Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-06 / 36. szám

1990. június 6., szerda SOMOGYI HÍRLAP 5 KÖNYV — KÖNYVHÉT Könyvhónapok a Balatonon Természetesen viszik a kri­mit. A jó bűnügyi regény való­ban kikapcsolódást jelent, de ahogy a könnyű műfajú köny­veknek, a lektűrnek is vannak barátai, ugyanúgy nyáron is van igény a magasabb művekre. A Balatonon az egész sze­zonban „könyvhét" van. Né­hány év óta már nemcsak a bu­tikosok rakják ki portékáikat közszemlére: a legforgalma­sabb helyeken megtalálhatjuk a könyvárusokat is. Fonyódon a Delta közben lévő könyvesbolt­ban szombaton is nagy volt a forgalom. Sok új kiadvány érke­zett az ünnepi könyvhétre, na­ponta várnak újabb szállítmá­nyokat. Kelendő a Babits Kiadó gondozásában megjelent Ha­lálpolka című regény: László Lajos műve a málenkij robotra elhurcolt lányok, asszonyok ha­láltusáját eleveníti fel döbbene­tes erővel. Robert Merle új könyvét (Az íme, a királyt} és Feuthwanger Jud Süss című könyvét, ugyancsak sokan ke­resik. A leilei Fortuna üzletház előtt két könyvárus — békés egyetértésben. Frida Antalné családi vállalkozásban foglal­kozik értékesítéssel, Mester Ist­ván viszont a Kossuth könyv­kiadó bizományosa. Az orvos­regényeket, az aktuális politikai csemegéket veszik leginkább: Végjáték a Fehér Házban, Mun­dér nélkül — ezek a kurrens könyvek, de Moldova új művét, Az utolsó határt is sokan keresik. Mester István tavaly Fonyódon árusított, napi 10— 12 órát tartott nyitva. Ismeri már a balatoni igénye­ket, tudja, hogy a német vendé­gek mire vevők: útleírások, szí­nes mesekönyvek, ételrecep­tek biztos vásárlói ők. Mint mondja: az ünnepi könyvhét a Balatonon addig tart, am íg a szezon —, azaz au­gusztus 20-ig. (Süli) Kaposvári körkép A pénteki ünnepélyes meg­nyitó után hiába kerestük a könyvhét remekeit vasárnap Kaposváron, a belvárosban. Egy könyvárus volt csak talpon a sétálóutcában, de gyéren csordogáló bevétele nem ma­rasztalta sokáig. A könyvheti újdonságok, kri­mivel, horrorral, pornóval ve­gyítve hű tükörképét adták vál­tozó világunknak a havi vásár­ban. — Itt a piros — hol a piros?! Nyertek a segítők, vesztettek a balekok. Röpködtek az ezre­sek, bánkódtak a rászedettek.., —de ez már a havi vásárban volt jellemző. Hét elején ismét kínálták az utcai árusok maradék könyvheti portékájukat. Szinte már a meg­nyitó napján elfogyott a Körkép, a Rivalda, a Szép versekből sem maradt. Nagy volt az érdeklődés Sütő András Omló egek alatt című műve iránt, so­kan keresték Esterházy Péter Hrabal-könyvét. A Bibó- és Mária-kötetek szintén elfogy­tak, ám a vásárlók közül sokan megjegyezték: ez évben — a könyvárak mjatt—csak néhány kötettel gazdagodott a házi könyvtár. A könyvárus magányossága Megkezdődtek az államvizsgák Végzősök és esélyek Több a pályaelhagyó — kevés a tanítói állás Megkezdődtek az államvizsgák a kaposvári tanító­képző főiskolán. Az idén 261 tanító és 73 óvónő veheti kézbe friss diplomáját. Varga Ilona tanulmányi előadó elmondta: az idei államvizsgában az az új, hogy a szak- dolgozat megvédésével kezdődik a megmérettetés, majd az egységes államvizsga-tételekből — amelyek csak tantárgypedagógiát tartalmaznak — húznak a vég­zősök. Az idén már nincs a pályázati rendszer—, hiánya csak növeli a végzősök elhelyezkedési gondjait. Mivel kevés az álláskí­nálat, az összeköttetések sze­repe is megnőtt és még több a pályaelhagyó! Ugyanakkor a nyelvvizsgával rendelkező dip­lomásokat nagyon keresik. A tanulmányi előadótól azt is megtudtam, hogy Kaposváron csak elvétve akad állás, Bara­nya megyéből is csak 2—3 ajánlat érkezett. Ennek ellenére a június vé­gén kezdődő felvételiknél a létszámot nem csökkentik: Ka­posváron 225 hallgató kezdheti meg tanulmányait ősztől nap­pali tagozaton. A levelező kép­zést szeretnék visszaszorítani, majd megszüntetni, ez lesz az osrszágos tendencia is. Herold Katalin és Csordás Zsuzsa már túl vannak a nagy erőpróbán. Mindketten felsza­badultan, megkönnyebbülten válaszolnak a kérdéseimre. — Milyen tételt sikerült kihúz­ni? — kérdeztem Zsuzsától. — Ma én vizsgáztam első­nek. Amikor bementem, majd’ elájultam. Öt marcona férfi ült velem szemben. Még jó, hogy Patai tanár úr megkérdezte, hogy mit reggeliztem —, mind­járt feloldódtam kicsit. Külön­ben matektételt húztam, a lehe­tő legrosszabbat, de azért — úgy érzem — sikerült megolda­nom. — Én a tanulmányi séták sze­repét húztam ki, hihetetlen mázlista vagyok — veszi át a szót Kati. — Az egyik legköny- nyebb téma volt ez. A szakdol­gozatom megvédése is sikerült: A társadalom hatása a családra —ez volt a cím. Szociálpedagó- giai szakkollégiumot végeztem es ezért választottam ezt a témát. — Hova tudtak elhelyezked­ni? — A szakkollégiumi végzett­ségem segítségével Budapes­ten a Szamuely úti általános iskolában kaptam állást. — mondta Zsuzsa. — Itt szegény családok gyerekeit tanítom majd. A fizetésem 7000 forint körül lesz, ebből 3000 ezer el­megy albérletre, a többiből kell „gazdálkodnom”. Szeretnék majd továbbtanulni. — Én visszamegyek Karád- ra, ahol lakom, — mondja Kati, — egyelőre napközis csoportot kapok az általános iskolában, de az a vágyam, hogy saját osztályom legyen. Még ma ha­zautazom, majd a június 18-ai diplomaosztásra jövök vissza, akkor tartjuk a záróbulit is.- (Hunyadkürti) Létrehozásuk ma is időszerű Iskolaszékek a múltban Társadalmunkban az elkövetkezendő időszak­ban jelentős szerepet kapnak a helyi hatósági ön- kormányzatok. A községi, városi, regionális ön- kormányzatok önállóan intézhetik a helyi ügye­ket. A lakosság által választott helyi testületeknek feltehetően tényleges alárendeltjei és.kiszolgálói lesznek az általuk kinevezett helyi igazgatási szervezetek. A községi tanácsok, vagy a helyük­be lépő más közigazgatási szervezetek az önkor­mányzat által válhatnak motiválttá és aktívvá. Egy-egy település helyi hatóságán belül kialakul­hatnak speciális kérdésekkel foglalkozó önkor­mányzatok is. Napjainkban nagy számban jön­nek létre — az ország minden területén — az is­kolaügyet irányító iskolaszékek. A MÚLT HATÓSÁGAI Milyen iskolai hatóságok működtek a múltban: 1876-tól 1948-ig? Az állami népiskolák irányítására az adott településeken gondnokságokat szerveztek. Tag­jait 6 évre választották, de soraikban voltak kine­vezett és hivataluk által delegált tagok is. A gond­nokság létszámát (4—26 fő) az iskola megszer­vezésekor a tankerületi főigazgató állapította meg. Jogszabály írta elő, hogy a választott és kinevezett tagok együttvéve többen legyenek, mint a hivatalból delegáltak. Azokban a közsé­gekben, ahol anyagi támogatással járultak hozzá az állami iskola létrehozásához és működésé­hez, a gondnokság létszámának felét a községi vagy városi képviselőtestület, illetve az egyház- község képviselete saját tagságából választotta. Ha a község, az egyházközség — vagy több egyházközség — járult hozzá az állami iskola fenntartásához, egyenlő arányban küldhették képviselőiket a gondnokságokba. Falvak, községek, városok — saját vagyonuk­ból és jövedelmükből fenntartott — iskoláikban községi iskolaszékek ének létre. E települések 3 évre választották a helyi lakosok köréből az isko­laszék tagjait. A községi képviselőtestület — vá­rosban a kisgyűlés—junius hónapban szervezte meg az iskolaszéki választásokat. Nagy gondot fordítottak a titkos szavazásra. A korabeli jogsza­bályban többek között a következőket fogalmaz­ták meg: „A választásnál tekintettel kell lenni a községben levő minden felekezetre és a község minden részére, tehát a külterületekre is. Kortes­kedni szabad az iskolaszéki tagok választásánál, csak ennek illetéktelen befolyásolássá (megfé­lemlítéssé, indokolatlan előny ígéréssé, jogos érdek megvonásává) nem szabad fajulnia. ” Több szomszédos község is létesíthetett kö­zös községi iskolaszéket. Ilyen esetekben a tag­ság összetételének arányát az érdekelt közsé­gek konszenzussal oldották meg. Ha nem tudtak megegyezni, a vitás kérdésekben (létszám, arány) a közigazgatási bizottság döntött. Községi jellegű, de uradalmak által működtetett „uradalmi iskolaszékek’’tagjait — a hivatalból való kineve­zések kivételével—az iskolafenntartó bízta meg. A község képviselőtestülete a kinevezést csupán tudomásul vette. A FELEKEZETEK JELENTŐSÉGE A felekezetek által fenntartott iskolákban a római katolikusoknál az egyházközségi tanács, protestáns iskolák esetében pedig a presbitérium látta el a közigazgatási feladatokat. A felekezeti iskolaszékek tagjait a hitközség képviselőtestülete — az egyházi főhatóság „rendszabályai” szerint—(legalább 5 fő) válasz­totta. A község képviselőtestülete a választásba akkor sem szólhatott bele, ha az egyházi iskola költségeihez hozzájárult. Az egyházi iskolák fe­lettes hatósága római katolikusoknál az egyház- megyei főtanfelügyelő és a püspök volt, protes­tánsoknál pedig az esperes és az egyházkerületi gyűlés. Az izraelita iskolaszék 7 tagból állt, akiket a közgyűlés választott. Az iskolaszék határozatai ellen a közgyűléshez lehetett fellebbezni. Kik lehettek az iskolaszék tagjai? Legfontosabb követelménynek az erkölcsi és társadalmi megbízhatóságot tartották. Kifogás­talan életet élő férfiak és nők egyaránt tagjai le­hettek az iskolaszéknek. Igaz, kikötötték, hogy a választott és kinevezett tagoknak csupán egy- harmada kerülhet ki a gyengébb nemből. A jelöl­teknek önzetlen érdeklődést, figyelmet, szerete- tet kellett tanúsítaniuk az iskola iránt. Hivatalból delegálták az iskolaszékbe a hitfelekezetek egy- egy lelkészét. Állami iskoláknál a lelkipásztor akkor lett az iskolaszék tagja, ha a község lakos­ságának legalább 5 százalékát meghaladta a hívek száma. A községi iskolák esetében a hívek arányától függetlenül a lelkészt delegálták az is­kolaszékbe. Községi és állami iskolák iskolaszékébe, illetve gondnokságába csak hivatalból, vagy kollegáik képviseletében kerülhettek be a tanítok. Az állami és közösségi iskolaszékbe és gondnokságba a nyugdíjas tanító viszont megválasztható volt, akárcsak a felekezeti tanítók. Kinevezhették azo­kat az egyéneket is, akik a helyi hatóság és a községi elöljáróság tagjaiként is tevékenykedtek. Az izraelita iskolaszékbe a főrabbi, a hitközségi elnök és az igazgató-tanító hivatalból került be. ALATTVALÓK HELYETT Milyen tisztikart választott az iskolaszék? A gondnokságok elnökeit a főispán nevezte ki, az iskolaszékek elnökeit a tagság választotta meg. Elnöknek és alelnöknek sem az iskola taní­tóját, sem nőt nem választhattak meg. Gondnok­nak olyan személyt bíztak meg, aki az iskola­számadáshoz és költségvetéshez értett. Az ala­kuló ülésen döntöttek a jegyző személyéről. Az iskola tanítójának el kellett fogadnia ezt a tisztsé­get. Az iskolaszék ülései nem voltak nyilvánosak, s a sajtó képviselői sem vehettek részt ezeken az összejöveteleken. Havonta egyszer tartottak ér­tekezletet vagy megbeszélést. Az elnök rendkí­vüli ülést hívott össze, ha a tagság egyharmada írásban bejelentette ezt az igényt. Az iskolaszékek létrehozása ma is időszerű. A helyi lakosság egy részéről a szélesebb közös­ség tagja, más részről az iskolaszékben az ön- kormányzat résztvevője is. Kozma Tamástól idézek: „Az állampolgár igényekkel lép föl, ame­lyet az államnak teljesítenie kell. Tehát nem a törvényhozás igényel valamit az alattvalóitól, hanem az állampolgár attól a hatóságtól, amelyet mégiscsak ő maga tart el." Az önkormányzatok működésében az állampolgárok az igényeket és a tennivalókat fogalmazzák meg és hajtják végre. Az önkormányzat eredményessége szempontjá­ból fontos az új helyzetre való gyors reagálás, az iskolaszék kapcsolatrendszerének kiépítése, az együttműködések rendszerének kialakítása, a helyi önkormányzat térségi, regionális szervező­désének elősegítése. Mindezt központi és saját anyagi erőforrásokra, önállóságra támaszkodva lehet elérni, s azáltal, hogy a jelenünkben szerve­zendő iskolaszékek a múlt tanulságait is felhasz­nálják a demokratikusan működő önkormányza­tok eredményessége érdekében. Dr. Bóra Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom