Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-13 / 68. szám

1990. július 13., péntek SOMOGYI NÉPLAP 5 Hat nyelvű, de hétnyelven beszél Új magyar beszédszintetizátor Új magyar beszédszintetizá­tor jelent meg a piacon: a Speaktronics-Multivox, amely lényegesen többet „tud" mint a tetszőleges írott szöveget megszólaltató hasonló eszkö­zök. Miként dr. Gordos Géza, a Budapesti Műszaki Egyetem Híradástechnikai Elektronika Intézete Távközlési Tanszéké­nek vezetője az MTI munkatár­sának elmondta: ez a beszéd- előállító rendszer egyetemük szabadalma. Számítógépek­hez — pl. IBM—PC-khez — csatlakoztatva nemcsak arra képes, hogy felolvassa — akárcsak más szöveget, ha­nem arra is, hogy a szövegben levő nem szokványos részeket a használó igénye szerint értel­mezze, vagy a vegyi képleteket a kémikus, a fizikai összefüg­géseket a fizikus vagy más szakember „nyelvén” mondja ki. Az ilyen beszédelőállító rendszert elsőként az ország­ban, s talán a világon is az egyetlen híradástechnikai elektronika intézetének szak­emberei alkották meg a Ma­gyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete Fo­netikai Laboratóriumának ku­tatóival együttműködve. A fej­lesztést matematikai, elektro­nikai, számítástudományi és nyelvészeti törvényszerűsé­gek alkalmazásával valósítot­ták meg. A beszédelőállító a Speak­tronics-Multivox hat nyelven beszól: magyarul, németül, olaszul, spanyolul, finnül és a világon elsőkent eszperantóul. Főleg azokra a nyelvekre taní­tották meg a beszédszintetizá­tort, amelyek területén várha­tóan kereslet jelentkezik. Az angol nyelvet egyelőre nem sajátíttatták el vele, mert az angol és az amerikai cégek megfelelően ellátják beszéd­szintetizátorokkal az angol nyelvterületet. A Philips cég — amelynek mikroelektronikai eszközeivel készítették a beszédszintetizá­tort — érdeklődött a fejlesztés iránt. A világhírű cég elküldte képviselőjét, s a vele folytatott megbeszélésen kitűnt a ma­gyar intézet eljárása a Philipsé- nól hatékonyabb, ezért lehet­séges, hogy a Philips cég meg­bízza a magyar kutatókat: állít­sanak elő számukra angol nyelvű szintetizátort. A rendszert Magyarorszá­gon a NIKOL Elektronikai GMK gyártja, amely munkaidőben az 165-4875-ös telefonszámon magyarul, az 160-6255-ös szá­mon pedig németül saját hang­ján be is mutatkozik. A Buda­pesti Műszaki Egyetem tárgya­lásokat folytat arról, hogy egy osztrák vállalatnak is átadja a gyártás jogát. A Speaktronics-Multivox- szal elősegíthetik termelési fo­lyamatok vezérlését, kisgyer­mekek írás—olvasását, a nyelvoktatást, pszichológiai, nyelvészeti és más tudomá­nyos kísérleteket végezhet­nek. Ez a beszódelőallító a vakoknak, gyengén látóknak „felolvas" a számítógépből, a némák, beszódsérüítek szá­mára lehetővé teszi a beszéd- regenerálást, Az egyetem intézetében dol­gozták ki a magasabb szintű feladatokat „teljesítő” beszéd­felismerőt is. Ez a rendszer fel­ismeri a szavakat, kifejezése­ket, függetlenül attól, nogy ki mondta mikrofonba azokat, következésképpen bárkinek az utasítását megérti. A fürdő vendégeket vár Áfádon gyógyítanak Nagyatádon is van gyógy­víz, de ezt nem mi fedeztük fel. Dr. Dalmady Zoltán egyetemi tanár már 1934- ben megírta jeles tanulmá­nyát A nagyatádi artézi gyógyfürdő és ásványvíz is­mertetése címmel. Munká­jából is kiderül, hogy az or­szág egyik legértékesebb hőforrása van itt. Nem vélet­len, hogy erre alapozva hoz­ták létre a megyei reumato­lógiai feladatokat is ellátó kórházi osztályt. Itt található a legkorszerűbb járóbeteg­ellátás is. Dr. Angyal Zoltán reumatológus - érdeklődé­sünkre elmondta, hogy évente átlagosan tízezer ember fordul meg náluk. Szinte mindenféle kezelést alkalmazhatnak, így a gyó­gyulás esélye lényegesen nagyobb, mint más kórhá­zakban. Persze, itt is vannak gondok. A nagyatádi fürdő meglehetősen kicsi. Amíg nem készült el az új atádi strand, addig a közfürdő szerepét is betöltötte a város központjában levő strand­fürdő. Gyertyáa László képriportja Eletjel Ady József és Csorba Simon kiállítása a megyei múzeumban Az egykori megyeháza dísz­termének karzatáról hatalmas vásznat eresztett le a két mű­vész Zichy Mihály nem kisebb festménye elé, eltakarván az allegorikus képet, amely a pusztulást jeleníti meg. Ady József és Csorba Simon közös alkotása, frottáge — a termé­szet szolgáltatta formákkal üzen az életről. A monumentá­lis festmény alatt a díszterem padozatán megépített jelképes sírhalmon örökzöld növények — mindez azt jelzi, hogy sajá­tos művészetfilozófiát hordozó művekkel mutatkozik be a megyeszékhelyen a két festő. A makro- és a mikrokozmosz hangulata fogadja a nézőt a megyei múzeum dísztermé­ben. Az az érzése támad a láto­gatónak, hogy ha egy eddig ismeretlen, idegen bolygóra tévedhetne Ady József és Csorba Simon, a Földről irányí­tott tudományos felszerelések­kel ellentétben, ők ott is felfe­deznék az életet. A Hegyestű címmel megren­dezett grandiózus tárlat alapöt­lete ugyan nagyon is földi indít­tatású, egy Balaton-felvldékl, kevésbé ismert szid fölfedezé­se vezette a művészeket kü­lönféle életjelek fölismerésé­hez. A kiállítás rendezője, Marfyn Gizella írja a kiállítás ismertető­jében: — A Hegyestü a két művész közös akcióját jelenti, hogyan jutottak el különböző utakon egy közös művészeti megnyilatkozáshoz, a Hegyes- tűhöz. A Hegyestü nemcsak fogalom, valóban létező bazalt- képződmény Köveskál és Zán- ka közelségében. Itt készült a kiállítás egyik fő attrakciója, a hat méterszer ötméteres nagy­ságú „kőnyomat", amely a hegy oldaláról készült, úgyne­vezett dörzsöléses techniká­val. Mítosz és művészi képzelet, fantasztikum és humánum öt­vöződik Ady József és Csorba Simon kaposvári kiállításán. A szinte kozmikussá emelkedő, az önmagát megsokszorozni képes ember kifejezése ez a tarlat. Talán furcsa, de meg­győződésem, hogy a látott művek olyan hitet sugároznak és táplálnak, ami nagyon fon­tos számunkra, A művészet nyelvén fogalmazták meg ezt a ondolatot Ady József és Gsor- a Simon festőművészek. Horányi Barna Fotó: Király J. Béla A ketyegő ember Amikor Schrammel Ti­vadar megalkotta Te­hetséges Emberét, még nem láthatott a jövőbe. Ez a csodá­latos humanoid robot egyesí­tette magában valamennyi művészet iránti minden irá­nyú és fajtájú tehetséget. Schrammel Tivadarnak kis­korától fogva ez volt a nagy álma, és mérhetetlen büszke­séggel mólyesztette mindkét kezét kopott nadrágja zsebé­be, amikor elkészült a talál­mányával. Teljes sikerre számított, Akadémiák egész sora rea­gált élénken a bejelentésére, Bejárta a robottal a világot, mindenütt bemutatkozott. A Tehetséges Ember tökélete­sen működött: a világ bármely nyelvén fogalmazott, szer­kesztett esszét, novellát, re­gényt, drámát, írt epigram­mát, szabad verset, eposzt hexameterben, s amit papírra vetett az valamennyi műfaj­ban kiváló volt. Ugyanezt megtette zeneszerzőként, di­rigensként, hegedű-, zongo­ra-, fuvola-, hárfa- és orgona- művészként, hangversenyein döbbenten ült a közönség és bámulattal kellett tudomásul vennie, hogy a virtuozitás olyan szintjére emelkedett, melyen mérhetetlen technikai tudását már csak külön erre a célra komponált saját szerze­ményei elégítették ki. A kép­zőművészetekben is csodála­tos, maradandó alkotások kí­sérték világkörüli útját, s épp­oly kiváló volt monumentális szobrászként, mint az ötvös­művészetben. Múzeumokat, operákat, középületek tömke­legét tervezte, és megalkotta a Modern Tudományok Ka- tedrálisát a Kanári-szigete­ken. A hatás rendkívüli volt — ám a siker elmaradt. Soha, egyetlen koncertjén sem csendült fel taps a nézőtéren, Soha nem írtak róla kritikát. A közönség talán elfogadta vol­na, de a művészvilág nemzet­közi összefogásából konti­nenseket átfogó mozgalom nőtt ki. Nem tudták megbuk­tatni: egyszerűen nem lehe­tett. De előbb a Képzőművé­szek Világszövetsége tiltako­zott, majd a zenészek gyűjtöt­ték az aláírások ezreit bead­ványaikhoz és tiltakozó jegy­zékeikhez. Az irodalmárok egyszerűen bojkottálták. Remekművei nem jelentek meg, darabjait nem tűzték műsorra a világ egyetlen szín­házában se. Schrammel Ti­vadar keserű döbbenettel vet­te tudomásul, hogy miután mindenét a találmányba fek­tette, beleértve saját életét is, a legszégyenteljesebb nincs- telenségben magára marad a robotzsenivel. Miután már nem tudott ház­bért fizetni, egy üres padlás­szobában húzta meg magát a robottal. De rövidesen tudo­mást szereztek hollétéről, és egymás után kapta a bírósági idézéseket. A művészek pereltek. Maxi­mális és univerzális plágium­mal vádolták, ami szerintük abban állt, hogy a robot előre felhasznált minden, a művé­szetben még életképes ötle­tet, fordulatot, motívumot, sti- lirális elemet. És megnyerték a pert. Ezek után elkobozták a ro­botot, Tudósokból álló nem­zetközi különbizottság tervei nyomán iktatták ki sorban minden képességét. Ez már sok volt az egyébként is telje­sen összeomlott Schrammel Tivadarnak. Dühöngő őrültként szállítot­ták zárt intézetbe. A robotnak —a gondosan kidolgozott ter­vek ellenére — egyetlen ké­pessége megmaradt: a rit­musérzéke. A metronómját meghagyták. Hogy véletle­nül-e, ki tudja... És ezért, ha bekapcsolták, ketyegett. A sors iróniája, hogy Schrammel Tivadar találmá­nyának silány maradékát a Modern Művészetek Múzeu­mában állították ki szobor­ként, a következő felirattal: A ketyegő ember. Schrammel Tivadar műve. És most, amikor már senki sem számított rá, beütött a vi­lágméretű siker. Kötetnyi cik­ket írtak össze a szoborról, korszakos jelentőséget tulaj­donítottak neki. Minden kriti­kus egyetértett abban, hogy ennél az alkotásnál semmi sem fejezi ki lényegre törőb- ben a jelenkori ember életér­zését. De Schrammel Tivadar ezt szerencsére már nem tudta. Domokos Eszter

Next

/
Oldalképek
Tartalom