Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)

1990-06-02 / 33. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP 1990. június 2., szombat M'VOÚA IO 2ÍLLLASZ (2.) Csend és csődület képezik, sőt örömmel mutatja meg a templomát is. Lehet is oka a büszkeségre, mert a sztavroszi halászok, kereske­dők jóvoltából a halászfalu (nyáron inkább üdülővároska) nemrégiben új csillárt készített, melyben hatszáz égő világít, s a görögkeleti egyházművészet hagyományai szerint faragtat- ták fénylősárga hársfából a bú­torzatot, oltárt, amely az ikono­kat övezi. A szent életű szmirnai püspök, Miklós ünnepén, a nyárelőn, látványos búcsút tar­tanak a sztavrosziak a kikötő­ben; körmenet indul, szól a zene — köszöntik a nyarat. A móló végén az apró kápolná­ban — ahol a kegyeleti gyertyák mindig égnek — Szent Miklós komoly tekintete búcsúztatja és köszönti a távozó és megtérő halászokat, hajósokat. Jorgosz és Alexisz Néa Plagia, Theszaloníkitől délre, igazi modern nyaralóhely parti sétánnyal, üzletsorral, szállodákkal, panziókkal, forró homokkal, tarajos hullámokkal. Itt működik a Jorgosz-Siotour panzió, amelynek élén Jorgosz loannidisz úr áll, akiről bízvást elmondhatjuk, hogy nagy ma­gyarbarát. Annak ellenére is, hogy a barátság nem mindig vezetett jövedelmező üzlethez. — Nyolcéves korom óta dol­gozom. Tisztelem a munkát. Az üzleti életben kerültem kapcso­latba a magyarokkal, voltam a Mineralimpex és a Lampart képviselője is. Próbálkoztunk később egy Agrober-termékkel is; szenzációsan érdekes volt, de a magyar és a görög bürok­Evriannisz pópa a kávéház teraszán Jorgosz rácia miatt nem ütött be úgy, ahogy szerettem volna... Aztán jött az idegenforgalom. Jó tapasztalatokat hozott a Sio- tourral való együttműködés... Szeretem a magyarokat. Hoz­zám nem nagypénzű emberek érkeznek, s én a felfogásom, életszemléletem szerint ezt így is tartom helyesnek. Azt szeret­ném, ha a szerényebb pénztár- cájú emberek is minél többet mozoghatnának, utazhatnának a világban. Röviden idézve ez Jorgosz úr „üzleti filozófiája”. Szavait pedig Alexis Tsauloki- disz nevű fiatalember fordítja görögről magyarra. — Dunaújvárosban szület­tem... Nagyszüleim most is Magyarországon élnek; a szü­leim még gyermekkoromban kerültek el Görögországból. Tizenöt éves voltam, amikor visszatelepültünk. Sajnos, gyorsan felejtettem a nyelvet... Itt egy bútorgyárban dolgoztam, aztán bevonultam katonának. A leszerelés után hívott ide Jor­gosz. Mindennel foglalkozom, ami a panzióban feladat... — Mondja, Alexis: magának két hazája is van? és a vietnami balzsam, a kínai szekrény és a tekergő polip, a tintahal és a napszemüveg-ka- valkád, a papucsdömping és az ezernyi fűszer látványa után jól­esik szemlélgetni az elektro­mos nyárson forgó giróz nevű egymásra rakott pecsenyetor­nyot. Az üvegpult mögött pedig visszautasíthatatlan csáberő­vel vonz a hűvös-frissítő görög saláta á la joghurt: a zidzaki, szinte kitárulkozik az olajosbar­na csillogó szószból a rakott padlizsán, a vajh’ ki hinné, hogy a fél hüvelykujjnyi fehér babból készült faszoliaka versenyre kél a panírozott, citromos tinta­hallal is. (A görög ételnevek he­lyességéért a szerző csak rész­ben vállal felelősséget, de ízeit felelősen garantálja...) Ám evezzünk békésebb vi­zekre, ahol a bárányt nem spé- kelve és szószban, hanem még a nyájjal együtt lehet látni, most is bukolikus egyszerűségben. Ha az úton már nem is büszke harcosok vágtatnak lóháton, hanem Datsunokon és Toyotá­kon közlekedik a mai hellén... Narancsligetek, olajfaerdők, magányosan és csoportosan mélázó ciprusok... Délszak fló­rájának ölelő zöldje és csendjei A városi nyüzsgés után szinte megejtő a néma, mélázó vidék. Különösen a Meteorák szédítő magasságában, ahol szigorú aszkézisű szerzetesek elmél­kednek hitről, igazságról, s fes­tik az ikonokat, készítik a szer­számokat, őrzik és örökítik a múltat a jövendőbe — s csak annyit engednek a turisták kí­váncsiságának, amennyi tiszte­letet érdemlő hírük szétvitelé- hez és megélhetésükhöz szük­séges... A tengerparti Sztavrosz pó­pája — Evriadisz Agroiannisz viszont (tiszte nálunk az espe­resnek felel meg) — már jóval világiasabb. Látható derűvel szemléli a kávéház teraszáról a turistákat, nem bánja ha fény­A Meteórák egyik kolostora Alexisz — Lehet mondani... Sok a gyerekkori barátom. Ahogy készültünk arra, hogy maguk idejönnek, tegnap éjjel otthon jártam álmomban. A barátom­mal álmodtam. — S ha véget ér a szezon? — Azt még nem tudom. A bútorgyárba nem akarok visz- szamenni. Theszaloníkiben, a vendéglátóiparban nehéz nyá­ron kívül munkát találni.. Kérdőn pillant Jorgoszra, aki mintha értené (lehet, hogy érti is) hozzáfűzi, hogy együtt ke­resnek Alexisszal megoldást, mert megszerette ifjú, görög- magyar munkatársát, s meg­lehet, utódja lesz majd a panzió élén. A hűvös étteremben elcsen­desül a szó... Az ízletes ebéd után a tengerparti homok és a hullámok felé kacsintgatnak a study-tour résztvevői. Ez az utolsó délután! Kint pedig ra­gyogó fényözönnel, játékos hul­lámokkal hívogat a hamisítatlan görög nyár! írta és fényképezte: Tröszt Tibor A theszaloníki bazárban A „Navigare necesse est” fi­lozófiáját a görögök már a ró­maiak előtt vallották és gyako­rolták. Hajózni, kereskedni muszáj, s muszáj készülődni május végén immár a nyári sze­zonra is. A mélyben vagy a hát­térben az áremelkedés, a gaz­daság és a politika meglehet még indulatokat kavar, ám a tengerparti hétköznapok — a kora nyári hőségben — már tevékeny készülődésről árul­kodnak. Sorra nyitnak az üzle­tek, „hangolnak” a diszkók, csi­nosítják a panziókat és széles mosollyal üdvözlik az első kül­földieket, akik a jéghideg kávé­jukat méltósággal kortyolgató görögök pillantásától kísérve, a tűző napon elindulnak az Égei- tenger hűvös-friss hullámaiba, mártózni egyet.... Görög kavalkád Ilyenkor is jól mutatja színes tarkaságát, tradícióit és a mo­dern Nyugatra kacsintó új voná­sait a görög világ. Athén után a második legnagyobb város, Békés öböl Volosz környékén Theszaloníki — a macedón központ — nyüzsög, lüktet, vágtat. Mindenekelőtt a bazár (vagy inkább óriáspiac) világá­ban fogadja az idegent lenyűgöző profán koncert. Egy­másra licitálva, torkukszakad- tából (legalább négy hangfek­vésben) ordítoztak az árusok. Ha kell, vevőmegállító veszeke­dést is produkálnak, hogy aztán békésen összekacsintsanak, s dolguk végeztével — mielőtt eljő a szieszta áldott ideje — elüldögéljenek egy pohárka hűvös ózó (ánizspálinka) mel­lett... Majd békés falatozásba kezdenek, mert az árkádok alól ínycsiklandó illatok szállingóz­nak. No igen, a görög konyha! Ha nem tévedek, a szerb vagy bol­gár balkáni fűszerezésektől va­lamelyest eltér, bár egyúttal rokon is. Talán „diszkrétebbek” az ízek, de annál változatosab­bak. Mindenesetre a naposcsi­be és a banánhegy, a rézedény ■»WK * Vállalkozók, termeltetők, figyelem! Az Agrár Kutató Fejlesztő Közös Vállalat felajánlja különféle tevékenységek folytatására, telephely kialakítására sántosi telephelyét. A telepen 1200 m2 raktár, napi 30 sertés vágására alkalmas vágóhíd hűtőkamrával, 20 000 m2 szabadtéri tárolásra alkalmas terület, telex és telefonnal ellátott 8 szobás irodaház, 260 m2-es szociális épület, betonozott úthálózat van. A telepen nagy teljesítményű áramellátás és kiépített vízhálózat található. Érdeklődni lehet: Agrár Kutató Fejlesztő Közös Vállalat Kaposvár, Dénesmajor 2. Telefon: 21-360,12-331. Telex: 13-345 ______________________________________________111010 É"Értesítjük az utazóközönséget, hogy Kaposváron, a Zalka M. u.—Tóth L. u. csomópontjában az ivóvízvezeték építése befejeződött. Június 4-én, reggel 8.00 órától a helyi és helyközi autóbuszjáratok megállóhelyeinél visszaáll az eredeti rend (149201) DRV Somogy Megyei Üzemigazgatósága J Értesítjük a lakosságot, hogy 1990. június 3-án Kaposvár-Toponáron tartandó állatvásárra csak hatósági állatorvosi igazolással rendelkező állatokat hajthatnak fel (111055) Kaposvári Városi Tanács V. B. Termelés-Ellátásfelügyeleti Osztály PÁLYÁZAT A Boglárlellei Városi Tanács V. B. Városgazdálkodási Igazgatósága rendszerszemléletű, kreatív, vállalkozó szellemű gazdasági vezetőt KERES Fizetés megegyezés szerint. A pályázatokat 1990. június 10-ig a kővetkező címre kéjük: Boglárlellei Városi Tanács V. B. Városgazdálkodási Igazgatósága 8630 Boglárlelle, Erzsébet út 16. Tel.: 84/51-858, 84/51-860 __________________________________________________________(110985)

Next

/
Oldalképek
Tartalom