Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-05 / 35. szám
1990. június 5., kedd SOMOGYI HÍRLAP »5 EGY ÚJSÁGÍRÓ VALLOMÁSA „A mesterség választott bennünket” Halász Péter — sorsról, hivatásról Halász Péter, a Szabad Európa Rádió tudósítója — 33 év után először—Budapestre érkezett Münchenből. Előzetesen az volta kérése, hogyne várja őt senki, magára akar maradni a benyomásaival. A taxis a fuvarért 60 márkát kért tőle—ezen mindjárt elcsodálkozott. Ekkorát változott volna Magyarország? Vasárnap Halász úr a családjával és régi barátaival Göllében járt, hogy megtekintse a Fekete István emlékházat, amelyben felesége, Rácz Valéria és apósa, Rácz Ferenc — nemrég átadott emlékszobáit is láthatta. Szívesen nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak. — Nagyon fiatalon kezdtem az újságírást, a gimnáziumi érettségi után. A Zrínyi Miklós reálgimnáziumban érettségiztem éppen 50 évvel ezelőtt, 1940-ben. Az első—önéletrajzi ihletésű — regényem 47 évvel ezelőtt, 1943-ban, a könyvnapon jelent meg. Az volt a címe: Szülei elváltak. Ezt követte a Két év, két férfi, majd a Huszonegy éves férj című regényem. 1943 végén, 1944 elején megszakadt pályafutásom az újságírásban. Behívtak. 1944 októberétől 1945 februárjáig voltam szovjet fogságban Lengyelországban. Ott jelentkeztem a Magyar Légióba és százötvened magammal 1945 februárjában visz- szaérkeztem Magyarországra. Lap — papír nélkül Azt hiszem, áprilisban — tekintettel arra, hogy akkor megbetegedtem és a nyíregyházi kórházban ápoltak egy ideig — érkeztem haza Budapestre, a szülővárosomba. Április 4-én, pontosan azon a napon, amit úgy tartanak nyilván, mint a II. világháború befejezését Magyarország számára. Akkor újra elindult az újságírói pályám. Elég nehéz periódus következett, mert a lapokat egymás után szüntették meg. Pontosabban: nem szűntettek meg lapot, hanem a módszer az volt, hogy államgsították az újságot, s az állami lapkiadó vállalat megszűntette a „fölösleges” újságot. 1945-ben indult a Színház című hetilap, ennek belső munkatársa voltam, azután alapítottunk egy lapot Deák Zoltánnal, az akkori vezető színházi szerkesztővel Rómeó és Júlia címmel — ettől a papírt vonták . meg. Akkor már volt egy papírellátási bizottság, s tekintettel a lap erős nyugati orientáltságára, egyszerűen nem kaptunk papírt, és négy-öt havi megjelenés után megszűnt a lap. Azután a Reggel című hétfői laphoz kerültem főmunkatársnak, volt egy rovatom: a Reggeli levél. Ezt a lapot 1948- ban szüntették meg. Az Esti szabad szó című újsághoz kerültem, amelyik a parasztpárt lapja volt. Ez 1949 őszén szűnt meg, s akkor nagyon hosszú ideig eléggé problematikus körülmények között éltünk. Pártba soha nem léptem be, mindvégig pártonkívüli maradtam, úgy éreztem, hogy az újságírónak ez az elkötelezettsége: mindenkor független szemlélettel írni és dolgozni. A Hétfői Hírlap Jött a forradalom, 1956. Akkor a Hétfői Hírlap munkatársa voltam, amelyik kicsit előfutára volt mindannak, ami történt. Utolsó cikkem ebben a lapban jelent meg. A közelmúltban kiadták az ’56 októberi sajtó történetét, és az akkori cikkeket. Ebben történetesen az első éppen az én cikkem a Hétfői Hírlapban, az a címe, hogy Húszévesek közt Szegeden. Lementem Budapestről a szegedi egyetemre egy nagygyűlésre, ahol megszövegeződött a 16 pont. A szegedi diákokkal utána október 23-án találkoztunk Budapesten. Miért hagytam el az országot a forradalom után? Azért, mert szilárd eltökéltségem volt, hogy ezt a szót, hogy ellenforradalom, én lenem írom. Mit akart az orszácj jelentős része 1956 októbereben? Persze, hogy voltak kilengések, persze, hogy voltak túlkapások, ez minden forradalomban így van. Amit azonban akart, az lényegében nem volt más, mint az, ami most 34 évvel később megvalósul. Függetlenséget az ország számára, szabad választásokat, szabad sajtót, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy egy ország egészségesen fejlődjön. Volt egy találkozásom egy idős szerkesztővel 1956 novemberében, zuhogó esőben, bent a városban, és kérdeztem tőle, milyen mesterséget választunk magunknak. Azt mondta, késő; a mesterség választott bennünket. Ez nagyon mélyen vésődött belém, úgy, hogy 1956. novembern 27-én feleségemmel — Rácz Valival — és két kisgyerekünkkel nekivágtunk a világnak. A sorsunk szerencsésen fejlődött, Amerikába kerültünk hamarosan. Egy ideig kalapgyárban dolgoztam. Azután a New Sweek magazin szerződtetett valami alacsony pozícióba, de arra eszméltem rá, hogy az anyanyelvem népéhez akarok beszélni. így kezdtem el dolgozni a Szabad Európa Rádió New York-i irodájának, ahol 1957 júliusában szerződtettek. Onnan indult el ennek a 33 évnek a története. Nagyon sokat dolgoztam, majdnem minden műfajban. Napi kommentárokat írtam, s egy heti rovatom indult Nyugati levél címmel. New York-ból áthelyeztek Londonba, s végül 1975 óta Münchenből írom ezeket a leveleket. Közben jó néhány regényem jelent meg oda- kinn. Az első, a Tatárok a Széna téren a forradalomról szól. Aztán további könyvek... S most érkezünk el a mához: levélben megkeresett egy magyarországi új kiadó, a Danubius Kódex azzal, hogy szívesen kiadnák egy vagy több könyvemet. Azt javasoltam, hogy az 1967—68-ban megjelent Fogócska című regényemmel kezdjük, s meglátjuk a fogadtatását. Végül Árnyékok New York-ban lett a címe, és 47 év után, a mostani könyvnapon ismét megjelent. 33 és fél esztendő után jöttem el Budapestre. Nagyon szerényen és nagyon csöndesen jöttem. Én nem tudok semmi olyat, amit itt ne tudnának. Nagyon sok kiváló újságíró és kiváló szerkesztő van Magyarországon. Benneteket nem kell oktatni újságírásra, nagyonis jól tudjátok a magatok hivatását, elhivatottságát ezen a pályán. írtam egy cikket nemrég, amiKurír és kuriózum FÓKUSZBAN: KULTÚRA ÉS GAZDASÁG Gazdag közművelődési tájékoztató anyaggal jelent meg a Somogy Megyei Kurír harmad ik száma. A megyei művelődési központ kiadványában „megkésett visszatekintés” szól három évtized művészeti szemléinek tanulságairól. Dr. Klujber László írása hitet tesz az értékeket teremtő hagyományok mellett, így örömmel nyugtázza, hogy megyénkben nem szűnt meg a szemlesorozat. Megállapítja: közös dolgunk ma az, hogy a múlt értékeit, a hagyományokat a mához igazítva használjuk fel és korszerű anyaggá gyúrjuk át. A kitartás meghozta gyümölcsét, mert az igazi tehetség és a hozzáértő alkotómunka áttörte eddig is az akadályokat. A szakemberek munkájának elismerése azonban elmaradt, pedig ez tenné még vonzóbbá az amatőr művészeti együttesekkel való alkotómunkát. A szerző rövid értékelést ad a bemutató-sorozatról: 126 arany, 58 ezüst és 19 bronz minősítés született az évek során. A díjazottak közül többen országos elismerést szereztek a sokféle műfaj jeles előadóiként. Izgalmas vitaanyagokat is olvashatunk. így a Magyar Népművelők Egyesületének a szabad művelődésről és a művelődésszervezés jövőjéről tartott tanácskozás kapcsán Kovács Gázatollából az önkormányzati választások kívánalmai fogalmazódnak meg. A választókerületek képviselőjelöltjei tájékozódjanak a térség közművelődési helyzetéről. Az írás javaslatot tesz a szabadművelődési tanács létrehozására, mint az önkormányzatok mellett majdan működő szakmai fórumra. Hegedűs Tibor az újság felelős szerkesztője Támpontjainak címmel a szakma érdekvédelmi és érdekképviseleti szempontjairól szól. Leszögezi: nélkülözhetetlen a pártokkal való kapcsolattartás, azonban tudatosítani kell bennük, hogy a kultúrált közélet kialakításában, a művelt embereket feltételező demokratikus társadalom megvalósításában a közművelődés dolgozóinak szaktudására és tapasztalatára számíthatnak. Kívánatos az intézményi szövetségek megalakítása, és a Művelődési és Közoktatási Minisztérium határozottabb köz- művelődési stratégiája. Hegedűs Tibor részletesen foglalkozik a szakmai egyesületek, a szakszervezetek és az információs rendszer kérdéseivel is. A Kurírban közzétették a gazdasági vezetők és kulturális szakemberek június közepén Kaposváron tartandó kétnapos tanácskozásának részletes programját is. A nemzet gazdasági megújhodásának humán- stratégiája témakörében cserélnek eszmét a résztvevők. Varga Zsolt Búcsújárók Máriazellben Halász Péter. A felvetel Monica Porter (Halász Péter és Rácz Vali leánya): Deadly Carousel A Singer’s story of the second world war c. könyvből való, mely a napokban jelent meg Londonban. A könyv Rácz Vali életéről, pályájáról szól ben azt hangsúlyoztam, hogy ha úgy alakult volna az életem és sorsom 1957-ben, hogy megmaradok a kalapgyárban és ott megyek tovább a kalapgyári hierarchiában, míg végül kalapgyártási szakember leszek, akkor most azzal jöttem volna Budapestre, hogy segítsem a modern kalapgyártás technológiájának a megvalósítását. De újságírásban nektek nem kell segíteni. Magyarországon mindig nagyon sok jó újságíró volt, ha a sajtót szabadon hagyták. Más ez az ország Más országba érkeztem most, mint amiből elmentem. Más a hangulata, a közérzete, a szemlélete, a lehetőségei, a körülményei. Budapest nagyon sokat változott. Amikor elmentem, 56-ban, itt alig egy párautó szaladgált az ávósok Pobjedái és néhány orvos kocsija. Most rengeteg az autó, óriási, nyüzsgő a forgalom, világvárosi hangulata van. Ezt a beszélgetést Göllében folytatjuk, ahol az apósomnak, Rácz Ferencnek, a göllei iskola igazgatótanítója volt —, s feleségemnek egy nagyon szép kis emlékszobát rendeztek be a kaposvári múzeum munkatársai hallatlan ízléssel, tehetséggel. Ami szintén olyan magyar adottság, ami majdnam egyedülálló. Nagyon sok folks-múzeumban jártam, Németországban, Ausztriában. Ritkaság ilyen szépet, ilyen tehetséggel, és ennyi szeretettel megszervezett emlékszobát, ilyen kis népi „múzeumot” találni. Megható alkalom ez. Göllén én csak egyszer jártam, de most a találkozásom a gölleiek- kel — akikkel azért ismerjük egymást —- olyan megható, hogy csak a legnagyobb megin- dultsággal tudok beszélni róla, s köszönöm, hogy alkalmat adtál nekem arra, kedves fiatal kollégám, hogy mindezt elmondhassam. Lejegyezte: Fodor Tamás Amikor a stájer hegyekben a pásztorokat vezető fiatal szerzetes— a Szűzanya buzgó tisztelője — eltévedt az úttalan völgyekben, és őserdők, hatalmas sziklák zárták el a kilátást, letette Mária szobrát, térdreborult előtte. Kérésére Szűz Mária vakító fénnyel hasította ketté az előtte tornyosuló sziklát, utat nyitott a túlsó oldal zöldellő dombjai felé. A névtelen barát kis kápolnát épített ezen a helyen, s mire meghalt, Máriazell a szent szobor csodálatos kegyelmei révén már ismert és tisztelt búcsújáró hely volt. Mária dicsérete Máriához imádkozott később Nagy Lajos királyunk is a török elleni döntő csata estéjén, s imádsága közben megjelent a Szent Szűz, hogy vigasztalja, bátorítsa; Istenben bízva bátran szembeszállhat a törökkel. A diadalt aratott király nem feledkezvén meg a háláról, elzarándokolt Máriazellbe. Ott kincseket hagyott, hogy díszes templomot építsenek. A századok alatt magyar hívek százezrei, királyok, bíborosok, püspökök, hercegek zarándokoltak a zelli Máriához, hogy könyörögjenek kegyelméért. Mindszenty sírjánál 1975. május 15-e óta már másért is érkeznek ide magyarok. Ezen a napon helyezték el e szélfújta, hideg völgyben Mindszenty József bíboros érsek hamvait. S ide érkezett sok — emigráns — magyar is, vízum híján — a közös sorsra gondolva — itt megerősíteni magyarsághoz tartozását. A bíboros sírjához, ki gyenge fizikuma ellenére szigorú aszkéta volt, következetes és szilárd, semmi nehézségtől meg nem riadó. Kinek kitartása és akaratereje ritka példa. Életének második fele következetes harc a diktatúra ellen, s egyben elszenvedett vereséggel, meghurcoltatások sorozata is. A bazilika Szent László kápolnájában, hol nyugszik, ezernyi koszorú, virág, zászlócska, és gyertya emékeztet a sírjához látogatók szeretetére, tiszteletére. Sok szalagon csak ennyi áll: Hazavárunk. Most már várhatja az ország katolikus népe, hiszen végrendeletében ő is így kívánta: Ha majd Szűz Mária országának egéről, a mi hazánkról leesik a vörös csillag, akkor haló poraimat vigyék át a hazai földbe, Esztergomba, hogy ott pihenjek a föltámadásig. Magyar mise Kriptájának márványlapja előtt fejkendős nénike magyarázza a két unokának, ki is volt Mindszenty József. Vagy félezren érkeztek a múlt szombaton, hiszen a pécsi gyárvárosi pléTv-nézö „Szinkronizált” politikusok Sohasem szerettem azokat a filmeket, ahol az amatőr szereplőnek hangját egy híres színész kölcsönzi. Egy-egy hang annyira elidegenítheti az alkotást, hogy rossz emlékként őrzi meg az ember, mint a Csurikova alakította Égető Esztert Töröcsik Mari szinkronizálásában, a tévében. Azt hiszem, hogy Németh László kitűnő nőalakja nem ezt érdemelte. Legalább ennyire zavar, haatv-híradóban mindenbe, .belebeszélnek”. Szegény operaénekes énekel, a színészek eljátszanak egy részletet a bemutatandó darabból, nem sejtvén, hogy a néző az áriából, a színdarabból semmit sem hall, mert csak „háttérnek” kellett, s helyette csak a riporter szövegét lehet „élvezni”. Ez a „belebeszélés” és „szinkronizálás” elrabolja tőlünk a politikusok egyéniségét is. Ülünk afotelban, s az ismert vagy ma még kevésbé ismert személyiségek tátogását láthatjuk, legföljebb akkor jut el egy-egy töredék a szavaiból, amikor a riporter levegőt vesz. Egyet azonban el kell ismerni: a tv-híradó demokratikus intézmény, teljesen mindegy, hogy az ideiglenes államfőről, a miniszterelnökről vagy valamelyik pártvezetőről van szó. Azt hiszem, érdemes volna csökkenteni a „szinkronizálást”; hadd ismerjük meg az új vezetők hangját! L.G. bánia felhívására csatlakoztak a vidéki plébániák hívei is: Királyegyházáról, Sunonyból, Bánfáról, Szentlőrincről, Szigetvárról, Szederkényből, Bir- jánból, Olaszból, Pécsváradról, Ellendről. Már itthon készültek az útra, böjtöléssel, gyónással, vagy azért indultak, hogy a kegyhelyen gyónhassanak, hogy megtérjenek, a jó elhatározására jussanak Szűz Mária segítségével. Az út során imádkoztak, s Mária-énekeket énekeltek. Adíszes barokk bazilikában a szlovák misét követő német nyelvű szertartás utolsó mozzanatainál már magyarul szól Mária dicsérete, a Felvidékről is jöttek magyarok, s Magyarországnak számtalan helyéről. Együtt vesznek részt az igeliturgiában, együtt éneklik el az ősi magyar Mária-éneket, a Boldogasszony Anyánkat, járulnak a szent áldozáshoz, koszorúz- zák meg Mindszenty sírját, éneklik el végül a Himnuszt. A befejező áldás előtt Gulner János a gyárvárosi plébános is szól a hívekhez: Szent István királyunktól, példaképünktől örököltük Mária-tiszteletünk. Emlékezünk Mindszenty József halálának tizenötödik évfordulójára. Hálát adunk, hogy népünk és egyházunk visszanyerte szabadságát. B. B. \
