Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-20 / 48. szám

1990. június 20., szerda SOMOGYI HÍRLAP 3 POLITIZÁLNI FELELŐSSÉG IS Somogyváron ismét bizalmat kapott a tanácselnök A somogyvári tanácsülésen már a napirendi pontok ösz- szeállításakor is kemény vita bontakozott ki. Két fontos kér­désben kellett döntenie a testü­letnek. Az egyik: indokolt-e új orvosi körzet létesítése. A má­sik: a népi kezdeményezés alapján eldönteni azt, hogy bír­ja-e még a bizalmat Frank Sán- dor tanácselnök. A tudósítót sok minen meg­döbbentette ezen az ülésen: a társközségek elszomorító egészségügyi ellátása, a politi­ka köntösébe burkolt személyi ellentétek kicsinyes volta. Leg­inkább az, hogy dr. Gyenis Sán­dor körzeti orvos tiltakozott a leghevesebben a második kör­zet létesítése és a feltételeinek biztosítása ellen. — Somogyvámos felbolydult: nekünk orvos kell — mondta a társközség képviselője —, an­nál is inkább, mert a jelenlegi orvost elkerülik az emberek. Somogyvámos kegyvesztett lett a doktor úr szemében, mert a helybeliek közül 140-en Horn Gyulára szavaztak. Most ott tar­tunk, hogy a falunkkal már az Úristen sem törődik. A Magyar Néppárt szerveze­te a terv ellen, az MSZP képvi­selője az új körzet létesítése mellett foglalt állást. Mint mond­ta: a néppártos orvos birtoká­ban lévő hatalom rosszabb, mint a gépfegyver. Már ekkor is élénken foglal­koztatta a tanácstagokat, hogy itt az elnök és a körzeti orvos közötti rendkívül rossz viszonyt a testületi munka sínyli meg, de az igazi háború a tanácselnök visszahívása kapcsán bontako­zott ki. Miután a jelen lévő 20 tanács­tag közül 13-an támogatták az új körzet és a személyi feltéte­lek kialakítását, szavazásra kényszerült a testület. A népi kezdeményezésre vonatkozó jogszabályok alapján a tagok titkos szavazáson döntöttek ar­ról, visszahívják-e az elnököt. Előtte azért néhányan elmond­ták véleményüket. — Hét korszakváltást megér­tem már — mondta az egyik tanácstag —, s nem értem, miért kell erre a három hónapra borzolni az emberek idegeit. Dr. Gyenis Sándor elismerte azt, hogy itt politikai harcról van szó s hogy a néppárt tovább harcol az elnök visszahívásáért. Az egyik hozzászóló arról beszólt, hogy az egész aláírásgyűjtés nem népi kezdeményezés, hanem az orvos személyes rá­hatása az emberekre, hogy el­lenfelét megsemmisítse. — Az embereknek már ele­gük van ebből a személyeske­désből: háromból kettő már azt mondja, hogy jobb lenne, ha mindkettő eltűnne a közéletből, s ez jmár kifejezi a közhangula­tot. Én azt mondom: ha az or­vos, a tanító, a pap elveszítette a tekintélyét egy faluban, akkor onnan el kell mennie — mondta az egyik tanácstag a szavazási szünetben. A politika színpadára lépni külön felelősség, az orvos pe­dig csak akkor tegye ezt, ha ismeri környezetének vélemé­nyét. Másként olyan jelek figyel­meztetik, mint a vámosiak kéré­sére a marcali kórház jelen lévő igazgatóhelyetteséhez: figyel­jen oda, hogy ne történhesse­nek retorziók az itteni hozzá­szólások, döntések miatt. Amikor a szavazás eredmé­nyét kihirdették, nem volt kétsé­ges, ki a vesztes: Frank Sándort 18-an erősítették meg állásá­ban, s mindössze két ellensza­vazatot kapott. Egy kör azon­ban még hatra van, július 7-én a tanácstagi körzet dönt arról, tanácstag maradhat-e az elnök. Süli Ferenc 24 órás szolgálat Keszthelyen Átadták az Aquacaritas balatoni segélyállomást. Keszthe­lyen az egykori pártbizottság székházában öt főállású rádiós teljesít 24 órás szolgálatot, fogadja-továbbítja a bejelentése­ket, információkat. A Balaton körül húsz kisállomás és hetven kézi adóvevővel ellátott személy tart állandó kapcsolatot a keszthelyi központtal. (MTI-fotó — Czika László felv.) VEZETŐ NÉLKÜLI KÖZSÉGEK, TÁVOZÓ TISZTSÉGVISELŐK (Folytatás az 1. oldalról) A főkapitány kérdésekre vá­laszolva elmondta: a főkapi­tányság létszámának csökken­tésével elsősorban a kaposvári és a siófoki kapitányság állomá­nyának megerősítésere nyílt lehetőség. Bizonytalan az ön­kéntes rendőrség jövője, pedig a hivatásosoknak szükségük van támogatásukra. Segítik az alakuló önvédelmi csoportokat is, de működésüket központilag kellene szabályozni. Bejelen­tette: a Balaton parton az idén lesz elég rendőri erő. Dr. Mózes Gábor, a Megyei Bíróság elnökhelyettese rámu­tatott: a magyar bűnözési prognózis, katasztrófaprognó­zis. A bűnözés össztársadalmi probléma. A magyar társada­lom sok mindenben kedvez a bűnözésnek: a lakosságnak nincs értékrendje, nem tartja magára nézve kötelezőnek az együttélési normákat. A helyzet súlyosságát s egyben tragiko- mikumát jelzi, hogy miközben nő a bűnözés, csökken a bíró­ságra kerülő ügyek száma. Dr. Visnyei Sándor tan ácstag szerint a megye déli részén a rendőrség erejét meghaladják a feladatok. Papszt Lajos lengyeltóti ta­nácselnök elégedetlen volt az­zal, ahogy a falu önvédelmi csoportjához a helyi rendőrség viszonyul. Csikely József, a Magyar Demokrata Fórum kaposvári szervezetének képviselője rá­mutatott: a jelenlegi kedve­zőtlen bűnügyi helyzet egy fo­lyamat végeredménye, a hibák kiindulópontja a társadalomban keresendő. Szólt arról, hogy a bűnözés meggátolásához nagy szükség van a lakosság segít­ségére a megelőzéstől a bünte­tett előéletűek társadalomba való beilleszkedéséig. A pártok nevében felajánlotta a lakosság támogatását és azt kérte, hogy az illetékesek keressék meg őket ebben az ügyben. Dr. Gyenesei István megyei tanácselnök zárszavában azt hangsúlyozta, hogy a hagyo­mányos eszközökkel, módsze­rekkel és felfpgással már nem lehet jelentős eredményt elérni a bűnözés visszaszorításában. Egy demokratizálódó állam­ban, jogállamban azonban új eszközöket, módszereket kell találni. Új megközelítési for­mákra van szükség, nemcsak a rendőrség, hanem a lakosság részéről is. Szegedi Nándor \ Nem azért a néhány millióért Szünidei számtan búzaügyben Heves, indulatokkal kí­sért megbeszélések előz­ték meg az idei aratást. Itt, az ország déli részén zaka­toltak már a betakarítógé­pek, de a termelésirányítók és pénzügyi vezetők még mindig nem értik az árak körül gyorsuló kísérteties táncot. Egy éve megvála­szolatlan a kérdés: hová lett az alapanyag és a késztermék ára közötti kü­lönbözet? Sok vagy kevés a százezer? (Folytatás az 1. oldalról) Úgy ítéljük meg, hogy nem kívánatos ma Magyarországon egy újabb elnökválasztási kam­pány. Mi a demokrácia mércé­jének nem a közvetett vagy közvetlen kérdést tekintjük. A lényeg az alkotmányos beren­dezkedés milyensége. Vannak a közvetlenül választó orszá­gok között demokratikusak és nem demokratikusak is. Nem a közvetlen választástól lesz demokrácia. Aki ezt mondja, az megtéveszti az embereket, sőt attól tartok, saját magát is meg­téveszti. „Megbénulna a törvényhozás” Mi áll Tölgyessy Péter hoz­zászólása mögött? — kérdez­tük Kulin Ferencet, az MDF alel- nökét. — Ha egyszer már megvan a 170 ezer aláírás, akkor nincs abban a helyzetben a parla­ment, hogy a népszerűtlenség kockázatit vállalva lesöpörje az asztalról a kezdeményezést, így tehát az SZDSZ részéről egy kész helyzet tudomásulvé­teléről van szó, amelyet a parla­menti pártok többségének szándékával szemben az alá­írók teremtettek. Nem változott tehát gyökeresen az SZDSZ véleménye, csupán a helyzet. E megváltozott helyzetben alakí­tottak most ismét véleményt. Más kérdés, hogy ezt miként tudják majd egyeztetni a többi párttal. Ma és holnap erről inten­zív tárgyalások folynak majd. — A kormányzás stabilitásá­nak szükségességét senki sem vitatja. Vannak azonban, akik óvnak a demokrácia ,,demokra- túrává"alakulásától, attól, hogy minden parlamenti meccs egy- esélyes legyen. — Adva van egy parlament. Ha ebben a képviselők kéthar­madának döntése — bármilyen alapon szerveződik is — dikta­túrát jelenthet, akkor bármilyen parlamentarizmusra rá lehet sütni a diktatórikus kormányzás vádját. Minden parlamentben vannak törvények, amelyekhez kétharmadnyi és olyanok is, amelyekhez csak 50 százalék plusz egy szavazatra van szük­ség. Abból kell kiindulni, hogy a választások nyomán olyan ösz- szetételű parlament jött létre, amelyben a stabil és folyamatos kormányzás, következéskép­pen az ország politikai és gaz­dasági konszolidációja elkép­zelhetetlen az MDF és SZDSZ együttműködése nélkül. Ez nem egy utólagos puccs eredménye, hanem a választások következ­ménye. Hiába mondanak a ki­sebb pártok bármit erre a megállapodásra, fehéren—fe­ketén kiszámolható, hogy a két legnagyobb párt együttműkö­dése nélkül nem születhetnek törvények. Ha pedig nem szü­letnek törvények, nem indulhat be a szükséges változások sora. Hogy a kormányzó párt nem a Fidesz-szel vagy az MSZP-vel kényszerült megálla­podni, az a nép akaratának a következménye. Az ülésteremben közben a honatyák sorra tették le a garast a népszavazás ügyében, s egy- re-másra hangzottak el az idő­pontra vonatkozó javaslatok is. Az SZDSZ júliusi álláspontjától Antall József decemberi indít­ványáig több megoldás is fölve­tődött. — Melyik időponttal értene egyet az MSZP? — kérdeztük Horn Gyula képviselőt, a párt elnökét. — Németh Miklós javaslatá­nak, hogy két év múlva válasz- szón a nép, megítélésünk sze­rint nincs sok értelme. Az SZDSZ javaslata azért nem korrekt, mert nyilvánvaló, hogy júliusban mindenki szabadsá­gon van és nem vonulna az ur­nákhoz. Az összes többi idő­pont elfogadható. Ezt közösen egyeztessék a pártok. — Meglepte-e Tölgyessy Péter felszólalása ? — Megpróbálják megőrizni az arculatukat. Ha tavaly szor­galmazták a népszavazást és aláírást gyűjtöttek, most nem tehetik meg, hogy egy ilyen kezdeményezést semmibe ve­gyenek. A vitában elhangzott, hogy a népszavazás vagy egyáltalán a köztársaságiel- nök-választás akadályozná a kormány működőképességét. Valójában nem ez akadályoz­za. Hiszen ha nem teszik azt a javaslatot, hogy ne a nép, ha­nem a parlament válassza a köztársasági elnököt, nincs is vita és aláírásgyűjtés sem. A nehézséget inkább az okozza, hogy az önkormányzati tör­vénytervezetet, amely nélkül a helyhatósági választásokat nem lehet megtartani, még meg sem kapták a képviselők. Rá­adásul ezt nem is lehet megvi­tatni addig, amíg egy sor kap­csolódó törvény, mint a tulaj­donreformról vagy a földről szo­ló, nincs kész. Ahogy a parla­ment munkáját látom, ez még hosszú heteket igényel. A kor­mány működését tehát a törvé­nyek hiánya gátolja, és nem a népszavazás. Mennyi az annyi? A megszólaltatott képviselők­től egyaránt megkérdeztük: sok-e vagy kevés a százezer? Hack Péter:— Nem sok, nem is kevés, megfelel az európai gyakorlatnak. Az aláírások szá­ma önmagában nem minősíti komolynak vagy komolytalan­nak a kezdemenyezést. A kér­dés az, hogy ki mire használja a népszavazás intézményét. Mindig lehet találni olyan nép­szerű célokat, amelyekre ösz- szegyűjthető százezer aláírás. Az Olasz Kommunista Párt bár­mely nap összegy űjthetné—az ottani lakosságszámhoz igazí­tottan az ötszázezer aláírást — népszerű célokért. Mégsem teszi, mert tiszteletben tartja a parlamentet. —Az Olasz Kommunista Párt más módos is érvényt szerez­het törekvéseinek. Az MSZP- nek a parlamenti döntések be­folyásolására ma esélye sincs. — Szerintem a lehetőségeik­ben nincs különbség. Kulin Ferenc: — Az őszi népszavazást az MDF bojkot- tálta, így tehát velünk nem for­dulhat elő, hogy a sok vagy ke­vés ügyben akkori és mostani véleményünk ellentmondásba kerül. Az más kérdés, hogy mi­kor az ősszel összejött a száz­ezer aláírás, tudomásul vettük, hogy egy létező törvény értel­mében ezt el kell fogadni. Val- lottuk és valljuk azonban, hogy százezer aláírás nem fejezi ki a népakaratot. Százezer aláírást egy fővárosi aluljáróban össze lehet szedni egy hét alatt. Ez komolytalanná teszi a politikát, hiszen így njindent meg lehet torpedózni. Érdemes hat gon­dolkodni a parlamentnek e tör­vény megváltoztatásán. Horn Gyula:— Százezer ele­gendő. A múlt héten a pártok képviselői közül sokan még azt mondták, biztos, hogy nem jön össze hót végére az aláírás- mennyiség. Az egyes képvise­lők részéről tapasztalt ideges és kultúrálatlan reagálásban a csalódottságnak is része van. Végül is a kezdeményezés föl­karolására nem valamiféle magamutogató szándék kész­tetett bennünket, hanem az, hogy érvényesüljön a népaka­rat. Nem azért tettünk korábban olyan sokat az egypárti diktatú­ra lebontásáért, hogy azt két- párti diktatúra váltsa föl. Bíró Ferenc A legutóbbi érdekvédel­mi tanácskozásra az or­szágos szövetség gazda­sági-érdekképviseleti tit­kárságának számítógépes információs rendszere ké­szített egy kimutatást az agrárágazat termékeit fel­dolgozó szakágazatok vagyon- és bérarányos ta­valyi eredményeiről. A sütő- és tésztaipar tavalyi eredménye 1 milliárd 173,5 millió forint volt. A malom­iparé 2 milliárd 056,4 millió forint. Ez összesen 3 mil­liárd 229,9 millió forint. Ennek a fele, vagyis 1 mil­liárd 614,5 millió forint az államkasszának nevezett feneketlen bugyorba ke­rült, nyereségadó címen. A búzatermelő gazdasá­gok tonnánként 700 forin­tos emelést kérnek. Ke­nyérbiztonságunk miatt évente 1,6 millió tonna gabonát kell termelni. Eh­hez az áremeléshez tehát 1 milliárd 120 millió forint kellene. A két nagy feldolgozó — a gabona- és a sütőipar — befizetett nyeresége bő­ven elég lenne erre. Szünidei számtanórából ennyi elég is. A kérdés az, hogy akiknek a feladata volna, azok utánaszámol­nak-e. (Mészáros) j

Next

/
Oldalképek
Tartalom