Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-21 / 49. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1990. június 21., csütörtök A sétálóutcában is elfáradhat az ember... (Fotó: Király J. Béla) Megkérdez ték — válaszolunk Mind többen kezdik hozzánk küldött levelüket azzal, hogy érdeklődésüket a Nyugdíjasok oldalán olvasott tudósítások és egyéb írások váltották ki. így történt ez legutóbb a marcali- horvátkúti nyugdíjas olvasónkkal, Fehér Jánossal is... „Ahhoz, hogy a volt hadifogoly megkaphassa az 500 forint nyugdíjemelést, a Belügyminisztériumtól beszerezhető papírok szükségesek — írja Fehér János. — Én az idén február 5- én kitöltve elküldtem a Belügyminisztériumnak a helyi tanácstól beszerzett nyomtatványt, együtt a fogságból való hazatérésemkor kapott „szabadulóle- véllel”, s a levelemben megírtam azt is, hogy a fogságomban töltött időt nem számították be a nyugdíjamba, ezért is nagy szükségem van az általuk kiadott igazolásra... Miután nem válaszoltak, 1990. április 23-án újból írtam a Belügyminisztériumba, de erre sem kaptam választ és a kért iratokat se küldték el. Ezért kérem Önöket, segítsenek abban, hogy az okmányokat mielőbb megkapjam.” Azt hiszem, fölösleges ismét az ide vonatkozó minisztertanácsi rendeletre hivatkozni, mely világosan szól nemcsak a meghurcoltatást elszenvedettek jogairól és tennivalóiról, de arról is, mi a feladatuk az intézkedésre kötelezett hivataloknak, intézményeknek! Az említett hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadására is módja van a Belügyminisztériumnak; ebben az esetben Fehér Jánosra a szóban forgó rendelet 4. vagy 5. paragrafusa érvényes: ezek kimondják, mely esetekben nem számítható szolgálati időnek a távoliét, illetve mikor nem érvényesíthető a nyugdíjemelés. Ezt a kérdést viszont levélírónknak a Belügyminisztériummal kell tisztáznia, mielőbb, mivel csak akkor jár az emelés 1989. augusztus 1-jé- től, ha a hatósági bizonyítvány iránti kérelem június 30-ig megérkezik a BM-hez... LÁTTUK, HALLOTTUK, OLVASTUK... „Nincs egyéb bajom, mint az öregség” Megalakult a somogyi közjóléti egyesület Kaposváron — adtuk olvasóink tudtára az újságot lapunk június 6-i számában. Az információban arról is értesülünk, hogy az új szervezet „a perifériára szorult ifjúsági, nyugdíjas rétegeken" kíván segíteni és — nemcsak Kaposváron — „kedvezményes vásárlási akciókat szerveznek; támogatják a rászoruló nyugdíjasokat: reggel 8-tól délután 5-ig ügyeletet tartanak a népfrontszékházban (Kaposvár, Rákóczi tér 7—8..telefon: 12-133). Ennyit a tudósításról, mely azért is figyelemre méltó, mert mostanában mintha kevesebb hír érkezne nyugdíjasokat segítő akciókról: kevesebb az érdekükben emelt szó, mint ameny- nyitől a választások előtt visszhangzott a város, a falu. Kemény viták zajlanak például az Országgyűlésben, a parlamenti és egyéb pártok berkeiben, ám a sziporkázó érvek és ellenérvek egymás fejére olvasása legkevésbé sem a nyugdíjasok sorsáért aggódó honatyák szópárbaja — szó sem esik ennek a rétegnek a duzzadásáról, elégtelen életkörülményeiről! Az idő múlik, a választásokat megelőző pártígérgetések hangja egyre távolabbról hallik — ugyanakkor arról olvashatunk (Népszabadság, 1990. június 6.), hogy az új parlament megalakulása óta eltelt egy hónap után a képviselők tiszteletdíjaira bruttó 21 068 500 forintot költött az ország (ez alig hétmillióval kevesebb annál, mint amennyit tavaly egész évben kifizettek!). S ez csak a tiszteletdíj, ezen felül vannak a költségtérítések... Visszatérve a somogyi, új szervezet megalakulására, csak üdvözölhető, hogy egy testület a közjóiét javításáért száll síkra és a nyugdíjasok helyzetének jobbítását is zászlajára tűzi. Becsülendő a szándék, más kérdés, milyen meszszire hallatszik majd a szavuk... * * * Örömmel értesültünk arról is, hogy a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének hathatós segítségével éppen tegnap nyitották meg Kaposváron a nyugdíjasok boltját, ahol a hét két napján kedvezményes áron vásárolhatnak az egyesületi tagok (tagsági igazolványuk felmutatásával) például Balaton Fűszert és a Kaposvári Tejipari Vállalat által forgalmazott, illetve előállított termékekből. Kell-e mondani: sok ilyen és hasonló kezdeményezésre, a nyugdíjasok érdekeit szolgáló akcióra lenne szükség a megyében! Jelentkezések a nyugdíjas Ki mit tud?-ra — a Hírlap közvetítésével Miután megkaptuk a batéi faluház és humán szolgáltató központ értesítését arról, hogy október 27-én Batéban megyei Ki mit tud?-ot rendeznek nyugdíjasok részére, a lehetőségről, a jelentkezési határidőről és a részvétel egyéb feltételeiről a Somogyi Hírlap május 24-i számában, a Nyugdíjasok oldalán tájékoztattuk olvasóinkat. Úgy véltük, hogy a téma igencsak „profilunkba vág’’, tehát méltóképpen foglalkozunk vele, mindenekelőtt felhívjuk az érdekeltek figyelmét. Nem csalódtunk. Már néhány nap múlva ajánlott levelet hozott a posta Babócsáról. Varga Istvánná— Gizi néni — írt a Mező utca 10. szám alól, soraiból idézünk: „Elnézésüket kérem, amiért önökhöz küldöm a jelentkezésemet a nyugdíjasok Ki mit tud?- jára... 1987-ig Barcson éltem, és tevékeny tagja voltam az ottani nyugdíjasklubnak. Mióta Babó- csán lakom, teljesen visszavonultam a közéleti munkától. Idősek napközije ugyan működik a községben, de én elég távol lakom ettől a kis közösségtől, így — bármennyire is hiányzik — én nem is járok oda... A megyei Ki mit tud?-ra szeretnék benevezni egy egyszemélyes, nótával bővített monológgal és a gépi hímzésemmel..." Gizi néni ruhaipari művezetőként ment nyugdíjba több mint tíz évvel ezelőtt. Özvegy, két felnőtt, családos fia, hat unokája és egy dédunokája van. „Most egyedül élek: egyelőre nincs egyéb bajom, mint az öregség — de nem foglalkozom vele!” — írja babó- csai olvasónk, és leveléhez két fényképet is mellékelt (ezekből az egyiket használtuk fel illusztrációként). Gizi néni levelét ajánlott küldeményként eljuttattuk a batéi faluház és humán szolgáltató központ címére, azzal a kéréssel, hogy noha a jelentkezési határidő május 31 -én lejárt, ezt a jelentkezést mégis fogadják el, mivel a nekünk küldött levél május 28-án kelt. S azóta újabb levélküldéssel folytatódott közvetítői szerepünk! Bencze Vendel marcali nyugdíjas olvasónk még a jelentkezési határidő lejárta előtt próbálkozott Batéban, de nem járt szerencsével. „Miután a Somogyi Hírlapban olvastam, hogy Ki mittud?-ot rendeznek a nyugdíjasoknak, írtam Batéba és jelentkezési lapot kértem a faluháztól, erre azonban sajnos még csak nem is válaszoltak. Ezért kérem tisztelettel a Szerkesztőséget: szíveskedjen soraimat az illetékes helyre eljuttatni, mivel én most már nem tudom, hova kellene küldenem...” Bencze Vendel levelét, hasonlóan Varga Istvánná jelentkezéséhez, elküldtük Batéba. Paradicsom helyett Cavintont (?) A kaposvári Mizeckij Viktor azok közé a nyugdíjas olvasóink közé tartozik, akik nemcsak szívesen olvassák a Nyugdíjasok oldalának írásait, hanem időnként maguk is tollat ragadnak és megírják nekünk azokat a gondolataikat, melyekről föltételezik, hogy másokat is foglalkoztatnak. így történt ez most is... „Régen elmúlt már az az idő, amikor azt mondták nekünk: legfőbb érték az ember. Becsületesen dolgoztunk, tiszteltek is érte bennünket, és amikor nyugdíjba mentünk, a búcsúztatáskor sok, boldog nyugdíjasévet kívántak” — írja Mizeckij Viktor. Azután azzal folytatja, hogy ezekből a szép szavakból csak nagyon kevés valósult meg... „Öt évvel ezelőtt még büszkén adták hírül a statisztikák, hogy nálunk az idöskorúaknaktöbb mint 90 százaléka naponta háromszor étkezik... Tavaly ennek a rétegnek a nagyobbik hányada már nem lakott jól napjában egyszer sem, sőt mind többen éheznek — erről a Figyelő ez év május 24-i számából értesülhettünk.” Levélírónk megállapítja: a szegénység nálunk már jó néhány évvel ezelőtt kezdődött, tehát nem újság... „Voltak és vannak jómódúak és gazdagok, sőt túl gazdagok, ugyanakkor a lakosság egy része a létbiztonság szempontjából lefelé tartott és tart. Legkilátás- talanabb a 4000—5000 forint körüli jövedelemmel rendelkezők helyzete, főként akkor, ha a létfenntartási költségeik még OTP-tartozással is párosulnak. Szaporodik azoknak a száma, akiknek meg kell gondolniuk mire költsék kevéske forintjaikat: élelmiszerre, gyógyszerre vagy fűtőanyagra — így aztán még gondolni se mernek narancs, paradicsom vásárlására, a karajról már nem is beszélve...” Olvasónk széles körű tájékozottságra törekszik, igyekszik minél többet megtudni saját rétegének sorsáról, megítéléséről. „A Heti Hírhozóban olvastam, hogy hazánk nemcsak a civilizált társadalmak sorából szakadt le, de súlyos gazdasági és szociális válság miatt a családok mind nagyobb hányada szegényedik el és szorul a társadalom perifériájára... a nyugdíjak beosztását lehetetlenné teszi a növekvő árszínvonal.” Egy budapesti kisnyugdíjas pedig ezt írta ugyanabban a A kisnyugdíjakból kevésre futja... lapban: „Üljön a tévé kamerája elé néhány 30 000—40 000 forintos nyugdíjas és mondja el, hogy mire költi el értelmesen azt az összeget havonta? Ugyanezt megkérkezhetnénk azoktól is, akik nem nyugdíjként, hanem havi nettó fizetésként kapnak ennyit!” — teszi hozzá levélírónk. Nos, én el tudok képzelni olyan értelmes célokat, melyeknek a megvalósításához sok, sőt temérdek pénzre van szükség, magyarán: megtalálnám a helyét ezeknek a havi jövedelmeknek (annál is inkább, mivel mindennek mászik-felfelé az ára, mégpedig nem is csigalassúsággal). Most már csak a pénzt kellene előteremteni hozzá valahonnan... H. F. EGY FALAT LÁTTAM... Egy faint hittant fehérre meszelve, Göröngyös, gödrös rajt a vakolat. Ha kel ä nay, sugárt vetít c helyre: Fölmelegíti a kihűlt falat. . Átveszi lassan melegét a napnak, Ó is világít, csillog, melegít, Mert vannak még, kik adnak is, ha kapnak, Ne pusztuljon ki, éljen ez a hit! Kúszik a napfény, játszva és emelve Fehér lapon kék árnyékot vetít, S hosszúra nyújtja el a naplemente Szivárványdsembcrkontúrjait. Enyém lehetne, hogyha odaállnék... Az arcom éle éppen ráesik! De jön az est, árnyékba fúl az árnyék, És jön az éj—örökre eltűnik... Vermes Gizella
