Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-21 / 49. szám

1990. június 21., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP 3 Pártok képviselői a kaposvári laktanyában A TERVEZETT ÉRTÉKÉ 1,2 MILLIARD FORINT Üzlet vagy pazarlás? Siófoki SZDSZ-véiemény: „az értékelés enyhén szólva nem reális” —A megyei tanács álláspontja: „a döntéseket... megalapozottnak tartjuk” (Folytatás az 1. oldalról) Csapatainak többi része a Dunántúl különböző térségei­ben települt. Szólt arról, hogy a hadsereg leépítésével kapcso­latos intézkedések nagyatádi egységüket érintették. Rámuta­tott súlyos anyagi gondjaikra, amelyek időnként már-már a kiképzést veszélyeztetik, vagy­is a követelményekkel nincs arányban a feltételrendszer. Példaként említette, hogy a hadtestnek az idén 30 millió fo­rintra lenne szüksége az ener­giaellátáshoz, ám mindössze 21 millió áll rendelkezésre. Ér­zik a nehéz helyzetet a hivatá­sos állomány tagjai is: 17 szá­zalékuk — mintegy 300 család él a létminimum alatt, segélyek­kel támogatva. Ennek ellenére a hadtest igyekszik teljesíteni feladatait. A tájékoztató után a vendé­gek elárasztották kérdésekkel a katonákat. Többek között arra voltak kíváncsiak: leltár szerint gyűjtötte-e be a honvédség a munkásőrség fegyvereit? Ho­gyan élték meg a volt politikai A kisvárdai nemzetiségi szín­házfesztiválon részt vett be­regszászi, kassai, kolozsvári, marosvásárhelyí, sepsiszent­györgyi, szabadkai, szatmárné­meti és újvidéki társulat tagjai megalakították a Magyar Nem­zeti Kisebbségi Színházak Ta­nácsát, valamint létrehozták — kisvárdai székhellyel — a Ma­gyar Nemzetiségi. Színházak Fesztiválirodáját. A tanács célja, hogy össze­fogja és koordinálja a határain­tisztek az átalakulást? Mi lesz a Nagyatádon felszabadult laká­sokkal és épületekkel? Hogyan viszonyul a honvédség a far­mergazdaságokhoz? Lesznek- e lelkészek a laktanyában? Mi van a politikai oktatás helyett? Milyen a viszonyuk a Varsói Szerződéshez? Es így tovább. A hadtestparancsnok és he­lyettesei — Csornai Ferenc, Rába Imre és Rugár Oszkár ezredesek — őszintén vála­szoltak minden kérdésre. Pél­dául a Nagyatádon felszabadu­ló mintegy 180 lakást és az épületeket értékesíteni akarják. Mivel a tanácsnak nincs arra pénze, hogy megvegye, a had­sereg aktív tagjai, ezek hozzá­tartozói, illetve a nyugdíjasok vásárolhatják meg őket. Szabados Péter, a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezetének elnöke kifejtet­te: örül a találkozónak. Úgy lát­ja, hogy jó úton jár a honvédség, és bíznak a hadseregben. — Szeretnénk — mondta —, ha velünk szemben is meglenne a kellő bizalom. (Szegedi) kon túli magyar nemzetiségi színházak munkáját, valamint hogy szakmai érdekképvisele­tet és szakemberutánpótlást biztosítson folyamatos tevé­kenységükhöz. A testület kap­csolatot tart továbbá a Párizs­ban levő Nemzetközi Színházi Intézettel, annak magyar tago­zatával, illetve a Magyar Szín­házi Intézettel, a Magyar Szín­házművészeti Szövetséggel és természetesen a kulturális kor­mányzatokkal. Lapunk május 31 -i számában „ Elkótyavetyélt vagyon vagy hasznos beruházás?" címmel jelent meg írás. Ebben ismertet­tük az SZDSZ siófoki szerveze­tének a tanácshoz és a külön­böző szervezetekhez — közöt­tük szerkesztőségünkhöz is — eljuttatott nyílt levelét, amely­ben kifogásolták, hogy a város­ban levő jelentős állami vagyon egy részét napjainkban, illetve a közelmúltban értéken alul, a nagy nyilvánosság kizárásával értékesítették, s mindehhez a tanácstestület hozzájárulását adta. Külön is megemlítették a Schilling Kft. üzletét, amelyben dr. Gáti István volt tanácselnök is érdekelt. A tanácstestület nevében Somogyi Gyula meg­bízott tanácselnök felelt akkor lapunkban a siófoki SZDSZ fel­vetéseire. Erre reflektált ismét az SZDSZ, siófoki szervezete nevében Ármándó Dávid és Országh István tanácstag. 1 íme a levelük majdnem teljes terjedelemben: ,,A cikk azzal zárul, hogy az SZDSZ siófoki szervezetének képviselője a tanácsülés végén elnézést kért Gáti Istvántól a személyét ért gyanúsításokért. Nos, hogy a városszerte terjen­gő pletykának némi valóságala­pot adjunk és az alaptalan vá­daskodás vádját elkerüljük, összegyűjtöttük a Schilling Kft. telekügyletével kapcsolatos dokumentumokat, melyek alap­ján a telekvásárlás hiteles törté­netét közreadjuk. (Dokumentu­mok megtekinthetők a tanács irattárában.) A siófoki tanács a Fő u.— Szűcs M. u.—Sió u. által hatá­rolt 4979 négyzetméter nagysá­gú terület (jelenleg szükségpar­koló) 1974-ben elkezdett sza­nálását 1980-ra befejezte. A szanálás során a telektulajdo­nosoktól a területet közel 17 millió forintért vásárolta meg. A magas beruházási költségek miatt a tanács a területet hosz- szú évekig valóban nem tudta értékesíteni, de ebben az is közrejátszott, hogy az akkori pénzügyi rendeletek az ingatla­nok értékesítését külföldi ér­deklődők részére nem tették lehetővé. 1989-ben gyökeresen meg­változtak a rendeletek, mód nyílt a területszerzésre külföldi állampolgárok részére is. A fo­lyamatok ettől kezdődően fel­gyorsultak. A tanács felkérésére a kapos­vári IKV a parkoló területének értékét 1989. március 16-án kelt levelében négyzetméteren­ként 4450 forintos egységárban határozta meg. (Véleményünk szerint az értékelés enyhén szólva nem reális, hiszen 1989 elején a Postabank által meg­vásárolt úgynevezett Jelinek- ház 3297négyzetméteres terü­lete 27 millió forintért kelt el. Ez négyzetméterenként 8200 fo­rintos egységárnak felel meg.) 1989. április 20-án Szarka József osztályvezető a vb ülé­sén előterjesztette a terület ér­tékesítésére vonatkozó három változatot tartalmazó javasla­tát. A javaslat két külföldi érde­klődőt említ, egyelőre név nél­kül. A vb a ,,C" változatot fogadta el, amely szerint a parkoló 4979 négyzetméter területét 19 916 000 forintért, vagyis négyzetméterenként 4000 fo­rintért ajánlja fel megvételre egy nyugat-berlini vállalkozónak. (Az amúgy is alábecsült egysé­gár további csökkentése 2 240 550 forint veszteséget je­lent az eredeti eladási árhoz képest.) A másik vállalkozóról itt már érdekes módon nem esik szó. A városi tanács 1989. június 8-i ülésén a tanácstagok a vb 36/1989. (IV. 20.). sz. (fenti) határozatát tudo­másul vették. Augusztus 10-én — újabb vb- ülés — Szarka József beter­jeszti a terület értékesítésére vonatkozó határozati javasla­tát. Ennek melléklete tartalmaz­za a most már néven nevezett Schilling Kft.-vei kötött adásvé­teli szerződést. (Az 1989. au­gusztus 2-án megkötött szerző­dés aláírói dr. Josef Schilling és dr. Gáti István.) A javaslatot a vb 95/1989. (Vili. 10.) sz. határo­zatában jóváhagyja. Szeptem­ber 7-én dr. Gáti István bejelen­ti nyugállományba vonulását és megkezdi a nyugdíjazás előtt szabadságát. December­ben ténylegesen is nyugállo­mányba vonul. 1989 őszén a ta­nács a Schilling Kft. részére a tanácsház második emeletén két helyiségből álló irodát ad bérbe, közvetlen telefonvonal­lal. A bérleti díj — fűtéssel, vilá­gítással, takarítással együtt — 90 000 forint. 1990 januárjában dr. Gáti Ist­ván nyugdíjast a Schilling Kft. havi 30 órás munkaidőben menedzserként alkalmazta, és a feladatok ellátására saját használatra egy CC rendszámú Mercedest adott teljes költség- térítéssel. (Tiszteletdíjának nagyságáról egyelőre nincs tudomásunk.) És most térjünk vissza újra a cikkhez: a tanácsülés végén az SZDSZ képviselője valóban elnézést kért dr. Gáti Istvántól, a nyugdíjas állampolgártól, a magánembertől, aki a levélben közöltek miatt becsületében érezte sértve magát. A doku­mentumok azonban mást sej­tetnek. Az SZDSZ-nek egyelőre nincs lehetősége eldönteni, hogy a telekeladás körül jogilag minden rendben van-e, de hogy az etikát valami támadás érte, az hitünk szerint nem lehet két­séges.” A levél írói Siófok választó- polgárait kérték, döntsék el a leírtak alapján, hogy megilleti-e a volt tanácselnököt a bocsá­natkérés. 2 Szerkesztőségünk köteles­ségének tartotta, hogy az ügy­ről megkérdezze a megyei ta­nács törvényességi főosztályát is. Dr. Kolber István főosztály­vezető a következőket fűzte kérésünkre a levélhez: „A me­gyei tanács érintett szakigazga- tasi szervei az SZDSZ levelé­ben jelzett végrehajtó bizottsá­gi, illetve tanácshatározatokat a testületi üléseket követően fe­lülvizsgálták. A levél kézhezvé­telét követően ismételten átte­kintettük a döntéseket. Ezeket törvényesnek, megalapozott­nak tartjuk, törvényességi ész­revételt nem kívánunk tenni. A Siófoki Városi Tanács az üres telket már a 80-as évek eleje óta szerette volna eladni olyan vállalkozónak, aki a város ellátását, a minőségi idegenfor­galmat szolgáló — a rendezési terv előírásainak megfelelő — létesítményt épít. Ezek a kez­deményezések sorra kudarcot vallottak. A városi tanács már ingyenesen is hajlandó lett vol­na átadni a területet. Végül az elmúlt évben a Schilling Kft. ré­szére értékesítették a területet az SZDSZ-levélben szereplő összegért. Az ingatlan eladásá­ra a tanács jogosult volt. Az el­adási ár megállapítása a végre­hajtó bizottság jogkörében, a földtörvény és a Polgári tör­vénykönyv előírásainak megfe­lelően történt. Az eladási ár megítélésénél figyelembe kell venni, hogy az adásvételi szerződésben a ta­nács különféle feltételeket kö­tött ki. így a vevőnek kereske­delmi, szolgáltató- és vendéglá­tóközpontot kell építenie (a mintegy 4000 négyzetméteres üzletközpontban szálloda, étte­rem, presszó, fagylaltozó, sörö­ző, fodrász, fényképész, teke­pálya, játékterem stb. lenne el­helyezve). A szerződés kiköté­se egy 500 négyzetméteres ABC-áruház megépítése is, amely Siófokon az alapellátás biztosítása végett feltétlenül szükséges. A vevőnek be kell tartania a városrendezési terv előírásait. Az ingatlant 3 év alatt kell beépí­tenie. A beépítési kötelezettség elmulasztása szerződésbontó feltétel. A Makovecz Imre áltai terve­zett beruházás értéke 1,2 mil­liárd forint, s várhatóan 500— 600 munkahelyet teremt a vá­rosban. A városi tanács testületéinek döntését, az eladási ár megálla­pítását az előírt kötelezettségek nyilván befolyásolták. Figye­lembe vették azt a „hozadékot” is, amit a városnak az idegen- forgalmi és a lakossági ellátás terén jelent a létesítmény. An­nak ellenére, hogy az ingatlan eladásáról a végrehajtó bizott­ságnak kellett volna döntenie, a tanácstestület is állást foglalt az ügyben, támogatva a telek érté­kesítését. A tanács helyiségeinek meg­felelő bérleti díj fejében történő bérbe adása határozott időre, 1992. július 31 -ig szól, vagyis a beépítési kötelezettség lejár­táig. A bérbe adás a város életé­ben meghatározó beruházás elősegítését szolgálja. Mivel a társaság által is használt épü­letrész (volt MSZMP PB épület) oktatási és közművelődési cé­lokra kívánják használni, a kft. már kibérelt egy másik helyisé­get, elköltözik. Az úgynevezett Jelinek-ház területének értékesítésekor az eladási árat a szanálási költsé­gek (16 lakás és 2 üzlet) emel­ték meg. Ezért az összehason­lítás nem helytálló. Az állami tu­lajdonú ingatlanok értékesíté­séhez az új földtörvény elfoga­dásáig a megyei Vagyonelle- nőrző Bizottság engedélye szükséges, amely azonban már a megkötött jogügyleteket nem érinti.” 3 Eddig a történet. Hozzátenni mást aligha lehet. A két véle­mény ismeretében döntsön az olvasó: jó vagy rossz üzletet csinált-e a siófoki tanács vb, s arról is, hogy miként gazdálkod­tak ebben az esetben az állami tulajdonnal, miként szolgálta ez az ügylet a város érdekeit. Megalakult a Magyar Nemzetiségi Kisebbségi Színházak Tanácsa KÖZIGAZGATÁSI EGYSÉGENKÉNT EGY SZERVEZET A helyhatósági választásokra készül az MDF Szabados Péter: Mindenütt hiteles embereket akarunk állítani Az egységet demonstrálta a Magyar Demokrata Fórum III. országos gyűlése szombaton a befejező napon. Szó volt a pár­ton belül keletkezett feszültsé­gekről is. Szabados Pétert, az MDF kaposvári szervezetének elnökét tapasztalatairól kérdez­tem. — Tagadhatatlan a kettős hatalom: a parlamentben és a kormányban — a demokratikus választások után — kialakult már egy újfajta rend. A helyi, il­letve megyei államigazgatás­ban viszont továbbra is érvé­nyesül még az eddigi korszak irányító- és szervezőfelfogása, főleg a falvakban és Somogy déli részén. Túlzottan magabiz­tosak az MSZMP-t és az utód­pártjait képviselő, az államigaz­gatásban dolgozó emberek. Magatartásuk — volt eset, ami­kor fenyegetően léptek fel — elbizonytalanította az MDF- szervezeteket, mert javasla­taik, elképzeléseik továbbra is falakba ütköztek; úgy mintha nem is történt volna április 8-án jelentős változás. A helyhatósá­gi választásokkal remélhetőleg vidéken is megváltozik majd a helyzet. — Bizonyítható is a fenyege­tőzés? — Igen, de azt gondolom, most negi ez a feladatunk. Tilta­kozni azonban mindenképpen kell az ilyen esetek ellen. — Sok szó esett az országos gyűlésen a helyhatósági vá­lasztásokra való felkészülésről. —Össze kell fogni a koalíciós partnereinkkel — a kisgazdák­kal, a kereszténydemokraták­kal —, hogy hiteles embereket tudjunk állítani, legyen szó akár polgármesterről, akár helyható­sági képviselőről. Azt gondo­lom : a józan emberek a helyha­tósági választásoknál sem azt nézik majd, hogy kinek mi volt a pártállása, hanem azt, hogy mennyire hiteles a jelölt szemé­lyisége, egyénisége. A már említett elbizonytalanodást pró­báltuk az országos gyűlésen meggátolni. Arra hívtuk fel a fi­gyelmet, hogy mozgósítani, szervezni kell helyben és új szervezeteket alakítani; tiszta, nem korrumpálódott — erkölcsi szempontból feddhetetlen — embereket fölvenni tagoknak. — Adott-e Elegendő útmuta­tást mindehhez az országos gyűlés? — Az országos gyűlés az egységet hangsúlyozta az MDF-en belül. Tudjuk, hogy mi egy több irányzatból, többféle nézetből táplálkozó konglome­rátum vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a kereszténydemokrata, a népi-nemzeti és a nemzeti libe­rális eszmék ötvöződnek szer­vezetünkben. Többen hangsú­lyozták: a háromféle irányzatot nem szabad elválasztani, hi­szen kiegészítik egymást: egyik erősíti a másikat. Nem tudom, hogy miért kellett ebből sok esetben mesterségesen ellen­téteket szítani. Kiszámítható, kinek az érdekében állt. Nyil­vánvaló, nem MDF-en belüli ér­dekek voltak ezek. Erre rádöb­bent az országos gyűlés és ezért hangsúlyoztuk: erősítik, nem pedig gyengítik ezek egy­mást. — Volt-e somogyi felszólaló ebben a témában? — Szentes Gyulának, a látrá- nyi MDF-szervezet elnökének felszólalása nagyon szuggesz- tív erejű volt. Kritizálta azokat, akik az országos gyűlés máso­dik napja előtt jelentettek meg olyan írásokat, amelyek látszó­lag az egység felbomlasztását vagy fellazítását szolgálták. Az országos gyűlésen tulajdon­képpen mindenki az egységet próbálta elősegíteni. Elképzel­hetetlen, hogy a kormány siker­rel megállja a helyét egységes hátország nélkül. Itt nem a lát­szat érdekében van szó egy­ségről, hanem a józanul meg­fontolt és belátott egységről. — Az is az országos gyűlés állásfoglalása, hogy egy hely­ségben egy MDF-szervezet lehet? — Az országos gyűlés úgy módosította a szervezeti műkö­dési szabályzatot, hogy az MDF-nek közigazgatási egysé­genként egy felelős szervezete legyen. Ez nem jelenti azt, hogy egy nagyvárosban nem lehet­nek városrészenként külön he­lyi csoportok, de lennie kell egy közösen választott vezetőség­nek, amely felelősen tartja a helyi államigazgatási szervvel, a pártokkal a kapcsolatot. Bu­dapest minden kerülete külön közigazgatási egységnek szá­mít. A mostani társközségi vi­szonyban az elöljáróságokat szintén önálló közigazgatási egységnek tekintjük és ott lehet MDF-szervezetet működtetni. Erre azért volt szükség, mert nemcsak Kaposváron okozott zavart, hanem más városban is, hogy több MDF-szervezet egy­mással ellenkező véleményt képviselt, s megzavarta ezzel az ott lakókat és az állami képvi­seletet is. Lajos Géza

Next

/
Oldalképek
Tartalom