Somogyi Hírlap, 1990. június (1. évfolyam, 32-57. szám)
1990-06-15 / 44. szám
1990. június 15., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 E-CSOPORT ARGENTÍNASZOVJETUNIÓ 2:0 (1:0) Gödörből a csúcsra A nagy ugrás éve a Kaposcukornál Somogy első „A” csoportos kosárlabdacsapata A felvétel jobb szélén Magyar András edző, a bal oldalán Szabó Gábor technikai vezető áll Nápoly, 60 000 néző v: Fred- riksson (svéd). Argentína: Pumpido—Simon—Monzon, Serrizuela—Olarticoechea, Basualdo, Batista, Burruchaga, Troglio—Caniggia, Maradona. Szovjetunió: Uvarov—Higyijatullin—Gor- lukovics, Kuznyecov—Besszo- nov, Alejnyikov, Zavarov, Dob- rovolszkij, Zigmantovics—Pro- taszov, Salimov Cserék: Pumpido helyett Goycochea (11.), Monzon helyett Lorenzo (78.), illetve Pro- taszov helyett Litovcsenko (76.), Zavarov helyett Ljutyij (86.) A világbajnoki címvédő számára rosszul kezdődött a ^mérkőzés, hiszen mintegy tíz perc elteltével Olarticoechea ATASZSZ szovjet hírügynökség „Nem a bíró a hibás” című értékelése kemény szavakkal illeti a vb-n immár második vereségét elszenvedett, s így valószínűleg a nyolcaddöntőtől elbúcsúzó nemzeti válogatottat. A szakíró megjegyzi, hogy az argentinok elleni 2:0-ás vereség után Valerij Loba- novszkij szövetségi kapitány Erik Fredriksson svéd bírót vádolta, pedig a kudarc okozója nem a bíró, hanem a játékosok és Lobanovszkij. A kapitány hibás azért, mert a szakemberek tanácsai ellenére úgy állította össze a válogatottat, hogy abban azok a játékosok kaptak PÉNTEK Tollaslabda Országos serdülő- és ifjúsági tollaslabda-csapatbajnokság. Siófok, IV. Számú Általános Iskola tornacsarnoka. 9 órától 19 óráig serdülők mérkőzései. Kézilabda Megyei bajnokság, férfimérkőzés: Kéthely—KVGY Vasas. Kéthely, általános iskola pályája, 18 óra. SZOMBAT Motocross Európa-bajnoki futam Cse- rénfán. Szabadedzések: 12 órától. Időmérő edzés, ,,A” futam: 15,15 órakor, ,,B” futam: 16.15 órakor. Kötelező időmérő edzés: 18 órától. Tollaslabda Országos serdülő- és ifjúsági tollaslabda-csapatbajnokság. Siófok, IV. Számú Általános Iskola tornacsarnoka. 9 órától 13 •óráig serdülők mérkőzései, 13 órától 19 óráig ifjúságiak mérkőzései. Kézilabda NB II: Nagyatád—Tata. Nagyatád, 16 óra. NB II, női: Csurgó—Dorog. Csürgó, szakmunkásképző intézet tornacsarnoka, 16 óra. Megyei bajnokság, női mérkőzés: Csurgó—Tungsram. Csurgó, gimnázium pályája, 11 óra. beleszaladt Pumpidóba, megrúgta a kapus térdét, akit hordágyon vittek le a gyepről. A 28. percben Olarticoechea bal oldali beadását Troglio 8 m- ről magaáan a kapu jobb oldalába fejelte (1:0). Ahogyan a világbajnoki címvédő a mérkőzés elején elveszítette Pumpido kapust (hír- ügynökségi jelentések szerint jobb sípcsontját törte), úgy a második félidő elején megfogyatkozott a szovjet együttes is... A 48. percben ugyanis Besszonov a jól cselező Canig- giát hátulról elkaszálta, amiért jogos volt a kiállítás. Tíz perccel a lefújás előtt Kuznyecov rosszul adott haza, Burruchaga elcsípte a labdát, és 7 m-ről a kapuba lőtt (2:0). kulcsszerepet, akik már túl vannak pályafutásuk csúcsán. Azok a labdarúgók pedig, akiknek önfeláldozással, győzni- akarással kellett volna az idősebbek gyengébb játékát ellensúlyozni, erre nem voltak képesek. A vezéregyéniségnek kinevezett Protaszov, Zavarov és Higyijatullin egyáltalán nem voltak ráhangolva a játékra, nem tudták teljesíteni feladatukat, nem harcoltak, félvállról vették a vb-t. Nem csoda, hogy ilyen helyzetben egy bírói tévedés tragédiává válik, mert a csapat már nem bízik erejében, nem hisz a sikerben. Férfimérkőzés: Csurgó— Fonyód. Csurgó, I. Számú Általános Iskola tornacsarnoka, 18 óra. Labdarúgás Osztályozó a megyei I. osztályba jutásért: Honvéd'Szőnyi SE—Homokszentgyörgy. Za- márdi, 17 óra (Miskei). VASÁRNAP Motocross Európa-bajnoki futam Cse- rénfán. Szabadedzések: 7.30 órától. Versenyfutamok: 10, 11.30 és 13 órakor. Nagydíjkiosztó: 13.35 órakor. Tollaslabda Országos serdülő- és ifjúsági tollaslabda-csapatbajnokság. Siófok, IV. Sz. Általános Iskola tornacsarnoka. 9 órától 18 óráig ijfúságiak mérkőzései. Kézilabda Megyei bajnokság, férfimérkőzés: Segesd—Csurgó. Se- gesd, Sporttelep, 10.30 óra. Labdarúgás NB III, (az elöl álló csapatok a pályaválasztók, a kezdési idő 17 óra): Csurgó—Boglárielle (Kovács N.), Kaposvári Építők—Bonyhád (Horváth), Kaposvári Honvéd—Nagykanizsai Volán Dózsa (László), Somberek—Kaposvári Rákóczi FC (Fehérvári), Szigetvár— Marcali (Sóthy). A maratoni küzdelem véget ért. A csapat befutott és büszkén kiálthatta: Győztünk: És még csak össze sem kellett esniük ezután. 1990. június 3-án késő este a díszsor tüzet helyettesítő pezsgődurrogás adta tudtul ország- nak-világnak, hogy a főváros Dózsa György úti sportcsarnokában valami nagy dolog történt. A Kaposcukor legénysége rég feledtetve a korábbi év fiaskóját a MAFC négypontos legyőzésével beírta nevét abba az aranykönyvbe, amelyben Somogy megye leg-, kiemelkedőbb sporteredményeit tartják számon. Hosszasan lehetne boncolgatni, honnan is ered ez a páratlan siker. Onnan, hogy a kudarc sorozat közepette a korábbi edzőt Jerzi Frolowot Magyar András váltotta föl? Vagy hogy Fortuna sugallatára az országos szövetség létszámemelést határozott el az élvonalban, megadva a lehetőséget a Ka- poscukornak, hogy egy újabb osztályozóval visszaállíthassa NB l-es tagságát? Netán az paprikázta fel a fiúkat, mikor az egyik napilapban megjelent a csapatról a vélemény, hogy visszatérésükkel felhígítják a „B” csoportot? Valamennyiben lehet egy szemernyi valóság. És rakosgathatnánk még egy ideig a vélemények apró tégláit, amelyből aztán fölépült a szép ház. Magyar András vezető edző, aki kétségtelenül edzői pályafutásának eddigi legszebb sikerét érte el, most már könnyű helyzetben van. Az elmúlt hónapokról, a felfelé lépés néha Golgotát idéző állomásairól beszélgettünk vele. Az edző szinte újraéli az, eseményeket, és bár tudatában van a végeredménynek, arcáról mégis sok minden leolvasható. Pedig a klub elnöksége alacsonyabbra tette a lécet, mint amit végül átugrottak. Az 1—4. helyek egyikének elérését várták a csapattól; ebben ugyan benne van ez a bizonyos első, de hát a negyedik is, ami esetlegesen ugyancsak a terv teljesítést jelentette volna. Hogy menet közben, az eredmények láttán már konkrétabban szóba került a feljutás, az természetes. És mint kiderült, nemcak helyes, hanem reális is volt a módosítás. Kétségtelen: a múlt nyári vérátömlesztés után idő kellett arra, hogy kialakuljon az új csapat. A nagyon eredményes, közkedvelt center, a lengyel Kostencki mellett az örökifjú technikás Magyarfi, a mozgékony Pestality, valamint Varga távozása után még nem vált világossá, hogy a helyükre érkező Kristinik, Vojvo- da, Stettner és Vitári annyi pluszt hoz-e magával, amennyi egy sokkal jobb szerepléshez szükséges. De hát nemcsak az ő személyük jelentette a változást. Olyan munkakapcsolat alakult ki edző és a játékosok között, amely a szürke hétköznapokon teremtett alapot az ünnepi sikereknek. Magyar András nem volt ,,új” edző, jól ismerte a játékosokat, sőt közülük Stickel, Gosztonyi, Voj- voda és Nagy az ő irányításával szerepelt a Táncsics NB l-es csapatában. TUDÁSSZINT ÉS TAKTIKA Az edző szinte kérdezés nélkül mondja: — Én az elsők közé tartoztam, akik bíztak az előrelépésben, és ezt nem is a hiúság, hanem az erők — elsősorban a saját erőnk — reális felmérése sugallta. Kezdettől éreztem, hogy a játékosok mindenben a partnereim, s egyazon vágy hatja át őket anélkül, hogy ezt hangosan kimondták volna. No, de nem maradtunk meg az óhaj szintjén, hanem úgy dolgoztunk, hogy a megvalósítás alapját is megteremtsük. A meglévő garnitúra tudásszintjének megfelelő hadrendet kellett meghonosítanunk. Játékunk alapja az agresszív védekezéssel fűszerezett,' gyors indításos letámadás volt. Ezt sulykoltuk hosszú ideig, s nem eredménytelenül. Az volt a taktikánk lényege, hogy minél kevesebbet kelljen felállt védelmekkel szembekerülnünk. Ehhez meg is voltak a játékosaink. Centereink: Michalik, Vojvoda és Kovács, Vi- tárival kiegészülve akkor jutottak főszerephez, ha mégis sikerült ellenfeleinknek a hátsó sorait rendeznie. A gyors befejezésekhez jó dobókra volt szükség. Kristinik, Monok, Gosztonyi és Nagy személyében ilyenekkel is rendelkeztünk. — Többen szóvá tették, hogy ebben a sportágban ahol döntő szerepe van a magasságnak, egyidejűleg két viszonylag alacsony játékost is szerepeltetett. —Tudom, hogy Gosztonyi és Stickel egyszerre játszatásáról van szó. Nos, nekem más a véleményem. A két szóbanforgó kosaras más-más kvalitású, viszont nagyszerűen kiegészítik egymást a jétéktéren. Nem lehet tehát leszűkítve vizsgálni ezt a kérdést, mert mindig az volt az alapvető szempont, hogy mit is akarunk játszani, illetve mire késztet bennünket ellenfelünk. Én együtt nézem az egész garnitúrát, s olyannak ítélem meg, hogy velük, általuk mindig is jól lehetett „sakkozni" a pályán. Óriási és emlékezetes csatákat tudhatnak maguk mögött. Az irántuk megnyilvánuló érdeklődés szinte páratlan a maga nemében. Ez a csapat szinte kinőtte a városi sport- csarnokot, alighanem meg is duplázódhatott volna az érdeklődés. De így is: a teljes odaadással buzdító szurkolótábor kapott valamit a pénzéért, nevezetesen azt, amit elvárt. A krónikás is úgy látja, hogy szerepük elvitathatatlan a feljutásban. — Csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk híveinkről és ezt a csapat nevében is mondhatom. Csak mi tudjuk igazán, hogy hányszor segítettek át bennünket a nehéz periódusokon. És nemcsak itthon, hanem idegenben is. A döntő fontossági MAFC elleni pesti mérkőzésen valósággal belehajszoltak bennünket a győzelembe. Szeretném, ha tudnák: jelenlétük, buzdításuk mindig is döntő tényező volt — folytatta vallomását a szakvezető. Hogy milyen nagy szükség volt összefogásra az idei tavaszon, azt a feszített ütemű mérkőzéssorozat és annak eredményei igazolják. A „B” csoport késhegyre menő bajnokságát jobb találatarányával nyerte a csapat a Dombóvár előtt. Következett a második kör; ebben a nyolc mérkőzésből ötöt nyert a Kaposcukor és hármat elveszített. Ekkor született az egyetlen hazai vereség is, a Szolnok ellen. Időközben akadt még egy feledhetetlen élmény. A Magyar Kupában csodálatos játékkal verték idehaza a Bp. Honvédőt; sajnos, ennek a visszavágója nem sikerült. De ki tudja, hogy ez nem jött-e jól, hisz nem kellett a továbbiakban megosztani a figyelmet a kupa és a bajnokság között. S következett a harmadik, azaz az utolsó kör, amelyben a küzdők létszáma négyről háromra apadt. Annak idején erről részletesen is írtunk. Tény, hogy a Videoton akkori kiesése nem okozott egyértelmű elégedettséget a kaposváriaknál, nem tudván még, hogy ez a „csonkulás” miként érezteti majd hatását. A szövetség végül talált megoldást, s miután a kaposvári együttes idehaza legyőzte előbb a Sopront, majd a MAFC- ot is, a soproni visszavágón már a befejezést jelentő feljutás reményében léphetett pályára. Sajnos, a hárompontos vereség még egy újabb erőpróba elé állította a kaposváriakat. Ekkor következett a pesti MAFC-ösz- szecsapás, a már ismert kedvező eredménnyel. ŐK TÍZEN Somogy első „A” csoportos kosárlabdacsapata tehát megszületett, s most nézzük, hogy ki miként bábáskodott a szülőágynál. Tíz játékos jutott szóhoz a maratoni csatában. Magyar András edző ekként értékelte dióhéjban a teljesítményüket. Monok Tibor: ez volt az első éve, amikor rendkívüli adottságainak megfelelően játszott mindvégig. Emberileg, szakmailag kifogástalan évet zárt. ' Gosztonyi Gábor/ó is előrelépett. Amit vártak tőle, azt nyújtotta. Akadtak megtorpanásai, de azokat rendre kompenzálni tudta. Stickel Péter: amit tud, azt a csapat is kamatoztatni képes, teljesítménye egyenletesnek mondható. LudivitKristinik: az első két körben nagyon jól játszott, de ezt követő betegsége visszavetette, ám így is hasznos volt. Tornas Michalik: végre az ő játékában is megmutatkoztak a benne rejlő értékek. Az NB I legjobb centerei közé sorolható ma már. Kovács Nándor: főként az egyenletesség hiányolható nála. Képes volt mérkőzéseket megnyerni, de... Felkészültsége alapján ennél is többre képes. Vojvoda György: a másik két centerrel azonos képességű, de ő sem játszotta ki mindazt, amit tud. Nagy Imre: az első két körben keveset jutott szóhoz, szorgalma azonban töretlen maradt, s a későbbiekben ez a játékára pozitívan hatott. Stettner Zsolt: csak keveset játszott, de akkor a feladatát jól oldotta meg. Tehetséges játékos, a jövő embere. Vitári Csaba: ígéretként tartjuk számon a centerposzton. Tanulmányai megosztották a figyelmét, de így sem okozott csalódást. Ez hát a múlt és egyben a jelen. Hogy mit ígér a jövő? Erről holnapi számunkban írunk. Jutási Róbert Visszhang Sportműsor
