Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-23 / 76. szám

1990. július 23., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Somogygeszti igazán nincs messze Kaposvártól, mégis egy másik világba érkezünk. A főútról leágazó kacskaringós bekötőút végén szomorú kép fogadja az ide tévedő idegene­ket. Üres, düledező házak, rende­zetlen, évek óta elhagyott por­ták. A valaha szép, a falu népét összegyűjtő templom hatal­mas, színtelen vakolatszemé­vel nézi a mármár megállítha­tatlannak tetsző pusztulást. Pedig élnek még itt emberek, több mint hatszázan. S bár ne­héz itt ma megmaradni, ők mégis maradnának. Féltett kincsük, egyetlen boltjuk került végveszélybe, ezért írtak, s kér­ték, hogy segítsünk. Finom raj­zolatú és a görcsösen fogott toll nyomát mutató aláírások sűrű egymásutánja tudatta velünk: összefogott a falu népe, hogy ha másként nem is, legalább így vegyen részt a védelemben Az új seprű nem jól söpört A szó nem véletlen, mert a leírtak és a helyszínen hallottak alapján valóban harcban állnak a Kaposvári ÁFÉSZ-szel. Mint kiderült, a boltról keringő pletykák keltette indulatok jó része tájékozatlanságukból ered. A helyzet ugyan tisztázó­dott, ám addig is sok, más fal­vakra is érvényes, keserű igaz­ság tört a felszínre. Volt egy mindenkinek tetsző boltos a faluban, de eljárt felette az idő, és nyugdíjba ment. A múlt év őszén azután Fenyvesi Jánosné, élettársa és annak anyja vette át a stafétabotot, ám rövid — ez év júniusáig tartó — közreműködésük alatt majd­nem 600 ezer forintnyi leltárhi­ányt állapított meg a háromszo­ri ellenőrzés, így ezért és a bel­ső ellenőrzés nyomán beigazo­lódott sikkasztásaik miatt a Kaposvári ÁFÉSZ fegyelmi úton elbocsátotta őket és bün­tető eljárást kezdeményezett ellenük. A bolt bezárt. Többszö­ri hirdetés ellenére sem akadt, aki _ bérbe vette volna. Az ÁFÉSZ végső megoldásként kaposfüredi boltjának helyette­sét kérte fel üzletvezetőnek, segítőnek pedig egy Mernyén dolgozó kollégát. Ők azzal a fel­tétellel vállalták a munkát, hogy az önkiszolgáló boltot alakítsák át hagyományos pultosra. Mert ketten nem tudnak kiszolgálni, árut rendelni, a pénztárban ülni és az árura is figyelni egyazon időben. A bolt ismét bezárt. S a falu ekkor bolydult fel, attól fél­ve, hogy immár végleg lehúzták a rolót. „Falugyűlés” kis szépséghibával A múlt héten, mikor megér­keztünk, már álltak a pultok, de az áru még halomban volt, a bolt közepén. A hangulat több mint feszült. Vagy félszáz ember állt a bolt előtt, és ránk várt.. Dr. Somoskövi Gábor, az ÁFÉSZ kereskedelmi főosztályvezető­je és Sudár János gazdálko­dásfejlesztési osztályvezető volt a kísérőm. Elsősorban tőlük vártak vá­laszt kérdéseikre a helybeliek. A fő téma persze a bolt volt, de előjött minden, ami egyáltalán bánata lehet egy lassan elfogyó falu népének. Az ellátás hiá­nyosságain túl a drága útikölt­ség, a méltánytalan háttérbe- szorítás, az ÁFÉSZ felelőssége a tagokkal szemben és sok más, a falusorvasztás „dicső eredményeként" említhető gond. Voltak indulatosabb és tárgyilagosabb vélemények, de a számomra legfájóbb monda­tot egy idős asszony szájából hallottam: — Halálra vagyunk ítélve — mondta minden indulat nélkül, beletörődve egy régóta megin­dult folyamat megmásíthatat- lanságába. Egy megkésett találkozás Az ÁFÉSZ vezetői meghall­gatták a szószólókat és igye­keztek megnyugtatni az embe­reket, hogy nem fogják bezárni a boltot. Az áfész marad. So­moskövi Gábor elmondta, hogy miért kényszerültek erre a vál­toztatásra és azt is, hogy van ugyan gazdálkodási terve is a szövetkezetnek, de elsődleges feladata a kis települések ala­pellátásának a biztosítása, hi­szen ha még ők is magukra hagyják a falvakat, akkor már sok helyen tényleg semmi ma­rasztalásra bíró erő nem ma­rad, ami itt tartaná az embere­ket. Arról a helyszínen nem esett szó, de a főosztályvezető és gondolom, az egész áfész- mozgalom nagy gondja: mi lesz, ha a most meg meglevő támogatásokat megszüntetik. Mi lesz akkor, ha a falusi kis boltok üzemeltetése olymérték­ben gazdaságtalanná válik az áfészek számára, hogy a gaz­dasági létük kérdojeleződik meg. Mivel a boltot nem egyik nap­ról a másikra kellett bezárni, ezért — így, utólag megítélve a helyzetet—a vezetők úgy vélik: jobb lett volna egy korábbi talál­kozás. Azzal sok bajnak, fél­reértésnek vehették volna ele­jét. De — mint mondták—ez jó tanulság volt számukra is. S ez is valami. Nagy Zsóka „Bor folyik majd a Kossuth téren” Nyugtalanító előjelek Sötét felhők a szőlőültetvények felett — Levél a miniszternek Egymás után három évben fagy és jég károsította szőlőül­tetvényeinket. A termelőknek akkor az volt a legnagyobb gondja, miként hidalják át a ter­mészeti csapás okozta veszte­ségeket. Most fordult a kocka. Kiheverve az ínséges éveket, károkat, a nagyüzemi és kis­üzemi szőlőterületeken, minde­nütt gazdag, ígéretes termést nevelnek a szőlőtőkék. A szak­maszeretettől vezérelt ember, a gazda fáradhatatlanul végzi a sorra kerülő ápolási, védelmi munkákat, mert a szépen neve­lődő szőlőfürtök parancsa szent: „óvj meg, vigyázz rám — meghálálom!” A szőlő nem tudhatja Meghálálom? Az ember hó- naljaz, kaccsoz, permetez, s a lelkében napról napra nő a ké­tely és a félelem. „Ha nem történik valami, meglehet, hogy az idén bor fo­lyik majd a Kossuth téren is”—a Bortermelők Országos Szövet­ségének elnöksége ülésén hangzott el ez a mondat. Mert a szőlő nem tudhatja, hogy a koc­ka nemcsak a terméskilátáso­kat illetően fordult, hanem lé­nyegesen változtak a picai vi­szonyok is. És a bajok gyökere, a tornyosodó felhők eredete itt keresendő! A Magyar Borkereskedők Egyesülete már május 16-án levélben fordult Nagy Ferenc Józsefföldművelésügyi minisz­terhez. A levelet dr. Herpay Ba­lázs ügyvezető igazgató és Mészáros Győző, a balaton- boglári kombinát vezérigazga­tója, az intézőbizottság elnöke írta alá. Részletesen és tétele­sen jelzi az igazgatótanács, hogy a terméskilátások alapján a tavalyinál lényegesen több, I 5—6 millió hektoliter bortermés várható. A magyar borok két meghatározó exportpiacán, a Szovjetunióban és az NDK-ban viszont lényeges változások történtek, az exportszállítások sorra meghiúsulnak. „Feltéte­lezhető, hogy az államközi szerződésekben meghatáro­zott 1 millió 490 ezer hektoliter bor és pezsgő kiszállítása 340—360 ezer hektoliterrel csökken 1990-ben” — írták le­velükben. S közben nevelődik a tőké­ben a korábbiaknál gazdagabb, szép termés. Elfogadhatatlan diszkrimináció A dél-balatoni borvidéken egy évvel ezelőtt alakult meg a Szőlő- és Bortermelők Egyesü­lete, soros elnöke Komáromi Ferenc, a szőlősgyöröki tsz el­nöke. Az egyesülethez — mely érdekvédelmi, fajta- és eredet- védelmi teendők ellátására, szakmai továbbképzésre és a kereskedelmi tevékenység szervezésének segítésére ala­kult — csaknem ötezer hektár­nyi szőlőterület tartozik. Ebből nem egészen háromezer hek­Újro postán küldik az adóíveket Három és fél millió hátralék (Folytatás az 1. oldalról) Eddig mindig gondot okozott a városi tanácsnak az adóívek és csekkek kézbesítése a postai költ­ségek miatt. Ehelyett vezették be legutóbb, hogy a tanácsi dolgozók vigyék ki a küldeményt. Ez azért volt jó, mert közvetlenül átadták az ál­lampolgárnak, aláíratták a tértive- vényt. Ezzel a fele postaköltséget megtakarították, s még jutott a kül­dönc szerepét vállalók díjazására is. A városi tanács vezetői most vi­szont úgy döntöttek, hogy vissza­térnek az adóívek postai úton való kiküldésére, tértivevénnyel. A jog­következmények miatt — panasz, kifogás esetén—tudni kell, hogy az Gyorsan intézik a reklamációkat állampolgár megkapta-e az adó­ívet. A tanácson augusztus első felé­ben kezdik meg a Somogy Megyei Tanács költségvetési hivatalától megkapott adóívek postázását, s azt ígérik, hogy augusztus 30-ig mindenhová eljut. Az adócsoport-vezető felhívta a figyelmet néhány fontos tudnivaló­ra: az állampolgárok szeptember 15-ig fizethetik be az adót kamat­mentesen, utána havi két százalék a késedelmi kamat. Ugyan évről évre kevesebb a reklamáció, de azért előfordulhatnak hibák az adó­íven is, például a gép elütheti a sze­mélyi számot. Azt kérik mindenkitől, hogy reklamációját vagy az ügyfél- szolgálati irodában vagy az adócso­portnál jelentse be. Azonnal lehív­ják az adatokat a számítógépről, s rendezik az ügyet. Sok tévedés forrása lehet, ha a befizetéskor a csekkre nem írják rá a személyi számot, a nevet, mégpe­dig jól oldvashatóan. S nem azét, aki feladja a pénzt, hanem az adózó állampolgáré^!) Dr. Klapsz László elmondta, hogy a kaposváriak nagy többsége eleget tesz állampolgári kötelessé­gének, pontosan fizet. Az idén a város 18 millió bevételre számít az adókból. Sajnos, várhatóan ugyan­úgy három és fél millió forint lesz az adóhátralék, mint tavaly. A mostani, átmeneti időben többen azt hangoz­tatják, hogy úgysem lesz adó az ön- kormányzatok megválasztása után. Ez tévedés, hiszen csak a magyar adórendszer változik meg. A városnak a jövőben is szüksége van a most befizetendő pénzekre— a lakosság igényeinek a kielégíté­sére. L. G. tár a nagyüzemi, ezerötszáz hektár a magántermelői és öt­száz hektárnyi a szakcsoporti szőlőterület. — Magyarországon „bor­dolgokban” igen nagy és össze­tett gondok vannak — mondja Komáromi Ferenc. — A tavaly termett 3,2 millió hektoliter bor­nak nincs piaca, az idei ötmillión felüli terméskilátások pedig meg közelítik a legjobb évekét. Az országos szövetség közel­múltban tartott ülésén is elhang­zott: a meglehetősen kilátásta­lan helyzetben sürgős és több­irányú intézkedésre lenne szük­ség. — Például mire? — Fontos volna a rohamosan hanyatló belföldi piacot föllendí­teni, a meglehetősen káros fo­gyasztási szokásokat megvál­toztatni. Először fordult elő, hogy dr. Szolnoki Lajos, az or­vosi kamara képviseletében azt javasolta, hogy az alkoholizmus elleni küzdelem jegyében kö­zös „harcot” kellen indítani a kulturált borfogyasztás mellett. A miniszterhez írt levélben ja­vaslatok között erről a követke­ző szerepel: „Javasoljuk és kérjük a belföldi piacon koráb­ban hozott miniszteri rendele­tén alapuló, a borreklámot tiltó rendelkezések és jogszabályok felülvizsgálatát, melyek a szőlő- , borágazatot, a borkereskedel­met, a piacgazdálkodás viszo­nyai között elfogadhatatlanul diszkriminálják.” Komáromi Ferenc „tarsolyá­ban” természetesen a több­szektorú véleményekre alapoz­va számos más javaslat is sora­kozott. Például az, hogy vissza kell szerezni a fajborok elisme­rését, a piac ítéletére kell bízni a jó minőség elismerését. — Igen fontos kulcs van a szeszipar kezében — mondta. — Intézkedésekkel el kellene érni azt, hogy a szeszipar ne cu­korból, hanem borból készítsen szeszterméket. Becslésünk szerint így 6—800 ezer hektoli­ter bornak egyből lenne piaca. Nem beszélve az így készült termék minőségének javításá­ról. (A hetenkénti parlamenti ülé­sek valamelyikén az egyik kép­viselő is foglalkozott ezzel.) A békát egyszer le kell nyelni A dél-balatoni borvidéken ter­melőknek biztos bázisa, meg­bízható értékesítési háttere a bogiári kombinát. Ők állnak a gúlaalakú „építmény”csúcsán. Már a Viticoop rendszer idejé­ben kialakult a gyakorlat: a kis­termelőktől, a szakcsoportoktól átvette a szőlőt a nagyüzem, majd továbbadta a kombinát­nak feldolgozásra, tárolásra. — Természetesen hitelek igénybe vételével, de legké­sőbb december 31 -ig elszámolt velük. S mi is elszámoltunk a kistermelőkkel — mondta Far­kas László, a borvidék egyik legjelentősebb szőlőtermelő nagyüzemének, a balaton- szárszói szövetkezetnek a ve­zetője. — A kombinát a nehezedő hitel- és kamatviszonyok között ezzel óriási terhet vállalt magá­ra. Mi történik, ha azt mondja, erre nem vagyok képes to­vább? Meg lehet érteni! — Személyes véleményem, hogy ismét megkéstünk egy lépéssel. Évekkel ezelőtt szó volt arról, hogy amikor a termelő a szőlőt vagy a mustot eladja, kapjon egy bizonyos alapárat, a végelszámolás pedig akkor le­gyen, amikor a piacon elkel a bor. Sajnos, nem tettük meg ezt a lépést. A mai helyzetben pe­dig — a beláthatatlan következ­mények miatt — „egy szuszra” nem is tehetjük meg. De hogy fokozatosan erre kell rátérni, az nem kétséges! A békát egyszer le kell nyelni... — A mostani helyzetben mi­ben látja a fő problémát? —Ami borvidékünkön a kom­binát igényes termelés- és piac- politikája eredményeként igen nagy figyelmet fordítunk — kis- és nagytermelők egyaránt — a minőségre. Várható viszont, hogy a rendkívül nagy tömeg­ben jelentkező alföldi borok az idén lenyomják az árakat. Pedig már a tavalyi árak mellett is éppcsak valamit hozott a sző- loágazat. Nálunk a kétszázhat­van hektár szőlőből nyolcvanat részesen művelnek. Ha értéke­sítési nehézségek, piaci gon­dok miatt őket nem tudjuk kifi­zetni, jövőre nem vállalják. Nem beszélve arról, hogy Kőrös­hegytől Szóládig hasonló ne­hézségek előtt állunk a magán- termejőkkel szemben is. — Érthetőek a tornyosuló fel­legek. Tudnak-e tenni valamit saját erőből a közeledő vihar megfékezéséért? — Jó pár hónapja együtt élünk ezzel a gonddal. Először is azon vagyunk, hogy a gazda­ság többi ágazata olyan ered­ményt hozzon, ha a szőlőnél kitör a botrány, ne kerüljünk a padlóra. És lehetőleg azok az emberek se—bérművelők, kis­termelők —, akikkel évek óta jó kapcsolatban vacjyunk. Más­részt mi szerencsés helyzetben vagyunk, mert a teljes termést fel tudjuk dolgozni és legalább a felét tárolni is tudjuk. Ez persze azzal jár, hogy mi kényszerül­jünk hitelt felvenni — ha kapunk —, hogy a velünk kapcsolatban levőket kifizethessük. Harmad- sorban: keressük az új piaco­kat,. Rövidesen egy jugoszláv partnerrel tárgyalunk, s azt elő­jelek szerint nem eredményte­lenül. Utószó helyett Gyűlnek a fellegek. Ki-ki a maga „berkeiben”, szerény eszközeivel igyekszik megelőz­ni a nagyobb bajt. Ám ezek csak „lokális” orvoslások. Az általá­nos baj megszüntetéséért tett javaslatok benne vannak a mi­niszternek írt levélben. Aki levelet ír — választ vár. Vörös Márta Fotó: Lang Róbert Egy bolt és más semmi Geszti gondja — Az ötész marad

Next

/
Oldalképek
Tartalom