Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-08 / 38. szám
1990. június 8., péntek SOMOGYI HÍRLAP 3 Zöld vonal — önálló vidék Taktika, érdektelenség vagy személyeskedés? (Folytatás az 1. oldalról) — Milyen erőt képvisel ez a párt megyénkben ? — Ha csak a párttagok számát tekintjük, nem beszélhetünk nagy erőről, ha viszont figyelembe vesszük a zöldekkel rokonszenvezők táborát, akkor sok támogatóval számolhatunk. Létezésünk óta több lépést tettünk a természetvédelem érdekében. Felkaroltuk egyebek között a Somogy természetvédelmi szervezet kezdeményezését, hogy gátoljuk meg a környezetet károsító gyurgyeváci drávai vízierőmű megépítését. — Mit tart a legfontosabbnak? — Nem szabad csak az ellenzék szerepét vállalnunk. Ha valami ellen tiltakozunk, akkor megoldást is ajánljunk és bizonyos kompromisszum készséget is tanúsítsunk. Persze vannak olyan- témák, amelyek kapcsán nem lehet szó kompromisszumról, ha meggyőződtünk igazunkról. — Hogyan került a zöldek hét végi kongresszusára? —A választások után ellentétek merültek fel a magyarországi Zöld Pártban. Barátaimmal, társaimmal vállaltam, hogy megpróbálok közös, egységes Zöld Pártot kialakítani. így kerültem a kaposvári zöldek küldötteként a Sebes-Körös menti Vidratanyán megtartott harmadik kongresszusunkra. — Milyen volt a fórum? — Viharos. Nálunk is van egy úgynevezett budapesti mag. Heten próbálták maguknak kisajátítani a zöld színt, a pártot és ezen belül a hatalmat, amellyel időnként vissza is éltek. A harmadik kongresszust bojkottálni akarták, ám a küldöttek, akik a párttagság túlnyomó többségét képviselték, nem így látták! Nem veszekedni jöttek el, hanem azért, hogy tiszta, egységes „zöld vonalat” alakítsanak ki. — S miként vezet a „zöld vonal"? — Az európai zöld pártokban nincs egyszemélyi vezetés. Nekünk ezen az úton kell járni, a vidéki önállóságot pedig maximálisan tiszteletben kell tartani. E szellemnek megfelelően módosítottuk az alapszabályt. A magyarországi Zöld Párt alulról szerveződik, három egymással mellérendelt viszonyban lévő elnöke van. Mindhárman vidékiek. — Milyen lehetőséget kínál új posztja? — Ez számomra nagy megtiszteltetés. Lehetővé teszi, hogy szoros kapcsolatot alakítsak ki a keleti és nyugati zöld mozgalmakkal és sokmindenben megteremthetjük az együttműködés különböző formáit. Egyik legfontosabb közös feladatunk, hogy elhárítsuk a nyugati technológiák importjával gyakran együttjáró veszélyeket. Arról van szó, hogy az ország gazdasági föllendítésének jegyében behoznak olyan olcsó nyugati technológiákat is, amelyeket ott — éppen veszélyességük miatt—már nem tűrnek meg. Úgy érzem, hogy a környezetvédelemben szerzett országos és majdnem nemzetközi tapasztalataimat a megyében is hasznosíthatom — mondotta Szita Károly. Szegedi Nándor Országos műszer- és méréstechnikai konferencia és kiállítás Megmérettetünk... (Folytatás az 1. oldalról.) Dr. Scultéty László és Halmos Imre elmondása szerint a szerkezetátalakítással együtt jók a felzárkózási esélyeink, hiszen szellemi lemaradásunk nincs, csak technológiai hiányosságaink vannak. Az ipar területét nem fenyegeti annyira a szellemi erők távozása, ez inkább a tudományos kutatásokra jellemző. A privatizációval a műszaki értelmiség megtalálhatja igazi helyét a társadalomban és a gazdaságban, csak meg keli teremteni a vállalatok egymás közti bizalmi és érdekeltségi rendszerét. A kaposvári konferencia tematikai változatosságával alkalmat ad az ország valameny- nyi vállalata és intézménye számára, hogy a szakmai közvélemény előtt tegye ismertté kutatási és fejlesztési eredményeit. Szombaton délelőtt a záróülés után a szervezők és részt vevők egyaránt elmondhatják: megmérettettünk. (Mészáros) Két percig tartott a fonyódi tanácsülés Harminc perc telt el várakozással, amíg dr. Komáromi József, Fonyód város tanácselnöke kénytelen volt bejelenteni: „Minden kísérletünk ellenére” határozatképtelen az ülés. így szerda délután nem kerülhetett tárgyalásra az a hat napirendi pont, mely döntést követelt volna. Ki örülhetett a határozat- képtelenségnek? — a kérdést többen is felvetették a jelenlevők közül. Mert a meghívóban szereplő tárgyakon túl a tanácselnök leváltását is napirendre tűzték a város ellenzéki szervezetei. — Előre borítékoltam volna, hogy határozatképtelen lesz ez a tanácsülés — nyilatkozta Póza László, az SZDSZ helyi ügyvivője. — A megjelent 16 tanácstag közül tizenkettőt mi mozgósítottunk — kapcsolódott abeszélgetésbe Diósi Sándor, az MDF helyi elnöke. — Még a meghívókat is mi ragasztottuk ki a településen — a hivatal mindössze egyetlen darabot tett ki a hirdetőtáblára. — Még nem volt példa arra, hogy városunkban határozat- képtelenség miatt el kellett halasztani egy tanácsülést — mondta dr. Komáromi József elnök. — Az utóbbi időszakban egyébként személyemen keresztül mind erőteljesebben támadják a hivatal munkáját. Úgy gondolom, ezt a személyeskedő stílust nem tartják helyénvalónak^ testület tagjai — ez is hatott a távolmaradásra. — így működik a sztálini gépezet, ha nem bólogatásról van szó — mondta Varga László, a helyi MDF elnökségének tagja. — Az elnök ügyesen taktikázik, hogy a döntések továbbra is kénye-kedve szerint alakuljanak. Eddig 1350 lakos írta alá a visszahívást követelő indítványt — a mai nap arról győzött meg bennünket, hogy munkánkat folytatni szükséges. Mert a következőkben az elnök lesz a tanács működőképességének akadályozója... Péter János, Balatonfenyves volt elöljárója ezen az ülésen kívánta bejelenteni: nem vállalja tovább a testületi tagságot. — A személyeskedések kerültek középpontba, az ellenzék asaját érdekében számos esetben félreinformálja a választókat — mondta. — Szerintem a nevetséges torzsalkodások miatt nem vettek részt az ülésen a tanácstagok. — Várható volt a határozat- képtelenség — vélekedett Tábor Róbert társadalmi tanácselnök-helyettes. — Azok nem jöttek el ugyanis, akik eddig sem szívesen nyilvánítottak véleményt. Tény: legalább kétszer annyi érdeklődő vett részt a mindösz- sze kétperces nyilvános ülésen, mint ahány tanácstag. Ők eldöntötték: kezdeményezni fogják a meg nem jelent városatyák visszahívását. Czene Attila A Uj címer és zászló Marcaliban Száműzött szimbólumok A Marcali Városi Tanács tagjai még fegyelmezettek. Míg máshol sorra maradnak el a testületi ülések, határozatképtelenség miatt, addig ők rendszeresen megjelennek a tanácsüléseken. Ám nemcsak jelen vannak — döntenek is, s ez arra utal, hogy választókerületük támogatását élvezik. A tanács legutóbbi ülésén határozatot hoztak a második világháborús emlékmű felállításáról. A helyszínről (a templom előtti tér) nem volt vita, ám apróbb módosításokat többen szükségesnek láttak. Tóth Emőke, szobrászművész olyan műalkotást álmodott meg, amely a város centrumának markáns, de nem uralkodó része lesz. A süttői mészkőből készült emlékműre 500 nevet vésnek fel, s a munkálatokra — a tereprendezéssel, parkosítással együtt — a tanács 1,2 millió forintot szavazott meg. Még tavaly ősszel bizottságot hoztak létre a város címerének felülvizsgálatára, illetve az új címer és zászló megalkotására vonatkozó javaslat kidolgozására. A bizottság megállapította, hogy a korábbi címer néhány motívuma időszerűtlenné vált és heraldikai szempontból is vitatható. Tekintettel arra, hogy Marcalinak eddig nem volt zászlaja, erről is dönteni kellett. A terveket Schmall Károly grafikusművész készítette. A hat változat közül azt fogadták el a tanácstagok, amely legjobban kifejezi településük múltját. A címer motívumai 1567-es és 1908-as pecsétnyomatok alapján: madár, nap és hold, melyek vörös alapú, négyszögletű, pajzsban foglalnak helyet. A nyíllal átlőtt nyakú vízimadár a régi Marcali nádas-lápos vízivilágára utal. Száműzték a vörös csillagot, mint a kommunista párt szimbólumát, s úgy foglaltak állást, hogy többé ne kerüljön egyetlen politikai szervezet jelképe sem a város címerére. A település zászlaja ezüst színű, amelynek közepét a város címere díszíti, a pajzs felső széle felett pedig Marcali felirat olvasható. Reméljük a város új szimbólumai hosszú életűek lesznek. Süli Ferenc Kaposváriak Csíkszeredán UJ TIPUSU KAPCSOLATOK Székelyföld legnagyobb ünnepe a pünkösd. S nem véletlenül. Örömeivel, színeivel, pompájával együtt különösképpen a Hargita és a Kárpátok vonulatának ölelésében, ezen a keletre szakadt szigeten, ott, ahol az egymásba kapaszkodás jelenti a reményt és a menedéket, ott valóban más tartalma van a pünkösdnek is. Egymásba kapaszkodás. Ta- lán mégsem volt véletlen, hogy a kaposvári tanács delegációját, melyet Papp János tanácselnök vezetett, éppen erre az időpontra hívta meg a testvér- város, Csíkszereda. A decemberi forradalom után a segítő együttműködés jegyében alakultak a testvérvárosi kapcsolatok. Már az első időszakban is érződött, hogy ezeket a kezdeményezéseket, nem a protokoll hívta életre. Hargita megye székhelyének, Csíkszeredának a küldöttei már korábban látogatást tettek Kaposváron. A testvérvárosi együttműködés aláírására pedig éppen pünkösdkor került sor. Az aláíró felek — László Pál Csíkszeredái polgármester és Papp János kaposvári tanácselnök — nem véletlenül hangsúlyozták: a több mint 900 kilométeres távolság ellenére az őszinte segítő szándék, Erdély csodálatos varázsa, a változások sikerében vetett hit valóban legyőzhet minden akadályt. Csíkszereda lakosságának több mint 85 százaléka magyar, s nagy része fiatal, mint ahogyan fiatal maga a dinamikusan fejlődő város is. Ezért is fontos a megállapodás azon pontja, mely szerint a kaposvári tanács f— a Csíkszeredái igények figyelembe vételével — segítséget nyújt a magyar nyelvű oktatáshoz szükséges tankönyvek, taneszközök és egyéb segédeszközök beszerzéséhez. A két tanács kölcsönösen közreműködik a városok intézményeinek és gazdálkodó egységeinek közvetlen kapcsolat- teremtésében, az oktatási, kulturális, közművelődési és kereskedelmi stb. együttműködés kialakításában. A két város közötti idegenforgalom föllendítése lehetővé teszi, hogy a testvérvárosok lakossága kölcsönösen megismerje egymás életét, fejlődésük eredményeit. Ugyancsak biztosítják az állami és politikai szervezetek rendszeres tapasztalatcseréjét. Az együttműködés tapasztalatait a két város vezető testületéi évente értékelik, s egyeztetik a kapcsolatok továbbfejlesztésére szolgáló programot. Az új típusú testvérvárosi kapcsolatok legfőbb mércéje a gyakorlati együttműködés. A barátság valódi elmélyítését a tettek szolgálják a leghatékonyabban. Mindezt szem előtt tartva tárgyalt a kaposvári küldöttség. A két megyeszékhely vállalatai folyamatosan kapcsolatba lépnek egymással. Dr. Bőr Lajosné, a Kaposker igazgatója például már előre lekötötte a tárgyalásokat. Bor- sody Zoltánnal, a Csíkszeredái házgyár igazgatójával többek között magyar fogyasztási cikkek elleneben, áruházi csere formájában fehér márvány behozataláról tárgyalt. Az elmúlt időszakhoz képest a romániai gazdaságfilozófiában is változások tapasztalhatók. Már fontos előrelépés az is, — mint azt a házgyár igazgatója elmondta —, hogy egy vállalat fő profilja mellett mással is foglalkozhat. A panelházgyár sorsa Romániában is megpecsételődött. S ezért kezdték el a márványfeldolgozást, amelyet egy márványszobrászati részleggel is bővítettek. Saját boltjuk is van, ahol többféle terméket kínálnak, s a választékot magyar termékekkel szeretnék bővíteni. Sántha Pál, Hargita megye kereskedelmi igazgatója már kész listával várta a kaposvári delegációt. Tételesen felsorolta, hogy milyen fogyasztási cikkekre lenne szükségük, s ezért mit tudnak ajánlani. A magyar tárgyalópartnereket mindenekelőtt romániai bútorok, faanyag, fenyőfűrészáru behozatala érdekelte. Garai László, a Kaposvári Városi Tanács osztályvezetője már konkrét tárgyalásokat folytatott többek között a Csíkszeredái ifjúsági tábor igazgatójával a gyermekek csereüdültetésének megszervezésében. A rövidre szabott idő célszerű szervezéssel sok mindenre elég. A városnézés arról is meggyőzte a delegációt, hogy a megyeszékhelyet és környékét dolgos emberek lakják. A skandináviaihoz hasonló éghajlat a természet szépsége ellenére is szinte minden évszakban nehéz erőpróbát jelent az ott élőknek. A gyergyói havasok csúcsairól csak június elejére olvad el a hó, itt nem terem meg a kukorica és a szőlő sem, hosz- szú és hideg a tél, hűvös a nyár. Nem véletlenül mondta az egyszeri csíki ember, amikor megkérdezték, hogy milyen hosszú a nyár: úgy emlékszem — mondta — tavaly csütörtökre esett. Lengyel János
