy úgy mondjam, nem divat az adósság elengedése (bizonyos vagyok benne, hogy egyszer majd ismét divatba jön), azért most módosítom a javaslatomat: a törlesztésre legalább 8 évi moratóriumot kel­lene kérnie a kormánynak (s kapna is talán ötöt), és ez idő alatt megoldhatná a konvertibi­litást, a privatizációt, mert a há­rom együtt nem megy. Konver­tibilitás és invesztálási szabad­ság nélkül pedig nincs gazda­sági reform. Van viszont infláció és mindenféle rossz. Elmond­tam a siófoki amerikai baráti tár­saság klubjában is, hogy mi magyarok kissé naivan hajlan­dók vagyunk azt hinni, hogy mindenki a világon a mi problé­máinkkal foglalkozik. Sajnos, ez nem így van; a magyarok ügye például Amerikában most sincs divatban. Létezik azon­ban egy Nyugaton élő magyar­ság, amely legalább azt a gesz­tust elvárná a hazai kormánytól, hogy a vízumkötelezettséget eltörölje, ha már nem ad neki útlevelet, noha deklaráltatott, hogy a magyarság egy és oszt­hatatlan. A nyugati magyarok pedig minden bizonnyal hajlan­dóak lennének legalább egymil- liárd dollárral segíteni a nemzet- gazdaságot, bár — nem győ­zöm hangsúlyozni —, hogy bíróság épületének a rendjében is. Újdonságnak számít majd, hogy itt és a többi bíróságon is táblákat helyeznek el. Ezeken közük, hogy nyolc óráig az ügy­felek nem mehetnek be az épü­letbe. Ezt az indokolja, hogy a gyermek hallgatóként sem je­lenhet meg a perben, annak pedig nincs értelme, hogy 2-3- 4-5 éves gyerekek ott legyenek a folyosón. Reggel 7-től este 8- ig már portaszolgálat is van a megyei bíróság épületében, a 48-as ifjúság útja 5. szám alatti épületben pedig teremőr talál­ható, s mindenkit eligazít. Megtudtuk a megyei bíróság megbízott elnökétől, hogy a 4 ~~-!Ék ' • ilyen borzalmas adósság eseté­ben ez a különben sok pénz is „csepp a tengerben”. Erdéllyel is sokat foglalkozom, segíteni szeretnék ott is. A „hogyan?”- ról beszélgettem a többi között Tőkés Lászlóval, nemrég pedig Sütő Andrással... o Siófokon is többször járt már. Legelőször egy szakszervezeti üdülőben nyaralt még az ötve­nes években, egy vállalat dol­gozójaként. Úszik, napozik, jár­ja a várost, s azon töpreng, mit kellene (lehetne) tennie a Bala­ton fővárosáért. A tőke — ne áltassuk magunkat—„nem töri kezét-lábát” ide irányuló sietsé­gében, más tájakon, országok­ban érdemesebb befekteni, mint nálunk. Legalábbis ezt mondják az üzletemberek. Pé­terváry Miklós nemkülönben. — Az üzleti életben mindenki megütheti a bokáját, ezért fon­tos az óvatosság — mondja. — Engem is a balszerencse kerül­get mostanában. Vettem otthon egy 40 ezer négyzetméternyi területet, ahol üzletközpontot akartam építeni. Miután megvá­sároltam, kiderítették, valami történelmi hely, ezért csak laká­sokat építhetek rá. 27 házat. Gondolja meg: ha tetszés sze­rint építhetnék be a területet, 31 milliót érne, így meg 4-5 milliót ha adnak érte. De térjünk vissza Siófokra! Itt, azt hiszem, a leg­főbb gond, hogy a szezon mind­össze néhány hétig tart. Való­ban lehetetlen ezt a kényszerű „hagyományt” megváltoztatni? Mindenesetre meg kellene pró­bálni! Egy ideig még tájékozó­dom, aztán, mondjuk, a jövő év tavaszán, az új önkormányzat elé leteszek egy tervet. Abban, feltehetőleg, egy kereskedelmi központról, egy lakóháztelep­ről, talán egy szállodával egy­beépítendő nagy téli üdülő- komplexumról lesz szó... Majd meglátjuk. Találkozásunkkor aggodal­masan kérdezte: észrevehe­tő-e magyar beszédjén valami idegen akcentus? Megnyugtat­tam. Egy idő után ugyanis ész­revette, hogy angolul gondolko­dik. Ez még nem volna baj, mondta, de most már álmodni is csak angolul szoktam. Szeretne ismét magyarul ál­modni. Szapudi András Forradalmárok tere 1. szám alatti volt MSZP-székház, vala­mint a fonyódi volt városi MSZP-székház igazságügyi kezelésbe került. Ha a városi, a megyei ügyészség átköltözik a megüresedett pártszékházba Kaposváron, akkor a megyei bíróság hasznosítja majd a második emeleti helyiségeket. Fonyódon várhatóan az ősszel megkezdi a munkáját a bíróság Boglárlellére, az egykori len­gyeltóti járásbíróság területére kiterjedő illetékességgel. Most már csak az Országgyűlés dön­tését várják ebben. Lajos Géza Megszűnt a bírók fogadóórája Elköltözött a cégbíróság Bíróság lesz Fonyódon —A volt pártszékházba költözik a megyei ügyészség

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom