Somogyi Hírlap, 1990. július (1. évfolyam, 58-83. szám)
1990-07-03 / 59. szám
1990. július 3., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 „Ha kell, sztrájkolunk” — mondták a dolgozók Vihar a kavicsbányában Önállóságot követelnek a gyékényesiek AZ MDF KEZDEMENYEZESERE Megalakult az első munkástanács Somogybán (Folytatás az 1. oldalról) A Kavicsbánya Vállalat 11 üzeme közül három nyereséges, köztük a gyékényesi, amely az össznyereségek mintegy 90 százalékát termeli ki és adja a közösbe évek óta. Bár tudták ezt eddig is az itt dolgozók, a korábbi vezetéstől azonban semmilyen ösztönzést nem kaptak arra, hogy változtassanak a helyzetükön. Annak ellenére, hogy termelésük gazdaságosságát senki sem vitatta, nem részesültek semmilyen fejlesztésre fordítható pénzből. Elavult, korszerűtlen gépekkel dolgoztak, s a bérek sem tükrözték, hogy ez nyereséges üzem. A múlt évben nyugdíjba vonult üzemvezető helyét Túri László vette át, aki úgy vélte, hogy a gyékényesi kavicsbánya önállóan is képes megállni a lábán. Az ő „lázadása” indította el a lavinát. Mivel a dolgozók is hasonlóképpen vélekedtek az üzem jövőjéről, a februárban összehívott munkásgyűlésen egyhangúlag támogatták az üzemvezetőt. Kérelmüket eljuttatták a vállalati tanácshoz, melynek tagjai május végén úgy döntöttek, hogy ehhez még csatolniuk kell egy részletes gazdasági-műszaki tervet. Hogy ez mennyiben volt időhúzás és mennyiben jogos igény, erről megoszlanak a vélemények. Tény, hogy elvileg a kiválás lehetősége adott ugyan a gyékényesi üzem számára, a gyakorlatban azonban még az égvilágon semmi sem történt. Azaz annyi mégis, hogy a jelenlegi üzemvezető munkájára a továbbiakban nem tart igényt a vállalat. A dolgozók viszont igen, s ennek jelét is adták tegnap, amikor a már említett munkásgyűlésen arra szólították föl, hogy nemet mondjon az igazgatói akaratnak. Időközben megalakult az üzemben egy független szak- szervezeti csoport is, így most már közös erővel, más-más csatornákon indítottak harcot, hogy érvényt szerezzenek a munkások akaratának. Mind a régi, mind pedig az újonnan alakult szakszervezet megvétóztá az igazgató döntését. Szokolai Sándor igazgató, akit tegnap telefonon hívtunk föl a munkásgyűlés színhelyéről, hogy a véleményét kérdezzük az ügyről, elfogadhatatlannak tartja a munkások álláspontját. Mint mondta, szándékában áll személyesen is tárgyalni a dolgozókkal, de csak akkor hajlandó eljönni a kavicsbányába, ha Túri László már nem lesz az üzem vezetője. Elmondta még, hogy természetesen támogatja az üzem önállósági törekvéseit, de ennek a feltételeit meg kell teremteni. A múlt heti munkásdelegációval folytatott tárgyalások után is az a véleménye, hogy Túri Lászlóra nincs szükség, s július3-tól nem teheti be a lábát az üzembe. A tegnapi munkásgyűlésre egyébként késve, annak végén érkezett meg a vállalat jogtanácsosa és a személyzeti vezető, nem titkolva, hogy nem is kívántak részt venni azon. Nekik másra szól a megbízatásuk. Ennyit, nem többet tudtunk meg tőlük, mondván, hogy nem nyilatkoznak. Végül sikerült annyit elérni, hogy a sajtó kizárásával a munkásoknak is elmondták jövetelük célját. Mivel a korábbi álláspontjukat a dolgozók nem változtatták meg, így elkészült a jegyzőkönyv, miszerint Túri László nem adja át a munkakörét helyettesének. A delegáció ma újra szerencsét próbál a vállalat központjában, s ha az újabb tárgyalások sem vezetnek eredményhez, a legvégső lépésre szánják el magukat a dolgozók: sztrájkolni fognak. Bevallom, nem szívesen tudósítanánk erről az eseményről, de nem rajtunk múlik a dolgok folytatása. Mindenesetre a munkások úgy vélik, az üzemvezető felmentésével a vállalat igazgatója önállósulási törekvéseiket igyekszik meghiúsítani.^ Őket, s az igazgatót hallgatva nagy harcoknak néznek még elébe a gyékényesiek. Egy vállalaton belül, mégis nagyon messze vannak egymástól, s nem csupán azért mert a központ Budapesten van. Nagy Zsóka Fotó: Gyertyás László Somogybán is új, független munkás-érdekvédelmi szervezetek létrehozását szorgalmazza az MDF. A szervezőmunkát irányító Turbók János, az MDF kaposvári városi szervezetének munkás-érdekvédelmi megbízottját arról kérdeztük, miben látják a létrehozandó munkástanácsok szerepét. — Ezekben olyan munkások tevékenykednek majd, akik ismerik a vállalat belső gondjait és feszültségeit, s a megoldásukért tenni is tudnak. Mivel törvény tiltja, hogy pártok működjenek a munkahelyeken, a munkástanácsok lehetnének azok a független érdekképviseleti szervezetek, amelyek figyelemmel tudnák kísérni a privatizációt, jelezve például a visz- szaéléseket. Ők ismerik a helyi vezetőket, azok alkalmasságát, és tudják azt is, hogy kik azok, akik emberileg és szakmailag is alkalmasak lennének vezető posztra a vállalaton belül. A munkástanácsok létrehozása azért is sürgető, mert álláspontunk szerint a létező szakszervezet nem képviseli megfelelően a munkások érdekeit. Egyebek között abban sem, hogy a jelenleg folyó privatizáció, illetve az átalakulások nem mindig a nagyobb közösség érdekei szerint történnek. — Az MDF által képviselt szociális piacgazdaság összefüggéseit a munkások kevésbé ismerik. — A munkástanácsoknak az ezzel kapcsolatos felvilágosító munkában is szerepe lenne, hasonlóképp ők lehetnének a kapocs a munkásközösségek és más gazdasági szükségszerűségek és a helyi önkormányzatok között. A szerkezetváltás és más gazdasági szükségszerűségek valószínűvé teszik, hogy átmenetileg nő a munka- nélküliség. Az önkormányzati tulajdonba kerülő gazdálkodó egységek munkástanácsai sokat tehetnek majd azért, hogy a helyi önkormányzatok létbiztonságot teremtsenek a munka nélkül maradóknak. —A munkások az elmúlt években többször tapasztalták a szavak és a tettek közti ellentmondást. Ebből következően is nagy a munkástanácsok felelőssége. — A munkások körében gyakran hallható a vélemény, hogy egyetlen párt sem foglalkozik az ő érdekeikkel. Valójában ez nem így van, hiszen az MDF-nek a választások időszakában már kész munkaprogramja volt. Az MDF által szervezett országos munkástanácsoknak már a III. kongresszusa is lezajlott, melynek állásfoglalásait sokszorosítva eljuttattuk a munkáskerületekbe. E dokumentum is példázza, hogy az MDF a munkások érdekeit is képviseli. Az első nagyobb szabású, s ezt demonstráló kaposvári kezdeményezés a július 26-i kaposvári munkásfórum lesz, ahol az MDF országos vezetői közvetlenül is találkoznak majd a munkásokkal. — Hol tart a munkástanácsok szervezése? — A megyében a csurgói Metallux Ipari Kisszövetkezet volt az úttörő. Itt alakult meg az első helyi munkástanács. B. F. Szovjetmentes kereskedelem? A rubelexport dilemmái HATARSZEMLE SÁGVÁRON Az idei év eddigi talán legizgalmasabb gazdasági eseménye a magyar—szovjet éves áruforgalmi jegyzőkönyv aláírása volt, hiszen az elvi megállapodás nagyon nehezen, az utolsó pillanatban jött létre. A kedélyek azóta némiképp lecsillapodtak, ám újabb problémák is jelentkeztek a két ország kereskedelmi kapcsolataiban. Erről kérdeztük Tamás Istvánt, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium miniszteri biztosát. — Az önök tapasztalatai szerint hogyan viselik el a vállalatok a rubelexport-stoppot? — Mindenekelőtt szeretnék egy félreértést eloszlatni. Ma Magyarországon nincs globális rubelexport-stop. A Szovjetunió irányában sincs ilyen. Negyedéves kiszállítás-engedélyezési rendszer van, s csak azoknak a vállalatoknak van „megállj", amelyek nem részesei az éves megállapodásnak. A cégek közti szerződések tehát csak akkor érvényesek, ha bekerültek ebbe a jegyzőkönyvbe. Mi ehhez ragaszkodtunk, ezért is húzódott az aláírás. Valamely magyar vállalat pedig kizárólag akkor juthat forinthoz az exportját követően, ha van kiszállítási engedélye. Egyébként a fejlett piacgazdaságokban is bevett dolog a kiszállítás külön engedélyezése. — A nem oly távoli múltban a szovjet piac holtbiztosnak látszott, ahol csaknem mindent el lehetett adni. Ez egyfelől igen kényelmes volt a vállalatoknak, másfelől viszont más piacokon értékesíthetetlen kapacitások kiépülésére vezetett, és ez most visszaüt. Mit tehet a minisztérium azért, hogy ebből a csapdából ki lehessen jutni? — Mi soha semmilyen árut nem akartunk a szovjet félre ráerőltetni. Igényeink szerint termeltünk, aminek azután most a negatív következményeit is érzékeljük. A magyar vállalatokat ma már senki sem kötelezheti szállításra! A minisztérium igyekezett a hazai cégek érdekeit messzemenően figyelembe véve előkészíteni az idei megállapodást. Mi nem osztogatunk kontingenst. Ellenkezőleg, a vállalati igények szerint készítettük el a jegyzőkönyvet. A jövőben pedig növeljük a vállaltok mozgásterét, hogy hozzájáruljunk az új együttműködés beindulásához. — Bizonyára akadnak olyan cégek, amelyek továbbra is a kiskapukat keresik, ahelyett, hogy megkezdenék a struktúraváltást. Lobbiznak-e a rubelexport-engedélyért? — A minisztérium következetes és egységes e téren, azaz nem engedünk az ilyen jellegű nyomásnak. Egyébként nem is nagyon tehetnénk, legfeljebb ott, ahol a kontingens megosztható. A kiváltképpen kritikus gépexport lehetőségei azonban igencsak behatároltak. A vállalatok remélhetőleg mihamarabb rájönnek, hogy a kivételezés csak rövid távon megoldás. Célszerű mielőbb megkezdeni a termékszerkezet átalakítását. Némi félelem azonban van bennem azzal kapcsolatban, hogy talán sokan még mindig nem számoltak le az illúzióval: „Az idén is megoldották helyettünk az ügyet, jövőre is lesz majd valahogy.” Ez azonban nem megy; a vállalatok helyett ezután senki semmit nem fog elintézni. — Ön szerint kialakítható-e optimális méretű és összetételű áruforgalom a két ország között, avagy kereskedelmünk teljesen „szovjetellenessé" válik? — Nagyon remélem, hogy nem, ez nem is lenne kívánatos és lehetséges. Az importban továbbra is jól felfogott érdekünk a viszonylag kedvező árú energia- és alapanyag-beszerzés és -szállítás. Az export ösz- szetételének olyanná kell válni, hogy abban mind kevesebb legyen a támogatott termék, sőt hogy ilyen lehetőleg egyáltalán ne legyen. Ez más oldalról azt jelenti, hogy célszerű olyan árukat eladni a Szovjetunióban, amelyek más piacokon is értékesíthetők lennének. Ebben az esetben egyébként egyes importárukhoz is könnyebben hozzájuthatnánk. Az átállás persze nem megy egyik napról a másikra, s bizonyos ellentét is van a rövid és a hosszú távú érdekek között. Tudniillik a költségvetés a mai struktúra és együttműködési mechanizmus alapján a termelési adó és a Kütefa révén számottevő bevételhez jut. Ezek visszaesése miatt akár fel is borulhat a patikamérlegen beállított költségvetési egyensúly. Ugyanakkor hosszú távon az egész gazdaság érdeke a reorientáció és a szerkezetváltás. — Ejtsünk néhány szót a bar- terügyékről is. — Kívánatosnak tartjuk az ilyen jellegű ügyletek további kiterjesztését, de nem a kontingensek rovására. — Végezetül: milyennek látja a forgalom kilátásait? —Szoros határidőkkal dolgozunk, hiszen a Szovjetunióban is felgyorsulni látszanak az események. Azt azonban nem hiszem, hogy ott a piacosítás szintje a közeli jövőben akárcsak megközelíti az általunk elértet. Az első negyedév számai alapján persze korai bármit is mondani, de én bízom abban, hogy kiegyensúlyozott lesz a forgalom... M. B. Rekkenő hőségben tartotta meg a határszemlét a ságvári Egyetértés Mgtsz kollektívája. Jakab Jánosé Inök volt az útikalauz, de a szakmai felvezetések Bényei Tibor főagro- nómus feladatát képezték. A „szemlézők” első útja a befejezés előtt álló új szárítóhoz vezetett, amely ma Magyarországon a legmodernebbek közé tartozik. A rendkívül kedvező kamatozású, hétmillió forintos világbanki hitel mellé a tsz hárommillió forintot ruházott be. Az energiatakarékos szárító kapacitása lehetővé teszi, hogy a majdnem kialakuló farmer- gazdaságokat is kiszolgálja. Idén gyorsan elvetették a kukoricát, s ha a csapadék időben megjön, még nagyon jó termés várható. A 456 hektárnyi vetésterületen 8,5 tonna átlagtermést terveztek, melynek bevétele 22 millió forint körül lesz. A 74 hektáros vetett cukorborsó megszenvedte a tavaszt. Májusban nem kapott esőt. Gyönyörű viszont a napraforgó, az 5 millió forintos bevételt szinte a kasszában érezheti már a tagság. Hasonlóan szépen fejlődött a búza is. A 444 hektárra 5 tonna körüli átlagtermést, 12,4 millió forint bevételt terveztek a szakemberek. — Az őszi árpával már nem lehet gond — mondta a főagro- nómus — fedél alatt van, s elégedettek vagyunk a minőséggel, mennyiséggel is. Bármennyire kedvező képet mutatott a határ, szóba kerültek a problémák, az anyagi gondok. Csak a búza, s a kukorica kapta meg a szükséges táperőt, a többi növénynél már takarékoskodni kellett. Kisfaludnál új telepítésű szőlőket, frissen falazott pincéket mutatott az elnök: — Ezen a területen csodálatos szőlők voltak valamikor, ám a téeszesítések röviddel felszámolták a zártkerteket. A kollektívákból nem lehetett kilógni, pedig ez a rész nagyüzemileg nem művelhető gazdaságosan! Mi most félmillió forintért ismét zártkertesítjük ezt a területet, valamint a Nyim felé vezető út mellett egykor szintén kiváló minőségű borokat adó területeket is. Dél volt már, mire befejeződött a határszemle, stílszerűen egy tsz-nyugdíjas pincéjénél^ aki fenséges marhapörkölttel várta a társaságot. Együtt marad-e a tsz? — kérdeztem a vezetőket a vén diófa árnyékában — sajnos csak pincehideg üdítőt iszogatva. — 15 tulajdonos lenne jogosult a földjét kivenni, ám eddig mindössze két fő igényelte ezt vissza, kettő-kettő hektár erejéig. A többiek úgy döntöttek, hogy változatlanul a földjáradék a legjobb megoldás számukra. (Süli)
