Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)

1990-07-13 / 68. szám

1990. július 13., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Nem lesz robbanásszerű a mezőgazdasági privatizáció Gerbovits Jenő tárca nélküli miniszter a földtulajdonról A Kisgazdapárt földtörvény­tervezetének ismeretében mi­képpen ítélhető meg a mező- gazdasági termelés privatizá­ciójának esélyei — erről kér­dezte az MTI munkatársa Ger­bovits Jenő tárca nélküli minisz­tert, — A törvénytervezet — véle­ményem szerint — mértéktartó és ami nem különben fontos: kivitelezhető és széles igények­nek felel meg —jelentette ki, — Az 1947-es kisgazdaprogram úgy kerülne a képviselőház elé, hogy számol az ellenkező véle­ményekkel és figyelembe veszi, hogy a magyar gyakorlatban a nagyüzem és a kistermelés élő valóság. A földtörvény-tervezet lényegében készen van, egy kisgazdapárti vita lesz a részle­tekről —javítások és módosítá­sok szóba jöhetnek —, s ezután kerül a program a koalíciós pár­tok, illetve a kormány elé, Kevesen élnekg lehetőséggel —A privatizációs döntéseket sürgeti, hogy a mezőgazdaság­ban kezdődik a gazdasági év, a nagyüzemekben bizonytalan­ság érződik, és a kistermelők sincsenek valójában tisztában lehetőségeikkel. — A földek visszaadásáról, annak szakaszolt menetéről már többször nyilatkoztunk, a kisgazdák, illetve a parasztszö­vetség ebbeni véleménye nem változott meg. A lényeg: a leen­dő tulajdonosok és a nagyüze­mekben dolgozók körében a földtörvényhez alkalmazkodva kell véghezvinni a privatizációs programot. Nagyüzemi bizony­talankodásra okot nem látok, mivel tartjuk magunkat ahhoz, hogy türelmes átrendezésre van szükség. A talpon álló, megfelelően prosperáló nagy­üzemekben nincsen ek a meg­torpanásra, hiszen mégcsak előzetes várakozás sem volt arra nézve, hogy a privatizáció hazánkban tömeges jellegű és azonnal fölerősödő folyamat lesz. Ennek jelét most sem ér­zékeljük. Hangsúlyoznám: a tsz-tag már az érvényes tör­vény szerint is kikérheti a földet, ám e téren alig érzékelhető el­mozdulás, s ezt a tartózkodást magam sem értem. Valószínű­leg bátortalanok a kilépők, vagy netán a nagyüzemi vezetők ráhatása dominálhat. A nyitás minden esetre már megkez­dődhetett volna, ám ennek ma még kevés jele mutatkozik, bi­zonyságul annak: valóban nem lesz nálunk robbanásszerű a mezőgazdasági privatizáció fo­lyamata. Vannak nagyüzemi vélemé­nyek, amelyek nem sokban tér­nek el a kisgazdák álláspontjá­tól; az álláspontok például ab­ban egységesek, hogy a válto­zatos tulajdonformák létjogo­sultságát föltétlenül biztosítani kell. Úgy, hogy senki se kérdő­jelezhesse meg a nagyüzemi termelés jelenlétét, s ne jöjjön vissza a nadrágszíj-parcellák ideje sem, hiszen az ilyen terü­leti kötöttség egyértelmű visz- szalépés lenne. Tény viszont, hogy ki-ki saját volt földjét nem­igen kaphatja vissza — leg­alábbis erre kevés az esély, va­lamint arra is, hogy a visszaka­pott földet bérléssel vagy vásár­lással kellő nagyságúvá egé­szíthessék ki. Rendelkezés . g teigjdonng! — Mi legyen azzal, aki nem tudja vagy nem akarja,,kivinni" földjét a nagyüzemből, erre ta­lálható megoldás? — A tulajdonviszony rende­zése után a tulajdonos dönthet arról, hogy szerződést kíván-e kötni a földről a nagyüzemmel vagy akár mással. El is adhatja tulajdonát s benn is hagyhatja a nagyüzemben, megfelelő bér­leti díj, anyagi- vagy termékel­lenszolgáltatás fejében. — Van félelem a mezőgazda­ságban attól is, hogy megkez­dődik a földek külföldi,.kiárusí­tása". Hogyan lehet garanciát adni arra, hogy az eladás ne legyen mértéktelen, illetve áron aluli, mint ahogyan az más ága­zatokban már megtörtént? — Erről megoszlanak a véle­mények, hiszen az egyik felfo­gás szerint a tulajdonos szaba­don rendelkezhet tulajdonával, ez az elv pedig mindennemű kötöttséget kizár. Viszont érthe­tő az óvatoskodás, hiszen nem­zeti kincsünk a termőföld. A földtörvénybe kell beépíteni olyan féket, amely szabályozza a külföldi tőke mozgását. Arra viszont mindenképpen szükség van, hogy a külföldi érdeklődő megfelelő területhez jusson például akkor, ha valamilyen létesítményt akar építtetni. Ez esetben elkülönülhetne a föld­tulajdon, illetve az objektum tulajdona, szóba jöhetne hosz- szú távú szerződés a földhasz­nálatra, de természetesen a föld értékesítése elől sem aka­runk elzárkózni, amennyiben a külföldi jelentkező megfelelő el­lenszolgáltatást ígér. A zártkertek mqradnak — Nagyon sok hazánkban a zártkert-tulajdonos; ők tartanak attól, hogy az általuk egykor elhanyagolt állapotban átvett, ma pedig virágzó telepítmény- nyel, épülettel rendelkező terü­letüket valaki, nevezetesen: az egykori tulajdonos egyszerűen visszaigényli. Ez azért is fele­más helyzet lenne, hiszen a je­lenlegi tulajdonos az égvilágon semmiről sem tehet, — Ha a tulajdon kérdését rendezzük, akkor ezzel egyidő- ben a tulajdon értékének kérdé­sére is választ adunk, amire a „szocialista mezőgazdaság" idején egyszerűen nem volt le­hetőség, hiszen a földnek igazi értéke sem volt. A telek ellenér­tékét valahová korábban befi­zették, például az OTP közre­működésével, vagy gazdálko­dó egység, szervezet javára; tehát a telkesítéseknél könnyű föllelni, hová került a befolyó összeg és eszerint lehet az iga­zi tulajdonost — akinek földjét korábban jogtalanul kisajátítot­ták — kielégíteni. Arra nem gondol senki, hogy a szőlőhe­gyi, hétvégi telkeket, bérlemé­nyeket ebből a szempontból új megítélésnek tegyük ki. — Ahhoz, hogy az újszerű mezőgazdasági termelés ki­bontakozhasson, hatalmas pénzbefektetésekre lenne szükség, márpedig a jelenlegi gyakorlat nem azt mutatja, hogy a jövedelmezőségből kiindulva érdemes lenne vállalkozni. — Az a véleményem: a jól működő, de területükben „be­szorított” termelők jelentős ré­sze máris rendelkezik olyan fe­dezettel, amiből az általuk kivál­tott, megvett vagy bérelt földe­ken tovább tud lépni. Ilyen hát­térfedezettel azonban a pa­rasztság zöme nem rendelke­zik, ez is amellett szól, hogy fo­kozatos lesz az átállás. Aki csak később remélhet kibontako­zást, nyilvánvalóan várakozó álláspontot képvisel, vagy pe­dig éppenséggel szövetkezés­re adja a fejét. (MTI) Egy Ventura kiad­ványszerkesztőt is üzembe helyeztek a kaposvári SZÜV-nél. Nagy felbontású mo­nitorával és lézer- nyomtatójával gyor­sítja a munkát. Fotó: Lang Róbert Lesz igazolványa és nyomtatványa' Vízdíjért jön a DRV embere Többe kerül a csöpögő csap —Időpontot változtat a vállalat (Folytatás az 1. oldalról) köbméterenként, és a csatorna- használatért. Az áremelés Indo­ka: a költségvetés egyre kevésbé képes a díjkiegyenlítésre. Dr. Molnár László, a DRV gazdasági igazgatóhelyettese mondta: — A DRV 1990-től áttér — a többi közüzemi vállalat gyakorla­tához hasonlóan — a díjbesze­désre: az egyszeri postai befize­tés mellett díjbeszedők keresik fel a fogyasztókat. A változtatás a lakossági víz- és csatornadíjak emelkedésével van összefüg­gésben, Átlagos fogyasztás ese­tén egy négytagú család vízdíja elérheti a 4—6 ezer forintot is. Két dolgot kellett meggondolni. Az egyik: az évi egyszeri vízszámla — különösen decemberben — jelentős megterhelés a fogyasz­tónak. A másik, amit figyelembe kell venni a vállalat folyamatos pénzügyi biztonsága. Kell a pénz A rendelet által kijelölt 1990. évi „forduló nap" január 8. volt. Erre az időpontra leolvastuk a vízmé­rőket, s a fogyasztás még a régi áron szolgált a vízdíjszámla alap­jául. Az idényfogyasztóknál — tehát az üdülőkörzetekben a Ba­latonon és a Velencei-tónál ápri­lisra esett a forduló nap. Csak megjegyzem, hogy mindkét fo­gyasztói körben a leolvasást a jövőben is egyszer végezzük el. A Somogy megyei üzemigazgató­ság működési területén erre de­cemberben kerül sor. Úgy láttuk célszerűnek, hogy a „régi" számlát ami az 1990. ja­nuár 8. előtti fogyasztást tartal­mazza, külön kezeljük. Ugyanak­kor kibocsátottunk egy előleg számlát is a múlt évi fogyasztást alapul véve, de már az emelt díjté­tellel. Ezzel a két számlával ke­ressük meg fogyasztóinkat július­ban díjbeszedőink révén, Tanácsokat is Olyan munkatársakat válasz­tottunk díjbeszedőnek, akik a „pénz olvasásán" túl a fogyasztó segítségére lehetnek szolgáltatá­si panaszaik orvoslásában is. Törekvésünk, hogy élőbbé tesz- szük kapcsolatunkat a lakosság­gal. A településeket fogyasztói körzetekre osztottuk, így többnyi­re ugyanazokkal a díjbeszedők­kel találkoznak majd a lakók. Munkatársainkat a feladat ellátá­sára jogosító fényképes igazol­vánnyal és pénzkezelési nyom­tatványokkal láttuk el. Ezt minden fogyasztónak figyelmébe ajánl­juk, különösen azért, mert még a régi számlákat használjuk és ezek hátoldalán az effajta vízdíj­beszedést tiltó felszólítás találha­tó. A régi számlát folyamatosan váltjuk fel újra. Azt kérjük ezért, hogy győződjenek meg arról, hogy valóban „jó helyre” fizetnek- e. A gazdasági igazgató elmond­ta azt is, hogy terveik szerint októ­ber lesz a következő számlaki­egyenlítés időpontja. Ez már a végszámla. A Somogy megyei üzemigazgatóság területén ez az időpont 1991. januárra esik. Az idényfogyasztók továbbra is a postán kapját a számlát, s azt csekken egyenlítik ki. Társashá­zak számláját — mivel ott egy mérőhely van csak — a lakókö­zösség képviselője egyenlíti ki, vagy a díjbeszedőnek fizet, vagy átutalja a pénzt. Azt megállapítani, hogy ki men­nyit fogyaszt a házon belül, nem a vállalat feladata. Ebben a lakókö­zösség saját belátása szerint in­tézkedik. Megkérdeztük, mi lesz azokkal, akik a korábbi évek számláit nem egyenlítették ki? Negyedéves elöszámlák — Régebbi követeléseinket ál­talában postai hivatalos megke­resés formájában érvényesítjük és öt évre visszamenően van le­hetőségünk a díjhátralék követe­lésére — mondta a gazdasági igazgató. Azt is közölte, hogy a mérőhely és a vízóraakna rend­ben tartása a fogyasztó köteles­sége és érdeke. — Tekinthetjük akkor ezt az évet átmenetinek? — Igen, 1991-ben az idei év tényadatait alapul véve negyed­éves előlegszámlákat bocsátunk ki és óv végén készül a végszám­la. Az idényfogyasztóknál is vál­toztatni szeretnénk: előlegszám­lával kezdjük tavasszal, majd a szezon végén, a vízmérő leolva­sása után adjuk a végszámlát. Programunk része, hogy velük is megteremtsük a kapcsolatot. Az IBUSZ balatoni panasza Létkérdés a minőségi idegenforgalom (Folytatás az 1. oldalról) Az idei esztendő a szocialista világ összeomlásának éveként került be a turizmussal foglalkozó szervezési naptárába. Csak né­hány mutatót hadd említsünk: a tavalyi 48 ezer keletnémet helyett idén 3800-an érkeztek, a korábbi 66 ezer csehszlovák turistából pedig mindössze 4000 látogatott hazánkba. Igaz, a román forrada­lomnak köszönhetően megnyílott a keleti határ, jöttek is 3800-an, de pénzt eddig még nem fizettek, a szolgáltatásért... Az IBUSZ által szervezett uta­kon a német nyelvterületen élő részvevők száma drasztikusan csökkent. Európa más nyugati és főként déli országaiban megélén­kült az érdeklődés Magyarország iránt, de ők szinte kizárólag csak Budapestre kíváncsiak, s ott a fej­lődés hiánya gátat szab a forga­lom fellendülésének. Hol vannak már azok az idők, amikor például a Szovjetunióból érkezőknek az ország bármelyik területében mindenféle szolgáltatást el lehe­tett adni? Újdonságokról is hallhattunk. Első ízben szerveznek utat Dél- Afrikába, vagy könnyűbúvárok­nak az izraeli partok elé. Telente vendégeiknek garantálják a havat is. — Ha nem esik, a résztvevők minden levonás nélkül visszakap­ják pénzüket. Szilvesztert ajánla­nak például Las Vegasban... Tóth László utazási főosztályvezető szerint útjaik több mint 40 száza­léka olcsóbb 10 ezer forintnál. A legkevesebbet az egynapos sza­badkai kirándulás kóstálja, ami 790-be kerül. Idén legsikereseb­bek talán az albán tengerpartra szervezett túrák voltak. Jött is két napja a telex: (az óriási kereslet­nek „köszönhetően”) négyszere­sére emelik fel az árát. Egy sta­dionnyi, vagyis körülbelül 70 ezer embert utaztattak Olaszor­szágba, Jugoszláviába és Görög­országba. A panaszok és rekla­mációk a növekvő tendencia elle­nére is felére csökkentek. A válla­lat egyre inkább megválogatja dolgozóit... Az IBUSZ erőssége, hogy több lábon próbál megállni. így idén valutásboltot nyitottak, ötcsilla­gos szálloda alapkövét rakták le Budapesten, biztosítási irodát és légitársaságot alapítottak. A Ma- dách-ról elnevezett utazási irodá­juk pedig kifejezetten kulturális rendezvényekre szervez csopor­tokat. A vállalat már korábban is fi­gyelmet fordított a kultúra ápolá­sára. Ennek is köszönhetően a tegnapi sajtótájékoztatót a X. Duna menti Folklórfesztivál ren­dezvényeinek sorába iktatták. Európa népei szinte minden­nap megfogalmazzák, hogy egy­séges kontinensen kívánnak élni. A személyes kapcsolattartást azonban semmi nem helyettesít­heti — az IBUSZ programjai jól szolgálják ezt. Czene Attila Érvelni lehet így is, úgy is Egy táblázat ürügyén Kilencven nyarát sok minden jellemzi, Ezúttal ezekből egyet­len egyet szeretnék kiragadni, ez pedig az árvita. Legyen öreg vagy fiatal, falusi vagy városi, értelmiségi, munkás vagy pa­raszt — kivétel nélkül így vagy úgy, mindenkit érint, foglalkoz­tat. A honatyák legutóbb majd két napig vitatkoztak, hogy mi kerüljön abba a csomagba, aminek senki sem örül — vi­szont meg fog kapni. Igen. Dúl az árvita. Állampol­gárok és az állam között, terme­lők és feldolgozók között, for­galmazók és raktározók között. Hadiállapot van. Árhadseregek ütköznek árhadseregekkel — közben mindenki jót akar. Egy kis békességre vágyakozik, mert a sebek is gyorsabban gyógyulnak nyugalomban. És mellette nyár van. A természet törvényei szerint napról napra szaporodik a learatott, tüskés tarlóföldek nagysága, gyűlik a magtárakban a legalapvetőbb emberi létünk feltétele, a ke­nyérbúza. „Természetesen” ezt is árvita kíséri. Felszínesen sok, a lényeget tekintve igen kevés szó esik erről. Szóvirágokat csokorba szed­ni, érvelni így is, úgy is lehet. Ám a tények keményebbek, ko­nokabbak a kősziklánál. A Ma­gyar Mezőgazdaság legutóbbi száma semmi kommentárt nem fűz ahhoz a statisztikai táblázat­hoz, amely bemutatja, miként alakult hazánkban a vagyon- és bérarányos eredmény az élel­miszeriparban és a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben. Megdöbbentőek és meghök- kentőek a tények. Csak ízelítőül abból a regényből, melyet min­denki maga írhat meg, ha tanul­mányozza ezt a táblázatot. Az élelmiszeripar átlagában a va- gyonarányos eredmény 12,54 a termelőszövetkezetekben 4,52 százalék, vagyis az alapvető kockázatot vállaló termelők a feladataik elvégzéséhez szük­séges eszközökkel hozzávető­legesen egyharmad eredményt tudnak elérni, mint a munkájuk gyümölcsét feldolgozók! Persze ez átlag, amely min­dig szélsőségeket takar. Mert például a szövetkezetek négy és fél százalékos vagyonará- nyos eredményével szemben például a növényolajipar 35,69 (I), az édesipar 24.12, a tejipar 17,75 százalékos eredményt produkál. És persze akad olyan ágazat is, mint a boripar, ahol mindössze 0,71 százalékos ez a mutató. Egy év alatt, 1988-ról 1989-re az élelmiszeripar több mint hu­szonnyolc százalékkal növelte eredményét, a termelőszövet­kezetekben ez idő alatt több mint húsz százalékkal csökkent a nyereség. Ugye sokat mond ez a tendencia is? Folytathatnám a sort — de nem teszem. A számok könyör­telenek. Nekem mindenesetre elmondták, hogy nem a termé­ket előállítókban, a földet meg- művelőkben van a hiba akkor, amikor vásárláskor mindig felül­címkézett áru kerül a kosaram­ba. (Előző napi ár leragasztva, átírva mindig nagyobb számok­kal.) Kilencven nyara van. Dúl az árvita. A lényegről kevés szó esik. Pedig jó lenne, ha a dön­tésben illetékesek egy kis időt elmeditálnának a kőszikla sta­tisztikai tényeken... (Vörös)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom