Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-28 / 55. szám
1990. június 28., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP—EZ VAN! 13 fókát Cayeux-Sur-Mer, Franciaország: Brigitte Bardot, az állatbarát, egykor világhírű francia színésznő a nemzetközi sajtó jelenlétében engedi szabadon „Mar- tial”-t, a fókafiút, „akit" 1989. szeptemberében találtak partra vetve, sebesülten fyíegnyítt a ZsoCnay-mauzóCeurti Megnyitották a nagyközönség előtt a pécsi Zsolnay-mauzóleumot, mely nemcsak a kilencven éve elhunyt gyáralapító, Zsolnay Vilmos földi maradványait őrzi, hanem a világhírű találmány — az eozin — titkát is. A Zsolnay-gyár mögötti dombon álló, neoromán stílusú épületet ezentúl múzeumként is megtekinthetik az érdeklődők Lemondó szerelem Normandia egyik szép fekvésű kolostorának főnöke március 22-én a szokásos délelőtti mise előtt nem a megszokott öltözékben, hanem polgári ruhában jelent meg a szerzetesek előtt. Rövid nyilatkozatot olvasott fel, amely tulajdonképpen lemondó nyilatkozat volt. Közölte, hogy többé nem kíván részt venni a szerzetes közösség életében. Don Philippe Au- bin ezt követően autóba szállt, és ismeretlen helyre távozott. A közeli zárda főnökasszonya, Saint-Marie Ephrem — végzettsége szerint pszichológus — majdhogynem pontosan lemásolta a fenti közjátékot. Az történt, hogy a két egyházi ember — 50, illetve 55 évesen — úgy határozott, hogy tovább nem titkolja a köztük kialakult szerelmet. Az evreux-i püspök megfogalmazása szerint: „Lemondásukat érzelmi kapcsolatdiktálta." A francia lapok feltűnő rokonszenvvel adták hírül ezt a szokatlan love storyt, mint amely alkalmat adott arra is, hogy a cölibátus, a papi nőtlenség mai gondjairól értekezzenek. A Le Figaro ezzel kapcsolatban megírta, hogy az utóbbi évek hivatástudatának lanyhulása főleg a papi nőtlenség fenntartásával magyarázható. Szovjet nemesek Vannak-e nemesek a Szovjetunióban? A választ bármely kisiskolás fújná, aki egy kicsit is figyel az 1917-ről szóló történelmi leckénél. Nem is beszélve arról, aki felüti a Nagy Szovjet Enciklopédia megfelelő kötetét, amely tárgyszerű rövidséggel tudatja, hogy a forradalom nemcsak az előjogaikat, hanem intézményeiket is megszüntette. Ezzel szemben mit ír a Komszomolszkaja Pravda? Siet közölni a jó hírt, hogy „újjászületett az 1785- ben alapított Nemesek Tanácsa”. Nem illegálisan, nem valamelyik gulág szögesdrótja mögött — mert ilyenek már nincsenek —, nem az osztályidegenek és nem is a szocializmus esküdt ellenségei élesztették fel a nyilvánvalóan csak tetszhalott állapotból, hanem — a lenini Komszomol lapjának kifejezésével — „az orosz nemesség leszármazottjai szövetségének alkotmányozó gyűlésén született a döntés”. Tru- beckoj, Seremetyev, Orlov és más, az ismert forradalmi dal szövegével szólva: „hercegek, grófok, naplopók és burzsoák" jegyzik az alapítók névsorát. A cél: „elősegíteni az orosz nép kulturális és történelmi hagyományainak feltámasztását." Minthogy ma már a szovjet nemesek is dolgozó emberek, elképzelhető, hogy a történelmi késést kommunista szombatokkal igyekeznek behozni. Mi történt a Brando-villában? Gengszterfilmként is indulhatna. A helyszín látványos, a szereplők elegánsak. Marion Brando 32 esztendős fia, Christian, rejtélyes módon agyonlövi a ház vendégét. Az esetről nagy terjedelemben számol be az amerikai sajtó. Megírták, hogy A keresztapa, A vágy villamosa és más híres filmek főszereplője voltaképpen senkit sem enged be kaliforniai villájába, melyet őrök, elektromos biztonsági berendezések és kutyák strázsál- nak. Dag Dorlett, a Tahitibői jött vendég azonban bemehetett, lévén Brando másodszülött lányának a vőlegénye. Christian és Cheyenne — a lány az indián törzsről kapta a nevet — féltestvérek. Az előbbiről most azt tartják fontosnak elmondani, hogy különc és nehezen kezelhető, mint az apja. Cheyenne pedig szerencsétlen; nem sokkal a Tahitiba költözés után — ahová Marlon Brando elvonult a világ elől — a fiatal lány súlyos autóbalesetet szenvedett, az arca a felismerhetetlenségig eltorzult. Itt ismerkedett meg azzal a fiúval, akit a család már vőlegénynek tekintett. De mi történhetett a Brando- villában? A nyomozótiszt szerint veszekedtek, és a szavakat tett követte: Christian Brando egyetlen pisztolylövéssel lezárta a vitát. A mentőknek már nem volt dolguk, annál inkábba rendőrségnek: a gyilkos fegyveren kívül még négy puskát vihettek magukkal. „Tragikus véletlenről van szó, és a kliensem be fogja bizonyítani az ártatlanságát” — nyilatkozta Amerika egyik leghíresebb védőügyvédje. Hol volt Marion Brando? — teszik föl a kérdést a lapok. A villában, de nem hallott semmit... Való igaz, hogy a legizgalmasabb forgatókönyvet az élet írja. A kétszeres Oscar-díjas színésznek most el kell játszania azt az apaszerepet, amely- lyel menti a fiát, hogy aztán egy eleien át átkozza ezért a tettéért a lánya. AUTOMATA FÉNYKÉPEZŐGÉP Japán: A japán Konica cég gangra reagáló „Kanpai”, azaz Éljen! névre keresztelt új fényképezőgépe, amely automatikusan készít felvételeket. A beépített mikrofon, a beállítástól függően, a duruzsolástól a kitörő nevetésig három fokozaton hozza működésbe a kioldószerkezetet, és az állvány segítségével — 40 fokos szögig — a téma felé fordítja az ob- jektívet. A főleg rendezvények megörökítésére ajánlott, mintegy 130 dolláros áron piacra kerülő fényképezőgép „normál” üzemmódban is használható. CATTANI JÖN ÉS HÓDÍT Ha kedd, akkor Cattani felügyelő. Azazhogy Michele Placido, A polip (nálunk) legújabb tv- sorozatában. A maffia esküdt ellensége, a megalkuvást nem tűrő korunk hőse tizenhárom estén most is sikerre számíthat. Elsősorban a hölgyek körében, mint az életben is. Nemrég írták róla az olasz lapok, hogy 14 évi együttélés után törvényesen is házasságot kötött Simonetta Stefanelli színésznővel. „Éppen amerikai turnén voltam, amikor Simonetta bevallotta, hogy negyedik hónapos terhes. Számomra nem volt más lehetőség, mint ösz- szeházasodni” — nyilatkozta Placido. A kényszerítő körülmény súlyát nem csökkenti, hogy az első gyerek, Violante a neve, megismerkedésük évében született. Placido azonban akkor hallani sem akart a „szabályos" családi életről. — „En egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy hűséges legyek. Ha szép színésznőkkel forgatok, rögtön kísértésbe esem. És nem akarom bűnösnek érezni magam” — mondta elismerésre méltó őszinteséggel. És ez olyannyira igaz, hogy nem is kellett szép színésznő: Rómában is született egy fia, az anya még csak nem is a filmszakmában (dolgozik. „En es Michele Placido már hosszabb ideje nem láttuk egymást, csak az ügyvédek útján érintkezünk — nyilatkozta Vir- ginie Alexandre, majd hozzátette: — Biztos vagyok benne, ha Simonetta Stefanelli nem jött volna, vissza hozzá az Egyesült Államokból, ma már férj és feleség lehettünk volna, és talán boldogok is.” A vélemény nem nélkülözi a derűs, ámde egyoldalú helyzetfelfogást, hiszen Placido például azt mondta magáról: „Lusta, melankolikus alak vagyok. Nem szívesen kezdek semmi újat. Hamar megunok mindent, különösen a magánéletben.” Tegyük hozzá: már a felügyelőséget is elunta, hagyta, hogy lelőjék a negyedik sorozatban. De ezt meg csak az olasz tv-nézők tudják. ,A diktatúra végkiárusítás a” Prága: Klement Gottwaldnak, a Csehszlovák Kommunista Párt egyik alapító tagjának, az egykori köztársasági elnöknek a mellszobra Is kikiáltásra került a Lenin-szobor után, amikor „végkiárusítást” rendeztek az antikommunista pártok 1990. június 5-én, néhány nappal a parlamenti választások előtt ÖRÜLT BOMBAS Az emberiség Hirosima óta tudja, hogy mit jelent együtt élni az atombombával. A Komszomolszkaja Pravda révén a szovjet olvasók is megtudhatták — húsz esztendővel az eset után —, hogy volt egy őrült, aki öt évig együtt lakott a bombával, melyet ellopott egy nukleáris laboratóriumból. 17a- lerij G. a szovjet lap szerint nem volt normális, kóros meggazdagodási vágy gyötörte: ,,Kol- csak fehér tábornok gyémántfogú lovának temetőhelyét kérésié.’’Hogy hol kutatott utána, ez éppen olyan titok, mint az említett labor, ez sem szerepelt a térképen, lévén titkos hely, valahol Szibériában. Valerij G. kincskereső expedíciója nyilván eredménytelen volt, mert egy napon, amint egyedül maradt „nem létező” munkahelyén, egy fémtokban hazavitt 30 gramm „rendkívül erős radioaktivitású anyagot, amellyel akár emberek ezreit is el lehetett volna pusztítani” — írta a Komszomolszkaja Pravda. E maszek-bomba, ha felrobban, 29 ezer köbkilométer levegőt fertőzött volna meg — tette hozzá az újság. Valerij G. azonban kegyes volt Szibéria népéhez. Vagy a sors volt kegyes? Hiszen közben kétszer elvált, lakást változtatott, kincsét azonban magával vitte. Egyszer valaki azt ígérte, hogy Moszkvából vevőt hoz, az üzlet azonban nem jött össze. Mindenesetre az újabb feleség felhívta a KGB figyelmét. Mire kiszálltak, Valerij G. visszavitte bombáját a szigorúan őrzött munkahelyére. Ahol természetesen nem vették észre, hogy többletet mutat a leltár, hiszen azt sem tudták, hogy hiány lett volna...
